2011. február 28., hétfő

Gyömbéres sárgarépaleves


Egy újabb leves. Nagyon egyszerű, gyorsan elkészül, a színe pedig, látjátok? Meleg, napos! Nézzünk mélyen a tányérba és töltődjünk fel ezzel a színnel. Már nem tarthat sokáig!

Recept: 1 fej vöröshagymát felkockázunk, kevés olajon megdinsztelünk. Hozzáadunk 4 közepes méretű hámozott, kockára vágott sárgarépát és egy 2 cm-es gyömbérdarabot meghámozva. Felöntjük 1 l zöldségleves alappal és addig főzzük, amíg a répa megpuhul. A zöldségeket kivesszük, turmixgépbe tesszük, fokozatosan adagolva hozzá a levet krémesre turmixoljuk. Használhatunk botmixert is. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
Tálaláskor kevés mandarin ízű-, vagy sima olívaolajat cseppentünk rá, megszórjuk pár szem összetört rózsaborssal.
Maki receptje alapján.

2011. február 24., csütörtök

Csokis-meggyes kenyérpuding

Volt egy félszáraz bagettem. Egy kibontott meggybefőttem. Egy fél tábla étcsokim. Jó alapok egy kenyérpuding, alias máglyarakás változathoz.
Az a különbség a máglyarakás és a kenyérpuding között, hogy az utóbbi esetében kifli helyett kenyeret/kalácsot használunk, szeleteljük, mindkét oldalát megvajazzuk, hagyományosan egyik felét lekvárral kenjük, rétegezzük. Az öntethez tejszínt is keverhetünk a tejhez, úgy még krémesebb, de szerintem ha zsírosabb tejet használunk ( 3,8 ), akkor nem szükséges a tejszín.
A variációk száma végtelen: készíthetjük például barack-, eper-, narancslekvárral; mazsolával, datolyával; fűszerezhetjük fahéjjal, vaníliával. Mindenképpen jó közé szórni egy kis diót, mandulát, vagy mogyorót.

Recept: 12 szelet bagettnek mindkét felét megvajazzuk. A szeleteket magas falú tűzálló tálba tesszük, úgy, hogy egymást tetőcserép-szerűen félig fedjék. Akkora tálat használjunk, amiben egy rétegben elférnek a kenyerek.
Keverőtálban kissé felverünk 2 tojást, hozzáadunk 4 evőkanál cukrot és 1/2 liter zsíros tejet. Jól elkeverjük, majd a kenyerekre öntjük. Rászórjuk a lecsöpögtetett meggyet ( fél üveg ), a kis kockákra vágott csokit
( 50 g ) és a durvára vágott mandulát ( két kis maréknyi ).
Minimum 1 óráig állni hagyjuk, hogy  a kenyér jól magába szívja a folyadékot.
Sütés előtt a tetejét megszórjuk barna cukorral. 180 fokon 20 percig sütjük.
Melegen és hidegen is finom.

Sósan is lehet hasonlót csinálni.

2011. február 19., szombat

Crepe Suzette


Avagy palacsinta narancsos - karamelles mártásban. Praktikus kis étel, hiszen ellentétben a hagyományos palacsintával, a mártás miatt egyszerűen melegíthető, így aki azon frissiben nem jutott hozzá, később is élvezheti.
Fontos összetevője a narancslikőr, már csak emiatt is érdemes otthon tartani.

A palacsintához: 25 dkg finomliszt, 3 tojás, 2,5 - 3 dl tej, csipet só, 1 teáskanál vaníliás cukor, 5 dkg olvasztott vaj, vaj a sütéshez
A hozzávalókból kikeverjük a tésztát, majd kevés vajon sorban megsütjük a palacsintákat.
Az öntethez: 12,5 dkg vaj, 12,5 dkg cukor, 1 narancs reszelt héja, 2 dl frissen csavart narancslé, 2 evőkanál narancslikőr ( Cointreau, vagy Grand Marnier ), 2 evőkanál konyak a flambírozáshoz
Egy nagyobb serpenyőben felolvasztjuk a vajat, beletesszük a cukrot, megvárjuk míg forrni kezd. hozzáadjuk a narancslevet és héjat, a likőrt, két percig forraljuk. Egyenként a mártásba tesszük a palacsintákat, úgy, hogy mindegyiket először megmártjuk a lében, aztán négyrét hajtjuk és a serpenyő egyik felébe halmozzuk, ami már kész van. Kicsit ügyeskedni kell, főleg a vége felé, amikor már kevés a hely, de nem olyan nehéz.
Ha már az összes palacsinta a serpenyőben van, szépen elrendezzük őket, meglocsoljuk a két evőkanál konyakkal és meggyújtjuk.
Tányérokra szedve, mártással meglocsolva tálaljuk.

