Karácsonytól Vízkeresztig: mince pie

 

Ennek a süteménynek olyan gazdag a gasztrokulturális háttere, hogy órákig tudnék róla beszélni. Olykor bele is kezdek barátaimnak és családtagjaimnak és nem is lehetek teljesen elégedetlen az eredménnyel - egy darabig türelmesen hallgatják. 

A keresztes lovagokkal kezdődött minden, amikor keleti fűszerekkel, aszalt gyümölcsökkel és ízemlékekkel gazdagodva tértek haza a szigetországba. Az angol húsos pite meg csak erre várt, végre érdekes lett és drága, így elfoglalhatta méltó helyét az ünnepi, karácsonyi asztalokon. 

Teltek az évszázadok a pite szempontjából viszonylagos békében, apróra vagdalt nyúl-, marha-, birka-, szárnyashússal, olykor nyelvvel (!), aszalt gyümölcsökkel töltve és ekkor még nagy formákban sütve, amikor a Cromwell vezette puritánok túl fényűzőnek ítélték a karácsonyt és vele együtt a mincemeat pie-t is betiltották. Ezalatt az idő alatt a pitesütés illegalitásba vonult, közösség-megtartó ereje pedig ennélfogva  csak fokozódott. Amikor aztán újra szabad volt pitéket tölteni mindenféle jóval, lassan elmaradt belőle a hús, több lett a cukor, a mincemeat pie-ból mince pie lett. Egyvalami maradt a régi időkből: a marhafaggyú - a tradicionális mincepie-okba a mai napig tesznek belőle. (Egyébként teljesen ízetlen, csak az állagot befolyásolja és Angliában granulátumként is kapható.) (Az én receptemben nincs, csak egy kevés vajat tettem a töltelékbe.)

Ám az ilyen nagymúltú ételeknek nemcsak történelmük van, hanem történetük is, ettől jelentenek többet önmaguknál, jelen esetben egy süteménynél. A mince pie díszítése a betlehemi csillagról, fűszerei a három napkeleti bölcsről, gyümölcsei Jézusról és az apostolokról mesélnek karácsony első napjától kezdve egészen január 6.-ig, Vízkeresztig. Ebben a 12 napban szokás ugyanis kínálni, ajándékozni a kis édes kosárkákat. 

"... my true love sent to me, A partridge in a pear tree." szól a versike. 

"köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán - mi így tudjuk magyarul.

A mince pie-nak mindig nagyon örül az, aki kapja, sütni pedig egyszerű és élvezetes foglalatosság. A töltelékből általában marad és maradjon is, mert szuper dolgokra használhatjuk: tölthetünk vele sült almát, meringue (habcsók) -kosárkákat, kalácspudinghoz keverhetjük, süthetünk vele crostata-t, vagy egyszerűen sajtok mellé kínálhatjuk.

Recept:

a tésztához:

• 455 g liszt
• 300 g hideg vaj
• 1 teáskanál só
• 120 ml hideg víz

a töltelékhez:

• 1 nagy alma (Pink Lady, Golden, nem túl savas fajta)
• 120 g aszalt szilva
• 50 g aszalt áfonya
• 30 g aszalt sárgabarack
• 30 g aranymazsola
• 50 g mazsola
• 50 g cukrozott narancshéj
• 1 kezeletlen héjú narancs leve és reszelt héja
• fél teáskanál reszelt szerecsendió
• fél teáskanál őrölt gyömbér
• fél teáskanál őrölt szegfűszeg
• csipet só
• 1,5 evőkanál barna nádcukor
• 2 evőkanál brandy, vagy konyak
• 1,5 dl tokaji aszú
• 20 g vaj
• szükség szerint víz

A tésztához először a lisztben elkeverjük a sót, majd gyors mozdulatokkal, vagy konyhai robotgép keverőlapátjával elmorzsoljuk a hideg vajjal, annyira, hogy amikor már körül-belül borsónyi vajdarabokat látunk, befejezhetjük a morzsolást. Ekkor fokozatosan adjuk hozzá a vizet és abban a pillanatban, amikor összeállt a tészta, nem gyúrjuk tovább. Folpack fólián korongot lapítunk a tésztából és legalább egy órára hűtőbe tesszük.

A tölteléket legjobb előző nap elkészíteni, de hűtőben akár két-három hétig is tárolhatjuk, ezért sem érdemes ennél kevesebbet készíteni belőle. (Bármikor kedvet kaphatunk egy újabb adag megsütéséhez, vagy a maradékot egyéb módon is felhasználhatjuk, amint fentebb kitértem rá.)

Az aszalt szilvát, -barackot kis kockákra vágjuk, a cukrozott narancshéjat, ha egészben van, szintén. Az almát meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, apróra vágjuk. 

Vastag falú lábasba tesszük a többi aszalvánnyal együtt. Hozzáadjuk a narancshéjat és -levet, a fűszereket, a cukrot és az alkoholokat is. Sokszor, a végefelé mind gyakrabban megkevervőkanále puhára és krémesre főzzük, közben, ha nagyon besűrűsödne, kis vizet adva hozzá. Kóstolgassuk is, ha nem találjuk elég édesnek, cukrozhatjuk, kevés alkohol is mehet még bele, főleg, ha a későbbi fogyasztók nem gyerekek. Körül-belül egy óra alatt fő a megfelelő állagúra, enyhén darabosra és minden alkotóelemében puhára. 

A vajat akkor adjuk a hozzá, amikor már langyosra hűlt.

Félretesszük, hagyjuk az ízeket összeérni.

