Mogyorós ujjlenyomat keksz karamellizált eperrel

Ezt az egyszerű, fél óra alatt összeállítható kekszet a pörkölt mogyoró és a friss, karamellizált eper teszi különlegessé. Természetesen bármilyen sűrű lekvárral is süthetjük.

Recept:

• 125g szobahőmérsékletű vaj
• 100 g cukor
• 1 tojás
• 1 teáskanál vanília esszencia
• 300 g liszt
• 40 g pirított törökmogyoró
• fél teáskanál sütőpor
• 1 csipet só
• néhány levélke kakukkfű
• 200 g eper
• 3 evőkanál cukor
• 1 evőkanál frissen facsart citromlé

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A törökmogyorót 8 percig pirítjuk, héját ledörözsöljük, a mogyorót ledaráljuk.

Az epret megmossuk, megtisztítjuk, negyedekbe vágjuk. Egy kis lábasba másfél evőkanál cukrot teszünk, közepes lángon világos barnára karamellizáljuk. Hozzáadjuk az epret és a citromlevet, néhány perc után a maradék cukrot. Körül-belül 10 percig főzzük, amíg besűrűsödik.

A vajat kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojást, ezzel is eldolgozzuk. A lisztet, a sütőport, a sót, a kakukkfüvet és az őrölt törökmogyorót összekeverjük, majd hozzáadjuk a vajas keverékhez, összeállítjuk a tésztát.

Két tepsit kibélelünk sütőpapírral. A tésztából 30 grammos golyókat formázunk, elosztjuk a két tepsiben. mindegyik golyó közepét mutatóujjunkkal finoman megnyomjuk, mélyedést alakítunk. Ezekbe a kis fészkekbe fél teáskanálnyi karamellizált eperdarabot teszünk.

A kekszeket tepsinként 13 percig sütjük, amíg aranyszínűek lesznek.

 

Hókifli

Anyukám receptje. Tudom, hogy hókiflinek hívják a diós/mogyorós omlós kifliket is, amit szintén porcukorba kell fürdetni, de nálunk ez a hókifli. Utazásokra, mindenféle családi összejövetelre nekem ez az egyik legjobb sütemény, szeretem úgy is, ha dobozból kapkodjuk, de süteményes tálon is nagyon jól mutat. A kezünk porcukros lesz tőle, ez nem vitás.

 Recept:

• 350 g liszt
• 250 g vaj
• negyed teáskanál só
• 150 g kefir
• 1 citrom reszelt héja
• sűrű szilvalekvár
• 100 g porcukor 1 vaníliás cukorral, vagy vaníliarúddal ízesített cukorral keverve

A lisztet keverőtálba szitáljuk. Hozzáadjuk a kockákra vágott hideg vajat, a sót, a kefirt és a citromhéjat. Keverőlapátos konyhai robotgéppel, vagy kézzel, gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. Nem szabad túlkeverni, amikor összeállt, korongot formázunk belőle, folpackba csomagoljuk és legalább egy órára hűtőbe tesszük. 

A hideg tésztát gyúródeszkán körl-belül 3mm vastagságúra nyújtjuk. 5-6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket szúrunk, mindegyik közepére fél teáskanál szilvalekvárt teszünk. A köröket félbe hajtjuk, széleiket jól összenyomjuk, lezárjuk.

Előmelegített, 180 fokos sütőben 8-10 percig, világos rózsaszínre sütjük.

A vaníliás porcukrot mély tálkába tesszük, még melegen meghempergetjük benne a kifliket, így lesz belőlük hókifli.

(Megjegyzés: én egy befőttes üvegben mindig tartok kristálycukrot, amibe, félbe vágott vaníliarudat teszek, ezt használom vaníliás cukornak.)

Női szeszély

 

Kedves küllemű, nosztalgikus sütemény. Nekem a habréteg a kedvencem, így ha van félretett tojásfehérjém, ki is pótolom azt az ötöt, ami amúgy jár hozzá. Na, nem sokkal, csak kettővel. A csúcsosítástól pedig csinosabb és ropogósabb is lesz. 

Recept:

a tésztához:

• 250 g vaj
• 500 g liszt
• 5 tojás sárgája
• 1 kanál cukor
• csipet só
• 1 dl tej
• 20 g élesztő
• 2 dl sárgabaracklekvár

a habhoz:

• 5 tojás fehérje (plusz még kettő, ha van tartalék)
• 250 g cukor

A vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a cukrot, a sót, egyenként a tojások sárgáját, majd a langyos tejben felfuttatott élesztőt. Jól kidolgozzuk a tésztát.

Kivajazunk és liszttel megszórunk egy 25x35 centis tepsit. A tésztát kinyújtjuk, a forma aljába terítjük. Fél órát pihentetjük, majd előmelegített, 180 fokos sütőben halványsárgára sütjük.

A baracklekvárt botmixerrel simára keverjük. 

A tojásfehérjéket felverjük, amikor fehéredni kezd, hozzáadjuk a cukrot, ezzel együtt verjük egészen szilárdra.

A sütőt 160 fokosra állítjuk, kivesszük a tésztát. Megkenjük a lekvárral, majd rásimítjuk a tojáshabot. Kiskanállal kis örvényeket formázunk, amiknek a végeit kihúzzuk, ezáltal csúcsocskákat alakítunk a habba.

Visszatesszük a sütőbe és addig sütjük, amíg a teteje kellemesen elszíneződik.

A tepsiben hagyjuk kihűlni, ezután kockákra vágva tálaljuk.

Az Ínyesmester receptje alapján.

Pinolata - toszkán fenyőmagos torta

Az articsóka májusban ellepi a toszkán kerteket, a szivárványba pont belefér egy középkori város, az angyalok Fiat Puntoval járnak és menő szemüvegük van, talpadon vízhólyagokkal simán lehet gyalogolni, a Good luck! és az olasz buszmenetrend pedig összetartozó fogalmak. Ezeket tavaly óta tudom, meg még azt is, hogy a toszkán reggelizőasztalokon süteményekben és tortákban nincsen felső határ.
Egy ilyen asztalon láttam meg először a Pinolatát, akkor persze még nem tudtam a nevét. Külső egyszerűsége, belső krémessége ízlésem szerint való volt, nem is feledkeztem el róla itthon sem. Találtam hozzá jó receptet, meg is sütöttem párszor és most végre ide is lejegyzem.
Legyen ez egyéves évforduló-ünnepe első és remélem nem utolsó zarándokutunknak a Via Francigena-n!

Recept:
a tésztához:

• 180 g szobahőmérsékletű vaj
• 150 g cukor
• 3 tojás
• 180 g finomliszt
• 2 teáskanál foszfátmentes sütőpor
• 1 marék fenyőmag

a krémhez:

• 500 ml 3,5 zsírtartalmú tej
• 3 tojássárgája
• 5 evőkanál cukor
• 1 teáskanál vaníliaesszencia
• 2 evőkanál finomliszt
• 100 g eper

Először a krémet készítsük el, mert annak teljesen ki kell hűlnie, mielőtt a tésztába töltjük.
A tejet egy vastag falú lábasban forrásig hevítjük. Közben egy keverőtálban a tojássárgákat és a cukrot fehéredésig keverjük, majd hozzáadjuk a vaníliát és a lisztet is. Folytonos keverés mellett lassan hozzáöntjük a forró tejet, majd az egészet visszaöntjük a lábasba és kevergetve, alacsony hőmérsékleten sűrűre főzzük. Félretesszük, időnként átkeverjük, kihűtjük.

