Crostata - az olasz linzertorta

Mire használjuk azt a sok lekvárt, amit szorgosan készítettünk tavaly, neadjisten tavalyelőtt? Lekváros kenyér - jó, nagyon finom, enném is minden nap, de akkor strandra nem megyek a nyáron. Joghurtba keverem - egy fokkal jobb, egy baj van: csak a natúr joghurtot szeretem. Elajándékozom - szoktam, szóljon, ha kér valaki :) De lám, itt vannak a lekvár-elnyelő sütemények, milyen ritkán fordulok hozzájuk! Pedig általánosan nagy előnyük, hogy napokig tárolhatók, fogyaszthatók minden állag-romlás nélkül. Különösen érvényes ez az omlós tésztákra, a linzerre, a pitére és olasz megfelelőjükre a crostata-ra. A lehető legegyszerűbb, hétköznapi sütemény, minden olaszországi cukrászdában, kávézóban megtalálható. Egy soványka cikk crostata egy jó erős presszókávé mellé és már indulhat is a nap: felülünk a robogóra, felcsapjuk a napszemüvegünket, ciao mindenkinek!
Na, de nem ragadtatom el magam, ez csak egy sütemény, amit én most csak annyiban variáltam meg, hogy két térfélre osztottam és az egyik felére sűrű, kicsit túlfőzött (nekem ilyen is van) baracklekvárt, a másik felére pedig fügelekvárt kentem. Csak hogy legyen egy kis izgalom. Ennek dramatizálására fotózáskor a reggeli napfény volt segítségemre, ő csinált látványos kontrasztot a sötét és a világos rész között. De ez csak a külső, ízben teljes az egyetértés.

Recept:

• 110 g puha vaj
• 100 g cukor
• 1 egész tojás
• 1 tojás sárgája
• 260 g liszt
• fél teáskanál sütőpor
• fél teáskanál só
• 450 g lekvár (barack, szilva, füge, málna stb.)

A vajat habosra keverjük a cukorral. Hozzáadjuk az egész tojást és a tojás sárgáját, ezzel is jól elkeverjük. Egy mélyebb tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót. A vajas keverékhez adjuk, összedolgozzuk. Kétharmad/egyharmad arányban kettéválasztjuk a tésztát. A nagyobb darabot 10 cm átmérőjű koronggá formázzuk, a kisebbiket csak kicsit kilapogatjuk. Minkét darabot folpackba csomagoljuk és hűtőszekrénybe tesszük legalább egy órára, vagy egy éjszakára.
Sütés előtt fél órával kivesszük a hűtőből. A sütőt előmelegítjük 190 fokra (gázsütő5 ös fokozat).
A nagyobbik tésztát egy 24 cm átmérőjű (vagy akörüli) cakkos szélű, kerek kerámia sütőformába, vagy ehhez hasonló formába nyomkodjuk úgy, hogy az oldalára is jusson. A formát nem kell kivajazni, így jól tapad rá a tészta, egyenletesen bele lehet nyomkodni. Erre az alapra kenjük a lekvárt, vagy lekvárokat. A maradék tésztát kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, berácsozzuk vele a lekváros felületet. (Vagy más, kreatív technikákkal díszítjük a tetejét.) Néhány csipet cukorral megszórjuk, sütőbe tesszük. 20-25 percig sütjük, amíg a tészta világos zsemleszínűre sül.
A formában hagyjuk kihűlni. Ha kivehető aljú formában sütöttük, kihűlés után kiemelhetjük a formából és tálra téve szeletelhetjük. A kerámia edényből nehezebb egyben kiemelni, de nem is kell, szeletekre vágva kínálhatjuk a formából.