2012. május 20., vasárnap

Vasárnapi ebéd projekt és kubai hagymás - ecetes pácolt hal


Körbeülni egy terített asztalt, jókat enni és közben beszélgetni talán a legjobb dolog a világon. Lehet nagy társaság, vagy csak két ember, nyár, vagy tél, otthon, vagy vendégségben, az örömmel készített és elfogyasztott étel mindig, mindenhol összekapcsolja és sokáig elkíséri a résztvevőket.
Ezt az örömteli, izgalmas folyamatot szervezte meg és segítette végig a Menedék Egyesület Vasárnapi ebéd című projektjében magyar és itt élő betelepülő családok között. Nagyon nagy élmény volt részt venni a projekt minden fázisában és nagyon büszke vagyok a családomra, hogy ők is azonnal igent mondtak rá, miután engem megkeresett az Egyesület önkéntese, Dia.
Mi végülis két mongol családdal kerültünk kapcsolatba. Az első alkalom nálunk volt. Nagyon sokat nevettünk és persze jókat ettünk is. Igyekeztem olyan ételsort összeállítani, ami jellegzetesen magyar, de nem a legáltalánosabb módon, szóval nem akartam gulyást, vagy pörköltet főzni. Így esett a választásom az erdélyi tokányra kétféle húsból, puliszkával, előtte aszalt szilvás savanyúkáposztaleves, desszertnek pedig a nagymamám almás lepénye. Evés közben szó esett munkáról, családi történetekről, kávéról, a mongol hidegekről, a csodálatos betűikről és még sok mindenről. Alig tudtuk abbahagyni.
A másik családnak, akik minket láttak vendégül nem volt könnyű dolguk, mert ezen előzmények nélkül kapcsolódtak be a projektbe, nem ismertek minket. Megható volt látni a családi összefogást a főzéstől a nyelvi nehézségek leküzdéséig mindenben. A marhahúsos-zöldséges levesük fantasztikus volt, a gombóc/botz evésnél meg azt a játékot játszottuk, hogy a gőzölt után a sültet kóstoltuk, utána megint a gőzöltet, hogy végül ne tudjuk eldönteni, melyik a jobb.
A projektzáró rendezvényen minden résztvevő újra találkozhatott, a fotókiállításon beleláthattunk a többi család közös ebédjeibe-vacsoráiba is és pazar ételkóstolón ízelítőt kaptunk az alkalomra készült szakácskönyv ételeiből. A könyv címe: Így főzünk mi - messziről jött budapestiek. A szerző, Mautner Zsófia (alias Ch.és V.), tizenöt hazánkban élő külföldi receptjeit és történeteit élte át és jegyezte le. Izgalmas és felemelő munka lehetett, ezt ő is írja, a könyv pedig át is adja.
Azok közül az ételek közül, amikhez a bulin hozzájutottam, ez a kubai marinált hal ízlett a legjobban, úgyhogy amint kézhez kaptam az ajándék példányomat, azonnal el is készítettem. Biztosan nem ez lesz az utolsó amit kipróbálok ebből a nagyon szép, nagyon inspiráló szakácskönyvből. ( Itt letölthető.)

Recept:
  • 2dl olívaolaj
  • 2 hagyma vékonyra szeletelve
  • 1 teáskanál barnacukor
  • 40 dkg harcsafilé nagyobb kockákra vágva
  • só, bors
  • 1,2 dl fehérborecet
  • 10 szem feketebors
  • 2 babérlevél
  • 2 ágacska kakukkfű
  • 10 dkg fekete olajbogyó
A hagymát négy evőkanál olajon lassú tűzön puhára dinszteljük. Amikor megpuhult, hozzáadjuk a cukrot és világosbarnára karamellizáljuk.
A felkockázott halat sózzuk, borsozzuk. Felforrósítunk egy serpenyőt, beleteszünk négy evőkanál olívaolajat. Rátesszük a harcsadarabokat és néhány perc alatt minden oldalán megpirítjuk.
Egy kis edényben felmelegítjük az ecetet és egy-két percig forraljuk, hogy elveszítse vad savasságát.
Mélyebb tálba, esetleg befőttesüvegbe tesszük a halat, rá a hagymát. Ráöntjük a még meleg ecetet és a maradék olívaolajat. Hozzáadjuk a borsot, a babérlevelet, a kakukkfüvet és az olajbogyót. Lefedve hűtőbe tesszük egy éjszakára. Néhány napig eltartható. Szobahőmérsékleten fogyasszuk.

Mutatok néhány képet a vendégségekről:
Az előkészület képei nálunk:


Pótasztal kellett:


A mongol család előkészületei, készül a botz.



Karácsony előtt voltunk. Ők is tartják, aztán a Holdújévet is.


2 megjegyzés:

Zizi írta...

Húú, ez fantasztikus élmény lehetett. A projekt is kiváló ötlet! Jó lett volna benne részt venni!

konyharuha írta...

Tényleg nagyon jó volt.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...