Édesköményes paszternákleves

Krémleves sorozatunk újabb adáshoz érkezett. Ezúttal a vicces nevű, illatos paszternák került a forgókések közé némi édesköménnyel és krumplival. A paszternák az egyik legjobb téli zöldségféle, én mindig többet veszek, ha látok valakinél a piacon - sajnos még mindig ritkaságnak számít. Sokszor  sütöm együtt más zöldségekkel köretnek, akár hússal együtt, a krumplipürét is izgalmasabbá tehetjük vele, de azt kell mondanom, a paszternákot a Jóisten is krémlevesnek teremtette. Könnyen megfő, rostmentesen turmixolható, visszafogottan elegáns a színe, az íze pedig határozott, mégsem tolakodó.
Pálcikára tűzött sült garnélnával vagy néhány darab töltött tésztával, esetleg apró húsgolyókkal ünnepi levesként is megállja a helyét.

Recept:

• 300 g paszternák (2 nagy)
• fél édeskömény
• 2 sárgahéjú krumpli
• 1 hagyma
• 20 g vaj
• 1 teáskanál barna nádcukor
• só
• 1-2 evőkanál citromlé
• 1,5 l zöldség alaplé, vagy víz

A paszternákot meghámozzuk, vékonyan felkarikázzuk.
Az édeskömény külső burkát leszedjük, torzsáját kivágjuk (ezeket mind félretehetjük alaplé főzéséhez), felszeleteljük.
A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk.
A hagymát apróra vágjuk.
Közepes fazékban felolvasztjuk a vajat, rátesszük a hagymát, 5-8 perc alatt puhára pároljuk, vigyázzunk, nem szabad megpirulnia!
Hozzáadjuk a paszternákot és az édesköményt, megszórjuk a cukorral. Néhány percig közepes lángon főzzük, amíg a cukor bevonja a zöldségeket. Meglocsoljuk a citromlével. Hozzáadjuk a krumplit is, sózzuk, majd felöntjük az alaplével, vagy a vízzel.
15-20 percig főzzük, amíg a zöldségek teljesen megpuhulnak. Botmixerrel simára pürésítjük. A végén még egy mogyorónyi vajat is hozzákeverünk. Kóstolás után, ha szükséges, sózással és citromlével beállítjuk az ízeket.
Forrón tálaljuk, a tetejére barnított vajat, vagy olívaolajat öntözhetünk, megszórhatjuk vékony csíkokra vágott póréhagyma zöldjével, gránátalmával, pirított tökmaggal.

Kolozsvári rakott káposzta

"azt hiszem nem veszik rossz néven olvasóim, ha itt néhány szó kommentárral szolgálok az erdélyi konyhának ehhez a gyöngyéhez." Az idézet Magyar Elektől való, az Ínyesmester szakácskönyvében így kezdi bevezetőjét a kolozsvári rakottkáposztáról szólván. A gyöngyszemeket néha újra számba kell venni, ezért most következzenek az én kommentárjaim a családi recept előtt.
Tudvalevő, hogy Erdélyben nem fűszereztek pirospaprikával, ez a kolozsvári rakott káposzta esetében is így van, Kövi Pál: Erdélyi lakomája és az én másik, kolozsvári kiadású, erdélyi recepteket tartalmazó szakácskönyvem tanúsága szerint is. Én viszont férjem nagyapjától lestem el ezt a receptet és ő, bár nagybányai születésű volt, már "magyarosabban" fűszerezett. Mi ezt szoktuk meg, ezért a hús elkészítéséhez mindig teszek egy kis fűszerpaprikát.
A hússal kapcsolatos másik fontos részlet, hogy én apróra vagdalva és nem darálva készítem hozzá a pörköltet, ez is szokás kérdése, szerintem ebben a formában jobban illik ehhez az ételhez. A darált hús maradjon a rakott kelhez.
A savanyúkáposzta ízesítése már saját fejlesztés, sokat dob az ízeken, ha ezt is különleges figyelemmel pároljuk. Gondolok itt egy kanálka cukorra, a tokaji borra és a borsikafűre, más néven csomborra.
Az eredeti recept (és az Ínyesmester) kolbászt is javasol a rétegek közé, illetve a tetejére karmonádlit, vagyis rövidkaraj szeleteket. Egyiket sem próbáltam még, de ha valamit, akkor inkább a karmonádlit, bár igazság szerint nem hiányzik több hús az összhatáshoz. Tökéletesen elég a piruló kolozsvári szalonna.
A főtt tojás viszont kihagyhatatlan a felső rétegben, nagyon szeretem, ahogy a káposzta és a tejföl alatt kicsit megsül.

Recept:

• 1 kg savanyúkáposzta
• 700 g sertéshús (lapocka, esetleg tarja)
• 300 g rizs
• 2 fej hagyma (egy közepes és egy kicsi)
• 1 teáskanál cukor
• 2 evőkanál sertészsír
• 2 evőkanál napraforgóolaj
• 1 dl tokaji aszú, vagy szamorodni
• 1 teáskanál borsikafű
• 1 teáskanál őrölt pirospaprika
• só, frissen őrölt bors
• 4 darab 10 perces főtt tojás
• 500 g zsíros tejföl
• 100 g füstölt kolozsvári szalonna

A kisebbik hagymát apróra vágjuk, az olajon puhára dinszteljük. Hozzáadjuk az egyszer átöblített savanyúkáposztát, a kockacukrot, jól átforgatjuk. Ráöntjük a bort és egy deci vizet, megszórjuk a borsikafűvel. 15-20 perc alatt puhára pároljuk.
A rizst kevés olajon átforgatva kétszeres mennyiségű vízzel, egy teáskanál sóval megfőzzük.
A húst kis kockákra vágjuk (kisebbre a szokásos pörkölt mérethez képest). A zsírt felolvasztjuk, rátesszük a másik, előzőleg felkockázott hagymát, megdinszteljük. Hozzáadjuk a húst, megpirítjuk, megszórjuk a pirospaprikával, sózzuk, borsozzuk, puhára főzzük. Ha szükséges, olykor kevés vizet öntünk alá, hogy szaftja is legyen.
A tojásokat megpucoljuk, felszeleteljük.
A főtt rizst és a húst össze is keverhetjük, így egyszerűbb a rétegezés.
Amikor minden hozzávalót így előkészítettünk, kivajazott, vagy -zsírozott tűzálló edénybe rakjuk: alulra vékony rétegben káposztát, rá a rizs felét, majd a húst, vagy ha összekevertük, a húsos rizs felét. Azután ismét egy réteg káposzta, hús/rizs. Erre a rétegre rakjuk a főtt tojás karikákat, majd a záró káposztaréteget. Tetejét megkenjük az elkevert tejföllel, melyre vékonyra vágott szalonnacsíkokat teszünk.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 30-40 perc alatt megsütjük.
Pár perc pihentetés után tálaljuk.

Sütőtökös, lazacos minitészta

A címben legszívesebben gyerektésztát írtam volna, mert elsőként nekik főztem, azért is esett a választásom a mini farfalléra. A fogyasztói bázis azonban sokkal szélesebb, mondhatni 2-től 99 éves korig bárkinek ajánlott, még a sütőtökért kevésbé rajongóknak is - akik között (bármily hihetetlen) szép számmal akad minden korosztályból. Szinte csak a krémességet segíti, íze nem dominál, színe annál inkább. A mini farfalle pedig nekem már elválszthatatlan párja lett, de nem zárom ki, hogy más formákkal is finom, például pappardellével.

Recept:

• 400 g mini farfalle tészta
• 200 g megsütött sütőtök
• 160 g lazacfilé
• 20 g vaj
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 póréhagyma 
• 2 dl tejszín
• 1 evőkanál frissen facsart narancslé
• 1 evőkanál vodka (ha felnőtteknek készül)
• fél teáskanál kurkuma
• só, frissen őrölt bors

Lobogva forró sós vízben elkezdjük főzni a tésztát.
A póréhagymát hosszában félbe vágjuk, majd keresztben vékonyan felszeleteljük. A vajat és az olívaolajat széles lábasban felmelegítjük, hozzáadjuk a póréhagymát. Puhára dinszteljük.

Rátesszük a sült sütőtök húsát. Megszórjuk kurkumával, meglocsoljuk a narancslével, sózzuk, borsozzuk. Kevergetve egy-két perc alatt szétfőzzük. Felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk a falatnyi darabokra vágott lazacot és a vodkát. Erős tűzön két-három percig főzzük.
A közben kifőtt tésztát leszűrjük, de a főzővizéből megőrzünk másfél decit. Ezt a sütőtökös mártáshoz öntjük. Rátesszük a lecsöpögtetett tésztát, jól elkeverjük.
Forrón, esetleg pecorino forgáccsal tálaljuk.

Pörköltmogyorós kőfaltorta

Nálunk ez az egyik szülinapi torta, pontosabban az egyik szülinap tortája. Tudom, hogy sokaknak vannak nosztalgikus érzései ezzel az édességgel kapcsolatban, talán ezért sem tettem fel eddig a blogra, nehogy csalódást okozzak. Az évek alatt minden sütésnél tökéletesítettem a recepten, részleteken. Idén végre teljesen elégedett voltam, blogérett lett.
Nagyon tömény, nagyon finom. Különleges alkalmak süteménye.

