Karácsonytól Vízkeresztig: mince pie

 

Ennek a süteménynek olyan gazdag a gasztrokulturális háttere, hogy órákig tudnék róla beszélni. Olykor bele is kezdek barátaimnak és családtagjaimnak és nem is lehetek teljesen elégedetlen az eredménnyel - egy darabig türelmesen hallgatják. 

A keresztes lovagokkal kezdődött minden, amikor keleti fűszerekkel, aszalt gyümölcsökkel és ízemlékekkel gazdagodva tértek haza a szigetországba. Az angol húsos pite meg csak erre várt, végre érdekes lett és drága, így elfoglalhatta méltó helyét az ünnepi, karácsonyi asztalokon. 

Teltek az évszázadok a pite szempontjából viszonylagos békében, apróra vagdalt nyúl-, marha-, birka-, szárnyashússal, olykor nyelvvel (!), aszalt gyümölcsökkel töltve és ekkor még nagy formákban sütve, amikor a Cromwell vezette puritánok túl fényűzőnek ítélték a karácsonyt és vele együtt a mincemeat pie-t is betiltották. Ezalatt az idő alatt a pitesütés illegalitásba vonult, közösség-megtartó ereje pedig ennélfogva  csak fokozódott. Amikor aztán újra szabad volt pitéket tölteni mindenféle jóval, lassan elmaradt belőle a hús, több lett a cukor, a mincemeat pie-ból mince pie lett. Egyvalami maradt a régi időkből: a marhafaggyú - a tradicionális mincepie-okba a mai napig tesznek belőle. (Egyébként teljesen ízetlen, csak az állagot befolyásolja és Angliában granulátumként is kapható.) (Az én receptemben nincs, csak egy kevés vajat tettem a töltelékbe.)

Ám az ilyen nagymúltú ételeknek nemcsak történelmük van, hanem történetük is, ettől jelentenek többet önmaguknál, jelen esetben egy süteménynél. A mince pie díszítése a betlehemi csillagról, fűszerei a három napkeleti bölcsről, gyümölcsei Jézusról és az apostolokról mesélnek karácsony első napjától kezdve egészen január 6.-ig, Vízkeresztig. Ebben a 12 napban szokás ugyanis kínálni, ajándékozni a kis édes kosárkákat. 

"... my true love sent to me, A partridge in a pear tree." szól a versike. 

"köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán - mi így tudjuk magyarul.

A mince pie-nak mindig nagyon örül az, aki kapja, sütni pedig egyszerű és élvezetes foglalatosság. A töltelékből általában marad és maradjon is, mert szuper dolgokra használhatjuk: tölthetünk vele sült almát, meringue (habcsók) -kosárkákat, kalácspudinghoz keverhetjük, süthetünk vele crostata-t, vagy egyszerűen sajtok mellé kínálhatjuk.

Recept:

a tésztához:

• 455 g liszt
• 300 g hideg vaj
• 1 teáskanál só
• 120 ml hideg víz

a töltelékhez:

• 1 nagy alma (Pink Lady, Golden, nem túl savas fajta)
• 120 g aszalt szilva
• 50 g aszalt áfonya
• 30 g aszalt sárgabarack
• 30 g aranymazsola
• 50 g mazsola
• 50 g cukrozott narancshéj
• 1 kezeletlen héjú narancs leve és reszelt héja
• fél teáskanál reszelt szerecsendió
• fél teáskanál őrölt gyömbér
• fél teáskanál őrölt szegfűszeg
• csipet só
• 1,5 evőkanál barna nádcukor
• 2 evőkanál brandy, vagy konyak
• 1,5 dl tokaji aszú
• 20 g vaj
• szükség szerint víz

A tésztához először a lisztben elkeverjük a sót, majd gyors mozdulatokkal, vagy konyhai robotgép keverőlapátjával elmorzsoljuk a hideg vajjal, annyira, hogy amikor már körül-belül borsónyi vajdarabokat látunk, befejezhetjük a morzsolást. Ekkor fokozatosan adjuk hozzá a vizet és abban a pillanatban, amikor összeállt a tészta, nem gyúrjuk tovább. Folpack fólián korongot lapítunk a tésztából és legalább egy órára hűtőbe tesszük.

A tölteléket legjobb előző nap elkészíteni, de hűtőben akár két-három hétig is tárolhatjuk, ezért sem érdemes ennél kevesebbet készíteni belőle. (Bármikor kedvet kaphatunk egy újabb adag megsütéséhez, vagy a maradékot egyéb módon is felhasználhatjuk, amint fentebb kitértem rá.)

Az aszalt szilvát, -barackot kis kockákra vágjuk, a cukrozott narancshéjat, ha egészben van, szintén. Az almát meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, apróra vágjuk. 

Vastag falú lábasba tesszük a többi aszalvánnyal együtt. Hozzáadjuk a narancshéjat és -levet, a fűszereket, a cukrot és az alkoholokat is. Sokszor, a végefelé mind gyakrabban megkevervőkanále puhára és krémesre főzzük, közben, ha nagyon besűrűsödne, kis vizet adva hozzá. Kóstolgassuk is, ha nem találjuk elég édesnek, cukrozhatjuk, kevés alkohol is mehet még bele, főleg, ha a későbbi fogyasztók nem gyerekek. Körül-belül egy óra alatt fő a megfelelő állagúra, enyhén darabosra és minden alkotóelemében puhára. 

A vajat akkor adjuk a hozzá, amikor már langyosra hűlt.

Félretesszük, hagyjuk az ízeket összeérni.

Sütéskor a hűtőből kivett tésztát 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk. 8 cm átmérőjű köröket szúrunk belőle, ezekkel béleljük ki a muffinsütő előzőleg kivajazott mélyedéseit. Minden kosárkába egy evőkanálnyi tölteléket simítunk, tetejét pedig kiszúrt tésztacsillaggal, vagy tetszőleges formákkal borítjuk. Felvert tojással kenjük, 180 fokos előmelegített sütőben 15-20 perc alatt pirosra sütjük.

Langyosra hűlve könnyen kiemelhető a formából. Tálra rendezzük, porcukor szórással díszítjük.

A fenti tésztamennyiségből 25-30 mince pie kosárkánk lesz.