Mentás - bazsalikomos fetasajtkrém

Mindig megkapom, hogy nem teszem fel a blogra azokat a recepteket, amikről én azt gondolom, hogy nem is receptek és biztosan ismeri mindenki. Ez a krém például ebbe a kategóriába esik, semmi trükk nincs benne, kis túlzással rögtönzésnek is nevezhetném. Viszont tényleg nagyon finom, várva várt nyári esték kedvenc mártogatósa, kencéje válhat belőle.

Recept:

• 200 g krémes feta (típusú) sajt (Apetina márkájút használtam)
• 50 g natúr tejszínes sajtkrém (pl. Philadelphia), vagy natúr vajkrém
• 2 evőkanál görög joghurt
• 1 kis gerezd fokhagyma
• fél kezeletlen héjú citrom héja
• 10-10 levél friss bazsalikom és menta
• frissen őrölt bors és olivaolaj a tálaláshoz

A sajtokat és a joghurtot keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a durvára vágott fokhagymát, a citromhéjat és a zöldfűszereket. Botmixerrel krémesre keverjük.
Tálba tesszük, olívaolajjal, durvára őrölt borssal és néhány fűszerlevéllel tálaljuk.

Joghurtos chia puding virágporral

Nemrég egy könyvesboltban beleolvastam egy szuperfood-os könyvbe (ilyen most van egy pár), pontosabban a mézről szóló fejezetbe. Ez engem mindig nagyon érdekel, mert gyerekkorom óta mézfüggő vagyok és ezt folyamatosan próbálom tudományosan is alátámasztani. Nem nehéz, hiszen mindig és mindenhol leírják gyógyító, immunerősítő hatását, jelentős vitamin- és ásványi anyag tartalmát. Engem mégis leginkább az a tény nyűgöz le újra és újra, hogy ezt a csodálatos anyagot növényi nedvekből hozzák létre a méhek. S ha ez nem lenne elég, virágporból színes granulátumot készítenek (ezzel táplálják a fiatal, még kifejletlen egyedeket), ami nemcsak szép, hanem gyakorlatilag egy koncentrátum, tele létfontosságú aminosavakkal, vitaminokkal, enzimekkel. A szuperfood-os könyv és persze más források, például  hozzáértő méztermelők szerint naponta 2-3 kiskanállal kéne fogyasztani belőle.
Nosza, nem is haboztam tovább, az eddig csak óvatosan, díszítésre használt virágporomat jól látható helyre tettem a konyha leghasználatosabb polcán és a szintén szuperegészséges chiamagból készült reggelit meg is szórtam vele. Ezt ajánlom mindenkinek, indítsuk a reggelt a szorgos méhekkel!

Recept:

• 3 dl natúr (nem görög) joghurt
• 1 púpozott evőkanál chiamag
• 1 evőkanál méz
• a tálaláshoz granola, pirított napraforgómag, virágpor, méz, friss gyümölcs

A joghurtot tálba öntjük, belekeverjük a chiamagot és a mézet. Lefedjük és egy éjszakát (12 órát) állni hagyjuk.
Fogyasztás előtt tálakba osztjuk, megszórjuk a granolával, a pirított maggal, egy teáskanál virágporral és még egy kevés mézzel ízesítjük. Ha van otthon, bármilyen friss idénygyümölccsel is kiegészíthető!

A granolát most így csináltam:
1 evőkanál vajat összeolvasztottam két evőkanál mézzel. Belekevertem 250 g nagyszemű zabpelyhet és két evőkanál rozspelyhet. Sütőpapírral kibélelt tepsibe terítettem , 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem, közben többször átkevertem. Egy marék pekándiót és egy marék mandulát késsel durvára vágtam, s ütés vége felé ezt is a zabos keverékhez kevertem. Az aranybarnára sült granolát hűlni hagytam, majd hozzáadtam még egy marék aszalt áfonyát, tökmagot és napraforgómagot is. Az így elkészült keverék jól zárható dobozban, vagy üvegben eltartható, finom adalék reggeli kásákhoz.

Kacsarillette kacsabőr ropogóssal, fügével

Volt nálunk nemrég egy borkóstoló, amikor is a fiatal Sabar borház borait iszogatták a vendégek, mi pedig egy-két finom falatot készítettünk hozzá. Az egyik fogás ez a kacsa rillette volt, akkor pár szem szőlővel és gyöngyhagymával, a ropogós bőr nélkül. A receptet azonban nemcsak azért szeretném megosztani, mert a kacsa rillette (és általában a rillette-ek) jól előkészíthető és mindig sikeres vendégváró falat, hanem azért is, mert a főzés során keletkező összes maradékot fel tudjuk használni, még azt is, ami elsőre fölöslegesnek, netán kidobandónak tűnik.
A kacsazsírt nem kell bemutatnom, az egyik legízletesebb zsiradék. Ennél a rillette-nél nincs hozzáadott zsiradék, így csak abból marad valamennyi, ami a combokról kisült. Ez viszont nagyon ízletes. Krumplisütéshez például ideális, de egy közönséges rántottát is más dimenziókba emelhet. Ahhoz sem kell nagy képzelőerő, hogy micsoda különbség, ha a káposztás tészta káposztáját kacsazsíron pároljuk és nem holmi olajon...
Zsírból nem marad sok, a főzőléből viszont két-három deci biztosan. Koncentrált, fűszeres ízbomba, ami kiváló leves, főzelék, vagy mártás alappá, rizottó felöntő levévé változhat. Műanyag edényben le is fagyaszthatjuk, úgy kényelmesen várhat a megfelelő alkalomra.
Utoljára hagytam az elfeledett kincset, a lenézett rokont, a sokszor félretolt bőrt. A combok természetesen velük együtt párolódnak, szükség van rájuk, belőlük/alóluk olvad ki a zsír. De a krémbe már nem kellenek, ezért óvatosan, kíméletesen lefejtettem a megsült húsról, hogy aztán egy egyszerű sütési procedúra után vékony kis jégtakaróhoz hasonló módon roppanjon a fogam alatt. (S ha hozzáteszem, hogy a sült csirkebőr a csúcséttermek már nem is legfrissebb trendjei közé tartozik...?)
Így lesz minden részből valami hasznos finomság. Kivéve a csontokból - azt csak úgy kidobtam, bár így utólag belátom, elhamarkodtam, a sült csontból, zöldségekkel még főzhettem volna egy alaplevet...
A kacsahúshoz nagyon jól megy bármilyen gyümölcsös kiegészítő: párolt és enyhén sült körte, alma, birsalma, bogyós gyümölcsökből készült fűszeres lekvárok, chutney-k, párolt aszalt gyümölcsök. A titkos fügetartalékok meg ilyenkor külön örömet okoznak.

