2014. január 30., csütörtök

Oshawa diéta, tapasztalatok, receptek


Túl vagyok az első Oshawa-kúrámon. Nem volt könnyű, 10 nap elég sok csak kölessel, búzával, rizzsel, hajdinával, vízzel és sóval, de megérte végigcsinálni.
Elöljáróban  itt egy rövid leírás a kúra lényegéről, ezt érdemes elolvasni.  Én először egy ismerősömtől hallottam róla, ő akkor éppen a kúra utolsó napjaiban volt és véletlenül került szóba, hogy ezt csinálja. Megtetszett, mert itt nem kell éhezni, sőt, nem is szabad. 10 nap azt gondoltam nem olyan sok, belátható távlatok, a négyféle engedélyezett ételt szeretem is. Amit pedig a hatásairól mondott, illetve később olvastam, nagyon szimpatikus lett. Erős tisztító hatás, felszabaduló belső energiák. Az ünnepek előtti, alatti, utáni fáradtságot, a túlzásba vitt evést jó ötletnek tűnt ily módon magam mögött hagyni és valóban megújulva, friss lendülettel kezdeni bele egy új évbe.

Hétfői napon kezdtem a kúrát, hogy csak egy hétvége essen bele. Szerencsére a férjem is csatlakozott hozzám, ami egyrészt társat adott a küzdelemben, másrészt az itthoni főzés ügyét is leegyszerűsítette. Így csak az egyetlen még itthon lakó gyermekemről kellett gondoskodni, ezt a feladatot pedig most nagyon leegyszerűsítettem. Keveset főztem és kivételesen inkább a közétkeztetésre, a pizzarendelésre és egyéb random megoldásokra bíztam szegény gyereket.
A főzés nekem boldogságforrás, ezért végig nagyon hiányzott, mivel a kásafőzést nem nevezném túl kreatív kulináris tevékenységnek. Hosszú listát vezettem közben arról, hogy utána majd miket fogok kipróbálni. (Ezek most mind megvalósításra várnak.)

Az első két-három nap volt a legnehezebb, kávéelvonásból adódó fejfájással, az ízek iránti sóvárgással. Azután a fejfájás elmúlt, a finom ételekre pedig úgy gondoltam, hogy nem örökre kellett róluk lemondanom, csodálatos ételek várnak még rám türelemmel. Az, hogy csak vizet lehetett inni a kúra alatt eléggé megviselt, nagyon hiányzott a szertartásos zöldtea ivásom, ezt forró vízzel pótoltam, így legalább a bögre szorongatásának az élményét átélhettem.

A kúra alatt fogyasztható négyféle alapanyagból próbáltam a magam számára változatossá tenni az étkezést, amennyire ez lehetséges volt. Legtöbbször főtt formában kerültek elém, ez volt a legegyszerűbb, jól laktam tőle és meleg is volt.

Mindegyik gabonafélét ugyanúgy főztem: alaposan, váltott vízben átmostam, szárazon egy kicsit megpirítottam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, sóztam, fedő nélkül felforraltam, majd a legkisebb lángon fedő alatt megfőztem. Általában 10-12 perc alatt megpuhultak, kivéve a barnarizst és a tönkölybúzát, ezeknek több idő kell. Bulgur is beilleszthető az étrendbe, ugyanígy készül és nagyon finom.


                  Rizskeverék vadrizzsel, bioboltban vettem, a fenti módon megfőztem. Finom!

Rizsből és tönkölybúza szemből bő vízzel, sóval leves is készítettem. Ehhez fél-fél bögre rizst és búzát megmostam és legalább négyszeres mennyiségű sós vízben megfőztem. Nagyon besűrítik a levet, ami érdekes állagot ad a levesnek, de tápláló és finom.




Kétféle sütési módot próbáltam ki, az egyik a palacsinta, a másik a lepénykenyér, mindkettő üdítő változatosságot nyújtott.

Hajdinalisztes palacsinta: 1 bögre hajdinalisztet negyed bögre finomliszttel összekevertem, fokozatosan felengedtem annyi vízzel, hogy palacsintatészta sűrűségű legyen. Fél teáskanál sóval ízesítettem, fél órát állni hagytam, majd tapadásmentes serpenyőben merőkanalanként kisütöttem. Kifejezetten finom.



