Karácsonytól Vízkeresztig: mince pie

 

Ennek a süteménynek olyan gazdag a gasztrokulturális háttere, hogy órákig tudnék róla beszélni. Olykor bele is kezdek barátaimnak és családtagjaimnak és nem is lehetek teljesen elégedetlen az eredménnyel - egy darabig türelmesen hallgatják. 

A keresztes lovagokkal kezdődött minden, amikor keleti fűszerekkel, aszalt gyümölcsökkel és ízemlékekkel gazdagodva tértek haza a szigetországba. Az angol húsos pite meg csak erre várt, végre érdekes lett és drága, így elfoglalhatta méltó helyét az ünnepi, karácsonyi asztalokon. 

Teltek az évszázadok a pite szempontjából viszonylagos békében, apróra vagdalt nyúl-, marha-, birka-, szárnyashússal, olykor nyelvvel (!), aszalt gyümölcsökkel töltve és ekkor még nagy formákban sütve, amikor a Cromwell vezette puritánok túl fényűzőnek ítélték a karácsonyt és vele együtt a mincemeat pie-t is betiltották. Ezalatt az idő alatt a pitesütés illegalitásba vonult, közösség-megtartó ereje pedig ennélfogva  csak fokozódott. Amikor aztán újra szabad volt pitéket tölteni mindenféle jóval, lassan elmaradt belőle a hús, több lett a cukor, a mincemeat pie-ból mince pie lett. Egyvalami maradt a régi időkből: a marhafaggyú - a tradicionális mincepie-okba a mai napig tesznek belőle. (Egyébként teljesen ízetlen, csak az állagot befolyásolja és Angliában granulátumként is kapható.) (Az én receptemben nincs, csak egy kevés vajat tettem a töltelékbe.)

Ám az ilyen nagymúltú ételeknek nemcsak történelmük van, hanem történetük is, ettől jelentenek többet önmaguknál, jelen esetben egy süteménynél. A mince pie díszítése a betlehemi csillagról, fűszerei a három napkeleti bölcsről, gyümölcsei Jézusról és az apostolokról mesélnek karácsony első napjától kezdve egészen január 6.-ig, Vízkeresztig. Ebben a 12 napban szokás ugyanis kínálni, ajándékozni a kis édes kosárkákat. 

"... my true love sent to me, A partridge in a pear tree." szól a versike. 

"köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán - mi így tudjuk magyarul.

A mince pie-nak mindig nagyon örül az, aki kapja, sütni pedig egyszerű és élvezetes foglalatosság. A töltelékből általában marad és maradjon is, mert szuper dolgokra használhatjuk: tölthetünk vele sült almát, meringue (habcsók) -kosárkákat, kalácspudinghoz keverhetjük, süthetünk vele crostata-t, vagy egyszerűen sajtok mellé kínálhatjuk.

Recept:

a tésztához:

• 455 g liszt
• 300 g hideg vaj
• 1 teáskanál só
• 120 ml hideg víz

a töltelékhez:

• 1 nagy alma (Pink Lady, Golden, nem túl savas fajta)
• 120 g aszalt szilva
• 50 g aszalt áfonya
• 30 g aszalt sárgabarack
• 30 g aranymazsola
• 50 g mazsola
• 50 g cukrozott narancshéj
• 1 kezeletlen héjú narancs leve és reszelt héja
• fél teáskanál reszelt szerecsendió
• fél teáskanál őrölt gyömbér
• fél teáskanál őrölt szegfűszeg
• csipet só
• 1,5 evőkanál barna nádcukor
• 2 evőkanál brandy, vagy konyak
• 1,5 dl tokaji aszú
• 20 g vaj
• szükség szerint víz

A tésztához először a lisztben elkeverjük a sót, majd gyors mozdulatokkal, vagy konyhai robotgép keverőlapátjával elmorzsoljuk a hideg vajjal, annyira, hogy amikor már körül-belül borsónyi vajdarabokat látunk, befejezhetjük a morzsolást. Ekkor fokozatosan adjuk hozzá a vizet és abban a pillanatban, amikor összeállt a tészta, nem gyúrjuk tovább. Folpack fólián korongot lapítunk a tésztából és legalább egy órára hűtőbe tesszük.

A tölteléket legjobb előző nap elkészíteni, de hűtőben akár két-három hétig is tárolhatjuk, ezért sem érdemes ennél kevesebbet készíteni belőle. (Bármikor kedvet kaphatunk egy újabb adag megsütéséhez, vagy a maradékot egyéb módon is felhasználhatjuk, amint fentebb kitértem rá.)

Az aszalt szilvát, -barackot kis kockákra vágjuk, a cukrozott narancshéjat, ha egészben van, szintén. Az almát meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, apróra vágjuk. 