Sütéskor a hűtőből kivett tésztát 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk. 8 cm átmérőjű köröket szúrunk belőle, ezekkel béleljük ki a muffinsütő előzőleg kivajazott mélyedéseit. Minden kosárkába egy evőkanálnyi tölteléket simítunk, tetejét pedig kiszúrt tésztacsillaggal, vagy tetszőleges formákkal borítjuk. Felvert tojással kenjük, 180 fokos előmelegített sütőben 15-20 perc alatt pirosra sütjük.

Langyosra hűlve könnyen kiemelhető a formából. Tálra rendezzük, porcukor szórással díszítjük.

A fenti tésztamennyiségből 25-30 mince pie kosárkánk lesz.

Pörköltmogyorós kőfaltorta

Nálunk ez az egyik szülinapi torta, pontosabban az egyik szülinap tortája. Tudom, hogy sokaknak vannak nosztalgikus érzései ezzel az édességgel kapcsolatban, talán ezért sem tettem fel eddig a blogra, nehogy csalódást okozzak. Az évek alatt minden sütésnél tökéletesítettem a recepten, részleteken. Idén végre teljesen elégedett voltam, blogérett lett.
Nagyon tömény, nagyon finom. Különleges alkalmak süteménye.

Recept:
a tésztához:

• 320 g pucolt törökmogyoró 
• 8 tojásfehérje
• 200 g kristálycukor

A mogyorót sütőpapírral bélelt tepsire terítjük, 170 fokos sütőben körül-belül 10 percig sütjük, amíg pirulni kezd. Vigyázat, könnyen túl lehet sütni, ha nem figyelünk! Ha már érezzük az illatát és a vékony héja kezd felpöndörödni, látjuk enyhén sötétedni, akkor kész is.
A kihűlt mogyorókról ledörzsöljük a barna héjat. A sütemény készítése alatt ez az egyetlen idegesítő művelet, de nem tart sokáig. Akinek szimpatikus a két konyharuha közötti dörzsölés, kipróbálhatja, nekem nem vált be annyira.
A megtisztított mogyoróból lemérünk 280 grammot (a többit félretesszük a díszítéshez) és késes aprítóval, vagy diódarálóval megőröljük.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, közben, amikor már fehéredik a hab, fokozatosan hozzáadjuk a cukrot. Végül szintén adagonként hozzákeverjük a darált mogyorót.
Egy hagyományos nagy (kb. 35x45 centis)sütőtepsit kibélelünk sütőpapírral, a papírt vékonyan megkenjük vajjal. Erre a felületre simítjuk el a lehető legegyenletesebben a tésztát.
180 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütjük, amíg világos mogyorószínű lesz a tészta.
A sütőből kivéve sütőpapírral fedett tálcára borítjuk, lehúzzuk róla az eddig alján lévő sütőpapírt, hűlni hagyjuk.

a krémhez:

• 8 tojássárgája
• 200 g jó minőségű, 70-80 % kakaótartalmú csokoládé
• 150 g kristálycukor
• 200 g vaj

A tojássárgáját kézi, vagy gépi habverővel habos-krémesre, fehéredésig, legalább 5 percig keverjük a cukorral.
Közben a vajat és a csokit gőz fölött kiolvasztjuk, elkeverjük. Még forrón, 5-6 részletben a cukros tojássárgához adjuk, ezt már kézi habverővel keverjük közben. Jó sűrű, fényes krémet kapunk, amit teljesen le kell hűteni.

a sütemény összeállítása:

A kihűlt tésztát a hosszabbik oldalára merőlegesen négy egyenlő téglalapra vágjuk. A lapokat a krémmel megkenve egymásra rétegezzük. A tetejét és az oldalát is krémmel vonjuk be.
Ezzel kész is a tortánk. Jót tesz neki egy fél napos hideg helyen való pihentetés.
Díszíteni a maradék durvára vágott mogyoróval szoktam. Ha nagyon ki akarok tenni magamért, akkor grillázs formájában. Ehhez 100 g cukrot egy lábasban karemellizálok, belekeverem a durvára vágott mogyorót, majd vajjal megkent sütőpapírra öntöm minél vékonyabb rétegben. Egy órát hűlni hagyom, majd még egy papírt és konyharuhát ráterítve kalapáccsa/húsklopfolóval szétzúzom.
Ezzel szórom meg a torta tetejét.

Kárpátaljai karácsonyi leves

Ezt a receptet egy nagyon jó barátomtól kaptam, aki Kárpátalján nőtt fel. Pár hónapja egyszer ültünk a konyhájukban, sokan és sokat beszéltünk, persze ételekről is. Előkerült a kamrából egy zacskó szárított gomba, megcsodáltuk az illatát és akkor elhangzott a számomra óriási titkot és varázslatot rejtő mondat: ez majd a karácsonyi leveshez kell! Gondolhatjátok, rögtön lázba jöttem. De ők is, amikor elmesélték, hogyan kell hozzá aprítani a gombát, a káposztát és hogy szinte nincs is benne más, na jó, még tejföl, és hogy mennyire finom. Meg is beszéltük, hogy a következő közös főzésünkön, amit bulinak szoktunk hívni, ez is terítékre kerül.
Így is lett, azóta pedig elkészítettem 5-6 fős adagra beállított arányokkal. Az eredeti családi recepthez képest annyit változtattam, hogy lebbencstészta helyett én gerslivel dúsítottam a levest, ami diós ízével, roppanósságával kifejezetten jól megy az intenzív ízekhez.
Nagy kincsnek tartom az ilyen egyszerű ételeket, amik még egy olyan világot idéznek, amikor karácsony előtt is böjtöltek az emberek, amikor télen csak az előzőleg gondosan elraktározott készleteiket használták a főzéshez, amikor magától értetődő volt a szerénység. Az ünnep ragyogása máshonnan érkezett.
Arról nem is beszélve, hogy minden egészségtudatos, szuperfood ajánlóban is előkelő helye lehetne. A fermentált savanyúkáposzta, az erdőben gyűjtött szárított gomba, a teljes értékű gabona, a húsmentesség, az évszaknak megfelelő tápanyagok... nem is sorolom tovább.
Nekem ez a recept az idei első karácsonyi ajándékom, köszönöm Bazil!


