2017. január 12., csütörtök

Datolyás-fahéjas csiga íróval, hideg napokra


Az író az a tejtermék, amit nálunk nem könnyű beszerezni, pedig a vaj készítése során anélkül létrejön, hogy külön akarni kéne. Azt olvasom, hogy régen az állatok etetésére tartották csak méltónak, amit nem nagyon tudok elhinni, hiszen a hagyományos gazdálkodásban nem volt helye a pazarlásnak... Mindenesetre valahogy így maradtunk, író nélkül. A mai napig nem nagyon lehet kapni még a családi tejfeldolgozóknál sem. Legalábbis én így jártam eddig. Nemrég viszont felfedeztem, hogy ennek a német márkának a termékei között megtalálható az író is (németül buttermilch). A Fény utcai piac A sajtos nevű boltjában mindig van.
Eddig az információ. Most pedig még egy kicsit az íróról, amivel a hazai szokásokkal ellentétben Európa északi felén, Amerikában és Indiában előszeretettel sütnek-főznek. Indiában például chaas-nak hívják és egyfajta turmixként isszák természetesen sok-sok fűszerrel. Nagyon egészséges, mert zsírban szegény, fehérjében viszont gazdag, sok benne a kálcium és mindenféle jótékony baktérium. Nagy melegben hűsítő hatású, szóval nyáron el ne felejtsük kipróbálni ízesített italként! Süteményekbe, kevert tésztákba, amerikai palacsintába is nagyon jól használható. És kelt tésztákba, mint az alábbi példa mutatja.
A datolyás-fahéjas csigák kelesztett tésztája könnyű lett és foszlós, a töltelék pedig illatos és édes. Hideg téli délutánokra tökéletes. Ha pedig nem fogyna el mind, máris ajánlok egy kókusztejes kalácspudingot (csigapuding) a további hasznosításra.

Recept:

a tésztához:
  • 550 g liszt
  • 1 teáskanál só
  • 300 ml író
  • 40 g vaj
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 evőkanál cukor
  • 1/4 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 tojás
a töltelékhez:
  • 25 g olvasztott vaj
  • 1 bio narancs reszelt héja
  • 2 evőkanál barna nádcukor
  • 2 teáskanál őrölt fahéj
  • 1/2 teáskanál őrölt kardamom
  • 200 g datolya
  • 2 marék mandula, vagy dió
  • 2 evőkanál naspolyazselé, vagy baracklekvár
  • 2 evőkanál cukor
A lisztet, a sót és a szódabikarbónát tegyük egy nagy keverőtálba.
Az élesztőt morzsoljuk bele egy deci langyos vízbe, adjuk hozzá az egy evőkanál cukrot, futtassuk fel. (Használhatunk a friss élesztő helyett egy zacskó instant élesztőt is, akkor nem kell felfuttatni, csak elkeverni a vízzel.)
Az írót és a vajat egy kis lábasban langyosra melegítjük.
A liszthez adjuk az élesztős folyadékot, a langyos, írós vajat és a tojást. Dagasztókaros robotgéppel, vagy kézzel hólyagosra-foszlósra dagasztjuk. Cipóvá formázzuk, belisztezzük, konyharuhával letakarjuk, langyos helyen egy óra alatt a duplájára kelesztjük.
Közben előkészítjük a töltelék hozzávalóit: a datolyát kimagozzuk, apróra vágjuk, a manndulát, vagy diót felaprítjuk, a vajat felolvasztjuk.
A megkelt tésztát lisztezett deszkán  körül-belül 35x25 cm-es téglalapra nyújtjuk. Megkenjük az olvasztott vajjal, ráreszeljük a narancshéjat, megszórjuk a cukorral, a datolyával és a mandulával/dióval. Hosszanti oldalánál kezdve feltekerjük, majd éles késsel 2-2,5 cm széles szeletekre vágjuk. Az így készült csigákat kivajazott, sütőpapírral kibélelt sütőtálba fektetjük egymás mellé, de nem szorosan. Még fél óráig letakarva kelni hagyjuk.
A sütőt 190 fokra előmelegítjük.
A csigákat a sütőbe tesszük, 20-25 percig sütjük, amíg a tetejük enyhén megpirul.
A lekvárt 2 evőkanál cukorral és egy-két evőkanál vízzel felforrósítjuk. Ezzel a keverékkel megkenjük a még forró csigák tetejét. 
Szétválasztva az egyes darabokat, tálra rendezzük. Langyosan a legfinomabb.