2011. február 18., péntek

Süteményfa + füstölt halkrém


Lengyelországban, Wroclaw-ban töltöttem az elmúlt hétvégét. Jártam már máskor is az országban, tudtam a pirogról és a barszcz-ról és hogy ezek nagyon is kedvemre valók. De most új felfedezéseket is tettem. Első reggelünkön ültünk be egy nagyon kedves kávézóba, amit azonnal kineveztünk törzshelyünknek. Sajnos a többi napon nem tudtuk ezt kellőképpen demonstrálni, mert a Valentin-nap miatt teljesen csúcsra járatták a helyet mindenféle számunkra érthetetlen programokkal, így viszont mi, alkalmi rajongók már nem fértünk be.
De nem is ez a lényeg, hanem az a sütemény, amit ott megláttunk, megkóstoltuk és finomnak találtuk.
Ez a bizonyos sekacz. Mint megtudtam, hagyományos lengyel édesség, amit esküvőkön és fontosabb ünnepeken fogyasztanak. Állítólag öt órán keresztül sütik és 60 db tojást is felhasználhatnak hozzá, szóval tényleg nagyobb alkalmakért kiált. Az előállítása hasonlít  a mi kürtőskalácsunkéhoz, amennyiben ezt is fa kürtőn sütik, folyamatosan forgatva (régen kézzel!) a tűz - parázs előtt. Így rakódnak egymásra a rétegek és alakul ki a fa évgyűrűihez hasonló szerkezet. Litván ( ők is magukénak tudják ) és lengyel elnevezései is erre a megjelenésre utalnak, úgymint fakéreg, cövek, faág. Az elkészült süteményt talpára állítva szokás virágokkal, növényekkel díszíteni.
Tálaláskor vízszintesen szeletelik és ilyenkor gyönyörűen előtűnnek a körkörös, finoman csíkozott rétegek. Olvasztott csokoládéval és gyümölccsel fogyasztják- mi is így ettük:


Receptet  nem tudok mellékelni, de nem is hiszem, hogy ezt otthoni körülmények között elő lehetne állítani.

Viszont egy meglehetősen meredek fordulattal áttérnék egy másik tapasztalatomra, nevezetesen, hogy szinte minden élelmiszerboltban lehet kapni többféle marinált és füstölt halat. Hoztunk egy kis kóstolót, a füstölt makrélából pedig el is készítettem kedvenc krémemet. Vacsoraasztalon való rendszeres szerepeltetése az effajta krémeknek megnyugtató irányba terelheti aggodalmunkat, miszerint nem eszünk elég halat. És ez igaz.



Elkészítés:  20 dkg natúr sajtkrémet elkeverünk kb.10 dkg füstölt makréla hússal ( bőr nélkül ).
Hozzáadunk egy maréknyi pirított, héjától megtisztított diót, ( 180 fokon 6-8 percig sütjük a diót, késsel durvára aprítjuk, szitába tesszük és addig rázogatjuk, amíg lepereg a héja ), 1 mokkáskanál reszelt, vagy hajszál vékonyra vágott citromhéjat, pár csepp citromlevet. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
Rozskenyérrel, forró teával fogyasztjuk.
Vagy egy kis vodkával...

2011. február 11., péntek

Gyógyító hagymaleves



Hagymalevest főzök és attól jobban leszek. Ezt gondoltam és így is lett. Így hát bátran ajánlom, mint természetes gyógymódot, mely erőt ad, jobb kedvre derít a betegség borús napjaiban. Jó forrón egyétek, csak úgy hatásos!