Recept:
a tésztához:

• 320 g pucolt törökmogyoró 
• 8 tojásfehérje
• 200 g kristálycukor

A mogyorót sütőpapírral bélelt tepsire terítjük, 170 fokos sütőben körül-belül 10 percig sütjük, amíg pirulni kezd. Vigyázat, könnyen túl lehet sütni, ha nem figyelünk! Ha már érezzük az illatát és a vékony héja kezd felpöndörödni, látjuk enyhén sötétedni, akkor kész is.
A kihűlt mogyorókról ledörzsöljük a barna héjat. A sütemény készítése alatt ez az egyetlen idegesítő művelet, de nem tart sokáig. Akinek szimpatikus a két konyharuha közötti dörzsölés, kipróbálhatja, nekem nem vált be annyira.
A megtisztított mogyoróból lemérünk 280 grammot (a többit félretesszük a díszítéshez) és késes aprítóval, vagy diódarálóval megőröljük.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, közben, amikor már fehéredik a hab, fokozatosan hozzáadjuk a cukrot. Végül szintén adagonként hozzákeverjük a darált mogyorót.
Egy hagyományos nagy (kb. 35x45 centis)sütőtepsit kibélelünk sütőpapírral, a papírt vékonyan megkenjük vajjal. Erre a felületre simítjuk el a lehető legegyenletesebben a tésztát.
180 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütjük, amíg világos mogyorószínű lesz a tészta.
A sütőből kivéve sütőpapírral fedett tálcára borítjuk, lehúzzuk róla az eddig alján lévő sütőpapírt, hűlni hagyjuk.

a krémhez:

• 8 tojássárgája
• 200 g jó minőségű, 70-80 % kakaótartalmú csokoládé
• 150 g kristálycukor
• 200 g vaj

A tojássárgáját kézi, vagy gépi habverővel habos-krémesre, fehéredésig, legalább 5 percig keverjük a cukorral.
Közben a vajat és a csokit gőz fölött kiolvasztjuk, elkeverjük. Még forrón, 5-6 részletben a cukros tojássárgához adjuk, ezt már kézi habverővel keverjük közben. Jó sűrű, fényes krémet kapunk, amit teljesen le kell hűteni.

a sütemény összeállítása:

A kihűlt tésztát a hosszabbik oldalára merőlegesen négy egyenlő téglalapra vágjuk. A lapokat a krémmel megkenve egymásra rétegezzük. A tetejét és az oldalát is krémmel vonjuk be.
Ezzel kész is a tortánk. Jót tesz neki egy fél napos hideg helyen való pihentetés.
Díszíteni a maradék durvára vágott mogyoróval szoktam. Ha nagyon ki akarok tenni magamért, akkor grillázs formájában. Ehhez 100 g cukrot egy lábasban karemellizálok, belekeverem a durvára vágott mogyorót, majd vajjal megkent sütőpapírra öntöm minél vékonyabb rétegben. Egy órát hűlni hagyom, majd még egy papírt és konyharuhát ráterítve kalapáccsa/húsklopfolóval szétzúzom.
Ezzel szórom meg a torta tetejét.

Kacsacomb, párolt körte, beluga lencsés bulgur

Vasserpenyő: nekem egy 24 cm átmérőjű van, nem túl nagy, de négy kacsacomb pont belefér. Mást is lehet benne persze sütni, igyekszem is gyakran használni, mert egyre jobb lesz. Mármint a serpenyő. Vegyetek vasserpenyőt - az enyém Kolozsvárról származik.
Pecsenye kacsacomb: ez kevésbé zsíros, mint a hízott kacsa, utóbbit mindig konfitálom. A pecsenye hamarabb elkészül.
Szőlő: most hamburgi muskotályt turmixoltam és szűrtem le, ezt öntöttem a kacsa alá. Lehet bármilyen szőlő, vagy must.
Körte: még kicsit éretlen, keményebb példányokat válasszunk, hadd puhuljon csak az ízes párolólében! Nagyon finom a kacsa mellé szeletelni!
Bulgursaláta: biztos befutó. Ez a belugalencsés, gránátalmás kombó pedig igen csinos is!

Recept:

a kacsacombhoz

• 4 pecsenye kacsacomb
• só, frissen őrölt bors
• 4 szem frissen őrölt szegfűbors
• 1 dl must, vagy egy fürt szőlő leszemezve, turmixolva, átszűrve
• 4 db vilmos körte
• 4-5 szál friss kakukkfű
• 1 teáskanál méz
• 1 evőkanál citromlé
• 3 evőkanál tokaji szamorodni

A kacsacombokat besózzuk, borsozzuk. 

A sütőt 150 fokra előmelegítjük.

Tűzhelyen felhevítünk egy vasserpenyőt, vagy ha az nincs, egy sütőbe is betehető minél vastagabb aljú edényt/serpenyőt. Körbepirítjuk a kacsacombokat, majd megszórjuk a szegfűborssal, meglocsoljuk a musttal. A serpenyőt lefedjük alufóliával, vagy ha van fedője, lefedjük. 

Sütőbe tesszük, két órát sütjük.

Közben megpároljuk a körtét: egészben hagyva meghámozzuk, majd forrásban levő vízbe tesszük, amit mézzel, citromlével, kakukkfűvel és a borral ízesítettünk. 5-8 percig forraljuk, majd szűrőkanállal kivesszük a körtéket, lecsöpögtetjük. (A főzővizet ne öntsük ki, jó kompót-alap, vagy ivólé!)

Két óra után levesszük a fedőt a kacsáról, 180 fokra kapcsoljuk a sütő hőmérsékletét és még 10-20 percig sütjük, amíg ropogós lesz a bőre. Közben a körtéket is a kacsacombok közé tesszük, kicsit meglocsolgatjuk a kisült zsírral, hogy fényt kapjanak.

Forrón, bulgursalátával tálaljuk.

beluga lencsés bulgursaláta:

• 150 g nagyszemű bulgur
• 50 g beluga lencse
• 1 gránátalma
• 1 maréknyi natúr pucolt pisztácia
• kis csokor friss menta
• só
• 2 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál olívaolaj

A bulgurt váltott vízben megmossuk, lábasba tesszük, annyi vizet öntünk rá, ami ellepi, fél teáskanál sóval elkeverjük. Felforraljuk, majd lefedjük és alacsony lángon 8-10 percig főzzük, lehúzzuk a tűzről, fedő alatt még 10 percig pihentetjük. 

Közben megfőzzük a lencsét: megmossuk, forrásban lévő bő, enyhén sós vízbe tesszük, fedő nélkül közepes lángon 10 percig főzzük. Leszűrjük, lecsöpögtetjük.

A bulgurt meglocsoljuk a citrommal és az olívaolajjal, villával átkeverjük.

Salátástálba tesszük, hozzáadjuk a lencsét, a megpucolt gránátalmát, a durvára vágott pisztáciát, összekeverjük. Megszórjuk a vágott mentával.

Tigrissüti

Ez nem a tigris, hanem tigris a gasztroblogban.
Mielőtt furcsákat gondolnátok rólam, megmagyarázom.
A mondat eredetije Kenneth Hudson újságíró-muzeológustól származik és így hangzik:"A tigris a múzeumban az tigris a múzeumban és nem a tigris", amivel a mindennapi valóság és a múzeumi tér valósága közötti különbséget próbálta érzékeltetni. Sütis példánknál maradva ez azt jelenti, hogy a márványosan csíkozott sütemény gasztronómiai keretek között tökéletesen megidézi számunkra egy tigris képét, összekapcsolja minden valódi tigrisélményünkkel, tudásunkkal vadságáról, erejéről, titokzatosságáról - de ez nem a tigris, hanem egy tigrissüti. Remélem jól okoskodok itt és Frazon Zsófi, a Néprajzi Múzeum muzeológusa és most már "tigristáros", nem fogja majd a fejét, amikor olvassa :) Ő hívta ugyanis tigrisgyűjtésre Hudson nyomán egy zárt csoportba kollégáit, ismerőseit, többek között engem is. (A gyűjtemény hamarosan elérhető lesz a Néprajzi Múzeum honlapján.)
Amikor megtudtam, hogy ezt a kissé ódivatú, kakaóval márványozott vajas kevert tésztát a skandináv országokban Tiger Cake-nek hívják (finnük tiikerikakku!), nem térhettem ki a feladat elől, hogy felvétessen a tigristárba. Bevallom először csak múzeológiai tételnek szántam, gondoltam megsütöm, lefotózom a csíkjait, aztán szevasz tigrissüti. De az a helyzet, hogy finom! Megértem az északiakat, hogy nem múló kedvencük -  hűvös, korán sötétedős délutánokon nagyon jól esik a forró kávé, tea mellé.
Ránk is várnak ilyen napok bőven, szóval alakítsátok azokat a tigriscsíkokat!