Recept:

• 50 g szárított vargánya
• 300 g savanyú káposzta
• 1 evőkanál liszt
• 3 evőkanál olaj
• 1 evőkanál árpagyöngy (gersli) 
• 1 kávéskanál őrölt pirospaprika
• só, frissen őrölt bors
• 1,5 dl tejföl, plusz a tálaláshoz

A szárított vargányát tálba szórjuk,  forró vízzel leöntjük, egy éjszakán  keresztül állni hagyjuk. Ügyeljünk, hogy minden gomba víz alatt legyen.

Másnap leszűrjük a gombát, az áztatóvizet megőrizzük! A gombát késsel apróra vágjuk.

A káposztát, ha túl savanyú lenne átöblítjük, lecsöpögtetjük, majd kisebb darabokra vágjuk.

Egy fazekat közepes tűzön felforrósítunk, beleöntjük az olajat, rászórjuk a lisztet, világos barnára pirítjuk. Hozzáadjuk a pirospaprikát, majd rögtön a gombát. Átkeverjük és szűrőn keresztül felöntjük a félretett gomba áztatólével.

Hozzáadjuk a káposztát is és még annyi vizet, hogy bőven ellepje. Enyhén sózzuk, felforraljuk, majd lefedve 10 percig főzzük. Ekkor beleszórjuk az átmosott árpagyöngyöt. Még 15-20 percig főzzük, amíg az összes hozzávaló megpuhul. Végül egy kiskanál liszttel elkevert tejföllel behabarjuk, ezzel együtt még egyszer felforraljuk, majd levesszük a tűzről.

Tálaláskor ízlés szerint még tejfölt teszünk a tányérokba szedett levesbe.

Hideg helyen egy-két napig eltartható, másnap még finomabb!

Pácolt lazac ünnepekre és ünnepi hétköznapokra

Karácsonyi családi reggelinknek évek óta egyik csúcspontja a pácolt lazac, éppen ideje, hogy a blogra is beírjam a receptjét. Annak is ajánlom, aki nem szeret hallal dolgozni és nincs nagy konyhai gyakorlata. Pár perces munkával és néhány nap várakozással különleges csemegét varázsolhat az asztalra, akár hidegtál részeként is.
A pác alapja a nagyszemű só, barnacukor és kapor. Ha csak ezt használjuk, már akkor is nagyon finom lágy, harmonikus ízű lazacunk lesz. A céklával dúsított pác gyönyörű, sötétvörös kontúrt rajzol a halhúsba, már ránézni is ünnep. A citrushéjak izgalmas, plusz ízt adnak, a tealevél enyhe sötét kontúrt. Szóval van bőven lehetőség a játékra, elrontani nem lehet!
Friss kalácson, rozskenyéren egy-egy vékony szelet citrommal megcsepegtetett pácolt lazac, hozzá mondjuk 7 perces főtt tojás, lágy vaj, az ünnep tiszteletére egy pohár pezsgő - néha csak megérdemeljük ezt, nem?!

Recept:

• 450 g bőrös lazacfilé
• 100 g nagyszemű só (tengeri, vagy kősó)
• 70 g barna nádcukor
• 1 csokor kapor

változatok:

• +1 cékla nyersen, lereszelve
• +1narancs-, vagy citrom héja, vagy mindkettő
• +durvára tört bors
• +1 evőkanál szálas fekete-, vagy zöldtea
• +1 evőkanál vodka, vagy gin

A lazacfilében megbújó esetleges szálkákat csipesszel kivesszük.
A sót és a cukrot mozsárban összedörzsöljük.
A kaprot szárával együtt durvára vágjuk.
A lazacot magasfalú porcelán, üveg, vagy fém tálba tesszük, bőrös felével lefelé. Rászórjuk a sós-cukros keveréket, tenyerünkkel enyhén bele is dörzsöljük. Eloszlatjuk rajta a felvágott kaprot is.
Folpack fóliával lefedjük és hűtőszekrényben egy-két napig érleljük. Kétféle módon is segíthetjük az egyenletes pácolást. Az egyik, hogy a pácolás ideje alatt kétszer-háromszor megfordítjuk a filét. A másik módszer szerint egy megfelelő méretű deszkát teszünk a lefedett halra, majd lesúlyozzuk egy-két konzervvel, vagy lapos kővel. Ebben az esetben nem kell forgatni. Nem kell túlzásba vinni a súlyozást, mert kinyomja a nedvességet a halból.

Két nap után kivesszük a pácléből, lekaparjuk róla a kapros-sós-cukros keveréket. Hideg vízzel gyorsan le is öblíthetjük, ha teljesen tiszta felületet szeretnénk, bár szerintem felesleges és szép is az a kis kéreg.
Ezután fogyasztható a lazac. Mindig annyi vékony szeletet vágjunk belőle, amennyit megeszünk, a többit lefedve tartsuk hűtőben. Egy hétig fogyasztható.

