"Szedj középszerű ugorkát, tisztogasd meg, de meg ne hasogasd, se a végeit el ne metéld, és valamennyire hadd szivárkodjék a vize, azután rakd edénybe kaporral elegy, és jó sós meleg ecettel öntsd meg, mint a káposztát, és néha-néha forgasd meg. Ha pedig hamar akarsz benne enni, rakd fazékba, tölts vizet reá, ecetet, sót, kaprot belé és a tűzön forrald fel, mihelyt felforr, tedd jeges vízbe, mindjárt megérik, és ehetel benne."
Ez a nagyvonalú recept Ugorkát télre sózni címmel Misztótfalusi Kis Miklós 1695-ben kiadott kolozsvári szakácskönyvében található. Érdekes, hogy az uborkával való bánásmódról (be ne vágd, le ne metéld, szárítsd meg) sokkal részletesebb útmutatást ad, mint a pontos mennyiségekről, ami manapság minden receptleírás alfája és omegája. Talán akkoriban volt egy közös tudás amire alapozni lehetett? Aki főzött, ismerte az arányokat és az ízeket, egy szakácskönyvnek csupán a főzési módokat, az összetevők felsorolását kellett tartalmaznia, a többit hozzátette a tapasztalat és a hagyomány. Aki bizonytalan volt, megkérdezte a nagymamáját, a szomszédot, a másik szakácsnét.
Na, de nem szaporítom a szót, az alábbi recepthez nem ecetes, hanem a megbízható családi mitológia szerint elkészített nyári kovászos uborkát használunk, jó minőségű krumplit, sűrű joghurtot, egy kis fokhagymát szigorúan vágva, nem préselve. Arányokat is megadok, de csak a pontosság kedvéért, a fentiek fényében hagyatkozzunk ősi tudásunkra.
Recept:
- 1 kg kiflikrumpli, vagy más aprószemű krumpli
- 8-10 db kovászos uborka
- 350 g görög joghurt
- 1 gerezd fokhagyma
- só
- friss kapor
- 2 evőkanál olivaolaj
A kovászos uborkákat hosszában négyfelé vágjuk, apróra vágjuk.
A joghurtot összekeverjük egy csipet sóval és az apróra vágott fokhagymával.
A krumplit és az uborkát salátástálba tesszük, ráöntük az ízesített joghurtot, összekeverjük.
Meglocsoljuk olivaolajjal, tetejére vágott kaprot szórunk.
Sült halhoz például remek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése