2016. február 29., hétfő

Marinált tarlórépa - de furán hangzik



A tarlórépára mifelénk inkább takarmánynövényként gondolunk, nem mint valami ínyenc falatra, amit csak ritkaságokat tartó zöldségeseknél lehet találni. Márpedig egyelőre így van, holott ez az egyik legrégebben termesztett kultúrnövény, ami például Angliában a krumpli megjelenése előtt népeledel volt. Egész Európában termesztették és főzték a legkülönbözőbb módokon, ahogy Váncsa István a tárgyat alaposan kimerítő cikkében olvashatjuk. Népszerűségét gazdaságos termesztési tulajdonságainak köszönheti: néhány héttel a vetés után már szedhető, bő termést hoz. A gabona learatása utáni tarlóra vetették, magyar neve erről árulkodik és nem arról, hogy amúgy a káposztafélék családjába tartozik. 
Ha találkozunk a szép lila-fehér gumókkal a piacon, a kisebb, zsengébb példányokat válasszuk, ezek íze a retek és a karalábé között van, nyersen is nagyon finomak. Nekem most közepes darabok jutottak, melléjük még sárga céklát is hazahoztam, de csak itthon jutott eszembe, hogy a kettőt együtt fogom marinálni. (Úgyis rokonok.) A pác receptje Vomberg Frigyes Bocuse d'Or mesterkurzusáról származik (kevés változtatással), amin volt szerencsém részt venni pár hete a Nespresso jóvoltából. Illatos, fűszeres marinád, amit használhatunk zsenge retekhez és más zöldségekhez is. 
A tarlórépa-sárga cékla páros is szépen átvette az ízeket, ropogósságuk megmaradt. Sajnos a színek különbsége egy idő után eltűnt, de így is szép látványt nyújtottak. Sültek, rakott ételek mellé, szendvicsekbe kiváló.

Recept:
  • 3-4 kisméretű tarlórépa
  • 1-2 sárga cékla, szintén kicsi
  • 3 szál kakukkfű
  • 1 db csillagánizs
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 teáskanál koriandermag
  • 1 teáskanál mustármag
  • 2 db babérlevél
  • 0,5 dl fehér balzsamecet, vagy fehér borecet
  • 1 dl rizsecet
  • negyed teáskanál só
  • kb. 10 szál snidling
A tarlórépát és a céklát alaposan megmossuk, vékony szeletekre gyaluljuk, üveg, vagy porcelán tálba tesszük.
A többi hozzávalót kis fazékba tesszük, másfél deci vizet öntünk hozzá, 5-6 percig közepes lángon főzzük. Ezután lefedjük, 20 percig állni hagyjuk.
A langyosra hűlt marinádot a tarlórépa/cékla szeletekre szűrjük. Fogyasztás előtt legalább egy órát, de legjobb, ha egy éjszakát érleljük.


2016. február 23., kedd

"csak a színe legyen vörös..."


A júdásfüle-, vagy fafül(e)gombához egész évben hozzájuthatunk a szabadban, de fő szezonja most kezdődik és késő őszig tart. Ám ha nincs kedvünk, időnk kirándulni, közben gombászni, aztán szakértőnek megmutatni a gyűjteményt és mégis vágyunk a fafülgomba magas kálcium-, foszfor- és vastartalmára, egyéb jótékony hatásaira, ropogós állagára és különleges ízére, szárított változatáért csak a legközelebbi keleti fűszerboltba, bioboltba, vagy szupermarketbe kell elmenni. Kis tasakokban árulják és mivel összeaszott méretéhez képest legalább háromszorosára duzzad az áztatás során, két-három darab gomba általában elég egy főzéshez. Használhatjuk levesekbe és nagyon jól passzol édeskés zöldségekhez, répához, sütőtökhöz, édeskrumplihoz, piros húsú paprikához, húsokhoz, rákhoz és halhoz is.
Ebben a receptben a fafülgomba mélybarna színéhez és a hosszú szemű vörös rizshez választottam a többi hozzávalót, így az árnyalatok és az ízek kedvemre valóan alakultak.
Aztán majdcsak megjön a tavasz a friss zöldekkel!