Recept:

• 3 kacsacomb
• 2-3 ágacska friss kakukkfű
• só, frissen őrölt bors
• 4 gerezd fokhagyma
• egy ujjpercnyi darab friss gyömbér
• 2 babérlevél
• 10 szem egész bors
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 evőkanál konyak
• fél narancs reszelt héja

A combokat sóval, borssal fűszerezve 2-3 órát hűtőszekrényben állni hagyjuk, majd öntöttvas lábasba tesszük. Hozzáadjuk a fűszereket, a bort és annyi vizet öntünk rá, amennyi teljesen ellepi. Nagy lángon felforraljuk, majd lefedjük és a legkisebb hőfokon két, két és fél óra alatt annyira puhára főzzük, hogy a hús szinte leomlik a csontról. Hideg helyre tesszük és hagyjuk teljesen kihűlni. (Egy éjszakára is lehet.)
Amikor megdermedt a tetején a zsír, azt egy kanállal leszedjük, tálba tesszük. A kacsacombokat kiemeljük a kocsonyássá vált főzőlevéből. Lefejtjük a bőröket úgy, hogy amennyire lehet nagyobb darabokban maradjanak. Megőrizzük.
Azután lefejtjük a húst is a csontról. Nagy tálba tesszük, villával szálkásra szedjük az esetleges nagyobb darab húsokat. A főzőléből 2-3 evőkanállal a húshoz adunk és jól elkeverjük. Hozzáadunk még egy evőkanál konyakot és fél narancs reszelt héját és ha szükséges, még sózzuk, borsozzuk.
Az így elkészült krémet kis tálkákba, vagy egy nagyobb edénybe simítjuk. A félretett kacsazsírt megolvasztjuk és a krém tetejére öntjük úgy, hogy egy fél centis rétegben egyenletesen bevonja. Folpack-kal lefedjük és tálalásig hűtőben tartjuk.

A kacsabőröket sütőpapírral kibélelt tepsire rakosgatj, picit megszórjuk sóval, esetleg borssal. Ráterítünk egy másik sütőpapírt és az egészet lenehezítjük egy tepsivel. (Erre azért van szükség, hogy ne kunkorodjanak fel a bőrök.) 170 fokra előmelegített sütőbe tesszük és körül-belül 15 percig sütjük, amíg aranybarna és ropogós lesz. Levesszük a nehezéket és a tepsin hagyjuk kihűlni.

Ha fügét is készítünk a rilette-hez, akkor egy deci vörösbort egy evőkanál mézzel elkeverünk, ráöntjük a negyedekre vágott fügére (4 szem) és 180 fokon szintén 10 percig sütjük, közben locsolgatjuk az édes borral. Amikor kicsit megpirult, a folyadék pedig besűrűsödött, kész.

A rilette-et a sült fügével és a kisebb darabokra tört, ropogós bőrrel tálaljuk. És persze finom kenyérrel.

Bodzabogyó-szirup

Az utolsó pillanatban kaptam észbe, hogy leszedjek pár szép bodzabogyó-ernyőt. A szemek már sötétek, könnyen leváltak a szárról, ami a pucolásnál jól jött. Öröm volt kézbe venni, mintha bíborszín gyöngyök gurulnának az ember kezébe, meg persze kellő elővigyázatosság nélkül mindenfelé. Kis mennyiséggel dolgoztam, ezt a fél kilót lemorzsolni 10 percbe sem telt és igazság szerint azért is voltam ilyen óvatos, mert nem bíztam abban, hogy érdemes. Annál nagyobb volt a meglepetés és a már-már eufóriába hajló öröm, amikor az edény alján hagyott "maradékot" másnap reggel a zabkásámra öntöttem némi körte és friss bodzabogyó kíséretében. Parfümös illatú, mély, bársonyos ízű csodaság lett. Legközelebb biztosan többet csinálok, fantasztikusan feldob szerintem bármit, ami az útjába kerül: fagylaltot, kompótot, palacsintát, joghurtot, tejberizst, müzlit, sőt, salátaöntet alapanyagaként is nagyszerű lehet. És természetesen higítva, szörpnek sem utolsó.
Nem is húzom az időt, keressetek még pár érett, de nem aszott fürtöt, jövőre meg majd elővigyázatosabbak leszünk.

Recept:

• 500 g bodzabogyó
• 500 ml víz
• 250 g cukor
• 2 evőkanál frissen facsart citromlé

Az érett bogyós fürtöket szűrőedény fölött lerázzuk, megmossuk, majd leszemezzük. Főzőedénybe tesszük, felöntjük a fél liter vízzel és 150 percig főzzük. Paradicsompasszírozón átpasszírozzuk a megpuhult szemeket. A levet is megőrizzük! A gyümölcspépet szűrőn keresztül a megmaradt lébe öntjük, hozzáadjuk a cukrot és újabb 15 percig főzzük. Közben hozzáadjuk a citromlevet is. Amikor már enyhén besűrűsödött a szirup, kiforrázott üvegbe töltjük.
Ebből a mennyiségből szűkösen egy liter szirup lesz. Felbontás után hűtőben tartjuk.
David Lebovitz receptje alapján.

Hideg, rakott cékla juhtúróval

Ez csak egy játék, de jó játék. Miért is lennének a szebbnél szebb színes répák, céklák, paradicsomok, amelyekkel szerencsére egyre több termelőnél lehet találkozni a piacokon, ha nem azért, hogy elnyerjék csodálatunkat, magukra vonják az esetleg más irányba kacsingató figyelmünket és elérjék, csak velük foglalkozzunk.
A szivárványszínű céklák ily módon történő rétegezését nem én találtam ki, az utóbbi hetekben többször is szemem elé került itt-ott az internet végeláthatatlan bugyraiban és hát tetszett, minek tagadjam. Eredetileg kecskesajtkrémmel kenegették, de nekem az most nem volt itthon, juhtúró viszont igen. Csodásan működik azzal is. Vagy fetával.

Recept:

• 5 db nagyjából azonos méretű cékla vegyes színekben
• 100 g juhtúró
• 100 g natúr tejszínes krémsajt (pl. Aldi-ban kapható "soft cheese", vagy Philadelphia)
• 1 evőkanál friss kakukkfű
• só

A céklákat megmossuk, sós vízben puhára főzzük. Lehűtjük és meghámozzuk. Vékonyra szeleteljük.
A juhtúrót krémesre keverjük a krémsajttal és a kakukkfűvel.

Folpackkal két rétegben kibélelünk egy kenyérsütő, vagy pástétom-formát. Inkább keskeny és magas legyen a forma, hogy minél több réteget tudjunk képezni. A folpack-bélés nyúljon túl a formán, mert majd ezt hajtjuk vissza a tetejére.

A rétegezést a legvilágosabb színű céklaszeletekkel kezdjük, beterítjük velük a forma alját. Vékonyan megkenjük a juhtúrós krémmel, majd befedjük a következő réteg, egy árnyalattal sötétebb színű céklával. Így folytatjuk, amíg elfogy az összes céklánk. Az utolsó, fedő szint (a legsötétebb) cékla legyen.
Hajtsuk rá a kilógó folpackot, enyhén nyomkodjuk meg. Tegyünk rá néhány konzervdobozt (pl tonhal) nehezéknek, majd tegyük a hűtőszekrénybe.
Egy-két óra alatt összeáll, ekkor kicsomagoljuk, kiemeljük a formából, tányérra, vagy deszkára borítjuk, lehúzzuk az aljáról is a folpackot. Szeletekre vágva gyönyörködünk benne, sóval, frissen őrölt borssal megszórva, kevés olívaolajjal megcsepegtetve pirítós kenyérrel fogyasztjuk.