Recept:

• 225 g puha vaj
• 280 g cukor
• 1 teáskanál vaníliaesszencia
• 4 tojás
• 290 g liszt
• 2 teáskanál foszfátmentes sütőpor
• 1 csipet só
• 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
• 60 ml tej

Kivajazunk és lisztezünk egy 12x30 centis, 6 centi mély négyszögletes sütőformát. (Vagy körül-belül ekkorát.)
A sütőt bekapcsojuk 180 fokra.
A vajat és a cukrot habosra keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a vaníliaesszenciát.
Egy tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót. Ezt a keveréket adagonként a vajas, tojásos cukorhoz vegyítjük, addig keverjük, amíg homogén masszát kapunk.
A tésztából egyharmadnyi mennyiséget egy kisebb tálba kanalazunk. Ebben simára keverjük a kakaóport, majd hozzáadjuk a tejet, jól eldolgozzuk.
Képzeletben három részre osztjuk a világosan hagyott tésztát. Konyhai spatulával beterítjük az előkészített forma alját egy adaggal, erre rákanalazzuk a kakaós tészta felét és óvatosan csíkokat húzunk bele, amivel valamennyire összefésüljük a kétféle felületet. Ezután jön még egy adag világos tészta, ezt is elsimítjuk, rá a kakaós réteg némi csíkozással. Végül világos tésztával zárjuk a mutatványt.
Előmelegített sütőbe tesszük, 35-40 percig sütjük, amíg a beleszúrt hústűre nem tapad már a tészta.
A sütőből kivéve rácsra borítjuk, hűlni hagyjuk.
Ezután szeletelhető.
Kávéhoz, teához csodás.

Pillangópadlizsán és az ájult imám

Régóta készítem már az ájult imámot, minden padlizsánszezon várva várt fogása nálunk. Idén viszont változtattam az eddig alkalmazott padlizsán félbevág-elősüt-megtölt metóduson, mert valahol (meg nem mondom már hol) olvastam ezt a pillangópadlizsán kifejezést, ami ugye annyira költői, hogy nem volt kérdés, ezentúl csak így készülhet ez a mesés nevű, legendákkal övezett étel. Az imám, aki elájult a fenséges íztől, vagy egy másik szóbeszéd szerint inkább a sokadik este készített fogáshoz elhasznált olívaolaj mennyiségétől, biztosan kevésbé fogta volna a fejét, ha tudta volna, emléke örökké fennmarad ebben a csodásan egyszerű kombinációban.
Az olívaolaj miatt mi se aggódjunk, egyrészt nem kell hozzá annyira sok, másrészt a padlizsán olaj nélkül mit sem ér.

Recept:

• 4 kisebb padlizsán
• körül-belül 4 evőkanál olívaolaj
• 1 kápia paprika
• 2 fokhagyma
• 1 nagy hagyma
• 1 nagy paradicsom
• 1 mokkáskanál őrölt fahéj
• 1 mokkáskanál római kömény
• 1 csokor petrezselyem
• 2,5 dl passzírozott paradicsom, vagy két evőkanál sűrített paradicsom
• 1 teáskanál cukor
• só
• kevés citromlé
• egy marék fenyőmag

A padlizsánokat megmossuk, hosszanti irányban csíkosra hámozzuk. Gömbölyű végén kezdve hosszában félbe vágjuk, de csak a száráig. Húsos felüket alaposan besózzuk, edénybe tesszük, vizet öntünk rá, fél órát állni hagyjuk. Leszűrjük, kinyomkodjuk, konyhai papírtörlővel leszárítjuk.
Kívül-belül bekenjük olívaolajjal, olajjal megkent sütőedénybe tesszük és előmelegített, 200 fokos sütőben 25 percig sütjük.

A sütőt 180 fokosra csökkentjük, a padlizsánokat kivesszük. Ezalatt az idő alatt megpuhultak, így szépen ki lehet őket hajtogatni, mint megannyi pillangót.
Miközben sülnek a padlizsánok elkészítjük a tölteléket: egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon puhára dinszteljük a vékony szeletekre vágott hagymát. Hozzáadjuk a szintén vékonyra szeletelt fokhagymát, a fahéjat és a római köményt. Átforgatjuk, majd rátesszük az előzőleg félbe vágott, kimagozott és csíkokra vágott kápia paprikát. 10 percig főzzük, amíg a paprika megpuhul, közben sózzuk. Végül hozzáadjuk a meghámozott, kimagozott, kockákra vágott paradicsomot és a felaprított petrezselymet.
Az elkészült tölteléket az elősütött padlizsánpillangókra halmozzuk. Megszórjuk fenyőmaggal.
A passzírozott paradicsomot kis lábasban felmelegítjük, enyhén sózzuk és elkeverjük benne a cukrot. Ha sűrített paradicsomot használunk, felöntjük annyi vízzel, hogy 2,5 dl legyen, ezt is sóval és cukorral ízesítjük, felmelegítjük.
A mártást a padlizsánokra és főképpen közéjük öntjük.
A sütőedényt lefedjük alufóliával, visszatesszük a sütőbe, 30-40 percig sütjük.
Melegen, langyosan, hidegen egyaránt finom. Kevés citromlével locsoljuk meg tálalás előtt.
Görög joghurttal, friss pitával fogyasszuk.

Kurkumás, sült karfiolkrémleves

A karfiol nálam sosem kerül le a népszerűségi listáról, sokszor még olyankor is veszek egy fejjel, amikor nem nagyon terveztem vele a heti menüben, vagy éppen nemrég ettünk karfiolosat. Szeretem, hogy olyan sokféleképpen lehet vele bánni - sütni, főzni, így-úgy fűszerezni, rakni, szórni, egyben hagyni - és mindig jó lesz.
Most, miközben ezt írom legalább három étel eszembe jutott, amit ki kéne próbálnom, szóval lassan külön karfiol-fejezet kéne a blogra...
Ennek a mostani levesnek (merthogy abból is van pár) kurkumától aranysárgára sült karfiol az alapja, ami önmagában is gyönyörű, igazából sajnálja az ember összepürésíteni, de megéri, mert mennyei lesz!

Ideteszem eddigi karfiolos kedvenceimet a blogról:
egyszerű és nagyszerű leves
egy másik leves sült almával bolondítva
egy szuper szendvicskrém
nagy kedvencem, a maqluba, ebben sok más dologgal együtt alkot csodálatos egységet a karfiol


Recept:

• 1 fej karfiol
• 1,5 dl kókusztej
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál kurkuma
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• negyed teáskanál chilipehely
• 1 fej hagyma
• só
• kevés citromlé
• 1 l zöldség alaplé, vagy víz

A karfiolt rózsáira szedjük, a nagyobb darabokat szeletekre vágjuk.
1 evőkanál olajat keverőtálba öntünk, elkeverjük benne a kurkumát, a római köményt, chilit és egy nagy csipet sót. Beleforgatjuk a karfioldarabokat, kézzel jól átkeverjük, hogy mminden darabot bevonjon a fűszeres olaj.
Sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük és előmelegített, 190 fokos sütőben körül-belül 20 percig sütjük, amíg megpuhul. Közben egyszer-kétszer átkeverjük.
A maradék olajat fazékba öntjük, puhára dinszteljük rajta az apróra vágott hagymát. Hozzáadjuk a sült karfiolt, amiből néhány szép darabot félreteszünk a tálaláshoz. Felöntjük az alaplével, vagy vízzel. Felforraljuk, botmixerrel krémesre pürésítjük. Kóstolás után még szükség szerint sózzuk, citromlével ízesítjük, hozzáadjuk a kókusztejet. Ezzel is átkeverjük, még egyszer felforraljuk.
Tálaláskor kókusztejjel, sült karfiollal, esetleg friss petrezselyemmel, korianderrel tálaljuk.

Római tonhalas babsaláta - egy barátság emlékére

Pár héttel ezelőtt vettem meg Nemes Péter Amerigo Tot szobrászművész életpályáját bemutató könyvét. Engem már a szerző, a fiatal grafikus bevezetője is magával ragadott, amelyben leírja, hogy mennyire nagy hatással volt rá Amerigo Tot, a fehérvárcsurgói születésű Tóth Imre kevés Magyarországon hozzáférhető munkája és mostoha körülmények között őrzött hagyatéka, amellyel egy alkalmi munka kapcsán találkozott. Ezután évekig kutatta a főképpen Rómában élő és alkotó művész még fellelhető munkáit, életének helyszíneit. Erről a kutatómunkáról blogot vezetett és most könyv formában is olvashatjuk Amerigo Tot gondolatait művészi fejlődéséről, fordulatokban bővelkedő életéről.
Visszaemlékezésben olvasva persze sokminden regényesnek tűnik, ami jelen időben kemény megpróbáltatás volt. Például a legendás dessaui Bauhaus iskola által nyújtott ideális tanulási lehetőségekből kiszakadva az életét fenyegető náci ideológia elől Rómáig gyalogolni, ott hetekig lelencházban aludni, skiccekért kapott aprópénzből élni. Kemény munkával, sok tanulással és kis szerencsével évek múlva Olaszország-szerte elismert és keresett művész lett, számos köztéri és közintézményi megrendelést kapott. Ezek közül leghíresebb a ma is látható homlokzati fríz, amit a római Központi Pályaudvar új épületegyüttesére készített.
A kezdeti római években ismerkedett össze egy másik híres magyarral, Lénárd Sándorral. A rendkívül művelt, 13 nyelven beszélő orvos, író, akit nem kevésbé kalandos élete végül Brazíliáig sodort, ahol bennszülöttek számára kórházat működtetett, kertet művelt, verseket írt, Bachot hallgatott és haláláig őrizte magyarságát, szintén a fasizmus elől menekült Rómába. Mindenre kiterjedő tudásvágya és életszeretete alól a római konyha sem lehetett kivétel, aminek mi, magyarok az első autentikusnak mondható magyarul megjelent olasz szakácskönyvet köszönhetjük. (Lénárd Sándor: A római konyha)
Amerigo Tot nemkülönben szeretett főzni, már hogyne szeretett volna. Rómába látogató barátait előszeretettel vezette be az olasz konyha rejtelmeibe, olasz és egyéb nemzetiségű látogatóit pedig szívesen megvendégelte a saját maga által készített magyaros vacsorával. A menü legtöbbször dús, jó húsos-zsíros bableves volt, vagy kolozsvári töltött káposzta, esetleg rakott káposzta.
Namost ennek a két különleges embernek a találkozása azokban a tragikus történelemmel terhelt időkben, tele bizonytalansággal, de reménnyel, fiatalsággal, ambícióval... úgy képzelem, hogy akkor ők ketten egy rövid időre fontos kapaszkodói voltak egymásnak, ami nagy adomány az élettől.

