Mézes - narancsos rizsfelfújt

A rizsfelfújt nekem mindig a gyerekkort idézi. Akkor rizskoch-nak hívtuk. Amikor hazajöttünk az iskolából, már elő volt készítve, csak meg kellett sütni. Kicsit száraz volt, de jó volt.
Egyébként szeretem tartani magam ahhoz a régimódi hagyományhoz, hogy egy héten egyszer egy tartalmas leves után valamilyen édes tészta az ebéd. Legtöbbször péntek ez a nap; most előbbre hoztam, ugyanis volt egy sürgősen felhasználandó tej a hűtőben.

Recept

• egy bögre rizs ( rizottónak valót használtam most, Arborio fajtát )
• 3/4 liter tej
• 4 evőkanál méz
• 2 teáskanál vaj
• 2 tojás
• 1 rúd vanília
• 2 egész kardamom
• 1 narancs leve
• szeletelt mandula
• barna nádcukor

A rizst megmossuk, lecsöpögtetjük. Mély lábasba tesszük, ráöntünk egy bögre vizet, hozzáadunk 1 teáskanál vajat, felforraljuk, majd közepes lángon megvárjuk, amíg a vizet teljesen magába szívja. Akkor hozzáadjuk a tej nagy részét, 2 evőkanál mézet, a vanília kikapart magjait és a kardamomot. Lassú tűzön sűrűre és puhára főzzük. Közben hozzáadjuk a maradék tejet is.  Csak óvatosan kevergessük. Félretesszük, hűlni hagyjuk.
A sütőt előmelegítjük 190 fokra.
A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját kikeverjük a maradék vajjal és mézzel, a fehérjét habbá verjük. ( Ha van véletlenül egy maradék fehérjénk, azt is hozzáadhatjuk. )
A rizst elkeverjük a narancslével, majd a tojássárgás keverékkel, végül a habbal. Egy mély tűzálló tálat kivajazunk, meghintjük szeletelt mandulával, beleöntjük a rizses keveréket. A tetejét sűrűn megszórjuk  nádcukorral és szeletelt mandulával.
Kb. 40 percig sütjük, amíg a teteje megpirul. Belül egy kicsit még lágy marad, de szerintem pont ettől lesz finom, krémes.
Narancslekvárral, vagy más, nem túl édes lekvárral tálaljuk.