Vastag falú lábasba tesszük a többi aszalvánnyal együtt. Hozzáadjuk a narancshéjat és -levet, a fűszereket, a cukrot és az alkoholokat is. Sokszor, a végefelé mind gyakrabban megkevervőkanále puhára és krémesre főzzük, közben, ha nagyon besűrűsödne, kis vizet adva hozzá. Kóstolgassuk is, ha nem találjuk elég édesnek, cukrozhatjuk, kevés alkohol is mehet még bele, főleg, ha a későbbi fogyasztók nem gyerekek. Körül-belül egy óra alatt fő a megfelelő állagúra, enyhén darabosra és minden alkotóelemében puhára. 

A vajat akkor adjuk a hozzá, amikor már langyosra hűlt.

Félretesszük, hagyjuk az ízeket összeérni.

Sütéskor a hűtőből kivett tésztát 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk. 8 cm átmérőjű köröket szúrunk belőle, ezekkel béleljük ki a muffinsütő előzőleg kivajazott mélyedéseit. Minden kosárkába egy evőkanálnyi tölteléket simítunk, tetejét pedig kiszúrt tésztacsillaggal, vagy tetszőleges formákkal borítjuk. Felvert tojással kenjük, 180 fokos előmelegített sütőben 15-20 perc alatt pirosra sütjük.

Langyosra hűlve könnyen kiemelhető a formából. Tálra rendezzük, porcukor szórással díszítjük.

A fenti tésztamennyiségből 25-30 mince pie kosárkánk lesz.

Aszalt sárgabarackos csicseriborsó leves

Édeskés ízével, nyarat idéző színeivel igazi lélekmelegítő ez az örmény-grúz eredetű leves. Nem mellesleg tartalmas és nagyon egyszerű.
Az aszalt sárgabarack meglepő lehet egy alapvetően fűszeres, sós környezetben, de a tálaláskor hozzáadott joghurtnak köszönhetően szépen összesimul, ami esetleg különvált volna.


Recept:

• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 fej hagyma
• 60 g gersli (árpagyöngy)
• 1,2 l zöldség alaplé, vagy víz (vagy szárnyas alaplé, ha nem vegetáriánus verziót szeretnénk)
• 125 g aszalt sárgabarack
• 50 g főtt, konzerv csicseriborsó
• só, frissen őrölt bors
• friss menta, petrezselyem a tálaláshoz
• sűrű görög joghurt a tálaláshoz

Közepes fazékban melegítsük fel az olajat, tegyük rá a vékony szeletekre vágott hagymát. Alacsony lángon főzzük, amíg puha és üveges lesz.
Adjuk hozzá a megmosott gerslit, forgassuk át, majd keverjük bele a négyfelé vágott aszalt sárgabarackot is. Öntsük fel az alaplével, vagy vízzel, sózzuk, borsozzuk. 20-25 percig főzzük, amíg a barack és a gersli megpuhul. Végül hozzáadjuk a lecsöpögtetett csicseriborsót, ezzel csak éppen felforraljuk. Ha szükséges még sózzuk, borsozzuk.
Forrón, joghurttal és friss, vágott mentával, petrezselyemmel fogyasztjuk.

Naomi Duguid receptje alapján.

Kombinált kompót

Első újévi receptemben szerényen gondolkodom. Pár darab puhulóban lévő almában, kevés aszalványban. A nagy ünnepi dőzsölés után jól esik most alig vásárolni és az itthoni készletekből gazdálkodni. Például kompótot főzni.
A kompót számomra az egyik legotthonosabb étel, ha létezik ilyen fogalom. Anyukánk főzi nekünk, amikor betegek vagyunk, nagymamánknál mindig van belőle egy kis fazékkal és csak úgy bele lehet kanalazni. A legjobb rész pedig, amikor kiihatjuk a már gyümölcsök nélküli levet!
Nem is lehet/érdemes sokat variálni rajta, én is csak annyit tettem most, hogy jóféle aszalványokkal kevertem a téli almát. Koncentrált ízükkel gazdagították, cukortartalmukkal édesítették a kompótot, utólagos édesítésre alig volt szükség.
Azért egy kis kísérletezést is megengedtem magamnak: forró olívaolajon egy szelet friss gomolyasajtot sütöttem, pici mézet csurgattam rá - ezzel és a karácsonyról maradt összetört mézeskaláccsal ettem a langyos, leszűrt kompótot. Mit mondjak, így sem volt rossz!

