A mártogatásról - csokis madeleine

Megvallom, engem gyerekkorom óta elkísér a kávéba való mártogatás nem túl elegáns, ám annál nagyobb élvezetet nyújtó szokása. A kezdetekkor még kakaóba mártogattam a reggeli kiflit, kalácsot, szegény anyukámat kergetve ezzel őrületbe, később jött a kávé. A mártogatni valók pedig keksszel, croissant-nal, madeleine-nel bővültek, mikor mihez jutottam. Az otthon rejtekében persze bátran ment ez mindig, de az az igazság, hogy most már nem fegyelmezem magam nyilvános helyen sem és bizony mártogatok, főleg azután, hogy egyszer olvastam valahol - és most még csak nem is Proust ide vonatkozó lírai és számomra igencsak bátorító írására hivatkozom -, hogy a franciáknál ez teljesen elfogadott, sőt, gasztronómiai szempontból is támogatott gyakorlat. Így amikor megkaptam a felkérést a Nespresso Coffee Challenge nyereményjátékára, az első gondolatom az volt, hogy mennyire szeretem a kávé ízét valamilyen sütemény tésztájába beleszívódva érezni. A játékra végül ennél kicsit összetettebb receptet készítettem, de egy kakaós, mogyorós madeleine vágyképe még megjelent előttem, így most ezt is megsütöttem. Azonnal teszteltem is és jelentem, csodálatosan működik egy finom, forró kávéba mártogatva!

Recept:

• 3 tojás
• 70 g cukor
• 1 evőkanál méz
• 60 g liszt
• 20 g cukrozatlan, keserű kakaópor
• 40 g őrölt törökmogyoró
• 1 teáskanál narancsvirágvíz
• 1 evőkanál narancslikőr (Grand Marnier, vagy Cointreau)
• 75 g olvasztott vaj

A tojásokat habosra keverjük a cukorral és a mézzel. Hozzáadjuk a lisztet, a kakaóport és az őrölt mogyorót, jól elkeverjük. Végül a kihűlt, olvasztott vajat is hozzáadjuk.
Kivajazott, lisztezett madeleine-sütő formákba (vagy mini muffin formákba) töltjük a tésztát. Előmelegített, 190 fokos sütőben 10 percig sütjük. Rácsra borítjuk, porcukrozzuk.