Aszalt fügés-pekándiós rugelach koszorú

A rugelach az egyik legjobb dolog, ami karácsony környékén kikerülhet a sütőből. Illatos, puha, a szélein édesen ropogós - ráadásul nagyon egyszerű. A neve askenázi zsidó eredetre utal, közép-európai bevándorlók tették népszerűvé szerte a világon.
A tésztája annyira finom, hogy aki először kóstolja, el sem hiszi, hogy "csak" rengeteg vaj és ugyanannyi krémsajt van benne, meg persze liszt. A tészta enyhén sós, ami remek kontraszt az édes-ropogós töltelékkel.
Tradicionális megjelenése a csavart kifliforma, töltelékében pedig mindig megjelenik valamilyen aszalt gyümölcs, olajos mag, lekvár, fahéj, olykor csokoládé, marcipán.
Tavaly óta én kis koszorókba hajtogatva sütöm, így gyorsabb és könnyebb a formázás. A baracklekvár - aszalt füge - pirított pekándió töltelék is nagyon bevált, pont eléggé édes, pont eléggé ropogós.

Recept:
a tésztához:

• 225 g vaj
• 225 g natúr tejszínes krémsajt (Philadelphia)
• 260 g liszt
• fél teáskanál só

a töltelékhez:

• 2 dl baracklekvár
• 1 evőkanál Grand Marnier, vagy Cointreau
• 40 g pekándió
• 40 g aszalt füge
• 90 g kristálycukor
• másfél teáskanál őrölt fahéj

+1 tojás a tészta kenéséhez


Amikor a tésztát összeállítjuk, ügyeljünk, hogy a vaj és a krémsajt szobahőmérsékletű legyen.
Kézzel, vagy keverőfejjel ellátott konyhai robotgéppel simára keverjük a vajat és a krémsajtot. Hozzáadjuk a sót és a lisztet, összedolgozzuk. Folpackba csomagoljuk és legalább egy órára hűtőbe tesszük.

A baracklekvárban elkeverjük a Grand Marniert, vagy más narancslikőrt.
A pekándiót 180 fokos sütőben 7 percig pirítjuk, majd apróra vágjuk.
Az aszalt fügét felaprítjuk.
A pekándiót és az aszalt fügét egy kis tálban összekeverjük.
A cukrot elkeverjük a fahéjjal.

Sütés előtt 180 fokra melegítjük a sütőt. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.
A tésztát lisztezett deszkára tesszük, négy egyenlő részre osztjuk. Mindegyik darabot körül-belül
15 x 25 centis téglalapra nyújtjuk. A lapokat egyenlő arányban először megkenjük baracklekvárral, megszórjuk 2 és fél teáskanál fahéjas cukorral, megszórjuk a fügés-pekándiós keverékkel.

Az így előkészített tésztalapokat egyik hosszanti oldalukról kezdve szorosan feltekerjük úgy, hogy a tészta vége a keletkezett henger aljára kerüljön. Kicsit meg is nyomkodjuk, hogy az illesztés összeragadjon. A hengereket karikába kanyarítjuk, a két végét egymásba csúsztatjuk-ragasztjuk.
A koszorúkat az előkészített tepsire helyezzük. Kívülről befelé sugárirányban éles késsel hét részre vágjuk őket, ügyelve, hogy középen egyben maradjanak.
Felvert tojással megkenjük és a maradék fahéjas cukorral megszórjuk a koszorúkat.
Sütőben 25 percig sütjük, amíg szépen megpirulnak.
A tepsin hagyjuk kihűlni.
Tálra téve szórjuk meg porcukorral.

Citrusos - mákos sütik

Narancsos, vagy citromos ízesítésben is készíthetjük ezt a ropogós, illatos süteményt.
Két dolgot nagyon fontos betartani: az egyik, hogy egy centinél vékonyabbra semmiképpen ne nyújtsuk, mert akkor kezelhetetlenül törékennyé válik, a másik, a sütési idő. 12 perc (!) és csak addig süssük, amíg éppen kezd színe lenni. A képen a felső példányt például picit túlsütöttem, ami az ízén semmit nem ront, a látványon viszont igen.
A töltelék, illetve ragasztóanyag szabadon variálható, én is kipróbáltam többféle lekvárt, de a narancsosnál nekem csokoládéval ízlett a legjobban, a citromoshoz pedig nagyon passzol a málna, vagy a szeder, esetleg a ribizli.
Celofánba, vagy díszdobozba csomagolva ajándéknak is kitűnő.

Recept:

• 280 g liszt
• 70 g egész mák
• fél teáskanál só
• 225 g szobahőmérsékletű vaj
• 100 g cukor
• 1 tojás sárgája
• 2 kezeletlen héjú narancs, vagy citrom héja
• fél teáskanál vaníliaesszencia
• 2 teáskanál narancslikőr (Grand Marnier vagy Cointreau), vagy citromlikőr (Limoncello)
• a citromos változathoz szeder-, vagy málnalekvár 
• 60 g 75%-os csokoládé és 3 evőkanál tejszín a narancsos változathoz

A lisztet, a mákot és a sót keverőtálban összekeverjük.
Konyhai robotgépben, vagy nagy keverőtálban összedolgozzuk a vajat és a cukrot. Hozzáadjuk a tojássárgát, a narancs-, vagy citromhéjat, a vaníliaesszenciát és a likőrt - a narancsoshoz értelemszerűen narancs, a citromoshoz citromlikőrt.
Fokozatosan beledolgozzuk a lisztet. Nem kell sokáig keverni, csak amíg összeáll tészta.
Hengert formázunk belőle, folpackba csomagoljuk és 1 órára hűtőbe tesszük. (Hűtőben egy hétig is eláll.)
A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A hűtőből kivéve két részre vágjuk a tésztát. Az egyik darabot enyhén lisztezett gyúródeszkán egy centi vastagra nyújtjuk (nem vékonyabbra!), majd 5 centi átmérőjű kiszúróval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, 12 percig sütjük.
Közben hasonló módon kinyújtjuk a tészta másik felét, ugyanannyi korongot formázunk belőle, mint az előző adagból, de a közepüket valamilyen kisebb formával kilyukasztjuk. A maradék tésztákat újragyúrva szintén kiszaggatjuk.
Ezt is megsütjük.