Pirosribizli chutney

Lekvárfőzés közben történt, hogy gondoltam, ki kéne próbálni ennek a rafináltan savanykás gyümölcsnek a fűszeres változatát. Így két lábasban is rotyogtak a dolgok, egy nagyban a lekvár, kisebben a chutney. Még az is lehet, hogy jövőre fordítva lesz, olyan jól sikerült.
Elképzeléseim szerint kecskesajthoz, pecorinohoz nagyon finom lesz, elsőre azonban maradék sült kacsacombbal volt szerencsém kipróbálni egy kis rukkola, lila bazsalikom és a sült zsírjába mártott, grillezett bagettel - elég meggyőző volt.

Recept:

• 1 kg piros ribizli
• 250 g barna nádcukor
• 2 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál olaj
• 1 ujjnyi friss gyömbér
• 1 kávéskanál őrölt szegfűbors
• fél szárított chili aprítva, vagy fél kávéskanál cayenne bors
• 1 teáskanál só

A ribizlit megmossuk, lecsumázzuk. 100 g egész szemet félreteszünk, a többit lábasba tesszük, felfőzzük, annyira, hogy a szemek megpuhuljanak. Ezután átpasszírozzuk.
A kiürült lábasba beletesszük az olajat, hozzáadjuk a felaprított hagymát és közepes lángon puhára dinszteljük. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és gyömbért, a szegfűborsot és a chilit. Egy-két percig kevergetve főzzük, majd beletesszük az átpasszírozott ribizlit és a cukrot. Addig főzzük, amíg besűrűsödik, ez körül-belül 1 óra. Az utolsó 10 percben hozzákeverjük az egészben hagyott ribizliszemeket is. Közben megkóstoljuk, ha szükséges még sózzuk és ha csípősebben szeretnénk még adhatunk hozzá chilit.
Forrón kis üvegekbe töltjük, pokrócba bugyolálva hagyjuk kihűlni.

Arab lepénykenyér (pita)

Az előző, labneh-s bejegyzésem és az arab kenyér, alias pita szorosan összetartoznak. Nem mintha nem lehetne egyik nélkül enni a másikat, nagyon is lehet. De a közel-keleti reggelik, közös étkezések gazdag választékában ez a kettő (és a hummusz) biztosan megtalálható, ami örökre összekovácsolta, vagy inkább összekente őket.
Nekem több szempontból is rendkívül szimpatikus ez a vékony, pillekönnyű kenyérféle.
Először is nagyon gyorsan megsül, egy kis gyakorlattal az egész munkafolyamat dagasztástól a sütésig egyáltalán nem megerőltető sem fizikailag, sem időben. (Persze most erről a kis mennyiségről beszélek.)
A másik, ami miatt közel áll a szívemhez, hogy jellegéből adódóan egy kis lepényke mintegy megágyaz a sok egészséges, friss zöldségnek, krémnek, esetleg húsfélének, amelyek ennélfogva egyértelmű túlsúlyba kerülnek a szénhidráthoz képest. Választék és ízlésünk szerint azt és annyit tehetünk a pitánkra, amit és amennyit akarunk. Más kérdés, hogy nem lesz könnyű feladat "szépen" enni, de hát egymás között vagyunk.
Az alábbiakban megtalálható a kenyérke receptje, majd bónuszként Ottolenghi szuper hummusza (!) és a fattoush mintájára még egy maradék pitát hasznosító saláta is.

Recept:

• 300 g liszt (ha lehet BL80-as, de ha nincs ilyen, jó a sima finomliszt is)
• fél teáskanál só
• 1 teáskanál cukor
• 4 evőkanál olívaolaj
• 2 teáskanál szárított élesztő

Tegyük keverőtálba a lisztet, adjuk hozzá a sót, a cukrot és az olívaolajat. Keverjük jól össze.
Az élesztőt oldjuk fel 1,5 dl langyos vízben. Adjuk hozzá a lisztes keverékhez, keverjük el, majd alaposan dolgozzuk ki a tésztát. Rugalmas, kalácstészta lágyságú tésztát kell kapnunk. Ha szükséges, adjunk még hozzá vizet. A jól kidagasztott tészta elválik az edény falától. Mindezt a műveletet végezhetjük dagasztókaros robotgéppel is, főleg, ha nagyobb mennyiséggel dolgozunk.
Enyhén nedves konyharuhával letakarjuk és egy óra alatt duplájára kelesztjük.
Amikor megkelt, golflabda nagyságú adagokat szakítunk a tésztából, amiket tenyerünkkel egyenként gömbölyűre formázunk. Készíthetünk nagyobb labdákat is, akkor kevesebb, de méretesebb pitáink lesznek. (Én a kisebbeket részesítem előnyben, ekkora adag tésztából így 10 db kenyérkém lesz.)
A gömböket enyhén lisztezett felületen sodrófával fél centi vastag korongokra nyújtjuk. Ismét letakarjuk konyharuhával, 10 percig pihentetjük.
Közben előmelegítjük a sütőt 230-240 fokra (gázsütő 8-9-es fokozat). A sütőlemezt is betesszük a sütőbe, hogy forró legyen.
A megkelt korongokat egyenként, vagy ha kisebb méretűek, párosával a forró sütőlemezre helyezzük, megspricceljük egy kis vízzel és 2 percig sütjük. A tészta 1 perc után felpúposodik, utána már tényleg csak egy percig szabad sütni, különben kiszárad. A megsült pita világos sárgás színű lesz. Tálra tesszük, konyharuhával letakarjuk és sütjük tovább a többit.
Azonnal is fogyaszthatjuk, vagy becsomagolva 2-3 napig hűtőben is tarthatjuk, sőt le is fagyaszthatjuk.
Fogyasztás előtt forró serpenyőben, vagy közvetlenül a gázláng fölött átpirítjuk, egy kis színt adunk neki. Ilyenkor megkenhetjük olívaolajjal, megszórhatjuk za'atar fűszerkeverékkel, vagy chilivel, szumákkal.

A tészta különböző állapotokban:

Hummusz recept: (Yotam Ottolenghi: Jerusalem című szakácskönyvéből)

• 250 g száraz csicseriborsó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1,5 l víz
• 3-4 evőkanál tahini paszta
• 4 evőkanál frissen facsart citromlé
• 4 gerezd fokhagyma összezúzva
• 1 dl jeges víz
• 1- 1,5 teáskanál só

A csicseriborsót egy éjszakára hideg vízben áztatjuk. Másnap leszűrjük, nagy fazékba tesszük, hozzáadjuk a szódabikarbónát és erős lángon 3 percig kevergetve pirítjuk. Felöntjük a 1,5 l vízzel, felforraljuk, majd közepes lángon kb. 1 órát főzzük, amíg az összes szem megpuhul. Közben leszedjük a képződött habot és a víz felszínére jövő csicseriborsó-héjakat. Leszűrjük.
Késes robotgépbe tesszük, krémesítjük. Közben hozzáadjuk a tahini pasztát, a citromlevet, a fokhagymát, a sót. (A sóból először ne keverjük bele az összes előírt mennyiséget, közben kóstolgassuk, nehogy túl sós legyen a végén.)
Legvégül hozzáadjuk a tényleg jeges vizet (jégkockával hűtött, még maradhatnak benne kisebb jégdarabok is). Még pár percig dolgoztatva a gépet sima krémmé keverjük.
Hűtőben, lezárt dobozban tároljuk. Tálalás előtt olívaolajat locsolunk rá, meghinthetjük vágott petrezselyemmel, római köménnyel, chilivel.
Ezzel a recepttel mindig jól sikerül a hummusz, amit aztán pitára kenhetünk, zöldségekkel mártogathatjuk, illetve sült zöldségek (pl. padlizsán), vagy csirke/bárányhús mellé adhatjuk.
A legjobb bulikaják egyike.
Ebből a mennyiségből egy nagy tálra való lesz.