Recept: 1 kg vöröshagymát megpucolunk, elfelezzük és vékony szeletekre vágjuk. 50 g vajon lassú tűzön 1-1,5 óra alatt krémesre, sötét arany színűre pároljuk. Hozzáadunk 3 gerezd összenyomott, apróra vágott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk 1 púpozott teáskanál liszttel, egy percig kevergetjük, felöntjük 1,5 dl száraz fehérborral és 1,5 liter csirkehús-,vagy zöldség alaplével. Beleteszünk 1 babérlevelet, 1 ág kakukkfüvet és még 40 percig főzzük. Pár csepp borecettel ízesítjük, ha szükséges még sózzuk, borsozzuk.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük, grill fokozatra kapcsoljuk.
Nem túl vékonyra vágott kenyérszeleteket pirítunk, megkenjük fokhagymával.
Gruyere, vagy Comté, vagy Emmentáli sajtot reszelünk a reszelő nagyobb lyukú felén.
Hőálló tálba szedjük a levest, mindegyik tál tetejére egy-egy szelet pirított kenyeret teszünk, megszórjuk sajttal, majd a sütőbe, tepsire tesszük, a felső szintre.
Addig sütjük, amíg a sajt ráolvad a kenyérre.
Forrón tálaljuk.

Mindenkinek jó kedvet, betegeknek pedig jobbulást kívánok!

2011. február 7., hétfő

Lassan főtt marhahús tésztaborításban

Vasárnapi ebédnek ajánlja a Good Food, vasárnap ettük és én is vasárnapra ajánlom. Idő kell az elkészítéséhez, de azért nem szükséges folyamatosan ott állni mellette. Sőt előző nap akár előre dolgozhatunk, megfőzhetjük a húsos ragut és akkor másnap szinte már csak az ünnepi formát kell megadni neki. Mert tényleg nagyon mutatós a ropogós tészta, mint fedő, alatta pedig a szép színekben játszó hús és hagyma.
A recept szerint a tésztába mustárpor kellett volna, ez nekem nem volt, kurkumát használtam helyette. A mustárpor gondolom enyhén csípős ízt adott volna neki, így viszont szép sárga lett.
A másik változtatás az eredeti recepthez képest, hogy salotta hagyma helyett  negyedekbe vágott lilahagymát sütöttem és adtam a hús szaftjához.

Hozzávalók:
  • 1 kg marha lábszár felkockázva
  • 10 dkg húsos füstölt szalonna felkockázva
  • 2 evőkanál liszt
  • 4 dl vörösbor, 3 dl marhahúsleves ( használhatunk csak bort is, 7 dl-t)
  • 4 szál kakukkfű
  • 60 dkg lilahagyma
  • 2 evőkanál feketeribizli, vagy áfonya lekvár
  • 1 evőkanál vörösbor ecet
  • 1 tojás a kenéshez
  • 4 evőkanál olívaolaj
A tésztához:
  • 350 g liszt
  • 200 g vaj
  • 1 evőkanál kurkuma, vagy mustárpor, vagy esetleg currypor
Elkészítés:
Nagyméretű, széles serpenyőt, vagy lábast használjunk, amit le is tudunk fedni.
2 evőkanál olajon aranysárgára pirítjuk a szalonnát. Szűrőkanállal kivesszük, félretesszük. A fennmaradt forró zsiradékban barnára sütjük az előzőleg liszttel megszórt húsdarabokat. Visszatesszük a szalonnát, felöntjük a bor-húsleves keverékkel, beletesszük a kakukkfüvet, erős tűzön felforraljuk. Ekkor lefedjük, kis rést hagyva a fedővel és takarék lángon 2 órát főzzük. Időnként meg kell keverni, ahogy sűrűsödik a szaft, egyre gyakrabban és akkor már a fedő is teljesen zárja az edényt. (Eddig előző nap elkészíthető.)
Közben 200 fokos sütőben megsütjük a hagymát: negyedekre vágjuk, 2 evőkanál olajjal meglocsoljuk, alufóliával bélelt kisebb tepsiben 3/4 órát sütjük, vagy amíg szépen karamellizálódik. Nem szabad megégnie!
Elkészítjük a tésztát: a hideg vajat elmorzsoljuk a kurkumás liszttel, 6-8 evőkanál vizet adunk hozzá, annyit, hogy gyúrható tésztát kapjunk. Fél órára lehűtjük.
A húshoz keverjük a sült hagymát, a lekvárt és az ecetet. Sózzuk, borsozzuk. Átrakjuk az egészet egy magas falú sütőedénybe.
Kinyújtjuk a tésztát és befedjük vele az edényt, a szélekre kissé rányomkodjuk. Megkenjük tojással.
200-220 fokon fél óra alatt aranyszínű-ropogósra sütjük.

Zelleres krumplipürét és párolt vajas-petrezselymes répát ettünk mellé.
Próbáljátok ki!