A narancsos sütik töltelékéhez gőz fölött kikeverjük a csokit a tejszínnel. A csokikrémből kiskanálnyi adagot simítunk a sütikorongokra, majd összeragasztjuk a középen kiszúrt párjával.

A citromos változatnál lekvárral ragasztjuk össze a két összetartozó felet.

David Lebovitz receptje alapján.

Sült zöldség terrine

Tavaly átestem a pástétom-tűzkeresztségen és azóta tudom, hogy 1. nem ördöngösség, 2. a pástétom és a terrine között csak a forma a különbség, illetve, a pástétom inkább krémes (májpástétomok!), a terrine viszont darabos elemeket is tartalmaz (minden terrine pástétom, de nem minden pástétom terrine... vagy nem?) 3. előre tervezést igényel és ezt én szeretem, 4. nagyon látványos, elismerő szavak begyűjtésére kiváló lehetőség. Ötödik pont lehetne, hogy ünnepi menük kötelező elemévé szavaznám, de ezt nem mondom, mert inkább azt szeretném, ha nem csak ünnepekkor készülne, hiszen - és itt újra következnek az 1.2.3.4. pontok.
Ez a zöldséges terrine saját fejlesztés, kifejezetten vegetáriánus-, sőt vegán-barát, szép, finom, egyszerű, mit mondjak még?
Álljatok neki bátran!

Recept:

• 1 közepes cékla
• 1 nagyobbacska édesburgonya
• 1 nagy, kemény körte
• 1 nagy répa
• 1 fej lilahagyma
• 4-5 brokkoli rózsa
• 5 evőkanál olívaolaj
• 1 narancs leve
• só
• friss rozmaring
• za'atar fűszerkeverék

A zöldségeket megpucoljuk és vékony, körül-belül 3 mm-es karikákra vágjuk. A brokkolirózsákat minél kisebb darabokra szedjük. A körtét is meghámozzuk, félbe vágjuk, magházát kiszedjük, felszeleteljük. A lilahagymát félbe, majd a feleket négy cikkbe vágjuk.
Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, elhelyezzük benne a zöldségeket, mindegyiket egy csoportban, sózzuk és megöntözzük az olívaolajjal, kézzel kicsit meg is forgatjuk, hogy minden hozzávalót bevonjon az olaj. Megszórjuk rozmaringgal, a za'atarral, rácsavarjuk a narancs levét, majd előmelegített, 200 fokos sütőbe tesszük. 45-50 percig sütjük, amíg minden megpuhul, közben többször kanállal átforgatjuk.
Amikor megsült, letakarjuk alufóliával és úgy hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni.
Egy fél literes űrtartalmú magas falú, keskeny formájú edényt három rétegben kibélelünk folpackkal úgy, hogy a szélein túllógjon.
Az aljára rozmaring hajtásokat teszünk. Erre rakjuk először az édesburgonya karikákat, kicsit fedésben és úgy, hogy a forma oldalára is jusson. Ezután egy brokkoli-sor középre, majd a körteszeletek, a répa, lilahagyma és végül a céklával zárjuk. Kicsit megnyomkodjuk, majd szorosan ráhajtjuk a fóliát. Kivágunk egy akkora kartonlapot, ami pont passzol a forma felületére, rátesszük és lenehezítjük. Én erre két fél kilós lencsés, illetve rizses zacskót használtam.

Hideg helyen egy napig érleljük.
Tálaláskor kicsomagoljuk és óvatosan tálcára, vagy tányérra borítjuk, majd a tetejéről is lefejtjük a fóliát.
Szeletekre vágva tányérokra tesszük.
A tahini öntet nagyon jól illik hozzá: 2 evőkanál tahini pasztát kikeverünk egy evőkanál frissen facsart citromlével, csipet sóval és egy gerezd zúzott fokhagymával, majd vízzel tejföl-sűrűségűre higítjuk.

Datolyaszilvás torta

Ezennel elkezdtem a bemelegítést a karácsonyi sütés-folyamra. Kellemes bevezető ezzel az egyszerű, de újszerű tortával, amit bátran ajánlok az ünnepnapok bármelyikére, sőt ajándékba is. Legfőbb hozzávalója a napsárga és soknevű datolyaszilva (hurma, kakiszilva, persimmon), ami püré formájában kerül a tésztába. Vásárláskor minél sötétebb színű, szinte átlátszó héjú példányokat válasszunk, vagy otthon érleljük még, ha ilyet nem kapunk. A puha gyümölccsel nagyon könnyű dolgunk van, hiszen nincsen magja sem, hámozás után szinte magától pépesedik a puha hús. Ilyenkor nagyon szeretem csak egy kis vaníliával turmixolni és magában elkanalazgatni, vagy a reggeli kásához keverni. Nem túl édes, nagyon kellemes ízű gyümölcs! Szeletelve mozzarellával is kiváló, mint alternatív caprese.
A tortának fantasztikus illata van, valóban kedvet csinál a további sütésekhez.
Ajánlok is néhányat az én kedvenceim közül - a bejglin és a mézes krémesen kívül - amik nálunk biztosan elkészülnek majd.
Citromkrémes mandulacsillag
Mézes-gyömbéres puszedli kandírozott gyömbérrel

Tojásfehérje elnyelők:
Látványos hibiszkuszos habcsók
Kókuszos-csokis hógolyók
Ánizsos keksz, ami lehet pisztáciás is

Jó készülődést!