A tésztához keverőtálba tesszük a vajat és a cukrot, habosra keverjük. Egyenként beledolgozzuk a tojásokat, majd a sütőporral elvegyített liszttel is összedolgozzuk.

Kivajazunk, sütőpapírral kibélelünk egy 23 cm-es kapcsos tortaformát.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A tészta egyik felét cukrászzacskóba (vagy egyszerű zacskóba) töltjük, a másik felét pedig a tortaforma aljába simítjuk. Az epret megpucoljuk, negyedekbe vágjuk és a tésztára szórjuk. Az elsó rétegre rákenjük a teljesen kihűlt krémet.
A zacskó csücskén 2 centi széles lyukat vágunk, ezen keresztül körkörösen haladva befedjük a tortát.
Maradhatnak hézagok, a sütőpor miatt úgyis megnő a tészta és szerintem jól is néz ki, ha nem fedi teljesen a krémet. A tetejét megszórjuk a fenyőmaggal.
35-40 percig sütjük, amíg szép piros lesz a teteje.
A formában hagyjuk kihűlni, majd tálra csúsztatjuk.
Porcukorral megszórva díszítjük.

Jul's Kitchen receptje alapján.

Mézes krémes

Még farsangkor, amikor egyik barátnőmnek jeleztem, hogy nem vinnék fánkot szokásos összejövetelünkre, viccesen azt mondta: ahogy gondolod, de nem félsz attól, hogy kiderül, nem is téged szeretnek, hanem a fánkodat? Érdekes kérdés. Azért remélem ez nem pont így van, bár tudom, előfordul, hogy bizonyos embereket szeretett ételekhez kapcsolunk. De szerencsére ez fordítva is igaz. Egy ételről eszünkbe jut maga az ember is, aki alkalomadtán nekünk főzi.
Nálunk a családban hasonló a helyzet a mézes krémessel. Nem telhet el karácsony és húsvét anélkül, hogy az első kérdés ne az lenne, hoztál? Aztán dugdossák és őrzik a sütistálakat. De szerintem nem csak ezért szeretnek.
Viszont jól gondoljátok meg, elkezdtek-e mézes krémest sütni (ha még eddig nem), nehogy függővé tegyetek másokat és függővé váljatok a dícsérettől, amit érte kaptok.

Recept:

a tésztához:

• 50 g szobahőmérsékletű vaj
• 100 g porcukor
• 2 tojás
• 400 g liszt
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál méz

a krémhez:

• 500 ml tej
• 120 g liszt
• 200 g vaj
• 250 g porcukor
• 1 teáskanál vaníliaesszencia
• 1 tojás

a csokimázhoz:

• 100 g 60%os csokoládé
• 10 g vaj

A vajat, a mézet és a porcukrot keverőtálba tesszük, gőz fölött habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojást, tovább keverjük, amíg homogén masszát kapunk, de vigyázzunk a hőfokra, mert a tojás könnyen "megsülhet".

A tűzről levéve még melegen hozzáadjuk a lisztet és a szódabikarbónát, kézzel sima tésztává gyúrjuk.

Három egyforma részre osztjuk a tésztát.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Egy tepsit hátára sütőpapírt terítünk.

Lisztezett felületen a tepsi méretének megfelelő téglalapot nyújtunk az első adag tésztából, sodrófára tekerjük és a sütőpapírra fektetjük. A sütőben 10-12 percig sütjük, amíg világos rózsaszínű lesz.

Ugyanígy nyújtjuk és sütjük a másik két tésztaadagot is.

A kisült lapokat egyenes felületen egymásra csúsztatjuk.

A krém elkészítéséhez egy vastag falú fazékba tesszük a lisztet, fokozatosan hozzáöntjük a tejet, csomómentesre keverjük. Lassú tűz fölött folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Félrehúzzuk, hűlni hagyjuk, közben időnként átkeverjük, hogy ne bőrösödjön meg a teteje.

Közben a vajat habosra keverjük a cukorral és a vaníliával. Hozzáadjuk a tojást, még egy percig keverjük.

A teljesen kihűlt tejes alapot fokozatosan a vajas keverékhez adjuk. Fényes, sűrű krémet kapunk.

A krémet képzeletben két részre osztjuk, az egyik felével megkenjük az alsó tésztalapot, ráhelyezzük a középső lapot, megkenjük a krém másik felével, végül befedjük a harmadik lappal.

A csokimázhoz gőz fölött felolvasztjuk a csokoládét, majd hozzákeverünk 10 g vajat.

Spatula segítségével egyenletesen beborítjuk vele a sütemény tetejét.
Amikor megszilárdult a csokimáz takarjuk be alufóliával. Másnapra átpuhul és szeletelhető a sütemény.
Hűtőben tároljuk.

Lajos Mari-Hemző Károly: 99 sütemény és torta receptje alapján.

Pörköltmogyorós kőfaltorta

Nálunk ez az egyik szülinapi torta, pontosabban az egyik szülinap tortája. Tudom, hogy sokaknak vannak nosztalgikus érzései ezzel az édességgel kapcsolatban, talán ezért sem tettem fel eddig a blogra, nehogy csalódást okozzak. Az évek alatt minden sütésnél tökéletesítettem a recepten, részleteken. Idén végre teljesen elégedett voltam, blogérett lett.
Nagyon tömény, nagyon finom. Különleges alkalmak süteménye.

Recept:
a tésztához:

• 320 g pucolt törökmogyoró 
• 8 tojásfehérje
• 200 g kristálycukor

A mogyorót sütőpapírral bélelt tepsire terítjük, 170 fokos sütőben körül-belül 10 percig sütjük, amíg pirulni kezd. Vigyázat, könnyen túl lehet sütni, ha nem figyelünk! Ha már érezzük az illatát és a vékony héja kezd felpöndörödni, látjuk enyhén sötétedni, akkor kész is.
A kihűlt mogyorókról ledörzsöljük a barna héjat. A sütemény készítése alatt ez az egyetlen idegesítő művelet, de nem tart sokáig. Akinek szimpatikus a két konyharuha közötti dörzsölés, kipróbálhatja, nekem nem vált be annyira.
A megtisztított mogyoróból lemérünk 280 grammot (a többit félretesszük a díszítéshez) és késes aprítóval, vagy diódarálóval megőröljük.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, közben, amikor már fehéredik a hab, fokozatosan hozzáadjuk a cukrot. Végül szintén adagonként hozzákeverjük a darált mogyorót.
Egy hagyományos nagy (kb. 35x45 centis)sütőtepsit kibélelünk sütőpapírral, a papírt vékonyan megkenjük vajjal. Erre a felületre simítjuk el a lehető legegyenletesebben a tésztát.
180 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütjük, amíg világos mogyorószínű lesz a tészta.
A sütőből kivéve sütőpapírral fedett tálcára borítjuk, lehúzzuk róla az eddig alján lévő sütőpapírt, hűlni hagyjuk.

a krémhez:

• 8 tojássárgája
• 200 g jó minőségű, 70-80 % kakaótartalmú csokoládé
• 150 g kristálycukor
• 200 g vaj

