2014. június 19., csütörtök

Fordított rebarbaratorta + málnaszósz


A rebarbara nagyon érdekes növény. Igazából zöldség, amit gyümölcsként fogyasztunk és nem hunyhatunk szemet bizonyos rossz tulajdonságai felett. Az egyiket ezek közül könnyen elkerülhetjük, nevezetesen, hogy a levelei konkrétan mérgezőek, de hát akinek nem saját kertben terem, nem is igen találkozik az egyébként dekoratív, óriási levelekkel. A másik dolog már problémásabb, bár emiatt sem egyedül a rebarbarát állíthatjuk pellengérre: magas az oxálsav tartalma. (Csakúgy, mint a sóskának, spenótnak, a kakaónak, a zöld paradicsomnak, epernek, egresnek.) Az oxálsav pedig nem aranyos, túlzott bevitele vesekő képződést okozhat és gátolja a vas felszívódását is. De hangsúlyozom, csak nagy mennyiségben! Mértékletesen, nem kilószámra, naponta élve a rebarbara és társai által okozott kellemes ízélményekkel nem lesz semmi bajunk.
Aki mégsem szereti/idegenkedik tőle/elvettem a kedvét/nem jut hozzá a rebarbarához, nyugodtan helyettesítse a receptben más idénygyümölccsel. Ezzel az edény alját befedős, fejre fordítós módszerrel csak nagyon szép és finom sütiket tudunk készíteni. Igen szép, még akkor is, ha nem tökéletesen marad a helyén a fordítás után minden tészta- és gyümölcsdarab.

Recept:
a gyümölcsréteghez:

  • 500 g rebarbara (vagy szilva, áfonya, egres, sárgabarack)
  • 1 rúd vanília
  • 45 g vaj
  • 170 g cukor
  • csipet só
a tésztához:

  • 210 g liszt
  • másfél teáskanál sütőpor
  • 1 mokkáskanál só
  • 115 g puha vaj
  • 150 g cukor
  • 1 teáskanál vaníliaaroma (elhagyható)
  • 2 tojás
  • 125 ml tej
A rebarbara külső rétegét a lehető legvékonyabban lehúzzuk.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. (Gázsütő 4-es fokozat)
A gyümölcsréteghez szükséges 45 g vajat egy közelítőleg 28 cm átmérőjű rozsdamentes serpenyőbe, vagy nem kapcsos fém tortaformába tesszük, felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot, eloszlatjuk, hogy egyenletesen fedje az edény alját. Rákenjük a vanília kikapart magjait. Kevergetés nélkül közepes lángon felolvasztjuk a cukrot. Rátesszük a rebarbara-szárakat, szorosan egymás mellé, amennyire lehet, zárt réteget alkotva. Megszórjuk a sóval, levesszük a tűzről.
A tésztához külön tálban összekeverjük a lisztet a sütőporral és a sóval. A vajat habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk egyenként a tojásokat és a vaníliaesszenciát, majd a lisztes keverék felét, a tejet és a lisztes keverék másik felét. Amikor összeállt, spatulával az előkészített rebarbarára simítjuk a tésztát és betesszük a sütőbe.
Fél órát sütjük, amíg a tészta aranybarna színt kap. Kivesszük a sütőből, 10 percig pihentetjük. Keresünk egy a sütőedény pereménél túllógó, nagyobb tálat, ráborítjuk a formára, két oldalán kesztyűvel megfogjuk és hirtelen mozdulattal átfordítjuk. Így a sütemény máris a tálaló tálra került. Itt hagyjuk kihűlni.
Langyosan, vagy hidegen fogyasztjuk felvert tejszínhabbal, fagylalttal, vagy málnakrémmel.

Málnaszósz:
200 g málnát botmixerrel pürésítünk, szitán áttörjük. Elkeverjük egy evőkanál cukorral, pár csepp citromlével. Ha van otthon esetleg valamilyen gyümölcslikőr (pl cassis, vagy limoncello, vagy narancslikőr) egy teáskanállal csak jót teszünk vele a mártásnak.
Fagyasztott, felengedett málnából is készíthető.
Adhatjuk fagyihoz, citromtortához is.




5 megjegyzés:

Cserke írta...

Amerikásan sütsz? :)
Ez a sóval szórás nekem újdonság.
Nem lóg ki nagyon az íze?

konyharuha írta...

Csak egy csipetnyi só, de szerintem kell a rebarbara savanyúsága miatt.
Upside down-ez Amerika? :)

Cserke írta...

Ahh, ez a guglifiókos kommentelés nem egyszerű. Na még1*

A mokkáskanál só a tésztába megy?
Nem sok kicsit?

Nem a fejjellefelé, a só miatt írtam. Nekem minden receptjük nagyon sós és édes:)

konyharuha írta...

Jó ízű a tészta, nem sós és nem túl édes szerintem. Szaftos, vajas, finom. Én sem szeretem a túl édeset, úgyhogy majd figyelek ezekre az amerikaiakra...

Cserke írta...

Oké, meggyőztél :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...