Recept:

• 120 g aszalt áfonya
• 60 ml brandy, vagy whiskey
• 280 g liszt
• 2 teáskanál szódabikarbóna
• 1,5 teáskanál őrölt fahéj
• 3/4 teáskanál só
• 1/2 teáskanál frissen reszelt szerecsendió
• fél narancs reszelt héja
• 300 g barna nádcukor
• 170 g vaj
• 3 nagy, érett datolyaszilva
• 3 tojás
• 150 g dió, vagy pekándió, vagy törökmogyoró
• 2 teáskanál vaníliaesszencia

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki és béleljünk ki sütőpapírral egy 2-2,5 literes sütőformát - lehet szögletes, kerek, hosszúkás.
Az áfonyát az alkohollal felforraljuk, majd fedő alatt hagyjuk kihűlni.
A diófélét, vagy mogyorót alufóliára tesszük, 180 fokos sütőben 6-8 percig pirítjuk, majd késsel felaprítjuk. Ha törökmogyorót használunk, sütés után dörzsöljük le a héját.
Olvasszuk fel a vajat, hagyjuk hűlni.
A datolyaszilvát hámozzuk meg, majd botmixerrel pürésítsük. Körül-belül 370 ml gyümölcspürét kapunk.
Egy keverőtálban keverjük össze a lisztet, a szódabikarbónát, a fahéjat, a sót, a szerecsendiót és a cukrot.
Kézi habverővel adjuk a tojásokat a gyümölcspüréhez, majd adjuk hozzá a narancshéjat, a vajat és a vaníliaesszenciát.
Konyhai spatulával fokozatosan keverjük hozzá a lisztes keverékhez a tojásos-datolyaszilvás-vajas elegyet. Adjuk hozzá a párolt áfonyát és a pirított-aprított diót/mogyorót.
Öntsük a tésztát az előkészített formába. Tegyük a sütőbe és süssük 45-50 percig, amíg a tészta közepébe szúrt pálcikára nem ragad a tészta.
Rácson hagyjuk kihűlni.
Díszítéshez: 30 g vajat és 2 evőkanál porcukrot simára keverünk, hozzáadunk 1 teáskanál vaníliaesszenciát és 120 g natúr vajkrémet. Megkenjük a krémmel a tortát, tetejére vékonyra szeletelt datolyaszilvát teszünk.

Davis Lebovitz receptje alapján

Édes-csípős kuszkusz

A köretek sokszor mellőzött szerepére cáfol rá ez a gyönyörű színekben pompázó, nagyon ízes kuszkusz. A rengeteg édeskés sült zöldség illatozó fűszerekkel összesütve, mindez a világ legkönnyebben elkészíthető tésztaféléjével keverve feldobja még a legegyszerűbb sült csirkét is, nem beszélve egy csodálatos kacsacombról, -mellről, vagy valami nemes halról. Bátran ajánlom akár a karácsonyi menübe is beilleszteni, elrontani nem lehet, de kiváltani vele az esetleg már kicsit unalmas krumpli-rizs kupacokat annál inkább. A zöldségeket akár előre is megsüthetjük, azalatt a 15 perc alatt, amíg a kuszkusz megpuhul, újramelegíthetjük és már tálalhatjuk is.

Recept:

• 2 közepes sárgarépa
• 1 közepes paszternák
• 2 kisebb lilahagyma
• 2 darab fahéjrúd
• 2 csillagánizs
• 3 babérlevél
• 5 evőkanál olívaolaj
• fél teáskanál őrölt gyömbér
• negyed teáskanál őrölt kurkuma
• negyed teáskanál cayenne bors
• két csipet chilipehely
• 300 g sütőtök
• 4 db aszalt füge
• 170 g kuszkusz
• csipet sáfrány
• 260 ml zöldség alaplé, vagy víz
• 20 g vaj
• só

A sárgarépát és a paszternákot meghámozzuk, egyforma kockákra vágjuk. A lilahagymát pucolás után szintén nagyobb kockákra vágjuk. Tűzálló tálba terítjük, meglocsoljuk 4 evőkanál olívaolajjal, megszórjuk a fűszerekkel, sózzuk, közé rakjuk a fahéjat, babérlevelet és a csillagánizst. Összekeverjük és előmelegített, 180 fokos (gázsütő 6-os fokozat) tesszük, 15 percig sütjük. Közben meghémozzuk és nagyobb kockákra vágjuk a sütőtököt és hozzákeverjük a többi zöldséghez. További 30 percig sütjük.
Az aszalt fügék csumáját levágjuk, a fügéket kockákra vágjuk. A sült zöldségekhez adjuk másfél deci víz kíséretében, összekeverjük és még 10 percig sütjük.
Közben a kuszkuszt lábasba tesszük, rászórjuk a sáfrányt. Felöntjük a forró zöldség alaplével, vagy vízzel, enyhén sózzuk, rálocsolunk 1 evőkanál olívaolajat, összekeverjük, lefedjük és 10 percig pihentetjük. A végén villával elkeverjük benne a vajat.
Lazán összekeverjük a sült zöldségeket a megpuhult kuszkusszal.
Tálaláskor megszórhatjuk vágott petrezselyemmel, korianderrel, snidlinggel.
Halhoz, szárnyasokhoz kiváló.