Amerigo Tot

Lénárd Sándor portréja, Amerigo Tot

Kerestem egy közös ételpontot ebben a találkozásban és végül a bab lett az. Amerigonak a bableves jelentette az otthont, Lénárd Sándor római szakácskönyvében pedig találtam  egy babos-tonhalas salátát, amit kis változtatásokkal (hagyma előérlelése, sok zöldfűszer) itt közzéteszek.

Éljen a barátság!

Amerigo Tot munkái Budapesten a Koller Galériában és Pécsett az Amerigo Tot Múzeumban láthatók.

Recept:

• 500 g fejteni való bab
• 1 doboz konzerv, olajban eltett tonhal
• 1 fej lilahagyma
• néhány szem koktélparadicsom
• friss petrezselyem, bazsalikom
• 1,5 evőkanál olívaolaj
• félcitrom leve
• só
• egy csipet cukor

A babot megpucoljuk, sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük, hűlni hagyjuk.
A lilahagymát szeletekre vágjuk, tálba tesszük, összekeverjük negyed teáskanál sóval, egy csipet cukorral és pár csepp citromlével. 15 percig állni hagyjuk.
Tálalótálra tesszük a babot. Rámorzsoljuk a lecsöpögtetett tonhalat, megszórjuk a megpuhult lilahagymával, a zöldfűszerekkel, ráhelyezzük a félbe vágott paradicsomokat. Végül megöntözzük az olívaolajjal és a citromlével.

Őszibarack chutney

Azt szeretem a befőzésben, hogy a kötelező körökön kívül - lekvárok, befőttek - kísérletezésre is inspirálnak. Az inspiráció talán nem megfelelő szó arra a lelkiállapotra, amikor már a sokadik kiló barackot pucolva, darabolva, üvegezve az ember arra gondol, hogy vagy ne lássa többé a lelkiismeretét folyamatosan ébren tartó gyümölcshalmokat, vagy legalább valami változatosság következzen a futószalagon. Ilyenkor jönnek jól az ilyen izgalmas chutney-félék: felpezsdítik a gondolkodást, illatuk betölti a konyhát és nem utolsó sorban színesítik a kínálatot.
Egyébként nem csak ezért érdemes chutney-t csinálni, tényleg nagyon finom, szuper kiegészítője akár a legegyszerűbb ételeknek. Legutóbb, mint a képen is látható, tepsiben sült fasírt, grillezett padlizsán és mentás-joghurtos uborka mellé ettük és meg kell mondanom pazar volt.

Recept:

• 1,5 kg sárgahúsú érett őszibarack
• 2 teáskanál só
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagy fej hagyma
• 3 centis friss gyömbérdarab
• fél teáskanál egész római kömény
• fél teáskanál barna mustármag
• fél teáskanál őrölt kurkuma
• 1 babérlevél
• 3 evőkanál barna nádcukor
• 2 evőkanál almaecet
• chilipehely ízlés szerint

A barackokat megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk, kockákra vágjuk. Tálba tesszük, összekeverjük a sóval, lefedjük és így hagyjuk állni egy éjszakát. (Ezt a trükköt Chili és Vaníliától tanultam, jól előkészíti a gyümölcsöt a fűszerek befogadására.)
Másnap egy lábas aljára szórjuk a római köményt és a mustármagot, erős tűzön egy-két percig pirítjuk, hogy kiadják az aromájukat. Ráöntjük az olajat, hozzáadjuk a felkockázott hagymát és a meghámozott, apróra vágott gyömbért, puhára dinszteljük.
Rátesszük az őszibarackot, levével együtt. Elkeverjük benne a kurkumát, a cukrot, az alamecetet és a chilit. Felforraljuk, majd alacsony lángon gyakran megkeverve egy órát főzzük, amíg krémes-sűrűre fő.
Tiszta üvegbe töltjük, hűtőben tároljuk. Egy-két hétig eltartható. Szobahőmérsékleten fogyasszuk, úgy jobban kijönnek az ízei.
Húsok, sült/grillezett zöldségek mellé, főtt rizshez, gabonafélékhez, kenyérhez, szendvicsekbe kiváló.

Kovászos uborkás krumplisaláta

"Szedj középszerű ugorkát, tisztogasd meg, de meg ne hasogasd, se a végeit el ne metéld, és valamennyire hadd szivárkodjék a vize, azután rakd edénybe kaporral elegy, és jó sós meleg ecettel öntsd meg, mint a káposztát, és néha-néha forgasd meg. Ha pedig hamar akarsz benne enni, rakd fazékba, tölts vizet reá, ecetet, sót, kaprot belé és a tűzön forrald fel, mihelyt felforr, tedd jeges vízbe, mindjárt megérik, és ehetel benne."
Ez a nagyvonalú recept Ugorkát télre sózni címmel Misztótfalusi Kis Miklós 1695-ben kiadott kolozsvári szakácskönyvében található. Érdekes, hogy az uborkával való bánásmódról (be ne vágd, le ne metéld, szárítsd meg) sokkal részletesebb útmutatást ad, mint a pontos mennyiségekről, ami manapság minden receptleírás alfája és omegája. Talán akkoriban volt egy közös tudás amire alapozni lehetett? Aki főzött, ismerte az arányokat és az ízeket, egy szakácskönyvnek csupán a főzési módokat, az összetevők felsorolását kellett tartalmaznia, a többit hozzátette a tapasztalat és a hagyomány. Aki bizonytalan volt, megkérdezte a nagymamáját, a szomszédot, a másik szakácsnét.
Na, de nem szaporítom a szót, az alábbi recepthez nem ecetes, hanem a megbízható családi mitológia szerint elkészített nyári kovászos uborkát használunk, jó minőségű krumplit, sűrű joghurtot, egy kis fokhagymát szigorúan vágva, nem préselve. Arányokat is megadok, de csak a pontosság kedvéért, a fentiek fényében hagyatkozzunk ősi tudásunkra.


Recept:

• 1 kg kiflikrumpli, vagy más aprószemű krumpli
• 8-10 db kovászos uborka
• 350 g görög joghurt
• 1 gerezd fokhagyma
• só
• friss kapor
• 2 evőkanál olivaolaj

A krumplit megmossuk, sós vízben héjában megfőzzük, meghámozzuk, felszeleteljük, hűlni hagyjuk.

A kovászos uborkákat hosszában négyfelé vágjuk, apróra vágjuk.

A joghurtot összekeverjük egy csipet sóval és az apróra vágott fokhagymával.

A krumplit és az uborkát salátástálba tesszük, ráöntük az ízesített joghurtot, összekeverjük. 

Meglocsoljuk olivaolajjal, tetejére vágott kaprot szórunk.

Sült halhoz például remek.

A barack három formája: őszibarackleves sült zsályával

Ez valójában egy tejtermék nélküli turmix, aminek a nyári melegben fantasztikus levesként örülhetünk. Őszibarackbefőttet használtam édesítőként, ez mélyítette az ízeit, de lehet csak friss barackból is készíteni egy kevés mézzel.
A sült zsályalevél extra kiegészítőnek tűnhet, de nem az: hihetetlenül jó a krémes leveshez ropogtatni és nagyon passzolnak egymáshoz!


Recept:

• fél üveg őszibarackbefőtt (lehetőleg házi)
• 3-4 érett őszibarack
• fél citrom leve
• csipet só
• esetleg méz, ha szükséges
• 1 db nektarin
• 20 db zsályalevél
• másfél evőkanál liszt
• kb. fél deci prosecco, vagy szóda
• 2 evőkanál olivaolaj

A befőttet levével együtt tálba öntjük. Hozzáadjuk a megpucolt, feldarabolt friss barackokat. Meglocsoljuk citromlével, hozzáadunk körül-belül 1 dl vizet, majd botmixerrel simára pürésítjük. Megkóstoljuk, ha szükséges mézzel édesítjük. Ha túl sűrű, higítsuk kevés vízzel.
A zsályalevelek sütéséhez a lisztet simára keverjük a proseccoval, vagy szódával. A masszának tejszín sűrűségűnek kell lennie. (A bundázásnál nem kell arra törekedni, hogy a tészta teljesen bevonja a leveleket. ) Egyenként beleforgatjuk a zsályaleveleket, majd forró olivaolajban mindkét oldalán megsütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük.
A nektarint vékony szeletekre vágjuk és a megmaradt olajban mindkét oldalán pirosra sütjük.
A levest hidegen tálaljuk a sült nektarinnal és a zsályalevelekkel.

