French toast és tea

Amikor felsejlett előttem, hogy a húsvéti kalács maradékából french toast-ot, azaz édes bundáskenyeret fogok sütni, nagyon megörültem, mert eszembe jutott, hogy akkor végre elmegyek a Zhao Zhou teaházba és választok egy finom teát ehhez a csöppet sem különleges, de annál finomabb édességhez. A nagy odafigyeléssel készített ünnepi kalács, még ha megszáradt is, megérdemel egy legalább akkora odafigyeléssel gondozott teát. Az üzletben nem is titkoltam, hogy mik a szándékaim és szerencsére értő fülekre találtam, amit ezúton is köszönök. Hosszas szagolgatás, tanakodás után végül három teafajtából hoztam kóstolót, egy wulongot és két fekete teát. Közben persze sok szó esett ősöreg teafákról, termőhelyekről és ami a legizgalmasabb, a teák különböző hatásáról. Ha időt és figyelmet szánunk a teázásra nemcsak ízüket fogjuk élvezni, de részesei leszünk az általuk előidézett egyedi érzeteknek is.
Teázás közben persze áldozhatunk a szilárd táplálékok élvezetének is és a friss, meleg, ropogós french toast tökéletes erre a szerepre.
A tea egyébként nem csak kísérője lehet a finom ételeknek. Ízét fűszerként is használhatjuk, én is készítettem már nagyon finom, zöld teával ízesített panna cottát. A japán matcha tea is nagyon látványos és népszerű adalék sütemények színezésére és ízesítésére, de fekete teát  rizzsel és barna cukorral keverve például kacsamellet füstölhetünk. Tehát kísérletezésre fel, teafajta van bőven!

Recept:

• 8 szelet 3-4 napos kalács (jó minőségű, lehetőleg házi)
• 2 tojás
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• 2 evőkanál barna nádcukor
• fél teáskanál őrölt gyömbér
• csipet só
• 1 teáskanál vaníliaesszencia
• 4 evőkanál vaj
• juharszirup, vagy méz és még egy kevés vaj a tálaláshoz

A tojásokat beleütjük egy tálba, villával jól összekeverjük, hozzáadjuk a tejet és a tejszínt, a cukrot, a sót, a gyömbért és a vaníliát. Tovább keverjük, amíg a cukor feloldódik.
A kalácsszeleteket egyenként megfogatjuk a keverékben. Minél idősebb a kalács, annál bátrabban hagyhatjuk ázni. Ha viszont még puha, akkor gyorsan felszívja a nedvességet és el is ázhat, ami a sütésnél nehézséget jelent - ennek függvényében határozzuk meg az áztatási időt.
Serpenyőben felforrósítjuk a vajat és két részletben mindkét oldalán szép aranybarnára sütjük benne a kalácsokat. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges zsiradékot leitassuk, majd tányérra tesszük. Mindegyik szeletre egy-egy darabka vajat teszünk és meglocsoljuk juharsziruppal, vagy folyékony akácmézzel.
Melegen fogyasztjuk, finom teával.

Egy maradék új élete: palacsintametélt-tócsni

Szívügyem a maradékhasznosítás és nem csak a manapság előtérbe kerülő globális, lokális és perszonális gazdasági problémák miatt. Egyszerűen ajándéknak érzem a megmaradt ételeket, illetve legtöbb esetben csak ételek részleteit. Felszabadító terepet jelentenek a főzésben, segítségükkel lehet leginkább rögtönözni, kombinálni a kötöttséget a képzelettel. Lábasban maradt szaftok, ízes olajok, kevéske rizs, sült zöldségek, csodásan kelnek új ételben új életre. Sokszor azért nem kerül itt lejegyzésre egy-egy finom étel, mert a recept egyik fő alkotóeleme olyan maradék, aminek nem tudom leírni a receptjét, mert teszem azt egy fűszeres ragu mártása, amiből készült egy szuper rizottó. Ezért csak biztatnék mindenkit, jól gondolja meg, mielőtt bármit is kidobna, vagy idő előtt elmosogatna egy serpenyőt...
Ez a mai palacsinta-tócsni is így született: kicsit meglendült a kezem, amikor a lisztet raktam a keverőtálba, ebből kifolyólag túl sok palacsintát kellett megsütnöm. Letakartam a maradékot és alig vártam a másnapot, hogy megsüssem belőlük ezeket a fűszeres új-palacsintákat. Az 5 palacsintából 6, vagy 7 nem kicsi, nagyon finom és nagyon laktató tócsni lett. Bőséges reggeli, salátával, főzelékkel ebéd, vagy vacsora válhat belőle.