Hippokrasz az ünnepekre

Azt hihetnők, hogy Hippokrateszről, a leghíresebb görög orvosról, az orvostudomány megalapítójáról nevezték el ezt a fűszeres, édes bort, amiből akár arra is következtethetnénk, hogy az ital gyógyító hatású. Középkori eleink is így gondolkodtak az akkoriban igen elterjedt alkohol-gyógynövény párosításokról, olyannyira, hogy szinte minden tünetnek megvolt a maga elixírje. De azt már azokban a századokban is belátták, hogy nem minden ízes, finom ital bír feltétlenül gyógyhatással, van, amit pusztán élvezeti értéke miatt érdemes kortyolgatni. Ebbe a csoportba tartozott a hippokrasz is, az elnevezés pedig a készítéséhez használt, patikákban és háztartásokban is használatos kúp alakú szűrőberendezés nevéből, a manicum hippocraticum-ból származik. Eleinte csak a nagyon gazdagok kiváltsága volt, hogy lakomák végén, mintegy desszertként, némi sütemény kíséretében fűszeres bort kortyolgattak, mivel a különleges, távoli vidékekről származó ízesítőkhöz csak ők tudtak hozzájutni. Később, amikor szélesebb néprétegek számára is elérhetőek lettek a "gyarmatáruk", esküvői, ünnepi asztalok kedvelt itala lett. A fűszerezése tulajdonképpen teljesen tetszőleges, pont ez az izgalmas benne, hogy mindig picit más végeredményt kapunk egyrészt a fűszerek összetétele, másrészt az áztatás idejének függvényében. A historikusan ajánlott fűszerek: fahéj, gyömbér, hosszú bors, vagy kubeba bors, szerecsendió, szerecsendió virág, szegfűszeg, kardamom, vanília, rozmaring, borókabogyó. Méz helyett használhatunk cukrot is, a középkorban az számított menőbbnek, én most a mézre szavazok, annak ellenére, hogy egy kicsit zavaros lesz tőle a bor.
Nagyon jó dolog egy szép üvegből illatos, ízes itókát kínálni az ünnepi asztal vendégeinek, biztos vagyok benne, hogy még az emésztésnek is jót tesz.


Recept:

• 2 l jó minőségű száraz fehér-, vagy vörösbor
• 6 evőkanál méz
• 2 rúd fahéj
• 6 szelet friss gyömbér
• 5 szelet galangagyökér
• 20 db szegfűszeg
• 6 szem kubebabors
• 8 szem koriandermag
• 4 db szerecsendióvirág
• 1 mokkáskanálnyi szerecsendió
• 4 szem szegfűbors
• 20 szem héjas mandula
• 4 nagy szelet Pink Lady alma

A fűszereket mozsárban enyhén összetörjük. A bor felét lábasba öntjük, felmelegítjük, de nem forraljuk. Hozzáadjuk a fűszereket és a mandulát, nagyon alacsony lángon 15 percig főzzük, elzárjuk a tüzet. Hozzáadjuk a bor másik felét, majd a mézet és az almát. Lefedjük, állni hagyjuk néhány órát, vagy akár egy éjszakát. Minél tovább áll, annál erősebb lesz az íze. Szűrőpapíron, vagy sűrű gézen keresztül üvegekbe, vagy egy nagy üvegbe szűrjük, lezárjuk és hideg helyen tarjuk. Fogyasztás előtt legalább egy órát szobahőmérsékleten tartjuk.
Aperitifnek sajttal, gyümölccsel, vagy étkezések végén desszertek mellé kínáljuk.
Pácolhatunk vele aszalt gyümölcsöket és húsokat is. 

Orosz céklás-heringes rakott saláta

Először is néhány részletkérdés: a cékla-répa-krumpli mennyiségét a méretbeli különbségekhez viszonyítva kalibráljuk, tehát a receptben megadott hármas szorzó nem szentírás, például három nagy céklához simán társulhat 5 kisebb krumpli, lényeg, hogy a végén mindenből nagyjából ugyanannyi legyen. Fontos, hogy ne főzzük túl a répát és a krumplit, mert akkor nehéz reszelni. A répa esetében általában elég 10 perc a forrástól számítva, a krumplinál méret- és fajta függő. A kiflikrumpli jó választás, mert nem fő szét, de esetében máris életbe lép a fentebb taglalt méret és mennyiség kényes viszonyrendszere. A céklát nehezebb túlfőzni, pláne, hogy sütőben sül, de azért óvatosan megszurkálhatjuk az alufólián keresztül, biztos ami biztos.
A natúr, olajban eltett heringfilét és a majonézt is az Arbat nevű orosz boltban vettem, ott mindig van és jó minőségű is. (Nagyon finomak a befőttjeik, savanyúságaik és az édességeik is, vigyázat!)
Mivel ez a saláta előző nap (és dupla adagban is) elkészíthető, látványos, nagyon finom és még egészséges is, megbecsült helye lehet az ünnepi asztalon mint előétel, vagy a hidegtálas kínálat egyik fogása.