Gyerekjáték: citromos, joghurtos, faepres süti

A poharas-kimérős süteményekben semmi újdonság nincsen, ebben a franciának mondott joghurtos, citromhéjas változatban sem. Ahogyan a francia, úgy a magyar gyerekek számára is könnyű ujjgyakorlat a nyári szünidőre, szüleiknek szintúgy.
A faepres változatát mégis lejegyzem, mert nem árt időről időre figyelmeztetni magamat/magunkat a természet által bőkezűen osztogatott adományokra. Az eperfa ma már nem olyan népszerű, mint hajdanán, amikor szinte minden falusi udvar kötelező tartozéka volt enyhet adó árnyékával és tápláló gyümölcsével, amit a tyúkok, libák, kacsák is szívesen kapkodtak a földről.  De azért találni még itt-ott fehér és fekete gyümölcsű fákat. Érett termésükből (világosból, sötétből) készíthetünk fagylaltot, szörpöt, lekvárt és ilyen egyszerű, finom sütit.
Egyszerű alaprecept, mindenféle bogyós gyümölccsel működik, sőt előfőzött aszalt gyümölcsökkel is, vagy csak úgy üresen, ha épp úgy adódik.

Recept:

• egy kis doboz natúr joghurt (175g - 250g)
• 2 doboz liszt
• másfél doboz cukor
• másfél teáskanál bio sütőpor
• negyed teáskanál só
• 2 tojás
• 1 nagy, vagy 2 kisebb biocitrom reszelt héja
• fél pohár olivaolaj (vagy napraforgóolaj)
• 1 pohár faeper (vagy ribizli, szeder, áfonya, magnélküli szőlő)

Kivajazunk és lisztezünk egy 12x23 cm-es (vagy ekörüli méretű) sütőformát.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A joghurtot keverőtálba öntjük, az üres pohár lesz ezután a mércénk.
Hozzáadjuk a cukrot és a két egész tojást. Kézi habverővel jól átkeverjük.
Egy tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót. Belereszeljük a citromhéjat, ujjainkkal eldolgozzuk.
A lisztes keveréket a joghurtos tojáshoz adjuk, eldolgozzuk. Hozzáöntjük az olivaolajat (vagy napraforgóolajat), ezzel is összekeverjük.
Végül óvatosan belekeverjük a szárától megtisztított faepret, illetve azt a bogyós gyümölcsöt, ami éppen rendelkezésünkre áll.
Az előmelegített sütőben 50-60 percig sütjük, amíg a teteje szép színt kap és a közepébe szúrt hurkapálcikára már nem ragad a tészta.
Formában hagyjuk kihűlni, majd tálra tesszük, szeleteljük.

Barackos, fűszeres csirke

Baracklekvárfőzés és barackos sütemény sütés közben vágytam már valami fűszeres, sós ízre, de úgy, hogy barack is legyen benne. Hogy fogyjon. Meg hogy a fókuszt el ne veszítsem. Meg amúgy sem láttam mást, csak gyönyörű narancssárgát mindenhol. Gondoltam az a csirkének is jól állna.
A fűszerezést közel-keletire hangoltam mézzel, fahéjjal, római köménnyel és egy kis csípőssel (bátrak friss chilipaprikát is tehetnek hozzá!). Eszméletlen finom lett és még azon sem kell szomorkodnom, hogy a barackszezon végeztével egy évet kell várnom erre az ízre, mert szinte biztos vagyok benne, hogy aszalt barackkal is szuper lesz!

Recept:

• 4 db egész csirkecomb
• 20 g vaj
• 4 evőkanál olivaolaj
• 1 nagy hagyma
• 6 gerezd fokhagyma
• egy ujjnyi friss gyömbér
• fél rúd fahéj
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• 1 teáskanál őrölt koriander
• fél teáskanál őrölt kurkuma
• fél teáskanál cayenne bors
• 10 db sárgabarack
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 evőkanál méz
• 1 evőkanál citromlé
• só, frissen őrölt bors

A csirkecombokat kettévágjuk alsó és felső részre, sózzuk, borsozzuk.
Egy nagy serpenyőben, aminek fedele is van és később a sütőbe is be tudjuk tenni, felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk az olivaolajat. Megpirítjuk rajta a csirkecombok mindkét oldalát.
Hozzáadjuk a szeletekre vágott hagymát, az egészben hagyott fokhagymagerezdeket, a fűszereket. Mellétesszük a kimagozott, félbevágott sárgabarackokat, rácsurgatjuk a mézet, a citromlevet és meglocsoljuk a borral. Erős lángon felforraljuk, jól átforgatjuk, majd előmelegített, 180 fokos sütőbe tesszük lefedve.
40-45 percig sütjük, közben a húst néhányszor meglocsolgatjuk a fűszeres szafttal.
Végül 5-10 percig fedő nélkül pirítjuk.
Bulgurral, kuszkusszal tálaljuk.

Cukkinihummusz

 A mindenféle zöldséghummuszok csoportjában a cukkinihummusz nálam előkelő helyre került. Gyorsan elkészülő, laza, selymes krém, ami nagyon jól csúszik kenyérrel, hasábokra vágott répával, uborkával egyaránt.

Recept:

• 3 közepes méretű zsenge cukkini
• 1 evőkanál tahini paszta
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál olivaolaj
• fél citrom leve
• só
• tálaláshoz török olajos chili, római kömény, olivaolaj, petrezselyem, menta, stb.

A cukkiniket meghámozzuk, végeit levágjuk, hosszában négy részre vágjuk. Zsenge állapotában aprók és puhák a magjai, azzal együtt két centis darabokra vágjuk.
Sütőpapírral kibélelünk egy akkora tepsit, amibe pont kicsit szűkösen fér be a cukkini. Megsózzuk, meglocsoljuk az olivaolajjal. Előmelegített, 190 fokos sütőben körül-belül 20 percig sütjük, amíg teljesen átpuhul. Közben töbször átforgatjuk, hogy egyenletesen süljön és ne nagyon piruljon.
A tepsiben hagyjuk kihűlni, majd késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a tahini pasztát, az apróra vágott fokhagymát és a citromlevet. Krémesre keverjük. Szükség szerint ízesítjük még sóval, citromlével.
Tálaláskor megszórhatjuk vágott petrezselyemmel, mentával, bazsalikommal, őrölt római köménnyel, olajos chilivel, za'atar fűszerkeverékkel, durvára őrölt borssal.

Csábító ajánlat: tordelli

Toszkána észak-nyugati részének, a Ligur tengerpart vidékének reprezentatív tésztaétele a tordelli. Tulajdonképpen egy méretes ravioli, amit hússal és párolt mángolddal töltenek, paradicsomos húsos raguval tálalnak. Tetszetős és nagyon finom.

Még Itáliában sem jut minden nevezetes ételnek irodalmi mű, de a tordellinek pont szerencséje volt: Mario Tobino toszkánai születésű költő-író (és nem utolsósorban kórházalapító orvos!) egyik művében feleleveníti az 1920-as évek viareggio-i tengeri karneváljait, amikor minden hajó legénysége saját verssel vonult fel a part mentén. Egy ilyen hajóversben éneklik meg a tordellit, amit egy fiatal lány, bizonyos Morina készített az ünnepségen résztvevő jóképű ifjúnak, bizonyítva háziasságát és ezzel hosszabb maradásra bírni. A fiatalembernek azonban hiába ízlettek a tökéletesre formázott tésztacsomagok és evett meg belőlük több tucattal, reggel mégis más vizekre evezett. Morina szomorkodhatott a szerelem után és csiszolhatta tovább tordelli-készítő tudását.
Mindezt a Courosities and Delights of Tuscany című picinyke könyvből tudom, amit egy picinyke, de annál kedvesebb könyvesboltban vettem Bagno Vignoniban, egy picinyke városkában. Pont nekem való könyv csupa érdekes történettel Toszkána városairól, lakóiról és ételeiről. Fogtok még róla hallani!
Addig is tésztagyúrásra-nyújtásra fel! Elmélyülésre, lelassulásra ösztönző elfoglaltság boldogító eredménnyel.

Recept:
a töltelékhez:

• 150 g mángold szár nélkül
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál olivaolaj
• 150 g darált marhahús
• 150 g darált sertéshús
• fél fej hagyma
• 1 evőkanálnyi frissen reszelt parmezán
• 250 g fehér kenyér héj nélkül
• tej az áztatáshoz
• só, frissen őrölt bors
• mokkáskanálnyi frissen reszelt szerecsendió

a szószhoz:

• 1 sárgarépa
• 1 hagyma (+ a töltelékhez használt hagyma másik fele)
• 1 zellerszár
• 3 evőkanál olivaolaj
• 1 evőkanál vaj
• 3 dl paradicsomszósz
• 150 g darált marhahús
• 150 g darált sertéshús
• só, frissen őrölt bors
• esetleg friss kakukkfű, zsálya

a tésztához:

• 300 g liszt
• 3 tojás
• 1 teáskanál só
• 1-2 evőkanál víz

Először elkészítjük a tölteléket.
A mángoldot megmossuk, kis kockákra vágjuk. Egy evőkanál olivaolajat öntünk, megpároljuk rajta az egyik gerezd fokhagymát felaprítva, rátesszük az előkészített mángoldot. 10 perc alatt puhára főzzük, félretesszük.
Közben tejet öntünk a kenyérre, ázni hagyjuk.
A kétféle darált húst keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, fokhagymát, reszelt parmezánt, sót, borsot, szerecsendiót, majd az áztatott, kinyomkodott kenyeret, végül a párolt mángoldot. Kézzel jól összedolgozzuk.