A tojássárgáját kézi, vagy gépi habverővel habos-krémesre, fehéredésig, legalább 5 percig keverjük a cukorral.
Közben a vajat és a csokit gőz fölött kiolvasztjuk, elkeverjük. Még forrón, 5-6 részletben a cukros tojássárgához adjuk, ezt már kézi habverővel keverjük közben. Jó sűrű, fényes krémet kapunk, amit teljesen le kell hűteni.

a sütemény összeállítása:

A kihűlt tésztát a hosszabbik oldalára merőlegesen négy egyenlő téglalapra vágjuk. A lapokat a krémmel megkenve egymásra rétegezzük. A tetejét és az oldalát is krémmel vonjuk be.
Ezzel kész is a tortánk. Jót tesz neki egy fél napos hideg helyen való pihentetés.
Díszíteni a maradék durvára vágott mogyoróval szoktam. Ha nagyon ki akarok tenni magamért, akkor grillázs formájában. Ehhez 100 g cukrot egy lábasban karemellizálok, belekeverem a durvára vágott mogyorót, majd vajjal megkent sütőpapírra öntöm minél vékonyabb rétegben. Egy órát hűlni hagyom, majd még egy papírt és konyharuhát ráterítve kalapáccsa/húsklopfolóval szétzúzom.
Ezzel szórom meg a torta tetejét.

Tigrissüti

Ez nem a tigris, hanem tigris a gasztroblogban.
Mielőtt furcsákat gondolnátok rólam, megmagyarázom.
A mondat eredetije Kenneth Hudson újságíró-muzeológustól származik és így hangzik:"A tigris a múzeumban az tigris a múzeumban és nem a tigris", amivel a mindennapi valóság és a múzeumi tér valósága közötti különbséget próbálta érzékeltetni. Sütis példánknál maradva ez azt jelenti, hogy a márványosan csíkozott sütemény gasztronómiai keretek között tökéletesen megidézi számunkra egy tigris képét, összekapcsolja minden valódi tigrisélményünkkel, tudásunkkal vadságáról, erejéről, titokzatosságáról - de ez nem a tigris, hanem egy tigrissüti. Remélem jól okoskodok itt és Frazon Zsófi, a Néprajzi Múzeum muzeológusa és most már "tigristáros", nem fogja majd a fejét, amikor olvassa :) Ő hívta ugyanis tigrisgyűjtésre Hudson nyomán egy zárt csoportba kollégáit, ismerőseit, többek között engem is. (A gyűjtemény hamarosan elérhető lesz a Néprajzi Múzeum honlapján.)
Amikor megtudtam, hogy ezt a kissé ódivatú, kakaóval márványozott vajas kevert tésztát a skandináv országokban Tiger Cake-nek hívják (finnük tiikerikakku!), nem térhettem ki a feladat elől, hogy felvétessen a tigristárba. Bevallom először csak múzeológiai tételnek szántam, gondoltam megsütöm, lefotózom a csíkjait, aztán szevasz tigrissüti. De az a helyzet, hogy finom! Megértem az északiakat, hogy nem múló kedvencük -  hűvös, korán sötétedős délutánokon nagyon jól esik a forró kávé, tea mellé.
Ránk is várnak ilyen napok bőven, szóval alakítsátok azokat a tigriscsíkokat!

Recept:

• 225 g puha vaj
• 280 g cukor
• 1 teáskanál vaníliaesszencia
• 4 tojás
• 290 g liszt
• 2 teáskanál foszfátmentes sütőpor
• 1 csipet só
• 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
• 60 ml tej

Kivajazunk és lisztezünk egy 12x30 centis, 6 centi mély négyszögletes sütőformát. (Vagy körül-belül ekkorát.)
A sütőt bekapcsojuk 180 fokra.
A vajat és a cukrot habosra keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a vaníliaesszenciát.
Egy tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót. Ezt a keveréket adagonként a vajas, tojásos cukorhoz vegyítjük, addig keverjük, amíg homogén masszát kapunk.
A tésztából egyharmadnyi mennyiséget egy kisebb tálba kanalazunk. Ebben simára keverjük a kakaóport, majd hozzáadjuk a tejet, jól eldolgozzuk.
Képzeletben három részre osztjuk a világosan hagyott tésztát. Konyhai spatulával beterítjük az előkészített forma alját egy adaggal, erre rákanalazzuk a kakaós tészta felét és óvatosan csíkokat húzunk bele, amivel valamennyire összefésüljük a kétféle felületet. Ezután jön még egy adag világos tészta, ezt is elsimítjuk, rá a kakaós réteg némi csíkozással. Végül világos tésztával zárjuk a mutatványt.
Előmelegített sütőbe tesszük, 35-40 percig sütjük, amíg a beleszúrt hústűre nem tapad már a tészta.
A sütőből kivéve rácsra borítjuk, hűlni hagyjuk.
Ezután szeletelhető.
Kávéhoz, teához csodás.

Gyerekjáték: citromos, joghurtos, faepres süti

A poharas-kimérős süteményekben semmi újdonság nincsen, ebben a franciának mondott joghurtos, citromhéjas változatban sem. Ahogyan a francia, úgy a magyar gyerekek számára is könnyű ujjgyakorlat a nyári szünidőre, szüleiknek szintúgy.
A faepres változatát mégis lejegyzem, mert nem árt időről időre figyelmeztetni magamat/magunkat a természet által bőkezűen osztogatott adományokra. Az eperfa ma már nem olyan népszerű, mint hajdanán, amikor szinte minden falusi udvar kötelező tartozéka volt enyhet adó árnyékával és tápláló gyümölcsével, amit a tyúkok, libák, kacsák is szívesen kapkodtak a földről.  De azért találni még itt-ott fehér és fekete gyümölcsű fákat. Érett termésükből (világosból, sötétből) készíthetünk fagylaltot, szörpöt, lekvárt és ilyen egyszerű, finom sütit.
Egyszerű alaprecept, mindenféle bogyós gyümölccsel működik, sőt előfőzött aszalt gyümölcsökkel is, vagy csak úgy üresen, ha épp úgy adódik.

Recept:

• egy kis doboz natúr joghurt (175g - 250g)
• 2 doboz liszt
• másfél doboz cukor
• másfél teáskanál bio sütőpor
• negyed teáskanál só
• 2 tojás
• 1 nagy, vagy 2 kisebb biocitrom reszelt héja
• fél pohár olivaolaj (vagy napraforgóolaj)
• 1 pohár faeper (vagy ribizli, szeder, áfonya, magnélküli szőlő)

Kivajazunk és lisztezünk egy 12x23 cm-es (vagy ekörüli méretű) sütőformát.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A joghurtot keverőtálba öntjük, az üres pohár lesz ezután a mércénk.
Hozzáadjuk a cukrot és a két egész tojást. Kézi habverővel jól átkeverjük.
Egy tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót. Belereszeljük a citromhéjat, ujjainkkal eldolgozzuk.
A lisztes keveréket a joghurtos tojáshoz adjuk, eldolgozzuk. Hozzáöntjük az olivaolajat (vagy napraforgóolajat), ezzel is összekeverjük.
Végül óvatosan belekeverjük a szárától megtisztított faepret, illetve azt a bogyós gyümölcsöt, ami éppen rendelkezésünkre áll.
Az előmelegített sütőben 50-60 percig sütjük, amíg a teteje szép színt kap és a közepébe szúrt hurkapálcikára már nem ragad a tészta.
Formában hagyjuk kihűlni, majd tálra tesszük, szeleteljük.