Recept:

• 3 nagy cékla
• 3 nagy krumpli
• 3 nagy sárgarépa
• 500 g olajban eltett heringfilé
• 2 csokor újhagyma
• 3,5 dl majonéz
• 1,5 dl tejföl
• 1 evőkanál frissen facsart citromlé
• só, frissen őrölt bors

A céklákat megmossuk, hegye végüket levágjuk, egyenként alufóliába csomagoljuk és 200 fokos sütőben egy-másfél órát sütjük, amíg megpuhulnak.
A krumplikat megmossuk, sós vízben, héjában, egészben megfőzzük.
A répákat meghámozzuk, egészben, sós vízben megfőzzük.
Mindegyik zöldség esetében, de főleg a krumplinál és a répánál figyeljünk, hogy annyira főzzük meg őket, hogy már puhák legyenek, de reszelhető állagúak, tehát ne túlfőttek.
A kihűlt céklát, krumplit meghámozzuk, majd a a répával együtt nagy lyukú reszelőn külön tálakba lereszeljük őket.
Az újhagymát zöld részével együtt felkarikázzuk.
A heringet felkockázzuk.
A majonézt összekeverjük a tejföllel, sóval borssal és citromlével ízesítjük.
Amikor mindent így előkészítettünk, összeállítjuk a salátát: egy 2,5-3 literes űrtartalmú üveg (jénai) tálba lerakjuk a reszelt krumpli felét, rá a reszelt répa, majd a cékla felét. Erre rászórjuk a felkockázott hering felét, ráöntjük a kikevert majonéz felét és megszórjuk az újhagyma karikák felével. Ezután befejezzük a rétegezést ugyanebben a sorrendben a maradék zöldségekkel, heringgel, majonézzel, a tetején pedig az újhagymával.
Néhány órára, vagy egy éjszakára hideg helyen érleljük össze az ízeket.

A recept a már többször emlegetett Így főzünk mi című szakácskönyvből való, amit Mautner Zsófi írt a Menedék Egyesület Vasárnapi ebéd projektjének részeként.
A szakácskönyv letölthető formátuma: http://menedek.hu/sites/default/files/page-uploads/igyfozunkmi.pdf

A blogon megtalálható receptek a szakácskönyvből:
Kubai hagymás-ecetes pácolt hal
Azeri töltött lepény - kutab
Karamellás tejpuding

Karácsonyi mézes - gyömbéres puszedli

Minden ízében karácsonyi sütemény, gyorsan el is készül, akár az utolsó napok hajrájába is belefér, könnyen szállítható, ajándékcsomagba is kiváló. Egyszóval csodálatos tulajdonságokkal rendelkezik, egyetlen hibája talán visszafogott külseje. Egy darab mandulával, pisztáciával, vagy dióval a közepén eggyel megnövelhetjük a dekorativitási mutatóját, ezeket még nyersen kell a ragadós, nem igazán formázható tésztahalom közepére helyezni - körül-belül ott is marad sütés után is. A fenti fotó a dísztelen, de nem dicstelen változatot mutatja, mindkét változat megér egy próbát.

Recept:

• 180 g liszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 30 g kandírozott gyömbér
• 1/4 teáskanál só
• 110 g olvasztott vaj
• 70 g barna nádcukor
• 1 tojás
• 100 g méz
• esetleg mandula, dió, vagy pisztácia a díszítéshez

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (gázsütő 6-os fokozat).
Keverőtálban összekeverjük a lisztet, a szódabikarbónát, az apróra vágott gyömbért és a sót.
Konyhai robotgéppel, vagy kézi habverővel habosra keverjük a vajat és a cukrot, majd hozzáadjuk a tojást és a mézet, ezzel is jól kikeverjük. Végül összedolgozzuk a lisztes keverékkel is.
Sütőpapírral kibélelt tepsire egymástól 4-5 cm-es távolságban púpos teáskanálnyi mennyiségeket teszünk a kissé ragadós tésztából. Ha használunk, a halmok tetejére tesszük a mandulát, diót, vagy pisztáciát. 7-8 percig sütjük, amíg aranybarna lesz. Rácson hagyjuk kihűlni.
Ebből a mennyiségből körül-belül 40-45 db lesz.
Érdemes dupla adagban sütni, ajándéknak és vendégségbe is kiváló.
Makifood receptje alapján.

Mézeskalács

Ezt a receptet használom már évek óta, mert finom, jól formázható és szépen sül. Egyetlen nehézség a gyúrás, ugyanis kicsit nehezen áll össze. Főleg, hogy én 2 kg lisztből szoktam csinálni, na az férfi munka.

• 50 dkg finom liszt
• 2 tk szódabikarbóna
• 6,5 dkg vaj
• 17 dkg porcukor
• 1 kk fahéj
• 1/2 kk őrölt szegfűszeg
• 1/2 kk őrölt gyömbér
• 2 tojás
• 12 dkg méz

A mézet a vajjal egy edényben langyosra melegítjük. Hozzáadjuk a villával elkevert tojásokat. Keverőtálban összekeverjük a lisztet, a porcukrot, a szódabikarbónát és a fűszereket. Beleöntjük a mézes elegyet és kitaró munkával összegyúrjuk. Hideg helyre tesszük pár órára, vagy egy éjszakára.
Amikor aztán sütni szeretnénk, gyúródeszkán 3-4 mm-esre nyújtjuk, szebbnél szebb formákat vágunk belőle és előmelegített sütőben 180 fokon sütjük. Sütés előtt megkenhetjük kis vízzel higított tojássárgával, de úgyis szép lesz, ha csak vízzel kenjük át őket. Hamar megsülnek, figyelni kell!
Sütés után díszíthetjük cukormázzal, nálunk ez a nagy móka. Ehhez 1 tojásfehérjét 20 dkg átszitált porcukorral kell felverni, majd zacskóba tölteni, annak sarkán icipici lukat vágni, és a krémből mintákat rajzolni a kalácsokra.
Jó sütést mindenkinek!