2017. augusztus 30., szerda

Nektarinos kifordítós



Lassan vége a nyárnak. Adósa vagyok olvasóimnak és a blognak két röpke utazás beszámolójával, amelyek furcsa, össze-vissza elegyet alkotnak a nyarat amúgy teljesen kitöltő házfelújítással és egyéb jeles eseményekkel. Rendet vágok ezek között is mielőbb (főként magamban), addig is egy gyorsan elkészíthető süteményt ajánlok sok-sok nektarinnal és némi szederrel. Minden nagyon egyszerű benne, kevert tészta gyümölcsökkel, csak a végén az a kifordítás hoz egy kis izgalmat, de nem kell félni, simán megy minden, csak a sütőforma és a tálaló átmérője között legyen némi különbség - az utóbbi javára.

Recept:
a gyümölcsréteghez:

  • 50 g vaj
  • 140 g cukor
  • 4 nagy nektarin
  • 100 g szeder
a tésztához:
  • 210 g liszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • fél teáskanál őrölt gyömbér
  • fél teáskanál őrölt kardamom
  • fél teáskanál só
  • 115 g puha vaj
  • 100 g barna nádcukor
  • 2 tojás
  • 125 ml tej
A sütőt bekapcsoljuk 190 fokra.
A nektarint megmossuk, vékony cikkekre vágjuk.
Egy 23 - 28 cm átmérőjű fém serpenyőben, porcelán piteformában felolvasztjuk az 50 g vajat, feloldjuk benne a cukrot és addig főzzük, amíg hólyagosodni kezd. Hűlni hagyjuk.
Közben elkészítjük a tésztát: a lisztet, a szódabikarbónát, a fűszereket és a sót egy keverőtálban összekeverjük. Robotgéppel habosra keverjük a vajat és a cukrot, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Eldolgozzuk benne a tej felét és a kisztes keverék felét, majd mindkettő másik felét is. 
A szedret elosztjuk a vajas-cukros alapban, majd körben elrendezzük rajta a nektarin szeleteket. Mehetnek sűrűn, egymással fedésben is, a végén kicsit meg is nyomkodhatjuk, hogy egymáshoz igazodjanak.
A gyümölcsös alapra simítjuk a tésztát, betesszük a sütőbe, 45-50 percig sütjük, amíg a teteje rózsaszín lesz és a szélein enyhén elválik a formától.
Kivesszük a sütőből, 15 percig pihenetetjük,  majd a formára helyezünk egy nagyobb tálat és fogókesztyű segítségével ráfordítjuk a süteményt.
Langyosan, vagy hidegen fogyasztjuk.


 

2017. augusztus 16., szerda

Mexikói földicseresznye, avagy tomatillo, avagy az ehető lampion.



Ajándékot kaptam múlt szombaton zsámboki Bálint Kert-től. Amikor a gyönyörű paradicsomok, színes mángold csokrok, paprikák és mini cukkinik látványától csaknem extázisba esve már teleraktam a szatyromat, Eszter, a gondos kertész megkérdezte, ismerem-e a tomatillót - és már nyújtotta is felém a ládát ezekkel a fent látható gyönyörűségekkel, amiket most termeltek először. Hallottam már róla, hogy Mexikóban népszerű, mexikói földicseresznyének is hívják és például salsát készítenek belőle, de még nem volt szerencsém hozzá - nemúgy, mint kisebb, narancssárgárs érő perui rokonához, a physalishoz, vagy perui földicseresznyéhez. Utóbbiból már készítettem financier-t és finom mártást palacsintához.
A tomatillo pingonglabda nagyságúra is megnő, zölden, éretlenül  és lilásan, éretten is fogyasztható. Nyersen és főzött állapotban egyaránt kiváló íze van salátákba, mártásokba keverve.
Első kísérletem bombasztikusra sikeredett és ez egyértelműen a tomatillo érdeme. Egyszerű hagymás-fokhagymás-chilis alapra tettem a pürésített gyümölcsöt és húst sütöttem benne. Most éppen csontos tarját, de csirkével, hallal is fantasztikus lehet, sőt, nem is kell hozzá feltétlenül húsféle. A főzött tomatillo-szósz önmagában is megállja a helyét tortillára, vagy bagettre kenve sajttal, zöldségekkel, vagy shakshuka-szerűen tojással sütve, sőt mártogatósnak sem utolsó!
Nagyon ajánlom kipróbálásra, kísérletezésre. És olyan jó, hogy vannak vállalkozó kedvű termelők, akik hozzák nekünk az új dolgokat! Keressétek a Bálint Kertet szombatonként a Fény utcai piac földszintjén, a Lövőház utca felőli részen!


Recept:
  • 500 g tomatillo
  • 1 chili paprika (zöld, vagy piros, a csípősségét ellenőrizzük!)
  • fél fej fehér hagyma, vagy egy közepes fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 1 kg csontos tarja
  • só, frissen őrölt bors
A húst sózzuk, borsozzuk, a csontok között megkötözzük. Egy nagy öntöttvas lábasban kevés olajon körbepirítjuk, kivesszük a lábasból, félretesszük.
A tomatillo-t megtisztítjuk köpenyétől, megmossuk. Negyedekbe vágjuk, késes robotgépben, vagy botmixerrel pürésítjük.
A húsos lábasba öntünk még egy kevés olajat ha szükséges, beletesszük az apróra vágott hagymát és chilit. Közepes lángon puhára dinszteljük, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát is. Ráöntjük a pürésített tomatillót, sózzuk, borsozzuk. Egy-két percig főzzük, majd rátesszük a húst és a fedőt. 170 fokos sütőben egy órát sütjük lefedve. A sütés végén levesszük a fedőt, 190 fokra állítjuk a hőfokot, a mártással meglocsolgatjuk a húst és még 5-8 percig sütjük.
Mielőtt tálalnánk, hagyjuk langyosra hűlni a húst. Vegyük ki az edényből, a csont mentén vágjuk körbe éles késsel, majd szeleteljük és daraboljuk.
A tomatillo - szószt kicsit beforralhatjuk, hogy sűrűsödjön, de nem szükséges. Tálba öntjük.
Paradicsom salsát készítünk még mellé: 3-4 szem paradicsomot (lehet színes is, sőt!) apró kockákra vágunk, fél fej felkockázott lilahagymával, kevés apróra vágott chilipaprikával és vágott korianderrel összekeverjük, fél lime levével meglocsoljuk, sózzuk.
Tűzhely lángja fölött átpirított tortillát megkenünk a tomatillo - szósszal, paradicsom salsát és húsdarabokat teszünk rá, összehajtogatva - sok szalvétával - fogyasztjuk.
Hús nélkül is fantasztikusan finom!!





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...