Babérleveles, narancsos sütemény

Régóta olvasom többé-kevésbé rendszeresen David Lebovitz blogját. Szeretem a stílusát, ahogy amerikai szakácsként mesél a francia konyháról, párizsi üzletekről, kávézókról, pékségekről, vidéki kirándulásairól, piaci vásárlásairól, a receptekről, ételekről. 1999 óta blogol, és 6 szakácskönyvet is írt. Több, mint 12 éve él Párizsban, ezt megelőzően pedig Amerika egyik legnagyobb jelentőségű éttermében, a Chez Panisse-ban volt cukrász 13 éven keresztül.
A kaliforniai Berkeley-ben található Chez Panisse 1971-es alapítása óta helyi, szezonális alapanyagokból készíti fogásait, környékbeli termelők és saját konyhakertje kínálatának felhasználásával. Alapítója,  Alice Waters franciaországi tanulmányútja során, egy provance-i borász házaspár vendéglátását élvezve tapasztalta meg a tájjal, a természettel való szoros kapcsolatot, és hogy mindez hogyan jelenik meg az egyszerű, mindennapi ételekben. Ennek szellemében nyitotta meg saját vendéglőjét, ami mostanra az egyik legtöbbet díjazott és legelismertebb étterem lett Amerikában és talán a világon is. Alice Waters vendéglátáson kívüli tevékenysége is példamutató - iskolai programot indított, ahol a diákok a konyhakert gondozásától kezdve tanulhatják meg az egészséges és fenntartható ételek elkészítését. Nagyhatású, sokoldalú személyiség, fogok még írni róla.
Innen indult David Lebovitz, tehát szakmai tapasztalatát és igényességét nem lehet elvitatni. Könyve saját párizsi konyháját, mint főzéseinek-sütéseinek szó szerinti helyszínét és mint a francia kulinária emblematikus és nemzetközi hatásokkal átszőtt ételeit mutatja be a maga sajátos, malíciózus, laza stílusában.
Az alábbi sütemény hagyományos, egyszerű vajas kevert tészta, különlegességét a babérlevéllel ízesített vaj adja, ami érdekes, titokzatos ízt kölcsönöz a süteménynek.
Teához, kávéhoz kiváló!

Recept:

• 85 g szobahőmérsékletű vaj, + egy evőkanál
• 10 db babérlevél
• 230 g liszt
• 200 g cukor
• 1 teáskanál sütőpor (foszfátmentes)
• fél teáskanál só
• 3 tojás
• 125 g tejszín
• 1 kezeletlen narancs héja
• fél teáskanál vanília esszencia

a mázhoz:

• 130 g porcukor
• 2 evőkanál narancslé
• 1 teáskanál narancslikőr

Egy kis edényben felolvasztjuk a 85 g vajat, beleteszünk 3 babérlevelet és egy órára félretesszük.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Kivajazunk és liszttel megszórunk egy 23 cm-es hosszúkás formát, az alját kibéleljük sütőpapírral. A maradék 7 babérlevél egyik oldalát kenőecsettel vékonyan megvajazzuk és a forma aljára rendezzük/tapasztjuk vajas felükkel lefelé.

Keverőtálban összevegyítjük a lisztet, a cukrot, a sütőport és a sót.
Az olvasztott vajat kicsit újramelegítjük, hogy a babérleveleket könnyen kivehessük belőle, ezekre már nincs szükségünk.
Egy kisebb keverőtálban enyhén felverjük a tojásokat. Összekeverjük a tejszínnel, a reszelt narancshéjjal, a vaníliával és az olvasztott vajjal.
A tojásos keveréket konyhai spatulával a lisztes keverékhez adjuk, addig keverjük, amíg homogén tésztát kapunk, de nem kell "kidolgozni".
A tésztát az előkészített formába simítjuk, óvatosan, hogy a babérlevelek a helyükön maradjanak.
A maradék egy evőkanál vajat a tiszta zacskóba tesszük, kezünkkel krémesre puhítjuk, majd a zacskó egyik sarkára egy cenit széles lyukat vágunk. Ezen keresztül egy csíkot nyomunk a tészta közepére hosszanti irányban.

A sütőbe tesszük, 40-45 percig sütjük, amíg aranybarna lesz és a beleszúrt hústűre nem tapad a tészta.
Kivesszük a sütőből, 5-10 percig hűlni hagyjuk, majd rácsra téve megvárjuk, míg teljesen kihűl.
A mázhoz összekeverjük a porcukrot a narancslével és a likőrrel. Sűrű tejföl állagú legyen a máz, ha szükséges, adjunk még hozzá narancslevet.
Kenjük a mázat a kihűlt sütemény tetejére, az oldalán hagyjuk lecsepegni. Pár perc alatt megszilárdul. Tálra téve már szeletelhetjük is.

David Lebovitz: My Paris Kitchen című szakácskönyvéből.

Aszalt fügés-pekándiós rugelach koszorú

A rugelach az egyik legjobb dolog, ami karácsony környékén kikerülhet a sütőből. Illatos, puha, a szélein édesen ropogós - ráadásul nagyon egyszerű. A neve askenázi zsidó eredetre utal, közép-európai bevándorlók tették népszerűvé szerte a világon.
A tésztája annyira finom, hogy aki először kóstolja, el sem hiszi, hogy "csak" rengeteg vaj és ugyanannyi krémsajt van benne, meg persze liszt. A tészta enyhén sós, ami remek kontraszt az édes-ropogós töltelékkel.
Tradicionális megjelenése a csavart kifliforma, töltelékében pedig mindig megjelenik valamilyen aszalt gyümölcs, olajos mag, lekvár, fahéj, olykor csokoládé, marcipán.
Tavaly óta én kis koszorókba hajtogatva sütöm, így gyorsabb és könnyebb a formázás. A baracklekvár - aszalt füge - pirított pekándió töltelék is nagyon bevált, pont eléggé édes, pont eléggé ropogós.

Recept:
a tésztához:

• 225 g vaj
• 225 g natúr tejszínes krémsajt (Philadelphia)
• 260 g liszt
• fél teáskanál só

a töltelékhez:

• 2 dl baracklekvár
• 1 evőkanál Grand Marnier, vagy Cointreau
• 40 g pekándió
• 40 g aszalt füge
• 90 g kristálycukor
• másfél teáskanál őrölt fahéj

+1 tojás a tészta kenéséhez


Amikor a tésztát összeállítjuk, ügyeljünk, hogy a vaj és a krémsajt szobahőmérsékletű legyen.
Kézzel, vagy keverőfejjel ellátott konyhai robotgéppel simára keverjük a vajat és a krémsajtot. Hozzáadjuk a sót és a lisztet, összedolgozzuk. Folpackba csomagoljuk és legalább egy órára hűtőbe tesszük.

A baracklekvárban elkeverjük a Grand Marniert, vagy más narancslikőrt.
A pekándiót 180 fokos sütőben 7 percig pirítjuk, majd apróra vágjuk.
Az aszalt fügét felaprítjuk.
A pekándiót és az aszalt fügét egy kis tálban összekeverjük.
A cukrot elkeverjük a fahéjjal.