Kókusztejes kalácspuding maradék csigákból
  • 6 db datolyás-fahéjas csiga
  • 400 ml kókusztej
  • 3 dl tej, vagy tejszín
  • 2 tojás
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 teáskanál vaníliaesszencia
  • 20 g vaj
Egy hőálló formát kivajazunk és elrendezzük benne a csigákat. Szét is szedhetünk egyet-kettőt, hogy jól kitöltsék a rendelkezésre álló teret. Megkenjük vajjal mindegyik darabot. A kókusztejet, a tejszínt, vagy tejet elkeverjük a cukorral, a tojásokkal és a vaníliával. A keveréket a csigákra öntjük és egy órát állni hagyjuk.
Előmelegített, 190 fokos sütőben 20 percig sütjük.
Melegen fogyasztjuk.




2017. január 5., csütörtök

Céklarizs - saláta aszalt szilvás öntettel


Először is szeretném felhívni a figyelmet, hogy amit itt láttok, az egy teljesen friss gasztro-trend. Mármint a céklarizs. Szóval nem egy sima nyers-cékla saláta, bármilyen megtévesztő is a látvány. És azért gasztro-trend, mert olvastam a 2017-es előrejelzéseket, többfélét, és az egyikben írták, hogy a tavalyi nagyhatású cukkinispagetti után most a céklarizs következik, meg a szójabab-spagetti és a borsó-tészta (?). Ezek közül a céklarizs előállítása tűnt a legegyszerűbbnek, mivel csak egy késes robotgép kell hozzá, ami felaprítja a céklát és már rá is foghatjuk, hogy céklarizs.
Ezután a művelet után kellő tisztelettel bántam vele, mégiscsak egy trendről van szó. Portóiban párolt aszalt szilvával kevertem, a pároló léből készítettem az öntetet, külön-külön pirítgattam hozzá a magokat. Elkészítés után egy órát állni hagytam, hogy az ízek összeérjenek. Rozskenyérrel, esetleg feta-, vagy kecskesajttal kiegészítve nagyon finom és persze egészséges saláta.
Buzdítok mindenkit számtalan variáció kipróbálására, cékla csodálatos alapanyag.
A 2017-es előrejelzések egyébként egyértelműen a zöldségek egyre változatosabb felhasználásának irányába mutatnak, amit emblematikusan jelez az is, hogy a január végén megrendezésre kerülő Bocuse d'Or nemzetközi szakácsversenyen a két fogás közül az egyiket idén először csak zöldségekből kell elkészíteniük a versenyzőknek.
A tenger gyümölcsei helyett is a tenger növényei a menők, remélem nem annyira, hogy a kipusztulásukig arassa őket az emberiség azon fele, akik hozzáférnek.
A világnak ezen a felén szerencsére sokféle zöldség-gyümölcs áll rendelkezésünkre, ezeket kell minél fantáziadúsabban, minél kevesebb veszteséggel felhasználni, érlelni, tartósítani, fermentálni és akkor még trendik is leszünk, nem csak felelősen cselekvő, örömmel alkotó, kíváncsi emberek.

Recept
  • 4 cékla
  • 6 szem aszalt szilva
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 1 teáskanál barna mustármag
  • 1 evőkanál szezámmag
  • 1 evőkanál napraforgómag
  • 1 evőkanál tökmag
  • 1 teáskanál friss kakukkfű
  • kis csokor snidling
  • kis csokor friss kapor
  • 1 dl portói bor
  • fél narancs leve
  • 1 teáskanál balzsamecet
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
  • fél teáskanál só
A céklát meghámozzuk, negyedekbe vágjuk, késes robotgépben rizsszem nagyságúra aprítjuk. Tálba tesszük.
Az aszalt szilvát negyedekbe vágjuk. Egy kis fazékba tesszük a portóit és egy deci vizet. Felforraljuk, beletesszük az aszalt szilvát, öt percig főzzük, amíg megpuhul, majd szűrőkanállal kiszedjük, a folyadékot pedig tovább forraljuk, amíg körül-belül két evőkanálnyi marad belőle és besűrűsödik. 
A mustármagot serpenyőben fél percig pirítjuk, majd a szezámmagot, napraforgómagot és tökmagot is megpirítjuk. (Külön-külön szebben pirulnak.)
A snidlinget és a kaprot felaprítjuk, a kakukkfüvet leveleire szedjük.
A lilahagymát felaprítjuk.
Elkészítjük az öntetet: az aszalt szilva besűrített főzőlevét összekeverjük a sóval, a narancslével és a balzsamecettel, majd hozzáadjuk az olívaolajat és krémesre keverjük.
A céklához keverjük a mustármagot, a hagymát és elkeverjük az öntettel. Megszórjuk a pirított magokkal és a zöldfűszerekkel.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...