Pirított mandulás olajbogyó saláta

Még szerencse, hogy az olajbogyó télen-nyáron ugyanolyan, így a hidegebb évszakokban is tökéletesen megidézhető vele a nyár. Ebbe a salátába belepakolhatjuk többféle változatát, attól lesz igazán jó. Na meg a lassan sült fokhagymától, amit, ha ez alkalomból csinálunk, csináljunk jó sokat, hogy később is használhassuk titkos, különleges favoritként. És hát a pirított-sós manduláról se feledkezzünk meg, ami formában, színben, ízben is gyönyörű összhangba kerül a bogyókkal és minden más hozzávalóval. Szóval van ebben minden, amiért érdemes körbeülni a tálat és csipegetni, kanalazni, magokat diszkréten tányérkába gyűjteni.

Recept:

• 400 g olajbogyó, vegyesen lehet fekete, aszalt és zöld is
• 1 evőkanál lecsöpögtetett nagyszemű kapribogyó (elhagyható)
• 100 g mandula
• 1 dl extra szűz olívaolaj
• 1 citrom
• 20 gerezd konfitált fokhagyma
• 1 egész szárított chili paprika
• 1 teáskanál friss rozmaringlevél durvára vágva
• 1 teáskanál friss kakukkfűlevél durvára vágva
• frissen őrölt bors
• 2 babérlevél
• só

A mandulát összekeverjük egy teáskanál olívaolajjal és egy csipet sóval. Sütőpapírral bélelt tepsire terítjük és 180 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt megpirítjuk.
Az olajbogyókat leszűrjük, tálba tesszük. A citromot alaposan megmossuk, héját zöldséghámozóval csíkokban lehámozzuk, a fehér bunda nélkül. Az olajbogyókra szórjuk. Hozzáadjuk a konfitált fokhagymagerezdeket és a felaprított zöldfűszereket, a borsot, a babérleveleket és az egész chilit is. Meglocsoljuk az olívaolajjal, összekeverjük. Tálalás előtt megszórjuk a pirított mandulával.

Vasárnapi ebéd projekt és kubai hagymás - ecetes pácolt hal

Körbeülni egy terített asztalt, jókat enni és közben beszélgetni talán a legjobb dolog a világon. Lehet nagy társaság, vagy csak két ember, nyár, vagy tél, otthon, vagy vendégségben, az örömmel készített és elfogyasztott étel mindig, mindenhol összekapcsolja és sokáig elkíséri a résztvevőket.
Ezt az örömteli, izgalmas folyamatot szervezte meg és segítette végig a Menedék Egyesület Vasárnapi ebéd című projektjében magyar és itt élő betelepülő családok között. Nagyon nagy élmény volt részt venni a projekt minden fázisában és nagyon büszke vagyok a családomra, hogy ők is azonnal igent mondtak rá, miután engem megkeresett az Egyesület önkéntese, Dia.
Mi végülis két mongol családdal kerültünk kapcsolatba. Az első alkalom nálunk volt. Nagyon sokat nevettünk és persze jókat ettünk is. Igyekeztem olyan ételsort összeállítani, ami jellegzetesen magyar, de nem a legáltalánosabb módon, szóval nem akartam gulyást, vagy pörköltet főzni. Így esett a választásom az erdélyi tokányra kétféle húsból, puliszkával, előtte aszalt szilvás savanyúkáposztaleves, desszertnek pedig a nagymamám almás lepénye. Evés közben szó esett munkáról, családi történetekről, kávéról, a mongol hidegekről, a csodálatos betűikről és még sok mindenről. Alig tudtuk abbahagyni.
A másik családnak, akik minket láttak vendégül nem volt könnyű dolguk, mert ezen előzmények nélkül kapcsolódtak be a projektbe, nem ismertek minket. Megható volt látni a családi összefogást a főzéstől a nyelvi nehézségek leküzdéséig mindenben. A marhahúsos-zöldséges levesük fantasztikus volt, a gombóc/botz evésnél meg azt a játékot játszottuk, hogy a gőzölt után a sültet kóstoltuk, utána megint a gőzöltet, hogy végül ne tudjuk eldönteni, melyik a jobb.
A projektzáró rendezvényen minden résztvevő újra találkozhatott, a fotókiállításon beleláthattunk a többi család közös ebédjeibe-vacsoráiba is és pazar ételkóstolón ízelítőt kaptunk az alkalomra készült szakácskönyv ételeiből. A könyv címe: Így főzünk mi - messziről jött budapestiek. A szerző, Mautner Zsófia (alias Ch.és V.), tizenöt hazánkban élő külföldi receptjeit és történeteit élte át és jegyezte le. Izgalmas és felemelő munka lehetett, ezt ő is írja, a könyv pedig át is adja.
Azok közül az ételek közül, amikhez a bulin hozzájutottam, ez a kubai marinált hal ízlett a legjobban, úgyhogy amint kézhez kaptam az ajándék példányomat, azonnal el is készítettem. Biztosan nem ez lesz az utolsó amit kipróbálok ebből a nagyon szép, nagyon inspiráló szakácskönyvből. ( Itt letölthető.)