Sütés előtt 180 fokra melegítjük a sütőt. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.
A tésztát lisztezett deszkára tesszük, négy egyenlő részre osztjuk. Mindegyik darabot körül-belül
15 x 25 centis téglalapra nyújtjuk. A lapokat egyenlő arányban először megkenjük baracklekvárral, megszórjuk 2 és fél teáskanál fahéjas cukorral, megszórjuk a fügés-pekándiós keverékkel.

Az így előkészített tésztalapokat egyik hosszanti oldalukról kezdve szorosan feltekerjük úgy, hogy a tészta vége a keletkezett henger aljára kerüljön. Kicsit meg is nyomkodjuk, hogy az illesztés összeragadjon. A hengereket karikába kanyarítjuk, a két végét egymásba csúsztatjuk-ragasztjuk.
A koszorúkat az előkészített tepsire helyezzük. Kívülről befelé sugárirányban éles késsel hét részre vágjuk őket, ügyelve, hogy középen egyben maradjanak.
Felvert tojással megkenjük és a maradék fahéjas cukorral megszórjuk a koszorúkat.
Sütőben 25 percig sütjük, amíg szépen megpirulnak.
A tepsin hagyjuk kihűlni.
Tálra téve szórjuk meg porcukorral.

Citrusos - mákos sütik

Narancsos, vagy citromos ízesítésben is készíthetjük ezt a ropogós, illatos süteményt.
Két dolgot nagyon fontos betartani: az egyik, hogy egy centinél vékonyabbra semmiképpen ne nyújtsuk, mert akkor kezelhetetlenül törékennyé válik, a másik, a sütési idő. 12 perc (!) és csak addig süssük, amíg éppen kezd színe lenni. A képen a felső példányt például picit túlsütöttem, ami az ízén semmit nem ront, a látványon viszont igen.
A töltelék, illetve ragasztóanyag szabadon variálható, én is kipróbáltam többféle lekvárt, de a narancsosnál nekem csokoládéval ízlett a legjobban, a citromoshoz pedig nagyon passzol a málna, vagy a szeder, esetleg a ribizli.
Celofánba, vagy díszdobozba csomagolva ajándéknak is kitűnő.

Recept:

• 280 g liszt
• 70 g egész mák
• fél teáskanál só
• 225 g szobahőmérsékletű vaj
• 100 g cukor
• 1 tojás sárgája
• 2 kezeletlen héjú narancs, vagy citrom héja
• fél teáskanál vaníliaesszencia
• 2 teáskanál narancslikőr (Grand Marnier vagy Cointreau), vagy citromlikőr (Limoncello)
• a citromos változathoz szeder-, vagy málnalekvár 
• 60 g 75%-os csokoládé és 3 evőkanál tejszín a narancsos változathoz

A lisztet, a mákot és a sót keverőtálban összekeverjük.
Konyhai robotgépben, vagy nagy keverőtálban összedolgozzuk a vajat és a cukrot. Hozzáadjuk a tojássárgát, a narancs-, vagy citromhéjat, a vaníliaesszenciát és a likőrt - a narancsoshoz értelemszerűen narancs, a citromoshoz citromlikőrt.
Fokozatosan beledolgozzuk a lisztet. Nem kell sokáig keverni, csak amíg összeáll tészta.
Hengert formázunk belőle, folpackba csomagoljuk és 1 órára hűtőbe tesszük. (Hűtőben egy hétig is eláll.)
A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A hűtőből kivéve két részre vágjuk a tésztát. Az egyik darabot enyhén lisztezett gyúródeszkán egy centi vastagra nyújtjuk (nem vékonyabbra!), majd 5 centi átmérőjű kiszúróval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, 12 percig sütjük.
Közben hasonló módon kinyújtjuk a tészta másik felét, ugyanannyi korongot formázunk belőle, mint az előző adagból, de a közepüket valamilyen kisebb formával kilyukasztjuk. A maradék tésztákat újragyúrva szintén kiszaggatjuk.
Ezt is megsütjük.

A narancsos sütik töltelékéhez gőz fölött kikeverjük a csokit a tejszínnel. A csokikrémből kiskanálnyi adagot simítunk a sütikorongokra, majd összeragasztjuk a középen kiszúrt párjával.

A citromos változatnál lekvárral ragasztjuk össze a két összetartozó felet.

David Lebovitz receptje alapján.

Ánizsosat, vagy pisztáciásat?

Mi csak placcsintós sütinek hívjuk a formázás nem túl kifinomult módja után. Ugyanis egy jól irányzott, felülről lefelé sújtó, hirtelen mozdulattal lehet a legszabálytalanabb, de megfelelően elterülő halmokat képezni a tepsire, közben végtelen jól szórakozva. Hangulatjavító tulajdonságán túl egyéb előnye, hogy maradék tojásfehérjék magas élvezeti értékű sütemény formájában kelnek új életre benne.
Az eredeti recept ánizsmagos ízesítésű, én is mindig így készítettem eddig, de most feleztem a tésztát és a sokak által nem kedvelt ánizst a tészta felében natúr, durvára vágott pisztáciára cseréltem, hogy legyen alternatíva. Mindkettő nagyon finom, a pisztáciásban több a ropogtatni való, az ánizsos karakteresebb.
Eredeti recept: Sam és Sam Clark: Casa Moro

Recept:

• 170 g puha vaj
• 170 g porcukor
• 170 g finomliszt
• 3 evőkanál őrölt mandula
• 1 evőkanál ánizsmag, VAGY ugyanennyi natúr pisztácia apróra vágva
• 1 evőkanál konyak, vagy brandy
• 3 tojásfehérje
• szeletelt mandula és kristálycukor a díszítéshez

A vajat és az átszitált porcukrot konyhai robotgéppel habosra keverjük. A lisztet, az őrölt mandulát és az ánizsmagot/vágott pisztáciát egy tálban összekeverjük. Kanalanként a vajas masszához keverjük. Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a brandyt és a tojásfehérjét is.
Sütőpapírral kibélelt tepsire evőkanállal kis halmokat rakunk a tésztából, akkorákat, hogy az átmérőjük körül-belül 3 centis legyen. A halmok legyenek egymástól jó 10 centis távolságban, mert sütés közben elterülnek. Bátrabbak spatulával jó magasról egyenesen a helyére célozhatják a masszát, érdemes begyakorolni a mozdulatot.
A tésztahalmokat megszórjuk kristálycukorral és szeletelt mandulával, majd előmelegített, 180 fokos sütőben 7-8 percig sütjük, amíg a szélei enyhén megbarnulnak, de a közepe még szép világos.
Nagyon finom magában, vagy kávé, tea és fagyi mellé.

Karácsonyi mézes - gyömbéres puszedli

Minden ízében karácsonyi sütemény, gyorsan el is készül, akár az utolsó napok hajrájába is belefér, könnyen szállítható, ajándékcsomagba is kiváló. Egyszóval csodálatos tulajdonságokkal rendelkezik, egyetlen hibája talán visszafogott külseje. Egy darab mandulával, pisztáciával, vagy dióval a közepén eggyel megnövelhetjük a dekorativitási mutatóját, ezeket még nyersen kell a ragadós, nem igazán formázható tésztahalom közepére helyezni - körül-belül ott is marad sütés után is. A fenti fotó a dísztelen, de nem dicstelen változatot mutatja, mindkét változat megér egy próbát.