Recept:
  • 250 g hosszú szemű vörös rizs
  • 1 ujjnyi friss gyömbér
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 friss piros chilipaprika
  • 1 kis fej hagyma
  • 2-3 szál újhagyma
  • 1 közepes édeskrumpli
  • 10 g szárított fafülgomba
  • 2 evőkanál bambuszrügy (konzerv, vagy üveges)
  • 6-8 db garnéla (fagyasztott, nem előfőzött) (elhagyható)
  • 1 marék sótlan földimogyoró
  • 3 evőkanál szójaszósz
  • 3 evőkanál olaj
  • csipet só
  • csipet cukor
A rizst megmossuk, fél órára beáztatjuk. Lecsöpögtetjük, fazékba tesszük, szárazon egy percig kevergetve átpirítjuk, hogy a rizsszemek megszáradjanak, majd felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel. Sózzuk, megkeverjük, felforraljuk, majd a legalacsonyabb lángon fedő alatt puhára főzzük. Lassabban fő, mint a fehér rizs, de ezt sem szabad kevergetni. Amikor elfőtte a levét, zárjuk el alatta a tüzet és még 10 percig ne emeljük fel a fedőt.
A fafülgombát tálba tesszük, meleg vizet öntünk rá, állni hagyjuk.
A gyömbért és a fokhagymát megpucoljuk, felaprítjuk. A chilipaprikát karikákra vágjuk. (Csak akkor tegyük bele az egészet, ha nem túl erős.) A hagymát vékonyan felszeleteljük, az újhagymát karikákra vágjuk, az édeskrumplit meghámozzuk, gyufaszál vastagságú csíkokra vágjuk. A bambuszrügyet lecsöpögtetjük.
Nagy serpenyőben (legjobb erre a wok-serpenyő) felforrósítjuk az olajat. Beletesszük a gyömbért, a fokhagymát és a chilit. 1 percig sütjük, majd hozzáadunk egy evőkanál szójaszószt és a rákot. Addig pirítjuk, amíg a rák rózsaszínű lesz, akkor szűrőkanállal kivesszük, félretesszük. A visszamaradt fűszeres olajba tesszük a hagymát, az újhagyma fehér részét és az édeskrumpli csíkokat. Tovább pirítjuk, néha megkeverjük. Megszórjuk egy csipet cukorral, hozzáadunk még egy evőkanál szójaszószt. Közben a fafülgombát lecsepegtetjük (levét megtartjuk), kemény végét levágjuk. A gombát kisebb darabokra vágjuk. A többi zöldséghez adjuk a mogyoróval és a bambuszrüggyel együtt. Hozzáöntünk egy-két evőkanálnyit a gomba áztatólevéből és a maradék egy evőkanál szójaszószt is hozzáadjuk. Még egy-két percig pirítjuk. Visszatesszük a megsütött rákokat, ha használtunk. Ha szükséges, sózzuk.
A megfőtt vörös rizzsel tálaljuk, tetejére szórjuk az újhagyma karikák zöld részét.

2016. február 13., szombat

Sütőtök és vérnarancs álpite


Gondolom már mindenkinek a könyökén jön ki a sütőtök, nekem is. Éppen ezért sütöttem most vérnaranccsal és fűszerekkel együtt, így tényleg olyan lett, mint egy darabka sütemény. Fogyasztásához használati utasításként ajánlanám, hogy a tököt és a narancsot is héjastól együk meg, mindkettő nagyon finomra sül és ropogós, különleges ízükkel teszik teljessé az élvezetet. Akárcsak egy sütiszél.

Recept:

  • 1 kis sütőtök 
  • 1 vérnarancs
  • 3 dkg vaj
  • 1-2evőkanál méz
  • 3-4 egész kardamom
  • 3-4 db szerecsendióvirág
A sütőtököt megmossuk. Végét levágjuk, keresztben másfél centis szeleteket vágunk belőle, annyit ahány főre készítjük.
A vérnarancsot is alaposan megmossuk, annyi 3 mm vastag karikákát vágunk belőle, ahány szelet sütőtökünk van.
A sütőtök korongokat sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük, mindegyikre egy-egy narancs karikát teszünk. Egy-egy darabka vajat, szerecsendióvirágot és enyhén megroppantott kardamomot helyezünk minden szeletre, majd az egészet megcsurgatjuk mézzel.
220 fokra előmelegített sütőbe tesszük, fél órát sütjük, amíg a sütőtök és a narancs széle is enyhén megbarnul.
Langyosan, vagy hidegen a legjobb.