Lepénykenyér: egy bögre teljes kiőrlésű búzalisztet kevertem 1/3 bögre finomliszttel, fél teáskanál sóval. Annyi vizet tettem hozzá, hogy rugalmas, könnyen gyúrható tésztát kapjak. Alaposan kidolgoztam, majd letakarva fél órát pihentettem. Ping-pong labdányi golyókat formáztam a tésztából, a golyókat sodrófával, lisztezett felületen 2-3 mm vastag korongokra nyújtottam. Forró vasserpenyőben egyenként mindkét oldalukon megsütöttem. Nagyon jó, igazi kenyér-élmény!



Ezek voltak a főételeim, reggelire és ebédre is ilyesmit ettem. Köztes éhségrohamokra kölesgolyót, bulátát, puffasztott rizs- és búzaszeleteket használtam. Nagyon sok vizet ittam, ezt meg is kéne tartanom, mert éreztem, hogy jót tesz.

Összességében nagyon elégedett vagyok. Örülök, hogy végig tudtam csinálni, ez azt hiszem minden próbatétel legnagyobb hozadéka. Lemondani a szokásainkról, a finom ízekről nem könnyű, sőt, sokszor azt hisszük, lehetetlen, anélkül nem bírnánk élni. Jó megtapasztalni, hogy képesek vagyunk erre, szabad akaratból. Innen nézve a jó, vagy rossz szokásaink, tulajdonságaink, hiányosságaink sem tűnnek olyan kőbe vésettnek.
Fizikai hatásairól is csak jókat tudok mondani. Nekem nem voltak egészségügyi problémáim, fogyni sem akartam különösebben (bár az mindig jól jön!), de abszolút érzem a könnyedséget, az energiák felszabadulását. Sokat sportoltam közben: úsztam, tornáztam, ezekhez sokkal több kedvem is volt. Remélem így is marad.

Most már csak a levezető szakasz van hátra, ami legalább olyan fontos, szóval nem vethetem rá magam egy jó kis disznótorosra pálinkával kísérve. Nagyon vártam a kúra utáni első nap zöldteáját, müzlijét és örülök, hogy újra ízeket érezhetek a számban és nem pusztán az éhség csillapítása miatt eszem valamit, de érdekes módon kicsit tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit is kívánok enni. Túl sok most minden. De nem aggódom magamért, szép lassan bekebelez majd az élet és remélem azért sikerül megtartanom a sok pozitív hatást is.

2014. január 16., csütörtök

Citromkrémes pavlova



Ismerek opera és operaénekesnő tiszteletére készült ételt is, mindkettő nagyon finom, sőt biztosan vannak még példák (aki tud, írja ide kommentben!), de az Anna Pavlova balett táncosnő tiszteletére készült habcsók-csoda szerintem a legtalálóbb. Azonnal a pillekönnyű, légies tüll szoknyácskák jutnak eszünkbe a látványtól. Valószínű, hogy maga a művésznő nem is látta az első róla elnevezett tortát, legalábbis eszerint a nagyon érdekes cikk szerint. Sőt, lehet, hogy ilyen bűnös ételekre ő nem is vetemedhetett, de merem remélni, hogy sikerekben gazdag pályája leltárában - ha csinált ilyet - büszke volt, hogy az egyik leglátványosabb desszert az ő nevét viseli.
De nemcsak gyönyörű, finom is. Ropogós, ragacsos, édes. Általában tejszínhabbal kínálják, úgy is jó, de nekem most ezzel a savanykás citromkrémmel (lemon curd), ha lehet, még jobban ízlett. A krémet elkészíthetjük pár nappal előbb, így a sütés napján, mondjuk egy szép vasárnapon csak habot kell verni és időben megsütni a pavlovát, hogy hűlni is legyen egy kis ideje, mielőtt megtöltjük és megesszük. Ez egy elég nagy adag, 5-6 személynek bőven elég.

Recept:
a Pavlovához:
  • 6 tojásfehérje
  • 150 g kristálycukor
  • 150 g porcukor
  • 1 teáskanál kukoricakeményítő
  • 1 teáskanál fehérbor ecet
  • 1 teáskanál vaníliaesszencia
A tojásfehérjét egy csipet sóval habbá verjük. Fehéredéskor hozzáadjuk először a kristálycukrot. A porcukrot elkeverjük a kukoricakeményítővel, majd ezt is a már kemény habhoz adjuk, tovább verjük. Hozzáadjuk a borecetet és a vaníliaesszenciát is.
Egy tepsit kibélelünk szilikonos sütőpapírral. A habot spatula segítségével egy kb. 25 cm átmérőjű kör méretében szétterítjük. A közepébe kanállal mélyedést formázunk, ezzel helyet készítve a későbbi tölteléknek. 130 fokos sütőben egy órát sütjük, amíg ropogós lesz a felülete és enyhe színt is kap.
Hűlni hagyjuk.