Recept:

• 180 g liszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 30 g kandírozott gyömbér
• 1/4 teáskanál só
• 110 g olvasztott vaj
• 70 g barna nádcukor
• 1 tojás
• 100 g méz
• esetleg mandula, dió, vagy pisztácia a díszítéshez

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (gázsütő 6-os fokozat).
Keverőtálban összekeverjük a lisztet, a szódabikarbónát, az apróra vágott gyömbért és a sót.
Konyhai robotgéppel, vagy kézi habverővel habosra keverjük a vajat és a cukrot, majd hozzáadjuk a tojást és a mézet, ezzel is jól kikeverjük. Végül összedolgozzuk a lisztes keverékkel is.
Sütőpapírral kibélelt tepsire egymástól 4-5 cm-es távolságban púpos teáskanálnyi mennyiségeket teszünk a kissé ragadós tésztából. Ha használunk, a halmok tetejére tesszük a mandulát, diót, vagy pisztáciát. 7-8 percig sütjük, amíg aranybarna lesz. Rácson hagyjuk kihűlni.
Ebből a mennyiségből körül-belül 40-45 db lesz.
Érdemes dupla adagban sütni, ajándéknak és vendégségbe is kiváló.
Makifood receptje alapján.

Narancsos (vagy citromos) máksüti körtepürével

Hogy melyik jobb, a narancsos, vagy a citromos változat, én nem tudok választani. Ha kipróbáljátok ti is mindkettőt, lehet, hogy nektek sem fog sikerülni, kivéve talán akkor, ha egyszerre megsütitek mindkét ízben és akkor úgymond laboratóriumi körülmények között, esetleg független tesztelőket is kóstolásra bírva, szavazással el lehetne dönteni ezt a súlyos kérdést. De talán nem annyira fontos ez, elég csak arra hagyatkozni, hogy miből van éppen több otthon: narancsból, vagy citromból. Egyikkel sem hibázhatunk.
Ezt a desszertet nemrég a Gigerliben is kóstolhatták néhányan, akik megfordultak arrafelé a hosszú hétvégén. Nagyon jó hangulatú, izgalmas néhány nap volt, sok-sok főzéssel és vidámsággal, gyönyörű környezetben. Lesz még ilyen, gyertek majd!

Recept:

• 210 g liszt
• 2 púpozott evőkanál frissen darált mák
• 1 teáskanál sütőpor
• egy csipet szódabikarbóna
• fél teáskanál só
• 4 tojás
• 200 g cukor
• 1 kezeletlen narancs, vagy két citrom reszelt héja
• 1 evőkanál narancs-, vagy citromlé
• 225 g olvasztott vaj
• 1 púpozott evőkanál tejföl

Kivajazunk és liszttel megszórunk egy 30 cm hosszú, 12 cm széles püspökkenyér formát, vagy bármilyen hosszúkás, méreteiben hasonló formát.
A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra (gázsütő 6-os fokozat).
Keverőtálban összekeverjük a lisztet, a mákot, a sütőport, szódabikarbónát és a sót.
Késes robotgépben, vagy gépi (szükség esetén kézi) habverővel kikeverjük a cukrot a tojással, a narancs-, vagy citromhéjjal és -lével. Fokozatosan (értsd nem egyszerre!) hozzákeverjük az olvasztott, langyosra hűtött vajat, majd a tejfölt. Nagy keverőtálba öntjük, majd adagonként elkeverjük a lisztes keverékkel.
A masszát (elég folyékony) az előkészített formába öntjük, betesszük a sütőbe. 10 percig sütjük 180 fokon, majd 165 fokra állítjuk a hőfokot és így sütjük még 20 percig, hústű próbáig.

Közben elkészítjük a szirupot:
70 g cukrot 80 ml narancs-, vagy citromlével összeforralunk.

Amikor megsült a tészta, kivesszük a sütőből, a formával együtt tálra tesszük, megszurkáljuk villával, majd szép lassan meglocsolgatjuk a forró sziruppal. Ezután 5 percig hagyjuk a formában hűlni, majd tálra borítjuk, a tetejét megszórjuk porcukorral.

Amíg a tészta hűl, elkészítjük a körtepürét, amihez kell:

• 2 vajkörte
• 2 evőkanál frissen facsart narancslé
• 30 g vaj
• fél mokkáskanál őrölt kardamom
• 1 puha aszalt füge (szárvégeit vágjuk le)
• 1 teáskanál narancslikőr, esetleg limoncello

A körtéket meghámozzuk, kockákra vágjuk. Kis lábasban a vajjal, narancslével, kardamommal és az apróra vágott aszalt fügével puhára főzzük. A végén hozzáadjuk a narancslikőrt, botmixerrel pürésítjük.

A kihűlt süteményt a körtepürével tálaljuk.

Görög grízes sütemény dinnyével

Egyszerű, vidám nyári desszert, ha kapunk sárga húsú görögdinnyét, még vidámabb. A grízes sütiről már írtam egyszer egy görög recepteket csokorba szedő bejegyzésben, de most külön is felhívom rá a figyelmet a dinnye-szezonra való tekintettel és mert ez a párosítás tényleg kiváló. Persze dinnye nélkül is ehetjük - Görögországban, ahol volt szerencsém először kóstolni a halvast (így hívják ezt a süteményt) a reggelihez volt mindig kitéve, akkor szerettem bele ezekbe a falatnyi darabokra vágott édes kockákba. Kávé, tea mellé is nagyon finom!
Ja és a dinnyét is ehetjük halvas nélkül - micsoda szabadság!

Recept (Halvas)

• 275 g búzadara
• 110 ml olívaolaj
• 25 g őrölt mandula
• 950 ml víz
• 380 g cukor
• csipet só
• 1 rúd fahéj
• 2-3 db szegfűszeg
• fél citrom lehámozott héja

A vizet felforraljuk a cukorral, a sóval, a fűszerekkel és a citromhéjjal. Öt percig főzzük, félre tesszük.
Az olívaolajat lábasba öntjük, felforrósítjuk, hozzáadjuk a búzadarát és az őrölt mandulát. Közepes lángon, kevergetve megpirítjuk.
A cukorszirupból kivesszük a fűszereket és a citromhéjat. A folyadékot lassan a pirított darára öntjük. Közben kevergessük és álljunk minél távolabb, mert az elején nagyon pöfög! Tovább keverve puhára és sűrűre főzzük.
A meleg masszát egy körül-belül 23x33 cm-es tepsibe, vagy tálba simítjuk.
Kihűlés után kockákra vágjuk. Azonos méretű dinnyekockákkal tálaljuk.

A mártogatásról - csokis madeleine

Megvallom, engem gyerekkorom óta elkísér a kávéba való mártogatás nem túl elegáns, ám annál nagyobb élvezetet nyújtó szokása. A kezdetekkor még kakaóba mártogattam a reggeli kiflit, kalácsot, szegény anyukámat kergetve ezzel őrületbe, később jött a kávé. A mártogatni valók pedig keksszel, croissant-nal, madeleine-nel bővültek, mikor mihez jutottam. Az otthon rejtekében persze bátran ment ez mindig, de az az igazság, hogy most már nem fegyelmezem magam nyilvános helyen sem és bizony mártogatok, főleg azután, hogy egyszer olvastam valahol - és most még csak nem is Proust ide vonatkozó lírai és számomra igencsak bátorító írására hivatkozom -, hogy a franciáknál ez teljesen elfogadott, sőt, gasztronómiai szempontból is támogatott gyakorlat. Így amikor megkaptam a felkérést a Nespresso Coffee Challenge nyereményjátékára, az első gondolatom az volt, hogy mennyire szeretem a kávé ízét valamilyen sütemény tésztájába beleszívódva érezni. A játékra végül ennél kicsit összetettebb receptet készítettem, de egy kakaós, mogyorós madeleine vágyképe még megjelent előttem, így most ezt is megsütöttem. Azonnal teszteltem is és jelentem, csodálatosan működik egy finom, forró kávéba mártogatva!