Saláta pirított pitával, sok zöldséggel, kecskesajttal

Egy uborkát, paradicsomot, újhagymát, zöldsalátát, néhány levél friss fejeskáposztát felaprítunk.

Egy-két megszáradt pitát darabokra törünk, olívaolajjal megspricceljük és forró sütőben világos barnára pirítunk.

A zöldségeket tálra rendezzük. Megszórjuk néhány szem málnával, vagy ribizlivel, áfonyával, gránátalmával. Rámorzsoljuk a kecskesajtot. Meglocsoljuk olívaolajból és citromléből kevés sóval, cukorral kikevert öntettel. Végül köré, vagy a tetejére tesszük a pirult pita-darabokat. 

Variációk száma végtelen.

Nekem a labneh...

Teljesen rákattantam a labneh-készítésre és különböző módokon való elfogyasztására. Nagyon jó játék, ajánlom mindenkinek!
A játék ott kezdődik, hogy joghurtot választunk. Ez lehet teljesen "mezei" natúr joghurt, vagy zsíros, krémes görög/török joghurt. Sőt, keverhetjük fele-fele arányban kecske joghurttal is. Mindegyiknek kicsit más íze, de főképpen állaga lesz - zsírosabb joghurtból krémesebb, sűrűbb labneh-t kapunk.
De tapasztalataim szerint a lényeg igazából a csöpögtetési időn van: minél hosszabb időt hagyjuk lecsöpögni, annál sűrűbb, krémesebb, végül már formázható sűrűséget kapunk. Egy jó kis krém várakozási ideje 3-4 óra, míg a sűrű, labdacsokra is alkalmas majdnem-sajt labneh-nek legalább egy éjszaka kell.
És innen kezdődik az igazi szórakozás: hogyan ízesítsük, mihez keverjük, mivel kóstoljuk?
Az első "eresztések" nálam a legegyszerűbb, legtradicionálisabb módon tűntek el: olívaolajjal meglocsolva, za'atarral megszórva, kenyérre kenve, pitával, zöldségekkel mártogatva. Ez a fajta is lehet persze szendvics-, vagy krém alap és nagyon jól megy hozzá a friss menta, bazsalikom, petrezselyem, oregánó. (A képen bal alsó tányér.)

A következő nagy felfedezés a sűrűbb labneh: salátákra pötyögtetve fenomenális. Variációk száma végtelen, előttünk a nyár, keverjük a zöldsaláta leveleket gyümölccsel, sült, vagy párolt zöldségekkel, zöldfűszerekkel, locsoljuk meg olívaolajjal, kevés citrommal, morzsoljunk rá labneh-t és kész is az ebéd, vagy vacsora.

Ennek egy változata látható a kép bal felső részén: sütőben sült, olívaolajjal megkent padlizsánkarikákra halmoztam a sűrű labneh-t, mézet csurgattam rá, megszórtam ribizlivel és pirított mandulával. Eszméletlen finom, egész nyáron fogom ismételni.

A labneh-golyókat is a hosszan kicsöpögtetett változatból lehet készíteni. Ennek az a nagy előnye, hogy olívaolajban tárolható, így hosszabban eláll a hűtőszekrényben és persze nagyon dekoratív. A fűszereknek itt is komoly szerepet adhatunk: bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, fokhagyma mind szóba jöhetnek, sőt, magukat a labdacsokat is meghempergethetjük például őrölt római köményben, borsban, szezámmagban, aprított snidlingben.

Ezek csak az én néhány hetes tapasztalataim, amiket szándékom szerint egész nyáron gazdagítani fogok, mert rengeteg további ötletem van. Remélem másnak is kedvet csináltam hozzá!

És most jöjjön a nagyon egyszerű "recept":

Hozzávalók:

• 1 kg natúr joghurt (sima élőflórás, vagy görög/török, vagy kecske, vagy mindezek keverve)
• nagy csipet só

Ebből a mennyiségből körül-belül 30 dkg labneh lesz, ez már nem kevés.

A joghurtot összekeverjük a sóval. Egy nagy szűrőt kibélelünk két réteg gézzel, vagy tiszta tüllfüggönnyel (én ilyennel operálok). Rámerjük a joghurtot, az anyagot összefogjuk a tetején. Az egészet (szűrőstül) egy edényre tesszük és hűvös helyen lecsöpögtetjük a kívánt állagúra.

Majdnem ehető edény - avokádóhéjban sült tojás

Nemrég láttam egy fotót articsóka külső, fogyaszthatatlan leveleiben sült tojásokkal. Mivel nálunk nem lehet articsókát kapni, kerestem azt a zöldséget, aminek elég stabil héja van ahhoz, hogy elbírja a tojást. Először hagymára gondoltam, arra a szép nagy fehér hagymára, keresztben félbe vágva talán működhet (ki fogom próbálni), de aztán szemem elé került itthon az a csomag kisméretű avokádó, amit nemrég valamelyik multiban vettem, mostanra már meg is puhult. Innentől fogva nagyon egyszerűen zajlott minden, egy dologra kell figyelni, kicsi avokádóhoz kicsi tojás dukál, különben túlcsordul, ezért az a javaslatom, hogy az átlag méretű tojásokhoz jobb a normál méretű avokádó, abba biztosan belefér.
Mosogatás-barát, látványos és persze nagyon finom reggeli.

Recept:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (gázsütő 6-os fokozat).
Személyenként egy puha avokádót félbe vágunk, magját kiszedjük, kiskanállal kivájjuk a belsejét. Az üres héjakat kivajazott tűzálló tálba tesszük. Óvatosan egy-egy tojást ütünk mindegyikbe. Sózzuk, borsozzuk, betesszük a sütőbe. 5-8 percig sütjük, amíg átsül, de a sárgája még krémes marad.
Közben az avokádó belsejét tetszőlegesen felaprítjuk, enyhén sózzuk, meglocsoljuk egy kis citrom-, vagy lime lével, friss chilipaprikát adunk hozzá.
A megsült tojásokat tányérra tesszük, az avokádóval és pirítóssal fogyasztjuk.

Turbolya - lázban

Ha tehetitek, menjetek el valamelyik környező erdőbe, elég erdőszél is és keressétek az árnyékos helyeket ilyenkor összefüggően beterítő zsenge leveleket, a zamatos turbolyát. Dörzsölés útján felszabaduló enyhe ánizsos illatáról selymes fényű és tapintású leveleiről könnyű felismerni, ebben a zsenge állapotában pedig nem lehet összekeverni a sokkal erőteljesebb, nem is illatos, ráadásul mérgező bürökkel. A vadnövények gyűjtése ezért is jó dolog - újra megtanítanak minket arra, ami egyébként egyszerű vásárláskor is elemi érdekünk lenne, hogy körültekintően utána járjunk és megfigyeljük azt, amit meg szeretnénk enni. A kevéske fáradságért cserébe értékes, valóban értékes táplálékot kapunk. A turbolya, a medvehagyma, a zsenge csalán és pitypanglevél, a tyúkhúr esetében különösen fontos ajándékokról van szó, hiszen az első tavaszi napsugarak kíséretében bújnak ki a földből és kínálnak ősidőktől fogva jelenlevő, mindig megújuló vitamin- és ásványi anyag forrást kimerülőben lévő szervezetünk számára. 

