Rétegzett szeder - őszibarack lekvár

Aki lekvárfőzésre adja a fejét, de nem szeretne órákat pucolni, főzni, mosogatni, viszont szeretne valami különlegeset, ajándéknak is valót, akkor ez a kétszínű kombináció tökéletes választás. A szedret egyáltalán nem kell sem pucolni, sem passzírozni, az őszibarack hámozása ebben a mennyiségben nem okoz problémát. A két íz és szín együtt pedig fantasztikus kombináció és nem utolsó sorban izgalmas művelet egy hosszú kanállal ügyeskedni, hogy a két réteget sérülésmentesen tudjuk kiemelni az üvegből.
Más gyümölcsökkel is lehet hasonlót: tervezek egy körte - bodzabogyó, és egy rebarbara - narancs párosítást.
Várom a további ötleteket!

Recept:

• 1 kg fehér húsú őszibarack
• 800 g szeder
• 700 g cukor
• 4 evőkanál frissen facsart citromlé
• 1 evőkanál feketeribizli, vagy narancslikőr

Az őszibarack héját lehúzzuk, kockákra vágva fazékba tesszük. Meglocsoljuk 2 evőkanál citromlével, rászórunk 400 g cukrot és főzni kezdjük.
A szedret megmossuk, másik fazékba tesszük,  hozzáadjuk a citromlevet, 3 evőkanál vizet, rászórjuk a maradék 300 g cukrot és főzni kezdjük.
Miután a gyümölcsök megpuhultak, botmixerrel mindkettőt pürésítjük.
Tovább főzzük mindkét lekvárt, amíg besűrűsödnek. Ez ilyen kis mennyiségnél elég hamar, körül-belül 20 perc alatt bekövetkezik. A szederhez az utolsó 5 percben hozzáadjuk a likőrt is.
Közben kiforrázzuk a kisméretű befőttesüvegeket, 6-8 2 dl-es üvegre lesz szükség.
Először a szederlekvárt töltjük az üvegek aljára, nagyjából a feléig. 2-3 percig várunk, amíg kissé megszilárdul a teteje és csak ezután töltjük rá az őszibarack réteget. Ha nem várjuk ki ezt a kis időt, a két forró lekvár azonnal összekeveredik.
Az üvegeket lezárjuk, száraz dunsztban hagyjuk kihűlni, majd hűvös kamrában tároljuk.
A recept kis változtatásokkal Kylee Newton: The modern preserver című könyvéből származik.

Crostata - az olasz linzertorta

Mire használjuk azt a sok lekvárt, amit szorgosan készítettünk tavaly, neadjisten tavalyelőtt? Lekváros kenyér - jó, nagyon finom, enném is minden nap, de akkor strandra nem megyek a nyáron. Joghurtba keverem - egy fokkal jobb, egy baj van: csak a natúr joghurtot szeretem. Elajándékozom - szoktam, szóljon, ha kér valaki :) De lám, itt vannak a lekvár-elnyelő sütemények, milyen ritkán fordulok hozzájuk! Pedig általánosan nagy előnyük, hogy napokig tárolhatók, fogyaszthatók minden állag-romlás nélkül. Különösen érvényes ez az omlós tésztákra, a linzerre, a pitére és olasz megfelelőjükre a crostata-ra. A lehető legegyszerűbb, hétköznapi sütemény, minden olaszországi cukrászdában, kávézóban megtalálható. Egy soványka cikk crostata egy jó erős presszókávé mellé és már indulhat is a nap: felülünk a robogóra, felcsapjuk a napszemüvegünket, ciao mindenkinek!
Na, de nem ragadtatom el magam, ez csak egy sütemény, amit én most csak annyiban variáltam meg, hogy két térfélre osztottam és az egyik felére sűrű, kicsit túlfőzött (nekem ilyen is van) baracklekvárt, a másik felére pedig fügelekvárt kentem. Csak hogy legyen egy kis izgalom. Ennek dramatizálására fotózáskor a reggeli napfény volt segítségemre, ő csinált látványos kontrasztot a sötét és a világos rész között. De ez csak a külső, ízben teljes az egyetértés.

Recept:

• 110 g puha vaj
• 100 g cukor
• 1 egész tojás
• 1 tojás sárgája
• 260 g liszt
• fél teáskanál sütőpor
• fél teáskanál só
• 450 g lekvár (barack, szilva, füge, málna stb.)

A vajat habosra keverjük a cukorral. Hozzáadjuk az egész tojást és a tojás sárgáját, ezzel is jól elkeverjük. Egy mélyebb tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót. A vajas keverékhez adjuk, összedolgozzuk. Kétharmad/egyharmad arányban kettéválasztjuk a tésztát. A nagyobb darabot 10 cm átmérőjű koronggá formázzuk, a kisebbiket csak kicsit kilapogatjuk. Minkét darabot folpackba csomagoljuk és hűtőszekrénybe tesszük legalább egy órára, vagy egy éjszakára.
Sütés előtt fél órával kivesszük a hűtőből. A sütőt előmelegítjük 190 fokra (gázsütő5 ös fokozat).
A nagyobbik tésztát egy 24 cm átmérőjű (vagy akörüli) cakkos szélű, kerek kerámia sütőformába, vagy ehhez hasonló formába nyomkodjuk úgy, hogy az oldalára is jusson. A formát nem kell kivajazni, így jól tapad rá a tészta, egyenletesen bele lehet nyomkodni. Erre az alapra kenjük a lekvárt, vagy lekvárokat. A maradék tésztát kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, berácsozzuk vele a lekváros felületet. (Vagy más, kreatív technikákkal díszítjük a tetejét.) Néhány csipet cukorral megszórjuk, sütőbe tesszük. 20-25 percig sütjük, amíg a tészta világos zsemleszínűre sül.
A formában hagyjuk kihűlni. Ha kivehető aljú formában sütöttük, kihűlés után kiemelhetjük a formából és tálra téve szeletelhetjük. A kerámia edényből nehezebb egyben kiemelni, de nem is kell, szeletekre vágva kínálhatjuk a formából.