Recept:

• 2dl olívaolaj
• 2 hagyma vékonyra szeletelve
• 1 teáskanál barnacukor
• 40 dkg harcsafilé nagyobb kockákra vágva
• só, bors
• 1,2 dl fehérborecet
• 10 szem feketebors
• 2 babérlevél
• 2 ágacska kakukkfű
• 10 dkg fekete olajbogyó

A hagymát négy evőkanál olajon lassú tűzön puhára dinszteljük. Amikor megpuhult, hozzáadjuk a cukrot és világosbarnára karamellizáljuk.
A felkockázott halat sózzuk, borsozzuk. Felforrósítunk egy serpenyőt, beleteszünk négy evőkanál olívaolajat. Rátesszük a harcsadarabokat és néhány perc alatt minden oldalán megpirítjuk.
Egy kis edényben felmelegítjük az ecetet és egy-két percig forraljuk, hogy elveszítse vad savasságát.
Mélyebb tálba, esetleg befőttesüvegbe tesszük a halat, rá a hagymát. Ráöntjük a még meleg ecetet és a maradék olívaolajat. Hozzáadjuk a borsot, a babérlevelet, a kakukkfüvet és az olajbogyót. Lefedve hűtőbe tesszük egy éjszakára. Néhány napig eltartható. Szobahőmérsékleten fogyasszuk.

Mutatok néhány képet a vendégségekről:
Az előkészület képei nálunk:

Pótasztal kellett:

A mongol család előkészületei, készül a botz.

Karácsony előtt voltunk. Ők is tartják, aztán a Holdújévet is.

Sült csirke, kicsit csípős

Marokkói csirke címet akartam először adni ennek a bejegyzésnek, de nem szeretném félrevezetni olvasóimat. Fűszerhasználatban igaz a marokkói vonal, de elkészítésben nem annyira. Ott inkább párolják, fűszeres, bő lében főzik a húsféléket, gyakran zöldségekkel együtt. Nem jártam még arrafelé sajnos, pedig pl.a tagine-t megkóstolnám, ami pont egy ilyen fűszeres, gyakran zöldségekkel dúsított szaftban lassan párolódó emblematikus ételük. Illetve speciális edényük neve, amiben ezt az ételt főzik. Illetve mindkettő.
Az én csirkém csak sült a sütőben az illatos fűszerekkel, de így is lett finom szaftja, gyönyörű színe és mennyei íze. A csípősségért a harisszát terheli a felelősség, aki esetleg nem szereti, hagyja ki.

Recept:

• 1-1,5 kilós csirke
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• 1 teáskanál őrölt kurkuma
• 1 teáskanál őrölt gyömbér
• 1 teáskanál harissza
• fél citrom leve
• 1 dl olívaolaj
• só, bors
• 15 dkg fekete olajbogyó

Egy nagy tálban, amibe a csirke is belefér, összekeverjük a fűszereket, a harisszát, a citromlevet, az olívaolajat, sót, borsot. Beletesszük a csirkét, megforgatjuk a pácban, jól körbedörzsöljük mindenhol. Lefedjük a tálat és egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap sütés előtt két órával kivesszük a hűtőből, még egyszer megforgatjuk, szobahőmérsékleten tartjuk.
Sütőedénybe tesszük, mellével lefelé. Köré szórjuk az olajbogyót. Előmelegített, 180 fokos sütőben másfél órát sütjük, félidőben egyszer megfordítjuk. Amikor a bőre ropogós, elzárjuk a sütőt és 10 percig pihentetjük a húst.

Egyszerű, gyors és autentikus köret hozzá a kuszkusz. Ehhez 250 g kuszkuszt 6 dl forró szárnyas alaplével, vagy vízzel felöntünk, 10 percig lefedve hagyjuk, hogy az össze folyadékot magába szívja és megpuhuljon. (A forró folyadékba előzőleg tehetünk egy csipet sáfrányt, így még szebb és finomabb lehet a kuszkuszunk!) Másfél evőkanál olívaolajjal elkeverve fellazítjuk a szemeket. Hozzáadunk egy marék mazsolát, egy marék apróra vágott aszalt sárgabarackot, felaprított friss korianderzöldet, egy evőkanál frissen facsart citromlevet. Sózzuk, borsozzuk.
A darabokra vágott csirkét finom szaftjával, az olajbogyóval és a kuszkusszal tálaljuk.

Tapenade

Ennek a krémnek három fő összetevője, a fekete olajbogyó, a kapribogyó és a szardella is erősen sósak, összekeveredve is sósak maradnak, a végeredmény viszont nagyon gazdag, üdítő ízvilág a sósságon kívül. Marseille-i kaviárnak is hívják, Provance-ban a legnépszerűbb kóstoló falat.
Mi is adhatjuk előételként, kevés jó minőségű borecetet hozzáadva salátára tehetjük, vagy kifőtt tésztához keverjük.
Készülhet zöld olajbogyóból is, de ha lehet egész, magozatlan bogyót vásároljunk, pl. keleti fűszereket árusító, vagy török boltokban. Sokkal jobb ízük van. Az olajbogyó magozása pedig gyerekjáték: egy széles pengéjű késsel enyhén megnyomjuk a szemeket, ekkor szétnyílnak és a magot már könnyen ki tudjuk venni.

Recept:

• 180 g olajbogyó
• 1 szardellefilé (olajban eltett)
• 2 teáskanál kapribogyó
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl olívaolaj
• néhány bazsalikomlevél, ha van otthon

Magozzuk ki és aprítsuk fel az olajbogyót. Ha van mozsarunk, tegyük bele a szardellát, zúzzuk péppé, adjuk hozzá a kaprit, a fokhagymát, a bazsalikomot, dolgozzuk össze. Adjuk hozzá az olajbogyót, ezzel is keverjük finomra. Végül adagoljuk hozzá az olívaolajat, hogy kenhető krémet kapjunk.
Mindezt csinálhatjuk késes robotgéppel, vagy turmixszal is, csak vigyázzunk, ne legyen teljesen homogén a végeredmény, maradjanak benne darabok.