2016. január 25., hétfő

Édesköményes - narancsos lencsesaláta


Amióta az ENSZ zászlajára tűzte a hüvelyes zöldségeket, azóta akárhányszor főzök ilyesmit, vagy csak gondolok a főzésükre, azonnal valóságos mozgalmárnak érzem magam. Pedig semmit nem csinálok másképp, mint eddig: egy héten egyszer a családi menü része valamilyen módon a lencse, a bab és társaik. Az igaz, hogy inkább télen veszem elő a témába vágó kedvenc receptjeimet, az indiai lencseragut, a sárgaborsó- és lencsefőzeléket; nyáron főként a hummusz hódít.
Ezeken a klasszikusokon kívül a lencsét salátában szeretem a legjobban. Könnyen emészthető zöldségekkel, friss ízű gyümölcsökkel izgalmasan keveredik diós íze, roppanós állaga. A saláta tartalmasabb lesz, a lencse pedig könnyedebb.
Ebben a változatban többek között édesköményt tettem hozzá és narancsot, ettől kifejezetten üde összhatás lett, nagyon jó sültek, halak mellé!

Recept:
  • 250 g lencse
  • fél édeskömény gumó
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 2 (bio) narancs
  • snidling
az öntethez:
  • 3 evőkanál narancslé
  • 1 dl olívaolaj
  • 1 teáskanál dijoni mustár
  • 1 teáskanál cukor
  • só, frissen őrölt bors
A lencsét megmossuk, egy órára hideg vízben áztatjuk. Az áztatóvizet leöntjük, a lencsét egy babérlevéllel, két gerezd fokhagymával és egy kis fej egész hagymával lábasba tesszük, felöntjük vízzel, sózzuk és közepes lángon főzni kezdjük. Addig főzzük, amíg a lencse megpuhul, de ne forraljuk erős lángon, mert akkor szétnyílnak a szemek.
Amikor megfőtt, leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, a hagymákat és a fűszereket kidobjuk.
Az édesköményt és a lilahagymát vékonyan felszeleteljük. A narancsokat megmossuk, szárazra töröljük, héjukat lereszeljük, félretesszük. Éles késsel meghámozzuk a narancsot úgy, hogy a fehér hús se maradjon rajta. Ezután tenyerünkbe vesszük a narancsot és szintén éles késsel kivágjuk a gerezdeket a hártyák közül, azaz kifilézzük. 
A lencsét tálalótálra, vagy salátástálba tesszük, hozzáadjuk az édesköményt, a lilahagymát és a narancsot.
A hozzávalókból kikeverjük a salátaöntetet. Hozzáadjuk a félretett narancshéjat is.  Ebből elég sok öntet lesz, a salátára csak körül-belül a 2/3-át locsoljuk rá. 
Végül meghintjük apróra vágott snidlinggel és az édeskömény apró zöld levélkéivel.


2016. január 8., péntek

Csirkecomb és meyer citrom




A hosszúra nyúlt, sötét januári napok egyik megmentője a majdnem narancsszínű, napsugarat idéző, fűszeres illatú meyer citrom. Ha csak az asztal közepére teszünk pár darabot és nézegetjük, szagolgatjuk, már jót tettünk magunkkal. De azért ennél többet is kihozhatunk belőle. Például készíthetünk egy különleges csatnit, amit aztán sajtok mellé, vagy hajdinapalacsintára kenve élvezhetünk. Nagyon finom a meyer citromos lemon curd, mondjuk egy festői pavlovához.
Vagy itt ez az egyszerű és nagyon ízes sült csirke és mindjárt színesebb az élet.

Recept:

  • 3 csirkecomb
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • fél hüvelykujjnyi friss gyömbér
  • fél meyer citrom
  • 1 nagy hagyma
  • fél chili paprika
  • 2 babérlevél
  • csipet sáfrány
  • 2 teáskanál méz
  • 2 evőkanál gránátalma mag
  • só, frissen őrölt bors
A csirkecombokat különválasztjuk alsó és felső combra. Sózzuk, borsozzuk. A gyömbért meghámozzuk, karikákra vágjuk, a hagymát elfelezzük, felszeleteljük. A citromot felkarikázzuk.
Serpenyőben felforrósítjuk az olajat, erős tűzön megpirítjuk benne a csirkecombok mindkét oldalát. Hozzáadjuk a hagymát, a gyömbért, a babérlevelet, a chilit és a citromot. Pár percig még pirítjuk, majd megszórjuk a sáfránnyal és alacsony tűzön, lefedve puhára főzzük, közben időnként megforgatjuk. Ha szükséges kevés vizet öntünk alá. Amikor a hús megpuhult, rácsurgatjuk a mézet és újra erős lángon még egyszer átpirítjuk. Végül megszórjuk a gránátalmával.
Petrezselymes kuszkusszal tálaljuk, amit a meyer citrom másik felével ízesítünk.

2016. január 3., vasárnap

Sajtos kelkáposztaleves az Alpokból


Ezt a levest olyankor a legjobb elkészíteni, amikor van maradék húslevesünk (vagy zöldség alaplevünk a vegetáriánus változathoz), jóféle szikkadt rozskenyerünk és valamilyen ízes, zsíros, olvadékony sajtunk, például fontina, gruyére, emmentáli, gauda. Meg persze egy szép fej kelkáposztánk. Ha mindez megvan, akkor a leves összeállítása már semmiség és szándékosan írtam összeállítást, mert főzni szinte nem is kell, csak a kelkáposztát leforrázni, rétegezni a kenyérrel-sajttal és felönteni a forró levessel. Ideális melengető és tápláló gyorsétel átfagyott kirándulóknak - nem véletlen, hogy az Alpok észak-olasz konyhájából származik. Becsületes neve pedig Zuppa di cavolo Valpellinese !

Recept:
  • 1 közepes fej kelkáposzta
  • kicsit több, mint 1 l leszűrt marha-, vagy csirke húsleves, vagy zöldségalaplé
  • 200 g (kb. két karéj) rozskenyér
  • 250 g fontina, gruyére, vagy más, olvadékony, zsíros, érlelt sajt
  • 50 g vaj
  • só, frissen őrölt bors
  • olívaolaj a tálaláshoz
A félbe vágott kelkáposzta torzsáját és vastag levélnyeleit vágjuk ki. A leveleket vágjuk csíkokra. Lobogva forró sós vízben főzzük 3-4 percig. Szűrjük le.
Forrósítsuk fel az alaplevet.
A kenyeret és a sajtot vágjuk kockákra.
Tegyünk egy réteg előfőzött káposztát egy tálalótálba, vagy fazékba. Szórjunk rá kenyérkockát és sajtot, majd következzen egy újabb kelkáposzta réteg, majd megint kenyér és sajt. Az utolsó réteg káposzta után nyomkodjuk meg egy kicsit az egészet, majd öntsük rá a forró alaplevet.
Hagyjuk állni pár percig.
Egy serpenyőben olvasszuk meg a vajat, enyhén barnítsuk is meg. Öntsük a levesre, majd sózzuk, borsozzuk.
Tálaláskor a tányérokon meglocsolhatjuk néhány csepp olívaolajjal.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...