Összeállítjuk a tésztát: gyúródeszkára szórjuk a lisztet, meghintjük a sóval. Tenyerünkkel fészket formázunk a közepébeént, ebbe ütjük a tojásokat egyenként, közben mindig bele is dolgozzuk a lisztbe. Összegyúrjuk a tésztát, ha szükséges egy-két evőkanál vizet is teszünk hozzá. A végén rugalmas, fényes felületű, jól nyújtható tésztát kapunk, ez körül-belül 10 perc munka. A tésztagombócot 10 percre letakarva pihentetjük.

Közben odatesszük a szószt: az apróra vágott hagymát, répát, zellerszárat a felforrósított olivaolaj és vaj keverékére tesszük, 10 percig pároljuk. Rátesszük a kétféle darált húst, fehéredésig sütjük, majd ráöntjük a paradicsomszószt. Sózzuk, borsozzuk, lefedve 20 percig főzzük, közben olykor megkeverjük, ha szükséges vízzel pótoljuk az elfőtt folyadékot. Viszonylag sűrű, de szaftos szósz legyen a végeredmény.

Hozzálátunk a tészta nyújtásához. Ez történhet nyújtógéppel is akinek van. Nekem nincs, így sodrófával nyújtottam 2-3 mm vékonyságúra a tésztát. Képzeletben elfeleztem, egyik felére kiskanállal féldiónyi halmokat raktam a töltelékből egymástól körül-belül 3 cm távolságra. Ráhajtottam a tészta másik, üres felét, az esetleg alászorult levegőt minél inkább kifelé terelgettem. A töltelékek mellett ujjaimmal körbetapasztottam a tésztát, majd derelyevágóval (késsel is lehet) felszbadaltam. Ezután minden egyes tasakot villával még körbecifrázta-lezártam. (Ez a művelet megspórolható annak, cakkos tésztakiszúrója.)
Közben nagy fazék sós vizet forraltam, ebben két részletben kifőztem a tésztát, szűrőkanállal a közben elkészült szószra szedtem. Még egy plusz löttyintés olivaolaj nem árt neki.

Hagymaszárakról

Milyen szerencse, hogy kitűnő alapanyagokat, amikből kitűnő ételeket lehet készíteni, most már a  "zerowaste" jelzővel még vonzóbbá tehetjük!  Persze az új fokhagyma és csemegehagyma szárak sosem tűntek kidobandó zöldség-részeknek, de azért nem árt szólni az érdekükben.
A fokhagymaszárból nekem legjobban krémesített átváltozása vált be. Két-három fokhagymaszárból készített pasztát napokig tudok használni. Amikor levest főzök, a zsiradékon (vajon, olívaolajon) megforgatott zöldségekhez keverem. Sütőben sült újkrumplira csepegtetem tálaláskor, mángoldot fonnyasztok rajta, vaslábasban sült egytálételeket ízesítek vele, vagy salátaöntet alapjaként használom. Titkos ízfokozó válik belőle, nem kell attól tartani, hogy a fokhagymaíz eluralkodik az ételen.
A "maradék" fokhagymafejeket legtöbbször egészben sütöm meg, na az aztán az ízorgia!

Recept:

• 2-3 friss, tavaszi fokhagyma szára
• 1 dl olívaolaj
• egy nagy csipet só
• fél citrom leve

A megtisztított fokhagymaszárat vékony karikákra vágjuk, az olívaolajjal, sóval, citromlével együtt tálba tesszük, botmixerrel, vagy késes robotgéppel minél simábbra pürésítjük.
A felhasználástól függően még higíthatjuk kevés borecettel, citrommal, tehetünk bele kevés mézet, borsot is.

A csemegehagyma zöld szárából mindig görögjoghurtos salátát csinálok csak egy kis só, citromlé és olívaolaj hozzáadásával. Esetleg pár szem retket, vagy paradicsomot, uborkát vágok még hozzá, ha van. Nem sok jobb saláta van ennél.

Mentás - bazsalikomos fetasajtkrém

Mindig megkapom, hogy nem teszem fel a blogra azokat a recepteket, amikről én azt gondolom, hogy nem is receptek és biztosan ismeri mindenki. Ez a krém például ebbe a kategóriába esik, semmi trükk nincs benne, kis túlzással rögtönzésnek is nevezhetném. Viszont tényleg nagyon finom, várva várt nyári esték kedvenc mártogatósa, kencéje válhat belőle.

Recept:

• 200 g krémes feta (típusú) sajt (Apetina márkájút használtam)
• 50 g natúr tejszínes sajtkrém (pl. Philadelphia), vagy natúr vajkrém
• 2 evőkanál görög joghurt
• 1 kis gerezd fokhagyma
• fél kezeletlen héjú citrom héja
• 10-10 levél friss bazsalikom és menta
• frissen őrölt bors és olivaolaj a tálaláshoz

A sajtokat és a joghurtot keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a durvára vágott fokhagymát, a citromhéjat és a zöldfűszereket. Botmixerrel krémesre keverjük.
Tálba tesszük, olívaolajjal, durvára őrölt borssal és néhány fűszerlevéllel tálaljuk.

Grúz citromos csirkehúsleves

Ilia Chavchavadze nevét mi kibetűzni is alig tudjuk, Grúziában viszont a nemzet atyjaként tisztelik, a grúz ortodox egyház igazlelkűként kanonizálta. A 19. század második felében élt nemesi származású író, költő, újságíró a grúz kultúra és nyelv állhatatos védelmezője volt az abban az időben (is) orosz uralom alatt lévő országban.
Írásaiban számos kritikát is megfogalmazott a grúz társadalom elmaradottságával kapcsolatban, de ezt népe iránti szeretetből tette. Egyik legismertebb novellájának (Is That a Man) bevezető mondata valahogy így hangzik: "A barátodnak mondd a szemébe, az ellenségednek a háta mögött."
A szatirikus történet hőse Luarsab Tatkaridze, a grúz földesúr, és felesége, Darezdhan akik nagy egyetértésben tétlenül töltik napjaikat, nem törődnek a jövővel, szolgáikkal elégedetlenkednek és legfőbb gondjuk a napi menü kitalálása. Egy ilyen alkalommal azonban a meghittség vitába torkollik, mert Tatkaridze bozbashi-t, birkából készülő tartalmas, nehéz levest enne, Darezdhan viszont inkább a könnyű chikirtmát, írásom tárgyát választaná, a könnyű, citromos-tojásos, sáfrányos csirkelevest. Luarsab Tatakaridze férfiasságában érzi fenyegetve magát, mivel felesége ragaszkodik saját elképzeléséhez az ebédet illetően.
Hogy végül mi lett az ebéd Tatkaridzééknél, sajnos nem tudom, mert a novella folytatását nem találtam meg az online tér rejtélyes bugyraiban, de ha valakinek esetleg vannak információi, ne habozzon megosztani.
Az én döntésemben, miszerint chikirtmát főzök, ezúttal nem befolyásolt sem a grúz történelem, sem az egyetemes női sorsközösség, sem a kortól és nemtől független feminizmus. Annál inkább egy újabb örömteli felismerése annak, hogy az ételek népeket és kultúrákat kötnek össze. Ugyanis ennek a levesnek van egy görög hasonmása, amiről írtam is itt a blogon. A kettő között csak annyi a különbség, hogy a görögök csirkehússal együtt és bennefőtt tésztával, vagy rizzsel és kevesebb zöldfűszerrel tálalják.
Ezzel a tudással felvértezve főzzétek jó szívvel ezt a mi ízlésünknek kicsit pikáns, de nagyon üdítő levest, amit a grúzok egyébként másnapos gyomor gyógyítására is ajánlanak.


Recept:
az alapléhez:

• 1 egész csirke
• 1 nagy hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 szál zellerszár
• 1 sárgarépa
• petrezselyemszár
• só, 10 szem egész bors, 1 babérlevél
• 2 liter víz

a leveshez:

• 30 g vaj
• 2 kisebb fej hagyma
• 1 evőkanál liszt
• fél teáskanál őrölt koriander
• fél teáskanál őrölt fahéj
• egy csipet sáfrány
• só, frissen őrölt bors
• 2 tojás
• 1 és fél citrom leve (körül-belül 70 ml)
• a tálaláshoz petrezselyem, tárkony, kapor, koriander, bazsaliko, turbolya

A csirkehús alapléhez feldaraboljuk a csirkét, a megpucolt és egészben hagyott zöldségekkel és fűszerekkel együtt fazékba tesszük, felöntjük a vízzel. Felforraljuk, habját leszedjük, majd alacsony lángon 2-2 és fél órát főzzük.
Hűlni hagyjuk, zsírját leszedjük, a húst és a zöldségeket kiszedjük, a levest leszűrjük.
Az alaplevet érdemes előző nap elkészíteni, a leszűrt levet hűtőbe tenni a következő napi főzésig.


