2014. november 26., szerda

Csokis-gyömbéres körte crumble



Szeretem azokat a szép nagy körtéket, amiket a piacon úgy árulnak, hogy ronda, de finom. Kinek mi a ronda ugye, nekem tetszik szabálytalan formájuk. Egyébként is, amióta láttam ezt a filmet, amiben kiderül, hogy többek között azért dobnak ki annyi tökéletesen fogyasztható zöldséget, gyümölcsöt a szupermarketek, mert valamely számomra értelmezhetetlen esztétikai értéknek nem felelnek meg, trenírozom is magam, hogy ne hagyjam ott a görbe sárgarépát, vagy a méretesebb krumplit, céklát - hámozás szempontjából még jobb is.
Na, de visszatérve a finom, lédús körtére és erre a receptre, a cukorral nagyon csínján bánjunk, a leírásban szerepel két kanál cukor, egy a körte párolásához, egy a morzsához, ennél többet semmiképp se használjunk, mert ezek a körték édesek, plusz a csoki és a kandírozott gyömbér. Ez utóbbit keleti fűszerboltokban lehet kapni és érdemes is beszerezni pár dekát, a körtén kívül karácsonyi kekszekbe is fantasztikus, nemsokára mutatok is egyet.
Addig is próbáljátok ki ezt a hideg téli estéket is átmelegítő egyszerű desszertet!

Recept:

  • 2 nagy körte
  • 1 púpozott evőkanál vaj
  • 1 evőkanál cukor
  • fél citrom leve
  • 15 g kandírozott gyömbér
  • 50 g 70%-os csokoládé
  • 1 evőkanál cukor
  • 40 g vaj 
  • 40 g liszt
  • 2 evőkanál szeletelt mandula
A körtéket meghámozzuk, félbe vágjuk, magházukat kivágjuk. Egy akkor edényben, amiben a négy fél körte kényelmesen elfér, felolvasztjuk a púpozott evőkanál vajat, rátesszük a körtéket, meglocsoljuk a citrom levével és megszórjuk egy evőkanál cukorral. Időnként megfordítva a körtéket közepes lángon félpuhára pároljuk.
Közben a kandírozott gyömbért apróra, a csokoládét durvára vágjuk. Összekeverjük a másik evőkanál cukorral.
A lisztet elmorzsoljuk a kockákra vágott vajjal, majd összevegyítjük a csokis keverékkel.
A megpárolt körtét a szirupos vajjal együtt különálló tálkákba, vagy egy nagyobb tálba rendezzük.
Egyenletesen megszórjuk a csokis morzsával, megszórjuk a szeletelt mandulával és előmelegített, 180 fokos sütőbe tesszük. (Gázsütő 6-os fokozat)
30 percig sütjük, amíg a mandula és a morzsa enyhén megpirul.
Langyosan a legjobb.

2014. november 17., hétfő

Fűszeres céklakrém



Ez a kiváló, egészséges, rafinált ízesítésű, édes-csípős-sós krém Ottolenghi: Jerusalem című szakácskönyvének sok remek receptje közül az egyik, amit rendszeresen készítek olyankor, amikor 1., ősz-tél van, 2., sokan üljük körül az asztalt, 3., többféle falatkának való van még terítéken, 4., vegetáriánus is van a társaságban, 5., fel akarok vágni, 6., szép színes tálalásról álmodoztam, 7., nem teszek abroszt az asztalra, 8., valaki kifejezetten ezt kérte.
Ilyen és hasonló alkalmakra ajánlom nektek is.

Recept:

  • 1 kg cékla
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kis chilipaprika, vagy 1 kávéskanál török olajos őrölt chilipaprika
  • 250 g görög (vagy török) joghurt
  • 1 és fél evőkanál datolyaszirup (török fűszerboltokban kapható)
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 1 evőkanál za'atar fűszerkeverék (szintén török boltban lehet beszerezni)
  • zöldhagyma, törökmogyoró és kecskesajt a tálaláshoz
A céklát megmossuk, 200 fokos sütőben puhára sütjük. Hűlni hagyjuk, majd meghámozzuk. Kockákra vágjuk és az apróra vágott fokhagymával, a sűrű joghurttal és a chilivel együtt késes robotgépben, vagy botmixerrel krémesre turmixoljuk. Keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a datolyaszirupot, az olívaolajat, a za'atart és egy teáskanál sót. Jól összekeverjük.
Tálalás előtt meghintjük az újhagyma vágott szárával, egy kis morzsolt kecskesajttal és a megpirított, durvára vágott törökmogyoróval.