2016. február 11., csütörtök

Socca - de szép is lenne...


A socca Nizza hagyományos utcai étele. Fatüzeléses kályhákon, nagy sütőlapon, vagy kemencében sütik és frissen, melegen kínálják egy pohár jeges rozé mellé a tengerpartról fáradtan bandukoló szerencsétleneknek...
Mielőtt ezen túl sokáig merengenénk, inkább érdekességképpen elmondom, hányféle elnevezése van még ennek a csicseriborsólisztből készült palacsintának: Genova környékén farinátának, Toscánában cecininek hívják. Algériában karantita, Dél-Amerikában pedig faina. Sőt, Indiában is készítenek hasonló lepényt besan puda, vagy dal chila néven. A sok elnevezés közel azonos elkészítési módot takar: a csicseriborsólisztet sóval és olívaolajjal összekeverik és megsütik. A tészta fűszerezésében (már ha tesznek hozzá) viszont már vannak különbségek: Provance-ban friss rozmaringgal, borssal ízesítik, Észak-Afrikában római köménnyel és harissával. Andalúziai változatában apró rákot kevernek a tésztába, Genovában ugyanezt apróhallal teszik.
Látható, hogy a variációk száma végtelen. Az én változatom eltér a hagyományostól, hiszen ebben a tésztában tojás és joghurt is van, fűszerként pedig fekete szezámmagot használtam. A tészta így könnyebben kezelhető és serpenyőben sütve is ízletes, ropogós kispalacsintákat készíthetünk.
A nyár ízeire való türelmetlen vágyakozás jegyében én most félig szárított, olajban eltett paradicsommal, fetával és görög joghurttal tálaltam, de bármilyen sült, párolt zöldséggel, salátával, hallal nagyon finom!

Recept:
  • 110 g csicseriborsóliszt
  • fél teáskanál só
  • 1 tojás
  • 60 ml víz
  • 120 ml zsíros joghurt
  • 60 ml olívaolaj
  • 1 evőkanál fekete szezámmag
A hozzávalókat keverőtálban kézi habverővel összekeverjük, legalább fél órát, de akár egész éjszakát állni hagyjuk.
Serpenyőben kevés olajat forrósítunk, kanállal adagonként beletesszük a tésztát, hogy kisméretű palacsintákat kapjunk. Közepes lángon mindkét oldalán megsütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük.
Sűrű görög joghurttal, olajban eltett félig aszalt paradicsommal, morzsolt fetával fogyasztjuk.

A 101 cookbooks receptje alapján.

2016. február 4., csütörtök

Miso pasztás kelbimbóleves


Nagyon jól esett megfőzni ezt a levest, igazi felüdülés volt. Betegség utáni első örömfőzés. Nem is nagyon tudok róla mást mondani, csak még azt, hogy megenni is szuper volt.
Gyógyuljon meg, aki beteg!

Recept:

  • 300 g kelbimbó
  • 1 póréhagyma
  • 1 jégcsapretek
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 liter zöldség alaplé, vagy víz
  • 2 evőkanál világos miso paszta ( pl. itt kapható)
  • 2 evőkanál szezámmag
  • 2 szál újhagyma
A kelbimbók szár felőli végét levágjuk, a külső néhány levelet lefejtjük, megmossuk, félretesszük. A kelbimbó fejeket félbe vágjuk.
A póréhagymának csak a szétnyíló zöld részét vágjuk le, majd hosszában félbe vágjuk, felszeleteljük.
A jégcsapretket meghámozzuk, vékony csíkokra vágjuk.
Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk.
A szezámmagot serpenyőben szárazon megpirítjuk.
Az olajon puhára pároljuk a póréhagymát. Hozzáadjuk a kelbimbó fejeket, átforgatjuk, majd felöntjük az alaplével, vagy vízzel. Enyhén sózzuk, felforraljuk, majd közepes lángon 10 percig főzzük. A misopasztát egy tálban simára keverjük egy kis levessel, majd a többi leveshez adjuk. Beletesszük a félretett kelbimbóleveleket és a jégcsapretket. Megvárjuk, míg újra felforr, majd levesszük a tűzről.
Tálaláskor megszórjuk a pirított szezámmaggal és az újhagyma csíkokkal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...