A leves elkészítéséhez a sáfrányt mozsárban, vagy kiskanál hátával összezúzzuk, egy evőkanál forróvizet öntünk rá.
Egy másik fazékban a vajon puhára dinszteljük az apróra vágott hagymát. Megszórjuk a liszttel, átforgatjuk, hozzáadjuk a fűszereket és a vízben oldott sáfrányt. Felöntjük a levessel, felforraljuk, fél órát főzzük. Botmixerrel simára keverjük.
Egy keverőtálba ütjük a tojásokat, kézi habverővel kikeverjük, hozzáadjuk a citromlevet. A forró levesből folytonos keverés közben két-három merőkanálnyit rámerünk a tojásos keverékre, majd ezt a  temperált folyadékot a többi leveshez keverjük. Ha szükséges még sózzuk, enyhén borsozzuk. Nagyon alacsony lángon továbbra is kevergetve főzzük néhány percig, felforralni nem kell!
Forrón tányérokba szedjük és a durvára vágott zöldfűszerekkel bőven megszórjuk.

Fodros kel miso öntettel

Szombatonként már tele van szebbnél szebb zöld levelekkel a Bálint kert asztala a Fény utcai piacon, megcáfolhatatlan bizonyítékaként annak, hogy itt a tavasz. Meg is kérdeztem Esztertől, hogy milyen volt a tél, gondoltam a kert kicsit hagyta őket pihenni. Hát nem, készítették az új fóliasátrakat, megtervezték és előkészítették az idei szezont a régi kedvencekkel és az újdonságokkal.  Mondta mindezt csillogó szemmel a zsenge salátalevelek és fodros kelek mögül. Empatikusan kérdeztem volna még tovább a részletekről, ha nem toporogtak volna mögöttem többen tátongó bevásárlószatyrokkal, kiéhezve a friss zöldekre. De majd egyszer elmegyek Zsámbokra (Eszter meghívott!) és megnézem a sok fáradságot, de biztosan legalább annyi örömet is nyújtó birodalmat. Addig is minden tiszteletem és köszönetem a gondos kertészeké!
Fodros kelből többféle volt náluk, salátaszerű, kevésbé fodros és ez az egy tőről sarjadzó kis rokokó szépség. Nem is volt szívem vandál módon szétszedni, ezért esett a választásom a kíméletes gőzölésre. Így formáját, színét és legfőképpen gazdag ízét is a lehető legjobban megtartotta, a japán alapanyagokból építkező öntet pedig szuper jól passzolt hozzá.


Recept:

• kb. 25 dkg fodros kel 
• fél centi friss gyömbér
• 1 teáskanál világos miso-paszta
• 1 teáskanál rizsecet
• 1 teáskanál szójaszósz
• 1 teáskanál szezámolaj

szezámsóhoz:

• 2 evőkanál szezámmag
• fél teáskanál só

A fodros kelt megmossuk, lecsöpögtetjük.
Gőz fölött 8 percig pároljuk.
(Ha bambusz párolót használunk, béleljük ki sütőpapírral az alját. Wokban annyi vizet forralunk, hogy a pároló ne érjen a vízbe. Lefedve gőzöljük.)

Közben elkészítjük az öntetet:
a gyömbért finom reszelőn lereszeljük, keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a miso-pasztát, a rizsecetet, a szójaszószt és a szezámolajat. Jól elkeverjük, majd egy-két evőkanál vízzel higítjuk, hogy folyékonyabb öntetet kapjunk.

A szezámsóhoz kis serpenyőben szárazon világos zsemleszínűre pirítjuk a szezámmagot, majd mozsárba tesszük, hozzáadjuk a sót és összetörjük.

A megpárolt fodros kelt tányérra tesszük, megöntözzük a miszós öntettel, megszórjuk a szezámsóval.
Levelenként elrágcsáljuk.

Normandiai almatorta és ami eszembe jutott róla

Egyik kedvenc olvasmányom a Levelek Zugligetből című könyv, benne Sárközi Márta 1956 után már Londonban élő fiához, Sárközi Mátyáshoz írt leveleivel. Sárközi Márta élete óriási amplitúdókban telt. Volt édesanyjával egész Európát bejáró, több nyelven tanuló gyermek, a híres író, Molnár Ferenc elhanyagolt lánya, volt fiatal anyuka politikus férjjel, majd kétgyerekes elvált asszony,  nagypolgári villa tulajdonosa, zsidótörvények elől mentő és menekülő, gyermekeit féltő anya, második férjével, Sárközi Györggyel a Válasz című irodalmi lap alapítója és kiadója, munkaszolgálatban meghalt férjét elveszítő özvegy, Nyúl utcai villáját és addigi életkörülményeit a folyóiratért, szűkös megélhetését a magyar írókért, börtönben ülő politiusokért feláldozó nagyvonalú ember. Ahogy ő mondta: gatyafoltozó, amikor más megélhetése nem volt, újság nélküli irodalomszervező, saját termésű almáit, mázsányi eprét, lekvárjait szétosztogató és áruló kofaasszony a piacon, mellőzött, bebörtönzött és az új rendszerrel megalkuvó írók, költők és feleségeik pszichológusa és vígasztalója, szoba-konyhás zugligeti házikójában minden vasárnap óriási vendégsereget etető-itató háziasszony, szabadszájú, rendkívüli humorú, hihetetlenül empatikus és rendíthetetlen értékrenddel megáldott nő.
Amiért mindez eszembe jutott, az az alma. A zugligeti kis ház melletti kertben meggyen, málnán, epren, körtén kívül többfajta alma termett, virágzáskor csodájára jártak a látogatók. Egy-két fajtát név szerint is említ: a nyári lángos bíbornokot, a bellefleurt, birset. Metszi a fákat szedi és eladja a termést: "Minden reggel eltrógerolok tíz kiló almát kézben és tízet háton a Hadapród utcai maszekbódéba. Ezzel megvan a napi szükséglet." Közben főzi az ebédeket is a vendégeknek: "Én szakácsművészetem minden csináját és bináját kifejtettem a héten, mert egyszer Boriskát (a bebörtönzött Bibó István felesége) és Babyt láttam vendégül kolbászos, töpörtyűs, tojásos rakott krumplira és vaníliáskiflire, egyszer Domokos Matyit gulyáslevesre és vargabélesre, egyszer meg a Fazekas, Gyapay Gábor, Major Jenő párokat meleg sonka és sajtkrémes kiflire és diós, habos szeletre." Az Amerikából hazalátogató Darvas Lilinek (Molnár Ferenc harmadik feleségének) "négykilós kakasból csináltunk Újházy-levest és a kertből ribizli- és málnatortát."
Mindezt egy pici konyhában, sparhelten. Télen, nyáron. Tette, amit tudott.

Szóval az almák, amikből sokféle termett akkor még Zugligetben is... Én vadászom, jobban mondva vadásznám a fajtaalmákat. Olyan jó lenne, ha a piacokon is újra lehetne találkozni olyan kincsekkel, amik talán kevesebbet és rövid időszakban teremnek, nem olyan tartósak, kevésbé szépek, de mindegyiknek megvan a maga zamata és az, hogy mire jó használni. Rétesbe, pitébe, kompótnak, aszalványnak, melyik édes, savanyú, lédús, roppanós, puha húsú.
Ebbe a normandia almatortába például szerintem az édeskés, puha, nem túl tömör szerkezetű alma a jó. Kóstoljatok, keresgéljetek!

Recept:
a tésztához:

• 250 g liszt
• 125 g puha vaj
• 1 tojás
• 1 evőkanál cukor
• fél teáskanál só
• 2-3 evőkanál hideg víz, ha szükséges

A lisztet keverőtálba szórjuk, hozzáadjuk a vajat, sót, cukrot, tojást ujjainkkal összemorzsoljuk, vagy konyhai robotgép keverőlapátjával összekeverjük. Hozzáadjuk a szükséges mennyiségű vizet, csak annyit és addig dolgozzuk a tésztát, amíg összeáll. Sima cipót készítünk belőle és letakarva egy órára hűtőbe tesszük. (Hűtőben egy hétig is eláll.)

a töltelékhez:

• 2-3 édeskés, puha húsú alma, pl. rétesalma, Pink Lady
• 2 tojás
• 100 g cukor
• 1 teáskanál vaníliaesszencia
• 200 ml tejszín
• 2 evőkanál Calvados, vagy 1 evőkanál almapálinka

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A tésztát 3m vastagságúra kinyújtjuk, kibélelünk vele egy 23 cm-es kivehető aljú piteformát.
Az almákat meghámozzuk, kimagozzuk és vékony szeletekre vágjuk, szorosan körberakjuk vele a tésztát. A tojásokat és a cukrot kézi habverővel habosra keverjük, hozzáadjuk a tejszínt, a vaníliaesszenciát és a Calvadost, vagy pálinkát. Lassan ráöntjük az almára. Tetejét megszórjuk kristálycukorral.
45-50 percig sütjük, amíg az almák széle enyhén megpirul.
Langyosan a legjobb, de hidegen is finom!

Paradicsomleves

Sosem gondoltam volna, hogy paradicsomleves receptet fogok írni a blogra, már csak azért sem, mert körül-belül 15 éve nem is nagyon főztem. Valahogy kikopott a repertoárból. Pedig ez volt az a leves, amit annak idején nagyon jól akartam csinálni, mert a férjem kedvence volt. Mégis elmúlt az életünkből a paradicsomleves, nekem nem is nagyon hiányzott. De most, a Kovászlabor workshopjaira készített krémlevesek sorába mégis bevettem, persze némi ráncfelvarrás után. Ezek a jelentős hozzáadott értékek, mint a házi paradicsomlé, a saját készítésű zöldség alaplé, a vaj és az ízeket eszméletlenül kiemelő szárított paradicsom új szintre emelte ezt az egyszerű ételt, a visszajelzésekből ítélve nem csak számomra.
Így hát lejegyeztem.