Recept:

• 5 db kész palacsinta
• 3 tojás
• 1 teáskanál piros currypaszta
• fél teáskanál só
• fél nagyon érett avokádó
• olaj a sütéshez
• fél zöldcitrom leve a tálaláshoz

A palacsintákat egyenként feltekerjük, majd éles késsel 2-3 mm széles csíkokra vágjuk.
A currypasztát keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az egyik tojást, villával simára keverjük. Belekeverjük a másik két tojást is, sózzuk. Hozzáadjuk a palacsintametéltet és a kockákra vágott avokádót. Óvatosan, de alaposan összekeverjük.
Serpenyőben olajat forrósítunk. Egy villa és egy kanál segítségével (nekem így ment a legkönnyebben) tenyérnyi adagokat teszünk a masszából az olajba. Spatula segítségével kissé el is lapítjuk őket. Közepes tűzön mindkét oldalát pirosra sütjük, konyhai papírtörlőre szedjük.
Melegen, zöldcitrom levével meglocsolva fogyasztjuk.

Karamellás tejpuding

Szeretem én továbbra is a kenyérpudingot (ami kalácsból is készülhet), mint a maradékfelhasználás fenséges módját, de ez a szintén maradék kenyérből készülő tejpuding egészen más műfaj. Véleményem szerint csúcsdesszert, amit simán tálalnék vasárnapi ebéd után, vagy vendégségre is. Nyáron egy jó fagyival, friss gyümölccsel, vagy lágyra vert tejszínhabbal tökéletes desszert. Eredeti neve budin de pan, vagy pudin de pan és a latin-amerikai térség egyik leghétköznapibb, legcsaládiasabb étele. Lehet mély, hosszúkás formában, vagy középen kürtővel rendelkező kuglófforma-szerűségben is sütni. Én a lapos formát választottam most és mivel elég nagyméretű volt, csak egy tálcára tudtam kiborítani miután megsült. De egyébként a sütőformában is szeletelhető, csak úgy helyezzük a tányérra, hogy a karamellás réteg legyen fölül.

Recept:

• 20 dkg szikkadt kenyérbél
• 3/4 l zsíros tej
• 1 teáskanál fahéj
• 1 evőkanál vaj
• 2 teáskanál vaníliaaroma
• 3 tojás 
• 10 dkg cukor
• 1 evőkanál méz

a karamellréteghez:

• 15 dkg cukor

A kenyérbelet kisebb darabokra szedjük/vágjuk, tálba tesszük. A tejet felmelegítjük a vajjal és a fahéjjal. A kenyérre öntjük és állni hagyjuk legalább egy órán keresztül. Közben néhányszor jól átkeverjük, nyomkodjuk, hogy a kenyérdarabok minél jobban feloldódjanak.

A tojásokat kikeverjük a cukorral, a mézzel és a vaníliaaromával. Hozzáadjuk a tejes keverékhez, elkeverjük.

A karamell réteghez egy lábasba tesszük a cukrot, 1 dl vízzel és egy evőkanál narancs-, vagy citromlével elkeverjük. Közepes lángon keverés nélkül aranyszínűre karamellizáljuk és azonnal egy kb. 25x35 centis sütőformába öntjük, forgatva a formát, hogy beterítse az alját és az oldalát is a karamell. Egy nagyobb sütőtepsibe tesszük, forró vizet öntünk köré és 170 fokra előmelegített sütőben 1 órát sütjük. Amikor megsült, pár perc pihentetés után kiborítjuk a formából. Langyosan már szeletelhető és fogyasztható, de hidegen, sőt lehűtve is nagyon finom.

Csokis-meggyes kenyérpuding

Volt egy félszáraz bagettem. Egy kibontott meggybefőttem. Egy fél tábla étcsokim. Jó alapok egy kenyérpuding, alias máglyarakás változathoz.
Az a különbség a máglyarakás és a kenyérpuding között, hogy az utóbbi esetében kifli helyett kenyeret/kalácsot használunk, szeleteljük, mindkét oldalát megvajazzuk, hagyományosan egyik felét lekvárral kenjük, rétegezzük. Az öntethez tejszínt is keverhetünk a tejhez, úgy még krémesebb, de szerintem ha zsírosabb tejet használunk ( 3,8 ), akkor nem szükséges a tejszín.
A variációk száma végtelen: készíthetjük például barack-, eper-, narancslekvárral; mazsolával, datolyával; fűszerezhetjük fahéjjal, vaníliával. Mindenképpen jó közé szórni egy kis diót, mandulát, vagy mogyorót.

Recept: 12 szelet bagettnek mindkét felét megvajazzuk. A szeleteket magas falú tűzálló tálba tesszük, úgy, hogy egymást tetőcserép-szerűen félig fedjék. Akkora tálat használjunk, amiben egy rétegben elférnek a kenyerek.
Keverőtálban kissé felverünk 2 tojást, hozzáadunk 4 evőkanál cukrot és 1/2 liter zsíros tejet. Jól elkeverjük, majd a kenyerekre öntjük. Rászórjuk a lecsöpögtetett meggyet ( fél üveg ), a kis kockákra vágott csokit
( 50 g ) és a durvára vágott mandulát ( két kis maréknyi ).
Minimum 1 óráig állni hagyjuk, hogy  a kenyér jól magába szívja a folyadékot.
Sütés előtt a tetejét megszórjuk barna cukorral. 180 fokon 20 percig sütjük.
Melegen és hidegen is finom.

Sósan is lehet hasonlót csinálni.