a citromkrémhez: 
  • 4 kezeletlen héjú citrom finomra reszelt héja és leve
  • 200 g cukor
  • 100 g vaj
  • 3 egész tojás és 1 tojássárgája
A cukrot, a citrom levét és héját és a kisebb darabokra vágott vajat nagy keverőtálba tesszük. A tálat egy fazék forrásba levő víz fölé helyezzük, figyelve arra, hogy a tál alja ne érjen a vízhez. Kézi habverővel kevergetve elolvasztjuk benne a vajat. A tojásokat a tojássárgával együtt egy tálban villával összekeverjük. Hozzáadjuk a citromos-cukros keverékhez. Folyamatosan keverve sűrűre főzzük. Viszonylag lassan kezd el sűrűsödni, kell hozzá türelem. Én először óvatos voltam és csak közepes láng fölött gőzöltem, de aztán bedurvultam, és erős láng fölött, nagy gőzben (ami a tál alatt megfelelő mennyiségű vizet jelent, de továbbra is csak a gőze érheti a z alját!) folytattam a kitartó keverést és így azért felgyorsult a dolog. Amikor már krémes sűrűségű, levesszük a gőzről, de még egy kicsit kevergetjük, amíg kihűl, hogy ne bőrösödjön a teteje. Ebből a mennyiségből két kis üveg lesz, az egyik mehet a Pavlovába, a másikat hűtőben egy-két hétig tarthatjuk. Az az igazság, hogy nagyon jót tesz neki az állás, egy-két nap után összeérnek az ízek és még finomabb lesz. Csak úgy magában el lehet kanalazgatni, de kekszekhez, palacsintákhoz is kiváló.
Nigel Slater receptje.

Összeállítás:

A kihűlt Pavlova mélyedésébe belesimítjuk a citromkrém felét. Megszórjuk 50 g serpenyőben enyhén megpirított szeletelt mandulával és pár szem fagyasztott málnával.

2014. január 9., csütörtök

Csirkeszárny kókuszkrémes, fűszeres mártásban


Máris itt az első recept Nigel Slater szakácskönyvéből, melynek címe: Notes from the Larder - Feljegyzések a kamrából. Naptár szerinti beosztásban, januártól decemberig napról-napra sorolódnak benne a receptek természetesen az évszakok kínálatának megfelelő alapanyagokból kiindulva. Egy jól felszerelt, mindennapos főzésre berendezkedő háztartás készletéből merítkezik a könyv, egyszerű, házias ötletekkel, a maradékok felhasználásának fortélyaival és egy-egy kulcsfontosságú eszközt (pl, reszelő), vagy sokrétűen felhasználható alapanyagot bővebben bemutató baráti tanácsokkal. Ezt a csirkeszárnyas, melengető receptet konkrétan a kókusztej-, illetve kókuszkrémről szóló ismertető előzi meg, amelyben többek között a kettő közötti különbségről is szó esik.A sűrű kókuszkrémet a kókusztej készítésekor szedik le a folyékonyabb rész tetejéről. Ha nem szeretnénk sok levet, viszonylag híg mártást egy ételhez, inkább ezt a sűrűbb krémet használjuk, mint ennél a receptnél is. A főzés során besűrűsödő fűszeres szósz ízes bevonatot képez a csirkeszárnyakon és a krumplin, ráadásul ez így együtt köret nélkül is tápláló, komplett fogás, szóval szerintem szuper kis téli egytálétel. Csirkeszárny helyett használhatunk csirkemellet, vagy -combot is, előző esetben lerövidül, utóbbiban pedig kicsit hosszabbodik a főzési idő. Legközelebb hallal fogom kipróbálni, biztos vagyok benne, hogy úgy is nagyon finom lesz.
Recept:

  • 10 db csirkeszárny
  • 2 evőkanál mogyoró-, vagy napraforgó olaj
  • 1 hüvelykujjnyi darab friss gyömbér
  • 3 gerezd fokhagyma
  • fél teáskanál őrölt chili
  • 1 teáskanál őrölt koriander
  • 4 db kis krumpli
  • 1 doboz hámozott, darabolt konzerv paradicsom (400 g)
  • 2 dl kókuszkrém (sűrű kókusztej)
  • só, frissen őrölt bors
  • friss koriander a tálaláshoz
A csirkeszárnyakat az ízületek mentén három részre vágjuk. A szárnyvégeket félretesszük, főzhetünk belőle hagymával, répával, zellerszárral alaplét, amit később levesekhez felhasználhatunk.
A csirkeszárny megmaradó középső és felső részeit sózzuk és borsozzuk. Magas falú serpenyőben felhevítjük az olajat és a csirkeszárnyak mindkét oldalát aranysárgára pirítjuk benne. A serpenyőt félrehúzzuk, a húst tányérba szedjük.
A gyömbért meghámozzuk, feldaraboljuk, a fokhagymát szintén apróra vágjuk. Mozsárba tesszük és összepépesítjük, közben hozzáadjuk a chilit, az őrölt koriandert és a kurkumát.Ezt a műveletet késes robotgéppel is elvégezhetjük. A krumplit meghámozzuk és fél centis karikákra vágjuk. Visszatesszük a serpenyőt a tűzre. A megmaradt olajba először beletesszük a fűszeres pasztát, egy-két percig pirítjuk, majd hozzáadjuk a krumplit. Átkeverjük, felöntjük 2 dl vízzel. 5 percig főzzük, amíg a krumpli félig megpuhul. Hozzáadjuk a paradicsomot, felforraljuk, majd közepes tűzön főzzük 5 percig. Beleöntjük a kókuszkrémet, majd a félretett, elősütött csirkeszárnyakat is a mártáshoz adjuk. Sózzuk, borsozzuk, alacsony hőfokon 20 percig főzzük, közben néha megkeverjük. Eközben a szósz jól besűrűsödik, erre még rásegítünk egy utolsó, erős tűzön való, kevergetéssel egybekötött főzéssel. Friss korianderlevéllel megszórva, forrón tálaljuk.

2014. január 7., kedd

Vérnarancsos édeskömény saláta


Hát akkor vágjunk bele ebbe a 2014-es évbe. A karácsonyi és szilveszteri nagy főzések és evések után jól esik most visszavenni minden komolyabb fogadalom nélkül is. Ez a saláta pont jó effajta érzésekre, nagyon ízletes, frissítő, kedvcsináló. És hogy mihez csinál kedvet, ki tudja? Nekem például új ízeket kipróbálni, megfőzni sok-sok receptet az ajándék-szakácskönyvből és minél többet megosztani Veletek is. Kaptam egy másik, nagyon érdekes könyvet, ami szintén kapcsolódik a gasztronómiához és szeretném majd minél többet lapozgatni, a belőle szerzett tudást pedig alkalomadtán belecsempészni a receptekbe. Az ételek és az étkezés művészettörténeti vonatkozásait, szimbolikus jelentéseit veszi sorra alapanyagok és híres lakomák példáin keresztül. Újabb forrásanyag ahhoz a rögeszmémhez, hogy az étkezés több egyszerű éhség-csillapításnál, bár ez sem elhanyagolható szempont.
Sok jókedvet kívánok mindenkinek az Újévben, tartsatok velem továbbra is!

Recept:
  • 1 édeskömény gumó
  • 6 db vérnarancs
  • 1 citrom leve
  • kb 1 dl olívaolaj
  • 1 egész kardamom 
  • 1 csillagánizs
  • fél kiskanál édeskömény mag
  • só, frissen őrölt bors
Az édeskömény két végét levágjuk. Sérült külső burkát leszedjük. Félbevágjuk, torzsáját kivágjuk, majd vékonyan felszeleteljük. Tálba tesszük.
Három vérnarancsot kifilézünk: alját és tetejét levágjuk, vágódeszkára állítjuk, éles késsel a gömb formát követve levágjuk a héját, úgy, hogy fehér bélés se maradjon a gyümölcsön. Ezután a hártyák közül kimetsszük a narancshúst. A vérnarancs filéket az édesköményhez adjuk, meglocsoljuk a citrommal és két evőkanál olívaolajjal. Meghintjük sóval és kevés borssal.
A többi narancs levét kifacsarjuk, edénybe tesszük és főzni kezdjük. Amikor már forr, hozzáadjuk a kardamomot, a csillagánizst és az édeskömény magokat. Addig főzzük, amíg körül-belül két evőkanálnyi lesz a folyadék. Elzárjuk alatta a tüzet, hűlni hagyjuk. Amikor kihűlt, tálba szűrjük és a maradék olívaolajat fokozatosan hozzákeverve sűrű öntetet készítünk belőle. Sóval és frissen őrölt borssal ízesítjük, majd a vérnarancsos édesköményre öntjük. Az édeskömény zöld leveleivel díszítjük. Pirítóssal, vagy 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...