Az alábbiakban két példát hozok a turbolya felhasználására, egy olaszos tojásrántottát és egy frissítő, a turbolya nevéhez méltóan zamatos levest. Ezeken kívül is rengeteg felhasználási lehetőség kínálkozik, készíthetünk vele például szendvicskrémet túróval, újhagymával, zöldségmártogatóst görög/török joghurttal, uborkával, vagy retekkel, kevés fokhagymával. Ánizsos íze miatt jól megy hozzá a citrom és az édeskés aszalt gyümölcsök is. Legegyszerűbb és vitamin-megőrzés szempontjából legjobb persze azon frissiben, nyersen fogyasztani. Ha sikerül egy jó nagy csokornyit szednünk, elképesztően finom salátát varázsolhatunk belőle csupán kevés olívaolaj és citromlé segítségével. Pucolni nem kell, a zsenge szárak is ehetők. 

Remélem kedvet csináltam egy kis sétához!

Turbolyás frittata:

• 1 evőkanál olívaolaj
• 3 tojás
• egy nagy csokor turbolya
• 30 g frissen reszelt parmezán
• só, bors
• 20 g birsalmasajt, vagy aszalt áfonya

A tojásokat egy tálba ütjük, villával felverjük. Hozzáadjuk a sajtot, sózzuk, borsozzuk. Belekeverjük az apróra vágott turbolyát is. Egy olyan, kisméretű serpenyőben, amit sütőbe is tehetünk, felforrósítjuk az olajat, ráöntjük a tojásos keveréket. Addig sütjük, amíg az alja enyhén megpirul. Akkor forró grill alá tesszük a serpenyőt, csak annyi időre, amíg a teteje is egy kis színt kap.

Tálra csúsztatjuk és megszórjuk a kockákra vágott birsalmasajttal, vagy az áfonyával. 

Egy emberes adag.

Turbolyás-zöldfűszeres leves

• 1 evőkanál vaj
• 800 ml zöldség alaplé
• 1 csomag újhagyma fehér része
• 1 csokor petrezselyem felaprítva
• 2 nagy csokor zsenge turbolya felaprítva
• 1-1 csokor kapor, tárkony, zsenge zellerlevél felaprítva (elhagyható)
• 3 evőkanál tejszín
• 1 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 evőkanál citromlé
• pár csepp olívaolaj

A vajat lábasba tesszük, felolvasztjuk. Rátesszük a karikákra vágott újhagymát, kevergetve puhára pároljuk. Hozzáadjuk a felaprított zöldfűszereket, egy-két percig pároljuk, majd felöntjük az alaplével, sózzuk borsozzuk. Közepes tűzön 5 percig főzzük. A tejszínben simára keverjük a kukoricakeményítőt. A levesből egy-két kanálnyit a tejszínhez adunk, majd az egészet a levesbe öntjük, elkeverjük. Még egy percig főzzük, de nem forraljuk.Citrommal ízesítjük. 

Tálaláskor néhány csepp olívaolajjal díszítjük.

3-4 személynek elegendő.

Savanyított, céklás fürjtojás

Egyrészt a színe miatt. (Mondjam, hogy kevés a rózsaszín étel?) Aztán a mérete: apró falatkák, ráadásul pinkben, simán indulhatna valami babazsúr ételszépségversenyén. Aztán, ami teljesen komoly: a fürjtojás állítólag nagyon egészséges, gyakorlatilag patikában kéne felírni. Ezenkívül jönnek az ünnepek, ilyenkor az ember extra dolgokra is hajlandó, mint például aprócska fürjtojások héjának körültekintő leszedegetésére. Csupán az igazán különleges napok tiszteletére. És ebben ráadásul az a vicces, hogy a savanyított tojás igazából a legtriviálisabb angol kocsmai étel, olyan, mit a ropi, kint van a pulton egy nagy üvegben, hozzátartozik az alapkínálathoz. Nem baj, nálunk pedig ünnepi és kész, finom is, szép is, lehet vele dicsekedni is. És még egy érv, de ez már teljesen földhözragadt: előre elkészíthető, azután már csak rájárunk, esszük reggelire, salátához, lencséhez, halhoz.

Recept:

• 15 db fürjtojás
• 1 dl almaecet
• 1 dl víz
• 4 teáskanál cukor
• 1,5 teáskanál só
• negyed teáskanál egész koriander
• negyed teáskanál egész köménymag
• 3 szem szegfűbors
• 1 babérlevél apróra törve
• 1 kis cékla meghámozva, lereszelve

A vizet az almaecettel, a cukorral, sóval, a fűszerekkel és a céklával felforraljuk, egy-két percig főzzük, majd félre tesszük hűlni.
A fürjtojásokat lábasba tesszük, felöntjük hideg vízzel, közepes lángon felforraljuk és amint felforrt félrehúzzuk. Három percig állni hagyjuk, majd leöntjük róla a forró vizet és hideg vízzel teljesen lehűtjük.
Az apró tojásokat óvatosan és nagy türelemmel megpucoljuk. Igyekezni kell minél kevésbé felsérteni a főtt fehérjét, hogy szép, sima felületű tojások legyenek. Amikor kész, leöblítjük róluk az esetleges héjmaradékokat, majd konyhai papírtörlővel szárazra töröljük. Befőttesüvegbe tesszük, rászűrjük a kihűlt céklás levet. Enyhén összerázzuk, hűtőbe tesszük. Másnap már fogyasztható, a hűtőben egy hétig eltartható.
Fogyaszthatjuk egyszerűen sópehellyel megszórva, pár csepp olívaolajjal, vagy tökmagolajjal meglocsolva, de adhatjuk salátákhoz is különleges színfoltként.

Karfiol háromféle formában egy szendvicsen

Nemrég beszabadultam egy antikváriumba és azonkívül, hogy megtaláltam néhány régóta a listámon lévő könyvet, átfésültem a szakácskönyv-választékot is. És hát az történt, hogy két-három-négy példány nagyon felkeltette az érdeklődésemet, így ezeket is magammal hoztam. Ebből hármat azonnal kölcsön is adtam, hadd okosodjon más is, így róluk még nem tudok beszámolni, de egyet megőriztem. Nancy Silverton's sandvich book. Szép, egyszerű kiállítású és nagyon gazdag tartalmú könyv, a szendvics-témán jóval túlmutató ötletekkel. A szerző egy emlékezetes firenzei este hatására a Los angeles-i Campanile étteremben csütörtök esténként szendvics esteket tartott, nagy sikerrel. A könyvben bőséggel vannak példák egyoldalas, szimpla szendvicsekre, zárt, két kenyér közé pakoltakra, falatkákra, édes falatkákra, csipegetni valókra és mártásokra is. Eddig nem voltam egy nagy szendvicses, de most már látom, hogy ebben a műfajban is van lehetőség a szezonalitás érvényesítésére, gyönyörűen meg lehet komponálni egy-egy falatot és a gondosan megválogatott hozzávalókkal komplett, egészséges fogást készíthetünk.
Ez a karfiolos szendvics nem a legegyszerűbbek közül való, én is jobban örülnék, ha az ilyesmit valaki csak úgy elém tenné, de higgyétek el, megéri bíbelődni vele!