2011. február 4., péntek

Narancslekvár

Nálunk a családban elég megosztó a narancslekvár. Gyanítom, hogy ugyanez jellemző szélesebb körben is. Mindenestre én nagyon szeretem picit kesernyés-savanykás ízét.
Idén változtattam az előkészítés technikáján, így egyszerűbb és a végeredmény is krémesebb. A módszer a következő: a narancsokat alapos mosás után félbe vágtam, majd egy mély tálba kanalaztam a belsejüket, ügyelve, hogy a fehér bunda a héjban maradjon, az értékes lé pedig a tálba csurogjon. A fél narancsokat kisebb darabokra vágtam, meglocsoltam a citromlével és botmixerrel pürésítettem. Ezután jött a főzés. Ez kicsit hosszadalmas, mint minden lekvárfőzés, de szerintem megéri a fáradságot. A hajszál vékonyra vágott narancshéjat az utolsó 10 percben adtam a lekvárhoz. Ehhez az üres félgömböket vágódeszkára borítottam és éles késsel a külső sárga héjat, szintén a fehér bunda nélkül vékonyan lehámoztam. Ez szép, terápiás tevékenység, az utána következő felcsíkozással együtt. Nekem közönségem is volt, ők hamarabb megunták.
Illusztráció:
Elkészítés:
20 narancsból készítettem, ami egészben 4,5 kg volt. A narancshús tiszta súlya pedig 2,8 kg.
Ehhez a mennyiséghez 2 citrom levét csavartam, turmixoltam, hozzáöntöttem 4 dl vizet, majd vastag aljú lábasban 2 órát főztem. Néha megkevertem. Amikor már sűrűsödik, gyakrabban kell keverni!
1 kg 60 dkg cukrot adtam hozzá és most már sűrűn kevergetve készre főztem. Úgy próbálhatjuk meg, hogy készen van-e a lekvár, hogy egy kanálnyit kiveszünk egy kistányérra, ezt 5 percre berakjuk a hűtőbe és ha lehűlés után lassan, lekvár-szerűen folyik, teteje hamar bőrösödik, akkor kész.
A besűrűsödési fázis vége felé adjuk hozzá a narancshéj csíkokat.
Forrón kisebb üvegekbe töltjük, amiket előtte kiforráztunk. Az üvegeket lezárás után pár percre fejjel lefelé fordítjuk, majd takarók közé téve egy napig dunsztoljuk.
Már gyűjtöm magamban az ötleteket, hogy mire fogom felhasználni a lekváros kenyéren és a palacsintán kívül.

2011. február 2., szerda

Vadrizses céklasaláta

Sajnos a vadrizs, amitől többek között olyan finom ez a saláta, nagyon drága. Legutóbb bioboltban kaptam 10 dekás kiszerelést, így megfizethető és elegendő is ez a mennyiség egy vacsorára.
Ennek az érdekes vízinövénynek különleges, diós íze van, nem tapad és szép a színe. Először pont a színe miatt jutott eszembe, hogy céklával párosítsam, a mély bordó és a barna már elképzelve is tetszett. Ízeikben is legalább ilyen jól működnek együtt: diós-mogyorós ízű vadrizs + édeskés-földes cékla. Nem is kell nagyon más melléjük, csak egy kis olívaolaj, só, bors, kevés fokhagyma, citromlé. Most vágtam rá egy kis szárzellert, erősíteni a diós jelleget, de ez elhagyható.
Elkészítés: A vadrizst háromszoros mennyiségű vízben csipet sóval puhára főzzük. Ez kb. 3/4 óra.( A szemek szétnyílnak, amikor megpuhultak.) Amikor megfőtt, leszűrjük, jól lecsöpögtetjük.
4 db közepes méretű céklát egyenként alufóliába csomagolunk és 200 fokon szintén kb. 3/4 óra alatt megsütjük. Kicsomagoljuk és amint hozzá tudunk nyúlni, meghámozzuk, kockára vágjuk.
Tálban összekeverjük a céklát és a rizst, meglocsoljuk olívaolajjal, belekeverünk 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, meglocsoljuk kevés citromlével, sózzuk, borsozzuk.
Pirított barnakenyérrel esszük, amire esetleg kerülhet egy szelet kecskesajt, vagy feta.
Azt még nem mondtam, hogy ez  nagyon egészséges!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...