2014. november 10., hétfő

Narancsos vagdalt libamell csicsókapürével, birsalmakompóttal




Az összes libás-kacsás ételt szeretem, ezért nagyon várom mindig a Márton-napot, amikor van alkalom elkészíteni a jól bevált recepteket és kipróbálni mindig valami újat is. Noha ezt a receptet az Ínyesmester szakácskönyvében találtam, nekem mégis újdonság, így még sosem sütöttem libamellet. Tetszett az ötlet, hogy a csontról lefejtett húst ledarálva és kicsit feldúsítva vissza kell formázni eredeti helyére, a két részből álló mellcsontra. Több okból is jó gondolat szerintem: egyrészt, mint tudjuk, a csonttal együtt készült húsok a legfinomabbak, másrészt ezzel a módszerrel egyenletesen, körben tud sülni a hús, hiszen az alja sem ér az edénybe. A becsapós mellplasztika alkotói öröméről már nem is beszélve.
Az eredeti receptben nem szerepel a narancs, de ezekhez a szárnyasokhoz annyira jól mennek a gyümölcsös ízek, hogy gondoltam kipróbálom. Az ötlet bevált, a sült narancskarikák nagyon feldobják a felszeletelt fasírtot (merthogy tulajdonképpen egy libafasírtról beszélünk), a narancsos pecsenyelével meglocsolgatni a hússal együtt feltálalt csicsókapürét és birskompótot pedig maga meg(nem)érdemelt élvezet.
Apropó, csicsókapüré: selymes állagú, friss ízű köret, sokkal könnyebb, mint a krumplipüré, jól passzol ezekhez a markánsabb ízekhez.
Jó Márton-napozást, újborozást, libázást mindenkinek! A bejegyzés végén összegyűjtöttem kedvenc libás-kacsás receptjeimet a blogról, onnan is válogathattok!

Recept:
vagdalt libamell:

  • 1 csontos libamell
  • 1 tojás
  • 1 zsemle (héj nélkül)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kávéskanál őrölt szegfűbors
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 bio narancs
  • 4-5 szál kakukkfű
A libamellet lefejtjük a csontról (vagy még az üzletben megkérjük az eladót, hogy tegye ezt meg nekünk). A húst borító zsírréteget is leválasztjuk. A húsból kiszedjük az inakat, kockákra vágjuk. Az egyik fél zsírréteg felső, tokos részét vékonyan levágjuk, az így kapott tiszta hájat szintén felkockázzuk. ( A másik hájrészt felkockázzuk és kisütjük töpörtyűnek, elcsipegetjük, a zsírját a hús sütésénél használjuk.) A húst és a hájat húsdarálón ledaráljuk (vagy esetleg késes robotgépet is használhatunk, de az inkább pépesít, mint darál). Keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a vízbe áztatott és kinyomkodott zsemlét, a tojást, az áttört fokhagymát, a szegfűborsot, 1 teáskanál sót, ízlés szerint borsot. Jól összedolgozzuk.
A csontot sütőtálba tesszük, két felére, a húsok eredeti helyére formázzuk a vagdaltunkat. Tenyérnyi adagokban építkezzünk, így jól ki tudjuk mérni, hogy mindkét félre azonos mennyiség jusson és hogy jól összeálljon az új húsrész a régi helyén. Amikor kész, a narancs felét vékonyan felkarikázzuk, a karikákat félbe vágjuk és befedjük vele a húst. Középre kakukkfű ágakat teszünk. A tál aljába öt-hat evőkanál libazsírt öntünk, meglocsoljuk a maradék narancs levével. Alufóliával lefedjük a tálat és 190 fokos sütőben 30-35 percig sütjük. Levesszük a fóliát és még 10 percig sütjük 170 fokon, közben többször locsolgatjuk.

csicsókapüré:

  • 1 kg csicsóka
  • 1 dl tejszín
  • 40 g vaj
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 evőkanál citromlé
  • csipet szerecsendió
  • csipet gyömbér
A csicsókát meghámozzuk, felkockázzuk és annyi sós vízben, amennyi ellepi, feltesszük főni. Amikor megpuhult, leöntjük a levének a felét, csak kábé egy ujjnyit hagyunk az edényben, Hozzáadjuk a vajat és a tejszínt, botmixerrel pürésítjük. Ha túl sűrű, a félretett főzőlével higítjuk. Ha szükséges, még sózzuk, szerecsendióval, gyömbérrel, borssal és egy kis citromlével ízesítjük.

birsalmakompót: 
Ehhez itt egy hosszabb ideig eltartható befőtt receptje, ha nagyobb adagra szánnánk el magunkat.
Ha friss birsalmából készítjük, akkor négy-öt birsalmát meghámozunk, gerezdekre vágunk, cukros, enyhén citromos vízben puhára, de nem pépesre főzünk. Levében hagyjuk kihűlni.

Tálaláskor a csontról leválasztjuk a húsos részeket, felszeleteljük a vagdaltunkat. Tálra rendezzük, csicsókapürével és birsalmagerezdekkel körítjük, friss kakukkfűvel megszórjuk. A sütőtál aljáról kikanalazott ízes pecsenyelével meglocsolva tálaljuk.

