2019. november 20., szerda

Kolozsvári rakott káposzta



"azt hiszem nem veszik rossz néven olvasóim, ha itt néhány szó kommentárral szolgálok az erdélyi konyhának ehhez a gyöngyéhez." Az idézet Magyar Elektől való, az Ínyesmester szakácskönyvében így kezdi bevezetőjét a kolozsvári rakottkáposztáról szólván. A gyöngyszemeket néha újra számba kell venni, ezért most következzenek az én kommentárjaim a családi recept előtt.
Tudvalevő, hogy Erdélyben nem fűszereztek pirospaprikával, ez a kolozsvári rakott káposzta esetében is így van, Kövi Pál: Erdélyi lakomája és az én másik, kolozsvári kiadású, erdélyi recepteket tartalmazó szakácskönyvem tanúsága szerint is. Én viszont férjem nagyapjától lestem el ezt a receptet és ő, bár nagybányai születésű volt, már "magyarosabban" fűszerezett. Mi ezt szoktuk meg, ezért a hús elkészítéséhez mindig teszek egy kis fűszerpaprikát.
A hússal kapcsolatos másik fontos részlet, hogy én apróra vagdalva és nem darálva készítem hozzá a pörköltet, ez is szokás kérdése, szerintem ebben a formában jobban illik ehhez az ételhez. A darált hús maradjon a rakott kelhez.
A savanyúkáposzta ízesítése már saját fejlesztés, sokat dob az ízeken, ha ezt is különleges figyelemmel pároljuk. Gondolok itt egy kanálka cukorra, a tokaji borra és a borsikafűre, más néven csomborra.
Az eredeti recept (és az Ínyesmester) kolbászt is javasol a rétegek közé, illetve a tetejére karmonádlit, vagyis rövidkaraj szeleteket. Egyiket sem próbáltam még, de ha valamit, akkor inkább a karmonádlit, bár igazság szerint nem hiányzik több hús az összhatáshoz. Tökéletesen elég a piruló kolozsvári szalonna.
A főtt tojás viszont kihagyhatatlan a felső rétegben, nagyon szeretem, ahogy a káposzta és a tejföl alatt kicsit megsül.

Recept:
  • 1 kg savanyúkáposzta
  • 700 g sertéshús (lapocka, esetleg tarja)
  • 300 g rizs
  • 2 fej hagyma (egy közepes és egy kicsi)
  • 1 teáskanál cukor
  • 2 evőkanál sertészsír
  • 2 evőkanál napraforgóolaj
  • 1 dl tokaji aszú, vagy szamorodni
  • 1 teáskanál borsikafű
  • 1 teáskanál őrölt pirospaprika
  • só, frissen őrölt bors
  • 4 darab 10 perces főtt tojás
  • 500 g zsíros tejföl
  • 100 g füstölt kolozsvári szalonna
A kisebbik hagymát apróra vágjuk, az olajon puhára dinszteljük. Hozzáadjuk az egyszer átöblített savanyúkáposztát, a kockacukrot, jól átforgatjuk. Ráöntjük a bort és egy deci vizet, megszórjuk a borsikafűvel. 15-20 perc alatt puhára pároljuk.
A rizst kevés olajon átforgatva kétszeres mennyiségű vízzel, egy teáskanál sóval megfőzzük.
A húst kis kockákra vágjuk (kisebbre a szokásos pörkölt mérethez képest). A zsírt felolvasztjuk, rátesszük a másik, előzőleg felkockázott hagymát, megdinszteljük. Hozzáadjuk a húst, megpirítjuk, megszórjuk a pirospaprikával, sózzuk, borsozzuk, puhára főzzük. Ha szükséges, olykor kevés vizet öntünk alá, hogy szaftja is legyen.
A tojásokat megpucoljuk, felszeleteljük.
A főtt rizst és a húst össze is keverhetjük, így egyszerűbb a rétegezés.
Amikor minden hozzávalót így előkészítettünk, kivajazott, vagy -zsírozott tűzálló edénybe rakjuk: alulra vékony rétegben káposztát, rá a rizs felét, majd a húst, vagy ha összekevertük, a húsos rizs felét. Azután ismét egy réteg káposzta, hús/rizs. Erre a rétegre rakjuk a főtt tojás karikákat, majd a záró káposztaréteget. Tetejét megkenjük az elkevert tejföllel, melyre vékonyra vágott szalonnacsíkokat teszünk.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 30-40 perc alatt megsütjük.
Pár perc pihentetés után tálaljuk.



1 megjegyzés:

Kósa Márta írta...

Főtt tojás és szalonna nélkül.... zsírral!
Nagyon szeretem!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...