Recept:

• 400 g karfiol
• 2-2,5 dl tejszín
• 3 gerezd fokhagyma 
• 1 kis fej hagyma vékonyra szeletelve
• 2 evőkanál zsemlemorzsa
• 30 g vaj
• baguette, kenyér, vagy zsömle, ciabatta
• 1 evőkanál olívaolaj 
• egy marék törökmogyoró
• egy evőkanál frissen facsart citromlé
• fél csokor friss petrezselyem felaprítva

A mogyorót 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt megpirítjuk, konyharuha segítségével ledörzsöljük  héját, durvára vágjuk.

A karfiol vastag szárát levágjuk, a többit rózsáira szedjük. 3-4 nagyobb rózsát fél centis szeletekre vágunk és félre tesszük. A többit kis részekre szedjük, a szárakat is felvágjuk. Lábasba tesszük, felöntjük annyi tejszínnel, amennyi éppen ellepi. Hozzáadjuk a hagymát, két gerezd megpucolt, egész fokhagymát és fél teáskanál sót. Közepes tűznél éppen csak felforraljuk, majd azonnal a legalacsonyabb hőfokra váltunk és fél óráig így főzzük, közben sokszor megkeverve. Amikor a karfiol megpuhult, a folyadékot egy tálban felfogva leszűrjük. A leszűrt karfiol háromnegyedét két-három evőkanál főzőlé hozzáadásával botmixerrel simára pürésítjük. Kenhető állagú, krumplipüré sűrűségű legyen a végeredmény. Hozzákeverjük a maradék egynegyed főtt karfiolt, ha szükséges sózzuk, félre tesszük. 

A félretett nyers karfiolszeleteket forrásban levő sós vízben egy percig főzzük, leszűrjük, hideg vízzel azonnal lehűtjük, konyhai papírtörlőre tesszük. 

Serpenyőben felhevítjük a vaj felét, pirosra sütjük a karfiolszeletek mindkét oldalát. Szűrőkanállal kivesszük. A serpenyőbe tesszük a maradék vajat, enyhén megpirítjuk, rátesszük a zsemlemorzsát egy csipet sóval, világosra sütjük.

A rendelkezésünkre álló kenyérfélét olívaolajjal megkenjük, sütőben, grillezőben, vagy szendvicssütőben megpirítjuk, egy gerezd fokhagymával bedörzsöljük. Minden szeletre  két evőkanál karfiolkrémet simítunk, szépen elrendezzük rajta a sült karfiolszeleteket, megszórjuk egy teáskanálnyi pirított zsemlemorzsával és pirított mogyoróval. Pár csepp citromlé és petrezselyemszórás jár még mindegyikre. 

Még melegen fogyasszuk. 4-6 szeletre elegendő.

Körte, máj, szeptember

Megváltoztak a fények. Kisebb szögben és élesebben süt be a nap az ablakon. Picit melegebb az árnyalata is és hamarabb elfogy. "Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj." (H.B.)
Eljön még az idő, amikor délután négy óra után már úgy kell hajkurászni egy kis világosságot. Ezt nem várom.
Az édes körtének viszont örülök. Meg a szőlőnek, gombának, birsalmának. A meleg leveseknek. A kacsasültnek. Az esti teázásoknak. A szép sárgáknak és sötétpirosaknak.
"Az az arany, ami az égen és a levegőben ragyog, nem természeti jelenség. A megdicsőülés aurája fénylik az érett föld körül. S ebben a világfölötti tündöklésben, a halál küszöbén, de az élet csúcsán, amikor érett, mézes békében már szenvedély s erőszak nélkül a természet önszántából szórja el egész vagyonát, ebben a megnyugodott szépségben minden alkalommal megérik  belül is valamilyen rejtélyes gyümölcs." 
Olvassátok Hamvas Béla szövegét az őszről, az aranynapokról, nyilvánosságról és  elmélyülésről.
Közben pedig csináljatok magatoknak és még valakinek egy finom reggelit.

Recept:

• 20 dkg csirkemáj
• 1 érett vilmos körte
• 30 g vaj
• 1 evőkanál méz
• 1 teáskanál magos dijoni mustár
• 2 teáskanál fehérborecet
• 10 db friss rozmaringlevél
• só, bors

A májból eltávolítjuk az ereket, nagyobb darabokra vágjuk. A körtét elfelezzük, magházát kivágjuk.
Egy kis tálban elkeverjük a mézet, a mustárt, a borecetet és 5 rozmaringlevelet apróra vágva.
Felforrósítunk egy serpenyőt, beletesszük a vajat. Rátesszük a körtéket, vágott felükkel lefelé. Mellé tesszük a májat is. Két percig pirítjuk, majd megfordítjuk először a májdarabokat, azután a körtét is. Rálocsoljuk a mézes - mustáros keveréket. Még két percig pirítjuk.
Tálaláskor rászórjuk az egészben hagyott rozmaringot és meglocsoljuk a serpenyőben maradt szafttal. Friss, ropogós zsömlével, vagy bagettel fogyasztjuk.
Két személyes adag.

Eper, de mivel?

Hűtlen vagyok Hamvas Béla útmutatásaihoz és hedonista, túlzó módon bonyolítom az eperuzsonnát. Szerinte a júniusi, érett epret kevés porcukorral kell csak összekeverni, tejföllel rétegezni és pincehidegben néhány órát állni hagyni - ebből lesz a tökéletes uzsonna. Ehhez képest itt most felsorakozik a fehércsoki, a vanília, a tejfölt pedig joghurtra cseréltem. Mentségemre legyen mondva, hogy jól átgondoltan cselekedtem, választásaimat többször próbára tettem és most teljes meggyőződéssel állítom, hogy az eper ebben a változatban is tetszetős uzsonna, netalán ebéd utáni desszert. 

Remélem tehát, hogy nem vonatkozik rám Hamvas szigorú mondata, amit az epret tejszínnel evőkről mond: "A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért az ilyesmit kerülni kell."

Olvassátok el A Jóisten uzsonnája című írást!

Recept:

• 5 dl szobahőmérsékletű görög, vagy török joghurt
• 100 g fehércsokoládé
• 200 g eper megmosva, megpucolva
• 1-2 evőkanál méz
• fél rúd vanília kikapart magjai
• egy marék mandula

Először elkészítjük az epret. A sütőt 180 fokra melegítjük.

A mandulát éles késsel felszeleteljük. (Természetesen dolgozhatunk előre szálkásra vágott mandulával is.) Kis darab alufóliára terítjük, a sütőben 7-8 percig sütjük, amíg kissé megpirul.  

Tűzálló tálban elterítjük a félbe vágott eperszemeket,  rácsurgatjuk a mézet és összekeverjük a vaníliával. A sütőben 15 percig sütjük, közben időnként átkeverjük.

Közben vízgőz fölött felolvasztjuk a fehércsokit. Legyünk türelmesek és közepesnél kicsit alacsonyabb lángnál végezzük a műveletet, közben folyamatosan kevergetve a csokit, mert könnyen megkeményedik, besül. Amint megolvad, vegyük le a gőzről. Ezután fokozatosan, adagonként, kézi habverővel összedolgozzuk  a szobahőmérsékletű joghurttal. 