Liba és kacsareceptek a blogról:
Aszalt szilvás káposztán sült libacomb
Meleg lencsesaláta konfitált kacsacombbal
Balzsamecetes kacsamell birsalmával
Egészben sült kacsa almával

2014. november 3., hétfő

Saltimbocca spenótos gnocchival


A saltimboccát készíthetjük sertésszűzből és csirkemellből is, de az eredeti, római recept szerint borjúhúst kell a szánkba ugrasztani. (Merthogy ezt jelenti ez a szép, dallamos szó: "ugorj a számba".) Nekem egyik kedvencem, mármint az étel és mindig elgondolkozom, hogy miért ezt a nevet adták neki. Azért, mert olyan finom, vagy mert olyan hamar megsül? Mindenesetre én most kicsit megtoldottam egy hosszabb főzési időt igénylő gnocchival, ami nagyon jól passzol hozzá és tartalmasabbá is teszi a gyorsan készülő és könnyen is fogyó hússzeleteket. Eredetileg párolt zöldségekkel körítik, például spenóttal, innen jött az ötlet, hogy egy "kicsit" feldúsítom a spenótot, egészen gömb alakúvá. Így, a kettő együtt, már elég tartalmas, családbarátnak mondható étel és továbbra is nagyon finom, mivel a gnocchik is csak úgy ugrálnak a szánkba :)

Recept:
a saltimboccához:

  • 50 dkg borjúcomb, vékony szeletekre vágva
  • annyi hajszálvékony szelet szárított sonka (prosciutto), ahány szelet húsunk van
  • annyi szép nagy zsályalevél + 3-4 db, ahány szelet húsunk van
  • 30 g vaj
  • kb. másfél deci száraz fehérbor
  • só, frissen őrölt bors
a spenótos gnocchihoz:

  • 800 g hámozott krumpli (lisztes fajta)
  • 100 g spenót
  • 1 teáskanál vaj
  • 200 g liszt (nem szentírás, függ a krumpli fajtájától, a tojás méretétől,stb.)
  • 1 tojás
  • + még 30 g vaj a barnított vajhoz
A saltimboccához a borjúhús szeleteket két folpack fólia közé tesszük és a klopfoló nem rücskös részével óvatosan kilapogatjuk. Ezután a szeletek széléről levágjuk az esetleges inakat, hártyákat, zsírokat. Ha túl nagyok a szeletek, félbe is vághatjuk őket, úgy könnyebb kezelni. Minden szeletre egy zsályalevelet fektetünk, erre pedig egy szelet sonkát, akkora méretben, hogy a szeletet éppen beborítsa. Fogpiszkálóval összetűzzük a sonkát, a zsályát a hússal. Félre tesszük.

A gnocchihoz feldaraboljuk és sós vízben puhára főzzük a krumplit, leszűrjük, krumplinyomón áttörjük, hűlni hagyjuk.
A spenótot megmossuk, vastagabb szárait lehúzzuk és azon a pici vajon (1 teáskanál), kevés sóval 5 perc alatt puhára pároljuk. Kinyomkodjuk a levét, vágódeszkán egészen apróra vágjuk.
A kihűlt krumplihoz adjuk. Az egészet összegyúrjuk a liszttel, a tojással és még egy nagy csipet sóval. Rugalmas, nyújtható, de nem kemény tésztát kell kapnunk. Lisztezett deszkára tesszük, hengert formázunk belőle, a hengert szeletekre vágjuk, a szeletekből pedig másfél-két centi átmérőjű hurkákat sodrunk. Közben folyamatosan lisztezzük a tésztát, hogy ne ragadjon össze. A hurkákat éles késsel másfél centis darabokra vágjuk.
Közben felforralunk egy fazék sós vizet. Beletesszük a gnocchik felét, megkeverjük, megvárjuk, amíg feljönnek a víz felszínére, onnantól még három percig forraljuk, majd szűrőkanállal kiszedjük, hideg vízzel leöblítjük, jól lecsöpögtetjük. Széles lábasba tesszük, amiben előzőleg megolvasztottuk és enyhén megbarnítottuk a 30 g vajat. Ugyanígy járunk el a maradék gnocchival is.

A saltimboccához serpenyőben egy evőkanál vajat olvasztunk, amikor már forró, beleteszünk annyi hússzeletet, hogy kényelmesen elférjenek. Sonkás felükkel lefelé kezdjük a sütést, csupasz felüket addig meghintjük sóval és frissen őrölt borssal. Két perc sütés után megfordítjuk, a másik oldalát is két percig sütjük, végül alájuk öntünk két-három evőkanál bort, még egy percig forraljuk, majd tálra szedjük, melegen tartjuk. Sorban, ilyen módon megsütjük az összes hússzeletet. A serpenyőbe tesszük a plusz zsályaleveleket is. A boros szaftot gyűjtsük össze egy kis tálban és a végén, amikor már az összes hús kész, újra felforraljuk, majd tálaláskor meglocsoljuk vele a húst.
Tányérokra szedjük a gnocchit, mellé két-három szelet húst teszünk, a vajas-boros szaftot csurgatunk rá.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...