Az "eddig és ne tovább" világ végét jelölő oszlopaitól melyeket Héraklész állított a Gibraltári szoros két végére, a non plus ultra minőségjelzővé válásáig eltelt néhány évezred, a "felülmúlhatatlan" sütemény születéséig pedig ki tudja mennyi kísérletezés, mire kialakult a végleges forma és méret. Véleményem szerint jelen esetben az apróságában rejlik a nagyszerűsége: egy falatban megkapunk két réteg ropogós habcsókot, két vékonyka omlós tésztát egy kis savanykás lekvárral a közepén. Utolérhetetlen.
Recept:
a tésztához:
- 300 g liszt
- 250 g szobahőmérsékletű vaj
- 2 tojássárgája
- 30 g cukor (én vaníliarudakkal ízesített cukrot használtam)
- 2 tojás fehérje
- 200 g porcukor
- 1 teáskanál citromlé
+ kenhető, nem folyós, nem darabos baracklekvár
Konyhai robotgép keverőlapátos betétjével összemorzsáljuk a lisztet a vajjal. (Kézzel is eldolgozhatjuk!)
Hozzáadjuk a cukrot és a tojássárgákat. Néhány perc alatt sima, rugalmas tésztát kapunk. Gömbölyűre formázzuk, fél órára lehűtjük.
A sütőt 170 fokra előmelegítjük.
Enyhén lisztezett felületen vékonyra, 2-3 mm-esre nyújtjuk a tésztát. Max. 3 cm átmérőjű kiszúróval kis korongokat szúrunk belőle, ezeket egyenként a sütőpapírral kibélelt tepsi(k)re helyezzük.
A két tojásfehérjéből habot verünk. Amikor már fehéredik, kezd habbá válni, fokozatosan hozzáadjuk a porcukrot. Sűrű, krémes habot kapunk, végül hozzáadjuk a citromlevet is, ettől lesz fényes.
A tepsiken sorakozó korongokra kiskanállal egy-egy halmot teszünk a habból. Nem kell sokat, mert akkor túlnő a tésztán. Használhatunk habzsákot is, nekem egyszerűbbnek tűnt a kanalas módszer.
Az így előkészített tésztát betesszük a sütőbe, 17 percig sütjük. Sorban megsütjük az összes tésztát.
A még meleg, habcsókos korongok tésztás felére egy pötty baracklekvárt teszünk, hozzáragasztunk egy másik habos korongot, szintén a tésztás felével. Így párosítjuk őket sorban :)
Kész is van a türelmes kezeknek való csinos sütemény.
