Kacsacomb, párolt körte, beluga lencsés bulgur

Vasserpenyő: nekem egy 24 cm átmérőjű van, nem túl nagy, de négy kacsacomb pont belefér. Mást is lehet benne persze sütni, igyekszem is gyakran használni, mert egyre jobb lesz. Mármint a serpenyő. Vegyetek vasserpenyőt - az enyém Kolozsvárról származik.
Pecsenye kacsacomb: ez kevésbé zsíros, mint a hízott kacsa, utóbbit mindig konfitálom. A pecsenye hamarabb elkészül.
Szőlő: most hamburgi muskotályt turmixoltam és szűrtem le, ezt öntöttem a kacsa alá. Lehet bármilyen szőlő, vagy must.
Körte: még kicsit éretlen, keményebb példányokat válasszunk, hadd puhuljon csak az ízes párolólében! Nagyon finom a kacsa mellé szeletelni!
Bulgursaláta: biztos befutó. Ez a belugalencsés, gránátalmás kombó pedig igen csinos is!

Recept:

a kacsacombhoz

• 4 pecsenye kacsacomb
• só, frissen őrölt bors
• 4 szem frissen őrölt szegfűbors
• 1 dl must, vagy egy fürt szőlő leszemezve, turmixolva, átszűrve
• 4 db vilmos körte
• 4-5 szál friss kakukkfű
• 1 teáskanál méz
• 1 evőkanál citromlé
• 3 evőkanál tokaji szamorodni

A kacsacombokat besózzuk, borsozzuk. 

A sütőt 150 fokra előmelegítjük.

Tűzhelyen felhevítünk egy vasserpenyőt, vagy ha az nincs, egy sütőbe is betehető minél vastagabb aljú edényt/serpenyőt. Körbepirítjuk a kacsacombokat, majd megszórjuk a szegfűborssal, meglocsoljuk a musttal. A serpenyőt lefedjük alufóliával, vagy ha van fedője, lefedjük. 

Sütőbe tesszük, két órát sütjük.

Közben megpároljuk a körtét: egészben hagyva meghámozzuk, majd forrásban levő vízbe tesszük, amit mézzel, citromlével, kakukkfűvel és a borral ízesítettünk. 5-8 percig forraljuk, majd szűrőkanállal kivesszük a körtéket, lecsöpögtetjük. (A főzővizet ne öntsük ki, jó kompót-alap, vagy ivólé!)

Két óra után levesszük a fedőt a kacsáról, 180 fokra kapcsoljuk a sütő hőmérsékletét és még 10-20 percig sütjük, amíg ropogós lesz a bőre. Közben a körtéket is a kacsacombok közé tesszük, kicsit meglocsolgatjuk a kisült zsírral, hogy fényt kapjanak.

Forrón, bulgursalátával tálaljuk.

beluga lencsés bulgursaláta:

• 150 g nagyszemű bulgur
• 50 g beluga lencse
• 1 gránátalma
• 1 maréknyi natúr pucolt pisztácia
• kis csokor friss menta
• só
• 2 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál olívaolaj

A bulgurt váltott vízben megmossuk, lábasba tesszük, annyi vizet öntünk rá, ami ellepi, fél teáskanál sóval elkeverjük. Felforraljuk, majd lefedjük és alacsony lángon 8-10 percig főzzük, lehúzzuk a tűzről, fedő alatt még 10 percig pihentetjük. 

Közben megfőzzük a lencsét: megmossuk, forrásban lévő bő, enyhén sós vízbe tesszük, fedő nélkül közepes lángon 10 percig főzzük. Leszűrjük, lecsöpögtetjük.

A bulgurt meglocsoljuk a citrommal és az olívaolajjal, villával átkeverjük.

Salátástálba tesszük, hozzáadjuk a lencsét, a megpucolt gránátalmát, a durvára vágott pisztáciát, összekeverjük. Megszórjuk a vágott mentával.

Tigrissüti

Ez nem a tigris, hanem tigris a gasztroblogban.
Mielőtt furcsákat gondolnátok rólam, megmagyarázom.
A mondat eredetije Kenneth Hudson újságíró-muzeológustól származik és így hangzik:"A tigris a múzeumban az tigris a múzeumban és nem a tigris", amivel a mindennapi valóság és a múzeumi tér valósága közötti különbséget próbálta érzékeltetni. Sütis példánknál maradva ez azt jelenti, hogy a márványosan csíkozott sütemény gasztronómiai keretek között tökéletesen megidézi számunkra egy tigris képét, összekapcsolja minden valódi tigrisélményünkkel, tudásunkkal vadságáról, erejéről, titokzatosságáról - de ez nem a tigris, hanem egy tigrissüti. Remélem jól okoskodok itt és Frazon Zsófi, a Néprajzi Múzeum muzeológusa és most már "tigristáros", nem fogja majd a fejét, amikor olvassa :) Ő hívta ugyanis tigrisgyűjtésre Hudson nyomán egy zárt csoportba kollégáit, ismerőseit, többek között engem is. (A gyűjtemény hamarosan elérhető lesz a Néprajzi Múzeum honlapján.)
Amikor megtudtam, hogy ezt a kissé ódivatú, kakaóval márványozott vajas kevert tésztát a skandináv országokban Tiger Cake-nek hívják (finnük tiikerikakku!), nem térhettem ki a feladat elől, hogy felvétessen a tigristárba. Bevallom először csak múzeológiai tételnek szántam, gondoltam megsütöm, lefotózom a csíkjait, aztán szevasz tigrissüti. De az a helyzet, hogy finom! Megértem az északiakat, hogy nem múló kedvencük -  hűvös, korán sötétedős délutánokon nagyon jól esik a forró kávé, tea mellé.
Ránk is várnak ilyen napok bőven, szóval alakítsátok azokat a tigriscsíkokat!

Recept:

• 225 g puha vaj
• 280 g cukor
• 1 teáskanál vaníliaesszencia
• 4 tojás
• 290 g liszt
• 2 teáskanál foszfátmentes sütőpor
• 1 csipet só
• 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
• 60 ml tej

Kivajazunk és lisztezünk egy 12x30 centis, 6 centi mély négyszögletes sütőformát. (Vagy körül-belül ekkorát.)
A sütőt bekapcsojuk 180 fokra.
A vajat és a cukrot habosra keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a vaníliaesszenciát.
Egy tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót. Ezt a keveréket adagonként a vajas, tojásos cukorhoz vegyítjük, addig keverjük, amíg homogén masszát kapunk.
A tésztából egyharmadnyi mennyiséget egy kisebb tálba kanalazunk. Ebben simára keverjük a kakaóport, majd hozzáadjuk a tejet, jól eldolgozzuk.
Képzeletben három részre osztjuk a világosan hagyott tésztát. Konyhai spatulával beterítjük az előkészített forma alját egy adaggal, erre rákanalazzuk a kakaós tészta felét és óvatosan csíkokat húzunk bele, amivel valamennyire összefésüljük a kétféle felületet. Ezután jön még egy adag világos tészta, ezt is elsimítjuk, rá a kakaós réteg némi csíkozással. Végül világos tésztával zárjuk a mutatványt.
Előmelegített sütőbe tesszük, 35-40 percig sütjük, amíg a beleszúrt hústűre nem tapad már a tészta.
A sütőből kivéve rácsra borítjuk, hűlni hagyjuk.
Ezután szeletelhető.
Kávéhoz, teához csodás.