Recept:

• 2 alma
• 4-5 db aszalt alma
• 4-5 darab aszalt körte
• 2 db aszalt füge
• fél (Meyer) citrom leve
• kis darab friss gyömbér
• fél rúd fahéj
• 1 db babérlevél
• 3 db szegfűszeg
• pár szál friss kakukkfű
• csipet só
• barna nádcukor, vagy méz ízlés szerint (3-4 teáskanál)

Az aszalt gyümölcsöket kisebb fazékba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, főzni kezdjük. Hozzáadjuk a fűszereket és a sót. 5 percig főzzük.
Közben megpucoljuk és feldaraboljuk az almát, azt is a fazékba tesszük. Ráfacsarjuk a citromlevet és ha szükséges, vizet is öntünk még hozzá, de csak annyit, hogy éppen ellepje a gyümölcsöket. Hozzáadjuk a cukrot, vagy mézet is, de közben kóstolgassuk, nem jó, ha túl édes és az aszalványok eleve édesek.
Körül-belül 8 percig főzzük, amíg a gyümölcsök megpuhulnak.

Diós töltött pisztráng

Újdonsült perzsa szakácskönyvem, a Taste of Persia (írója Naomi Duguid) fantasztikus olvasmány, az ember szinte elfelejti, hogy szakácskönyvet lapozgat. A perzsa kulináris örökséghez tartozó országok, Irán, Kurdisztán, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország városaiban, falvaiban, piacain járunk és tényleg, mintha mi magunk is ott lennénk. A receptek közötti rövid történetekből nagyon sok részletet megtudhatunk egy-egy alapanyag fontosságáról, a mai élet jellegzetességeiről, a családok életéről. A fotók is ezt támasztják alá - az ételfotókon kívül mindegyik szinte pillanatfelvételnek tűnik, valóban olyan, mint egy utazás, tele élményekkel, kedves emberekkel, színekkel, örökre megmaradó pillanatokkal.
A fejezetek címeiből is sokat megtudhatunk ennek a hihetetlen történelmi távlatokkal rendelkező régiónak a konyhai hagyományairól: Ízek és fűszerek, Saláták és zöldségek, Leves-mennyország, Töltött zöldségek és tészták, Halak, Grillezett húsok, Egytálételek, Rizs és egyéb gabonák, Lepénykenyerek, Édességek, Gyümölcsök.
Olyan gazdag a könyv és olyan sok benne (szinte mindegyik) az izgalmas recept, hogy fogadalmat tettem: most egy darabig nem veszek új szakácskönyvet.
Elsőként ezt az azeri diós pisztrángot készítettem el. A diót gyakran használják húsos, fűszeres ételek mártásához, zöldséges töltelékekhez, nem csak édességekhez, mint ahogy nálunk megszokott. A pisztránghoz is nagyszerűen illett, szinte nem is kell hozzá köret, annyira laktató.

Recept:

• 4 db körül-belül 25 dekás pisztráng
• 3 evőkanál napraforgó-, vagy olívaolaj
• 3 közepes fej hagyma
• 160 g dió
• 40 g birsalmasajt, aszalt szilva és/vagy sárgabarack vegyesen, 
• 1,5 teáskanál só
• 1 evőkanál citromlé

Melegítsük elő a sütőt 190 fokra.
Az aszalt gyümölcsöt áztassuk be negyed órára langyos vízbe. (Ha birsalmasajtot is használunk, azt nem kell beáztatni.)
A hagymákat vágjuk apróra és dinszteljük puhára egy evőkanál olajon.
A diót tegyük késes aprítógépbe és daráljuk meg. Adjuk hozzá a hagymát, a lecsöpögtetett aszalt gyümölcsöt és fél teáskanál sót, keverjük tovább együtt a gépben. Adjuk hozzá a citromlevet, ezzel is keverjük el.
Béleljünk ki egy a halaknak megfelelő méretű tepsit sütőpapírral, akkorával, ami bőven túllóg a halak méretén.
A pisztrángokat mossuk meg, töröljük kívül-belül szárazra és helyezzük a tepsire egymás mellé.
Sózzuk meg a belsejüket, majd locsoljuk meg a maradék olajjal kívül és belül is. Töltsük meg a diós pasztával mindegyik halat. Ha marad valamennyi töltelék, azt gyúrjuk gombócokká és tegyük a tepsibe a halak közé. Fektessünk sütőpapírt a tetejére és az alsó papír kilógó széleivel hajtogassuk össze.
Tegyük a sütőbe és 30 percig süssük.
A papírból kibontva azonnal tálaljuk, tetszés szerint krumplisalátával, rizzsel, friss zöldsalátával.

Naomi Duguid: Taste of Persia című könyve alapján.

Facebook: https://www.facebook.com/rakottkert/

Instagram:https://www.instagram.com/rakottkert/