Recept:

• 3 tojás
• 70 g cukor
• 1 evőkanál méz
• 60 g liszt
• 20 g cukrozatlan, keserű kakaópor
• 40 g őrölt törökmogyoró
• 1 teáskanál narancsvirágvíz
• 1 evőkanál narancslikőr (Grand Marnier, vagy Cointreau)
• 75 g olvasztott vaj

A tojásokat habosra keverjük a cukorral és a mézzel. Hozzáadjuk a lisztet, a kakaóport és az őrölt mogyorót, jól elkeverjük. Végül a kihűlt, olvasztott vajat is hozzáadjuk.
Kivajazott, lisztezett madeleine-sütő formákba (vagy mini muffin formákba) töltjük a tésztát. Előmelegített, 190 fokos sütőben 10 percig sütjük. Rácsra borítjuk, porcukrozzuk.

Fordított rebarbaratorta + málnaszósz

A rebarbara nagyon érdekes növény. Igazából zöldség, amit gyümölcsként fogyasztunk és nem hunyhatunk szemet bizonyos rossz tulajdonságai felett. Az egyiket ezek közül könnyen elkerülhetjük, nevezetesen, hogy a levelei konkrétan mérgezőek, de hát akinek nem saját kertben terem, nem is igen találkozik az egyébként dekoratív, óriási levelekkel. A másik dolog már problémásabb, bár emiatt sem egyedül a rebarbarát állíthatjuk pellengérre: magas az oxálsav tartalma. (Csakúgy, mint a sóskának, spenótnak, a kakaónak, a zöld paradicsomnak, epernek, egresnek.) Az oxálsav pedig nem aranyos, túlzott bevitele vesekő képződést okozhat és gátolja a vas felszívódását is. De hangsúlyozom, csak nagy mennyiségben! Mértékletesen, nem kilószámra, naponta élve a rebarbara és társai által okozott kellemes ízélményekkel nem lesz semmi bajunk.
Aki mégsem szereti/idegenkedik tőle/elvettem a kedvét/nem jut hozzá a rebarbarához, nyugodtan helyettesítse a receptben más idénygyümölccsel. Ezzel az edény alját befedős, fejre fordítós módszerrel csak nagyon szép és finom sütiket tudunk készíteni. Igen szép, még akkor is, ha nem tökéletesen marad a helyén a fordítás után minden tészta- és gyümölcsdarab.

Recept:
a gyümölcsréteghez:

• 500 g rebarbara (vagy szilva, áfonya, egres, sárgabarack)
• 1 rúd vanília
• 45 g vaj
• 170 g cukor
• csipet só

a tésztához:

• 210 g liszt
• másfél teáskanál sütőpor
• 1 mokkáskanál só
• 115 g puha vaj
• 150 g cukor
• 1 teáskanál vaníliaaroma (elhagyható)
• 2 tojás
• 125 ml tej

A rebarbara külső rétegét a lehető legvékonyabban lehúzzuk.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. (Gázsütő 4-es fokozat)
A gyümölcsréteghez szükséges 45 g vajat egy közelítőleg 28 cm átmérőjű rozsdamentes serpenyőbe, vagy nem kapcsos fém tortaformába tesszük, felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot, eloszlatjuk, hogy egyenletesen fedje az edény alját. Rákenjük a vanília kikapart magjait. Kevergetés nélkül közepes lángon felolvasztjuk a cukrot. Rátesszük a rebarbara-szárakat, szorosan egymás mellé, amennyire lehet, zárt réteget alkotva. Megszórjuk a sóval, levesszük a tűzről.
A tésztához külön tálban összekeverjük a lisztet a sütőporral és a sóval. A vajat habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk egyenként a tojásokat és a vaníliaesszenciát, majd a lisztes keverék felét, a tejet és a lisztes keverék másik felét. Amikor összeállt, spatulával az előkészített rebarbarára simítjuk a tésztát és betesszük a sütőbe.
Fél órát sütjük, amíg a tészta aranybarna színt kap. Kivesszük a sütőből, 10 percig pihentetjük. Keresünk egy a sütőedény pereménél túllógó, nagyobb tálat, ráborítjuk a formára, két oldalán kesztyűvel megfogjuk és hirtelen mozdulattal átfordítjuk. Így a sütemény máris a tálaló tálra került. Itt hagyjuk kihűlni.
Langyosan, vagy hidegen fogyasztjuk felvert tejszínhabbal, fagylalttal, vagy málnakrémmel.

Málnaszósz:
200 g málnát botmixerrel pürésítünk, szitán áttörjük. Elkeverjük egy evőkanál cukorral, pár csepp citromlével. Ha van otthon esetleg valamilyen gyümölcslikőr (pl cassis, vagy limoncello, vagy narancslikőr) egy teáskanállal csak jót teszünk vele a mártásnak.
Fagyasztott, felengedett málnából is készíthető.
Adhatjuk fagyihoz, citromtortához is.

Crostata - az olasz linzertorta

Mire használjuk azt a sok lekvárt, amit szorgosan készítettünk tavaly, neadjisten tavalyelőtt? Lekváros kenyér - jó, nagyon finom, enném is minden nap, de akkor strandra nem megyek a nyáron. Joghurtba keverem - egy fokkal jobb, egy baj van: csak a natúr joghurtot szeretem. Elajándékozom - szoktam, szóljon, ha kér valaki :) De lám, itt vannak a lekvár-elnyelő sütemények, milyen ritkán fordulok hozzájuk! Pedig általánosan nagy előnyük, hogy napokig tárolhatók, fogyaszthatók minden állag-romlás nélkül. Különösen érvényes ez az omlós tésztákra, a linzerre, a pitére és olasz megfelelőjükre a crostata-ra. A lehető legegyszerűbb, hétköznapi sütemény, minden olaszországi cukrászdában, kávézóban megtalálható. Egy soványka cikk crostata egy jó erős presszókávé mellé és már indulhat is a nap: felülünk a robogóra, felcsapjuk a napszemüvegünket, ciao mindenkinek!
Na, de nem ragadtatom el magam, ez csak egy sütemény, amit én most csak annyiban variáltam meg, hogy két térfélre osztottam és az egyik felére sűrű, kicsit túlfőzött (nekem ilyen is van) baracklekvárt, a másik felére pedig fügelekvárt kentem. Csak hogy legyen egy kis izgalom. Ennek dramatizálására fotózáskor a reggeli napfény volt segítségemre, ő csinált látványos kontrasztot a sötét és a világos rész között. De ez csak a külső, ízben teljes az egyetértés.