Tálalhatjuk egy nagy tálban, vagy desszertes poharakban, rétegezve a csokis joghurtot a szirupos epret és ropogós mandulát. 

Sőt, plusz réteget is bevethetünk: ha kicsit tartalmasabb desszertre vágyunk: a pohár aljába teljes kiőrlésű kekszmorzsát teszünk, arra pakoljuk a többit. Az alábbi képen is ez látható, sőt az eper ebben az esetben kb. 100 g, centis darabokra vágott rebarbarával volt együtt sütve.

                                                                            

Medvehagymás tekercsek

A medvehagyma nemcsak finom és egészséges, de szép is. Kedvenc krémjeinkkel megkenve, feltekerve látványos elem lehet akár a húsvéti ünnepi asztalon. Kicsit kell vele bíbelődni, de most úgyis bíbelődős idők járnak, gondolok itt a tojásfestésre, kalácsfonásra, vékony sós rudacskák tepsire helyezésére. (És akkor még nem beszéltem kandírozott narancshéjból kivágott apró nyuszikról tortadísz gyanánt. Ezt csináltam én ma reggel, de erre nincs magyarázat, sem mentség.)
Az alant leírt sajtkrém valójában a labneh nevű közel-keleti friss sajt, amit kecskejoghurtból, ill. a kétféle joghurt keverékéből is szoktak készíteni. Rendkívül frissítő, sokféleképpen ízesíthető krém, mézzel, gyümölccsel pedig egyszerű desszert.
Nézzétek meg ezt a kedves kisfilmet a labneh és az alapjául szolgáló joghurt készítéséről. 

Recept:
a sajtkrémhez: 

• 25 dkg görög joghurt
• két csipet só
• 1 teáskanál fekete hagymamag
• 1 zöld chilipaprika vékony karikákra vágva

A joghurtot összekeverjük a sóval, tiszta gézkendőbe kanalazzuk. A kendő sarkait egy fakanál szárán keresztül összekötjük, a fakanál két végét egy mély tálra támasztjuk úgy hogy a batyu alja ne érje el a tál alját. Egy éjszakán át hagyjuk lecsöpögni. Másnap a egy tálban kikeverjük a többi hozzávalóval.

a tojáskrémhez:
Egy tojást keményre főzünk, megpucoljuk. Félbe vágjuk, sárgáját kivesszük, keverőtálba tesszük. A fehérjét apró kockákra vágjuk. A sárgájához adjuk és két teáskanál puha vajjal, egy teáskanál sűrű tejföllel, sóval, borssal krémesre keverjük.

A krémekkel vékonyan megkenjük a leveleket, szorosan feltekerjük, tálra rendezzük. Pirítóssal, friss kenyérrel, rozsos lappal fogyasztjuk.

Zabos reggeli

A leggyakoribb újévi fogadalmak az étkezéssel kapcsolatosak: kevesebbet, jobbat, egészségesebbet, rendszeresebben. A szerintem nagyon fontos reggelizést zászlajukra tűzőknek ajánlom a nálunk nagyon bevált hétköznapi zabreggelit. Hétvégén jöhetnek a mindenféle tojáscsodák, palacsinták, májak, de a többi napon általában a szupergyors és szuper egészséges zabpehely a befutó. Apró- és nagyszemű változatát is lehet kapni szinte minden nagyobb élelmiszerboltban.
A kásához hosszú évek alatt kifejlesztettük a legideálisabb megoldást: nem kell előző este beáztatni (úgyis elfelejtjük), nem kell főzni (nincs rá idő) - az apró szemű, tört zabpelyhet egyszerűen leforrázzuk, öt perc alatt megpuhul, méz, joghurt. A tetejére házi készítésű, mézzel pirított, mogyorós, diós, nagyszemű zabpehelyhet és  reszelt almát teszünk, ha van. Ha nincs, megteszi az egyszerű cornflakes is.
Egy ilyen reggeli megfelelően kényeztet is, véleményem szerint éppen annyira, amennyire egy hétköznapi álmos reggelen szükséges, a szervezetre gyakorolt jótékony hatása pedig igazán sokoldalú, az emésztéstől az idegrendszerig mindennek jót tesz.
Úgyhogy hajrá reggeli!

Recept:
A kásához:

• 3 evőkanál apró szemű zabpehely
• forrásban levő víz
• 2-3 evőkanál méz
• 1-2 evőkanál natúr joghurt

A zabpelyhet mélyebb tálba tesszük, felöntjük annyi forrásban levő vízzel, hogy ellepje. Kb. öt perc alatt magába szívja a vizet és megpuhul. Akkor belekeverjük a mézet és a joghurtot. Keverhetünk hozzá banánt, kivit, almát, nyáron barackot, epret, bármit, amit szeretünk. Pár szem dió is feldobja és egy kis ropogós cornflakes, amit ne hagyjunk elázni.
De ha extrán finoman szeretnénk, készítsünk hozzá granolát, azaz pirított zabpelyhet, amiből érdemes szerintem egyszerre egy nagyobb adagot csinálni, mert magában is kitűnő ropogtatni való:

Mézzel pirított zabpehely, azaz granola:

• 500 g nagyszemű zabpehely
• 1 dl olaj, vagy vaj
• 2 dl méz
• 5 dkg dió
• 5 dkg törökmogyoró
• 5 dkg mazsola
• 5 dkg aszalt áfonya

A vajat/olajat és a mézet egy lábasban összemelegítjük, épp csak annyira, hogy elkeveredjenek egymással. Beleszórjuk a zabpelyhet, a diót és a mogyorót, jól átforgatjuk. Sütőpapírral kibélelt nagy tepsiben szétterítjük, 170 fokos előmelegített sütőben kb. 10 percig sütjük, amíg szép világosbarna színt kap, közben néha egy kanállal forgassuk meg, hogy egyenletesen barnuljon. Amikor kihűlt, hozzákeverjük a mazsolát és az áfonyát. Nagy üvegben tároljuk, a reggeli zabkásához adjuk, vagy friss gyümölccsel, joghurttal rétegezve fogyasztjuk.

Reggeli! Tojás!

Jó lenne nemcsak hétvégén tartani ráérős, beszélgetős reggeliket, de legalább hétvégén!
E pillanatban szeretnék a tojás szószólója lenni, dicsérni őt minden formájában: sülve, főve, buggyantva. Továbbá a benne lévő sok-sok tápanyag és vitamin miatt, ami élettanilag is tökéletes reggelivé teszi; nem beszélve kultikus jelentőségéről.
A kinti barátságtalan időre is fittyet hányhatunk, amikor krémes, sárga tojást kanalazunk kis edénykéből, személyre szabottan, gondosan elkészítve.