Recept:

• 500 ml házi paradicsomlé
• 1 l zöldség alaplé
• 1 hagyma
• 1 répa (100 g)
• 30 g vaj
• 2-3 szárított, nem olajban eltett paradicsom (10-15 g)
• 1 teáskanál Worcester szósz
• 1 teáskanál barna nádcukor
• só, frissen őrölt bors

A vajon puhára pároljuk a feldarabolt hagymát. Hozzáadjuk a karikákra vágott répát, néhány percig együtt pároljuk. Felöntjük a paradicsomlével és a zöldség alaplével. Hozzáadjuk a csíkokra vágott aszalt paradicsomot, a cukrot, kevés sót és borsot. 35-40 percig főzzük, amíg a répa és az aszalt paradicsom megpuhul. Beleöntjük a Worcester szószt. Botmixerrel krémesre pürésítjük. Ha szükséges még sózzuk.
Tálaláskor félig felvert tejszínnel, vagy friss sajttal, paneerral tálaljuk.

A paneer elkészítése:
1 liter tejet lábasba öntünk, forrásig hevítjük, közben kevergetjük. Amikor felforrt, 3 teáskanál natúr joghurtot és 3 evőkanál frissen facsart citromlevet keverünk bele. A darabossá vált folyadékot még egy-két percig alacsony lángon főzzük, majd konyharuhával, vagy sűrű gézzel kibélelt szűrőbe öntjük. Az így kialakuló "sajtot" egy tömbbe formázzuk, egy 250 grammos vajjal (pl.) lenehzítjük, hagyjuk kicsöpögni. Fél óra múlva már darabokra tudjuk vágni.

Báránygombócok paszternákon és lazacos-sütőtökös tarhonya

A februári zöldség-kínálat már nem sok ötletet ad a spontán örömfőzésekhez. Tudjátok, arra gondolok, amikor a sok friss alapanyag olyan könnyedén kínálja magát, hogy szinte nem is kell gondolkozni, hiszen bármihez nyúlsz, biztosan valami jó sül ki belőle. Az az igazság, hogy a sok káposzta, a krumpli, a gyökérfélék már a könyökömön jönnek ki és hát ugyanígy vagyok a sütőtökkel is. 

Ennél a két ételnél azonban valahogy máshogy alakultak a dolgok, hirtelen kedvem lett játszani kicsit és a "nézzük meg mi van a kamrában, főzz abból" kihívásokkal teli mondata után nem üres tekintettel bámultam magam elé.

Ezért lett ez most egy páros bejegyzés.

Recept:

• 250 g tarhonya
• 200 g friss lazac bőr nélkül
• 400 g sütőtök megsütve
• 500 ml szárnyas-, vagy zöldség alaplé, vagy víz 
• 30 g vaj
• 2 evőkanál olivaolaj
• só, frissen őrölt bors
• friss kakukkfű
• bufala mozzarella a tálaláshoz

A sütőtök héját lehúzzuk, húsát nagy kockákra vágjuk.

A lazacot szintén felkockázzuk.

Egy széles lábasban felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk az olivaolajat. Rátesszük a tarhonyát, kicsit átpirítjuk, majd fokozatosan elkezdjük adagolni hozzá a folyadékot. Közben kevergetjük, sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel fűszerezzük. 

Amikor már majdnem puha a tarhonya, hozzáadjuk a lazackockákat, két-három percig főzzük, majd a sütőtököt is óvatosan belekeverjük.

Levesszük a tűzről, egy-két percig fedő alatt pihentetjük.

Forrón tányérokra szedjük és megszórjuk a tépett mozzarellával.

Recept:

• 400 g darált bárányhús
• 1 tojás
• 1 gerezd fokhagyma
• egy fél friss piros chilipaprika
• fél csokor petrezselyem
• 2 púpos evőkanál zsemlemorzsa
• 1 teáskanál őrölt szegfűbors
• só, frissen őrölt bors
• 1 nagy fej hagyma
• 500 g paszternák
• fél édeskömény gumó
• 4 evőkanál olivaolaj
• 3-4 szál sáfrány
• 1 teáskanál kurkuma
• fél citrom leve
• 1 teáskanál barna nádcukor
• 2 evőkanál gránátalma sűrítmény
• 3-4 dl zöldség-, vagy szárnyas alaplé, vagy víz

Először elkészítjük a húsgombócokat.  A darált bárányhúshoz adjuk az apróra vágott fokhagymát, a hagyma felét szintén felaprítva, a chilipaprikát, a szegfűborsot, a vágott petrezselymet, a zsemlemorzsát, tojást. Végül hozzáadunk egy teáskanál sót, enyhén borsozzuk és az egészet alaposan összedolgozzuk.
Egy széles lábasban felmelegítjük az olivaolajat. Rátesszük a hagyma másik felét, amit előzőleg kockákra vágtunk, alacsony lángon 10 percig dinszteljük. Közben egy kis tálba tesszük a sáfrányt,   és leöntjük egy evőkanál forróvízzel. A megpuhult hagymához hozzáadjuk a cukrot, a kurkumát, a citromlevet és a sáfrányos vizet. Rátesszük az előzőleg megpucolt, kockákra vágott paszternákot és a torzsájától megtisztított, feldarabolt édesköményt. Átforgatjuk, belekeverjük a gránátalma sűrítményt, majd felöntjük a folyadékkal (alaplével, vagy vízzel). Sóval ízesítjük, felforraljuk.
A fűszeres bárányhúsból dió méretű gombócokat formázunk, elhelyezzük a zöldséges raguban. Lefedve, közepes tűzön 20-25 percig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak, a húsgombócok pedig átsülnek.
Főtt basmati rizzsel, petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

Galaktoboureko - görög grízes rétes

Milyen jó dolog inspirálóan hatni egymásra! Ezt a sütit például, amit annyira szerettem rodoszi nyaralásunkon, Baracskay Angéla Instagram posztja juttatta eszembe, receptet is ajánlva hozzá. Ezen csak annyit változtattam, hogy a tojásfehérjét felverve adtam a krémhez, amit az eredeti görög receptek közül sem ajánl mind, de nekem az volt az érzésem, ettől csak jobb lehet.
Görögországban egyébként előszeretettel eszik reggelire melegen, legalábbis langyosan, gyümölcsökkel. Ezt csak támogatni tudom, friss gyümölcs hiányában őszibarack-, vagy egyéb befőtt is bevethető.
Örülök, hogy az új év első bejegyzése egy kölcsönhatás eredménye. Legyen ilyen ez az év, legyünk büszkék arra, hogy honnan, kiktől, miktől válunk azzá, amik vagyunk.
Angéla eredeti receptjét itt találjátok.
Recept:
a tésztához:

• 12 réteslapra van szükségünk, olyan csomagot válasszunk, amiből ez kijön
• 100 g vaj

a töltelékhez:

• 500 ml tej
• 5 tojás
• 120 g cukor
• 80 g búzadara
• fél-fél kezeletlen héjú citrom és narancs héja
• 1 teáskanál vanília esszencia

a sziruphoz:

• 2 dl víz
• 125 g cukor
• 1 narancs és egy citrom leve
• fél-fél citrom- és narancshéj 

Először elkészítjük a szirupot, mert azt hidegen kell a forró rétesre csorgatni.

A vizet felforraljuk a cukorral, hozzáadjuk a citrushéjakat és -leveket. Egy-két percig főzzük, majd félretesszük.

A töltelékhez a tojások sárgáját krémesre keverjük a cukorral és a vaníliával. Hozzáadjuk a búzadarát. A tejet felmelegítjük, majd lassan a tojásos masszába forgatjuk. Az egészet visszatesszük a tűzre, kevergetve sűrűre főzzük. Közben egy csipet sóval közepes keménységűre verjük a tojásfehérjét, majd óvatosan beleforgatjuk a krémbe.

A rétes összeállításhoz először felolvasztjuk a vajat, majd kivajazunk egy 25-30 centi átmérőjű kerek, vagy kb. 24x30 centis szögletes tepsit. Hat réteslapot teszünk a tepsi aljára, mindegyik réteget meghintjük olvasztott vajjal. Rásimítjuk a grízes krémet, majd a maradék hat réteslappal -ezeket is laponként vajazva - befedjük. A tetejére is jusson az olvasztott vajból! 

A tepsi szélére kilógó, ott feltorlódó réteslapokat egyszerűen begyűrjük, vagy ha túl soknak találjuk, le is vághatunk belőle. Éles, hegyes késsel megvágjuk a felső rétegeket, abban a méretben, amekkora szeleteket szeretnénk majd a kisült süteményből.

180 fokos, előmelegített sütőben 35-40 percig sütjük, amíg szép aranybarna színt kap. A sütőből kivéve egyenletesen, vékony sugárban meglocsoljuk a sziruppal.

A tetejét megszórhatjuk vágott pisztáciával.

Melegen, langyosan, hidegen is kiváló.