Recept:

• 110 g puha vaj
• 100 g cukor
• 1 egész tojás
• 1 tojás sárgája
• 260 g liszt
• fél teáskanál sütőpor
• fél teáskanál só
• 450 g lekvár (barack, szilva, füge, málna stb.)

A vajat habosra keverjük a cukorral. Hozzáadjuk az egész tojást és a tojás sárgáját, ezzel is jól elkeverjük. Egy mélyebb tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót. A vajas keverékhez adjuk, összedolgozzuk. Kétharmad/egyharmad arányban kettéválasztjuk a tésztát. A nagyobb darabot 10 cm átmérőjű koronggá formázzuk, a kisebbiket csak kicsit kilapogatjuk. Minkét darabot folpackba csomagoljuk és hűtőszekrénybe tesszük legalább egy órára, vagy egy éjszakára.
Sütés előtt fél órával kivesszük a hűtőből. A sütőt előmelegítjük 190 fokra (gázsütő5 ös fokozat).
A nagyobbik tésztát egy 24 cm átmérőjű (vagy akörüli) cakkos szélű, kerek kerámia sütőformába, vagy ehhez hasonló formába nyomkodjuk úgy, hogy az oldalára is jusson. A formát nem kell kivajazni, így jól tapad rá a tészta, egyenletesen bele lehet nyomkodni. Erre az alapra kenjük a lekvárt, vagy lekvárokat. A maradék tésztát kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, berácsozzuk vele a lekváros felületet. (Vagy más, kreatív technikákkal díszítjük a tetejét.) Néhány csipet cukorral megszórjuk, sütőbe tesszük. 20-25 percig sütjük, amíg a tészta világos zsemleszínűre sül.
A formában hagyjuk kihűlni. Ha kivehető aljú formában sütöttük, kihűlés után kiemelhetjük a formából és tálra téve szeletelhetjük. A kerámia edényből nehezebb egyben kiemelni, de nem is kell, szeletekre vágva kínálhatjuk a formából.

Karácsonyi gombkekszek

A Rakottkert facebook oldalán van most egy karácsonyi játék, amivel részvételi lehetőséget lehet nyerni a 2014 február 8.-i Macaron-készítő kurzusra a Makifood főzőiskolába. A játékban való részvételhez az oldalon található gombos-sütis kép alá hozzászólásban írjátok oda, hogy ki, milyen gasztro-ajándékkal készül a karácsonyra. 2013 december 8.-án, vasárnap este fogom kisorsolni a szerencsés nyertest.
Az én egyik ötletem most ez a készítő türelmét próbára tevő, viszont látványos és sokféle módon variálható keksz-prezentáció. Ha már elkészültek a finom, vajas kekszek, csak tetszetős, vékony szalagokat, zsinórokat, nem túl vastag színes, fényes, vagy mintás papírokat kell választanunk és kezdődhet az alkotás. Szükség lesz még egy nagy lyukú tűre, amivel felvarrjuk a gombokat a papírra. Ezt megtehetjük egy sorban, több sorban, formában (pl. szívecske, gömb, fenyőfa, betű), vagy ha elfogyott a türelmünk, fel is fűzhetjük egy szép szalagra, masnival a végén.

Recept:

• 150 g puha vaj
• 150 g cukor
• 1 tojás
• 250 g liszt
• fél citrom és/vagy narancs reszelt héja
• fél teáskanál őrölt gyömbér
• fél teáskanál őrölt fahéj
• csipet só

A vajat a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk az előzőleg enyhén felvert tojást, eldolgozzuk. A lisztet összekeverjük a fűszerekkel és a sóval. A vajas keverékhez adjuk, alaposan átgyúrjuk. A tésztát folpackba csomagoljuk és legalább egy órára hűtőbe tesszük.
Sütéskor előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
A tésztát lisztezett felületen 3 mm vastagságúra nyújtjuk. Kör alakú, 3,5 cm átmérőjű kiszúróval formákat szaggatunk belőle. A kis körökbe kínai evőpálcikával, vagy hurkapálcával gomblyukakat szúrunk.
Sütőben 10 perc alatt aranybarnára sütjük.
Ebből az adagból két nagy tepsi gombunk lesz, bőven elég pepecselni való :)

Hajdinalisztes financier földicseresznyével

Először a földicseresznyéről, avagy latin nevén physalisról. Hihetetlen, legalábbis nekem, botanikailag és növénytanilag képzetlennek, hogy a krumpli, a paradicsom és ez a szépséges narancssárga bogyó rokonok. Le a kalappal, micsoda család! A physalis lampionvirág néven Magyarországon is ismert és megterem, ám ennek csak alkalmi lakásdíszként örülhetünk, mert termése mérgező!!! Az ehető, savanykás, pikáns ízű fajták Dél-Amerikából, Peruból származnak és kis kosárkákban árulják őket az Aldiban, legalábbis én ott találtam rá. Kóstolás után azonnal a kedvenc süteményemre képzeltem - aromás íze nagyon jól passzol a meglehetősen édes, de a hajdinaliszt és a mandula miatt gazdag textúrájú és szintén gazdag ízű financier-hez. A süti nagyon egyszerű, maradék tojásfehérje-pusztító és mindig hatalmas siker!

Recept:

• 125 g vaj
• 1 vaníliarúd kikapart magjai
• 50 g hajdinaliszt
• 50 g darált mandula
• 70 g porcukor
• 70 g barna nádcukor
• csipet só
• 1 evőkanál méz
• 3 tojásfehérje

A vajat lábasba tesszük, hozzáadjuk a vaníliát. Lassú tűzön addig pirítjuk, amíg diós, mogyorós illata lesz, a színe pedig aranybarna, sötétebb szemcsékkel. Figyeljünk, hogy időben elzárjuk alatta a tüzet, mert az edény még egy darabig tartja a hőt és ha túlsütjük, ekkor könnyen megéghet. Amikor látjuk már a sötétedő szemcséket és érezzük az illatot, húzzuk félre.
A hajdinalisztet, a darált mandulát, a cukrokat és a sót keverőtálban összekeverjük. A tojásfehérjét villával enyhén felverjük, majd a lisztes-cukros keverékhez adjuk. Hozzákeverjük a mézet is. A barnított vajat még melegen, de nem forrón fokozatosan a masszához keverjük, körül-belül egy merőkanálnyi adagokban, mindig jól elkeverve. Az utolsó adag végeztével egy órára hűtőbe tesszük a masszát, hogy könnyebben kezelhető legyen.
Sütés előtt előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A masszát nyomózsákba tesszük, vagy ha ilyen nincs, kanállal adagoljuk a formákba. A financier autentikus formája a kis, téglalap alapú hasábok, ennek híján használhatunk mini- vagy normál muffin formát utóbbi esetben csak félig töltsük meg az üregeket.Szilikon sütőformák nagyon kényelmesek erre a célra, nem kell vajazni és könnyen kijön sütés után. Hagyományos sütőforma esetén ki kell vajazni és lisztezni a mélyedéseket.
A földicseresznye bogyókat kibontjuk a hártyás burkukból és alaposan megmossuk.
A formákban levő még nyers tésztára tesszük a felekbe-negyedekbe vágott földicseresznyét/physalist.
10-15 percig sütjük, amíg aranyszínűek lesznek, a széleken kicsit sötétebb kontúrral. Még melegen levegőztető rácsra tesszük.
Ebből az adagból 30 pici darab lesz.