Recept:

• 30 g húsos füstölt szalonna
• 1-2 szelet prágai sonka
• 1 körte
• 1-2 tojás fejenként
• vaj a formák kikenéséhez
• só, bors
• parmezásnforgács

A sütőt 200 fokra kapcsoljuk.
Mindenkinek egy kis kerámia, vagy más hőálló formát készítünk. Vastagon kikenjük őket vajjal.
A szalonnát vékony csíkokra vágjuk, serpenyőben egy kis olajon zsírjára sütjük. Mellé tesszük a sonkát is, amit széles csíkokra vágunk, minden formába egy-egy csíkot számoljunk. A megsült húsféléket elosztjuk a formákban, a serpenyőben maradt zsiradékban pedig erős tűzön két-három perc alatt megpirítjuk a karikára vágott körte mindkét oldalát. Ezeket is elhelyezzük a formákban.
Az így előkészített adagok tetejére ráütjük a tojásokat, egyet, vagy kettőt, aszerint, hogy mennyire vagyunk éhesek, vagy mennyire sokáig nem szeretnénk még éhesek lenni. Sütőbe tesszük, 10-15 percig sütjük, amíg a fehérje már megsül, a sárgája viszont még krémes.
A sütőből kivéve szórjuk meg frissen reszelt parmezánforgáccsal, sókristállyal, borssal, esetleg petrezselyemmel, újhagymával.
Forrón, pirítóssal fogyasszuk.

Buggyantott tojás tejfölös mártással, salátával

Thomas Keller, akinek a szakácskönyvéről már beszéltem, azt írja, hogy a buggyantott tojás amolyan étkezések közötti étel, amit akkor a legjobb enni, ha mondjuk két főétkezés között megéhezünk. Akkor betérünk egy bisztróba és croque-madame-mal, vagy -monsieur-vel, buggyantott tojással, esetleg quiche-sel csillapítjuk étvágyunkat. Végülis ezt is el tudom képzelni, de úgy, hogy közben Párizsban vagyok.
Addig is megcsinálom magamnak reggelire a buggyantott, vagy posírozott tojást. Izgalmas művelet, forrásban lévő enyhén ecetes vízben kell örvényt keverni és ennek a közepébe engedjük bele a felütött tojást. Fantasztikus krémes lesz a sárgája; főzelékhez, leveshez, párolt-sült zöldséghez, salátához nagyon jól passzol.

Recept:   Magas falú lábasban vizet forralunk, a víz kb.10 centi magasan legyen az edényben. A tojást beleütjük egy csészébe. Amikor a víz forr,1 evőkanál tokaji fehér borecetet öntünk hozzá ( én most kakukkfüveset használtam). A fent leírt módon és Ramsey útmutatása szerint örvénylő vízbe csurgatjuk a tojást. 2 és fél percig főzzük, szűrőkanállal kiemeljük, tálra tesszük. ( Ha egyszerre többet csinálunk, vagy nem fogyasztjuk azonnal, másfél perc főzés után jeges vízbe szedjük, lehűtjük, majd fogyasztás előtt forró vízben további 1 percig forraljuk.)
A tejfölös mártáshoz először 5 dkg füstölt, húsos kolozsvári szalonnát vékony csíkokra vágunk, zsírjára sütjük. A pörcöt félretesszük. 2 evőkanál kiolvadt szalonnazsírból ( ha nincs annyi, pótoljuk olívaolajjal), másfél teáskanál tokaji kakukkfüves fehér borecetből, 1 kávéskanál mustárból öntetet keverünk. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadunk 3 evőkanál tejfölt, egy kis csokor apróra vágott snidlinget és két ágacska friss kakukkfű leveleit.
Tányérra teszünk megmosott, leszárított tépősaláta-leveleket, meglocsoljuk a tejfölös mártással, megszórjuk a félretett szalonnapörccel. A buggyantott tojást mellé tesszük, frissen őrölt borssal és sóval fűszerezzük.
Friss kenyérrel fogyasztjuk.

Fonott kalács

Ezzel a finom, foszlós kaláccsal szeretnék mindenkinek szép Húsvétot kívánni! Hatos fonással készült, ehhez segítségként egy kis filmet is forgattunk, remélem hasznát veszitek. De ha valaki nem akarja bonyolítani, a hármas fonással készülő is ugyanolyan finom lesz.

Recept:

• 50 dkg finomliszt
• 2 dkg friss élesztő
• 4 dkg porcukor
• 3 dl langyos tej
• 5 dkg olvasztott vaj
• 2 tojássárgája
• 1 kávéskanál búzasikér (bioboltban kapható)
• 1 teáskanál só

Az élesztőt 1 dl langyos tejben 1 teáskanál cukorral felfuttatjuk. A lisztet keverőtálba szitáljuk, közepébe mélyedést készítünk, beletesszük a tojássárgákat, a cukrot,, köré szórjuk a sikért és a sót. Ráöntjük a felfutott élesztős tejet és a többi tejet. Géppel, vagy kézzel dagasztani kezdjük, amikor már nagyjából összeállt a tészta, hozzáadjuk az olvasztott, langyos vajat. Tovább dagasztjuk, addig, amíg az edény falától elválik és szép foszlós, fényes lesz a tésztánk. Tiszta konyharuhával letakarjuk, 3/4 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett gyúródeszkára borítjuk, finoman átgyúrjuk, majd döntésünk és vállalkozó kedvünk függvényében három, öt, vagy hat egyenlő részre osztjuk. A kis darab tésztákból hurkákat sodrunk, olyan két ujjnyi vastagokat. Most következik a fonás. Ha koszorút szeretnénk sütni, a kalács két végét egyszerűen összedolgozzuk. Hogy ne süljön nagyon össze, a közepére tegyünk egy kisebb hőálló formát.

A megfont kalácsot tepsibe tesszük, újra letakarjuk, még fél órát kelesztjük.
Közben a sütőt előmelegítjük 190 fokra.
Sütés előtt megkenjük kevés tejszínnel, vagy tejjel higított tojássárgával, vagy csak tejszínnel. Ekkor megszórhatjuk mákkal, dióval, szezámmaggal, jégcukorral.
Addig sütjük, amíg egyenletes aranybarna színt kap. Rácson hagyjuk kihűlni.
Azt mondják, a meleg kalácstól megfájdul a gyomrunk, de a langyostól már nem!

Omlós-ropogós csirkemáj hagymával, kapribogyóval

Frissen sült, krémes csirkemájat reggelizni remek dolog. Olcsón, könnyen beszerezhető alapanyag, ami egy kis odafigyeléssel és néhány kiegészítővel elkészítve igazi kulináris élményt nyújt. Az egyedüli kellemetlenség a máj erektől való megtisztítása, de egy éles késsel ez sem megoldhatatlan. Viszont fontos, mert csak akkor lesz krémes a végeredmény, ha az elrághatatlan erek nincsenek benne.
Most lilahagymával és kakukkfűvel sütöttem, de tavasszal zsenge újhagymával, petrezselyemmel is nagyon finom.

Recept: Két személyre 35 dkg csirkemájat veszünk. Megtisztítjuk, frissen őrölt borssal kevert lisztbe forgatjuk, lerázzuk. 2 evőkanál olívaolajban elkeverünk 1 kis fej apróra vágott lilahagymát (vagy karikázott újhagymát), 1 teáskanál lecsöpögtetett kapribogyót, fél maréknyi kakukkfüvet (vagy petrezselymet), 2 teáskanál balzsamecetet.
Felforrósítunk egy serpenyőt, beleöntünk 2 evőkanál olívaolajat, beletesszük a májakat és 4-5 percig sütjük közben megfordítva a darabokat. Vigyázzunk, mert hajlamos nagyokat durranni! Végül hozzáöntjük az olívás-balzsamecetes keveréket, még 1 percig sütjük.
Friss kenyérrel tálaljuk.