2012. április 16., hétfő

A japán nők titkai



Az azonos című könyvet pár éve kaptam ajándékba. Szerzője Amerikában élő japán hölgy. A japán házi konyha alapfogásait és filozófiáját ismerteti édesanyja főztjéhez kapcsolódó emlékei és későbbi, Amerikában vezetett japán háztartása tükrében, pontosan olyan érzelmesen, ahogyan bármelyikünk tenné a saját gyerekkori ízeit, hangulatait idézve. A könyvben szereplő 35 recept a főbb alapanyagok felhasználásához kapcsolódik.
Néha elővettem, olvasgattam ezt a kis kötetet, ki is próbáltam talán ezt-azt.  De csak mostanában merek ténylegesen hozzáfogni a japán konyha bizonyos, számunkra szokatlannak tűnő főzési eljárásaihoz, ismerős alapanyagok másfajta ízesítéséhez, elkészítéséhez. A bátorságom Makitól jön, akinek az óráin nagyon sok szó esik pont az alapanyagokról, felhasználási lehetőségekről. Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy ha látom, hogyan készül valami, mit mivel használnak, stb, utána már egyedül is magabiztosabb vagyok, olyannyira, hogy változtatni is merek. Maki egyébként pontosan erre biztat, receptjeiről mindig mondja, hogy az csak egy változat. És most már attól sem ijedek meg, ha japán receptekben sake és mirin szerepel a hozzávalók között, mert az elsőt vodkával, a másodikat tokajival lehet helyettesíteni, ha véletlenül nem teljes a japán alapfelszereltségünk.
Az alábbi marhahúsos ragu a könyv egyik receptje alapján készült és azért tetszett, mert kevés húsból bőséges étel ígéretét nyújtja. És tényleg: 30 dkg nagyon vékonyra szeletelt marha hátszín felhasználásával 4 embernek elegendő főétel lett. Ráadásul viszonylag gyorsan.
A japán étkezés titka a sokféle zöldség használata, a változatosság, a kis mennyiség és magas minőség, ami legfőképpen az étel tiszteletében és az elkészítés gondosságában nyilvánul meg. A napokban felhívott egy barátnőm, aki nemrég jött vissza Japánból. Azt mondta, ha úgy ennénk, mint ott, nagyon csinosak lennénk mindig. Akkor ez a japán nők titka. Szerintem nem lehetetlen becsempészni a fenti elveket a mai magyar étkezésbe sem.

Recept:

  • 30 dkg marha hátszín
  • 1 hagyma félbe vágva és felszeletelve
  • 3 újhagyma felkarikázva
  • 1 nagy sárgarépa gyufaszálra, vagy vékony karikákra vágva
  • 450 ml zöldség-, vagy szárnyas alaplé
  • 1 evőkanál barna cukor
  • 1 teáskanál tengeri só
  • 3 evőkanál szójaszósz
  • 1 evőkanál vodka
  • 1 teáskanál tokaji aszú
  • 2 centis gyömbérdarab hámozva, apróra vágva
  • 500 g főtt rizs
A húst úgy tudjuk legkönnyebben 2-3 mm-es szeletekre vágni, ha félig megfagyasztjuk. Amikor felvágtuk, tegyük félre, hogy szobahőmérsékletű legyen, amikor főzni kezdjük.
Wokban, vagy magas oldalfalú, széles serpenyőben tegyük oda az alaplevet és a vodkát. Erős tűzön forraljuk fel, tegyük bele a hagymát és az újhagymák fehér részét. Közepes tűzön 5 percig főzzük. Adjuk hozzá a szójaszószt, a cukrot, a sót és a tokajit. Tegyük bele a marhahúst és erős tűzön addig főzzük, amíg megpuhul. Mivel nagyon vékony szeletek, ez hamar megtörténik, 3-5 perc. Zárjuk el a tüzet, fedjük le az edényt.
Tálaláskor a tányérokba szedett főtt rizsre halmozzuk a húst és a zöldségeket, bőségesen meglocsoljuk a szafttal, megszórjuk az újhagyma zöldjével és a friss gyömbérrel.
A második képen látható a háttérben egy kis zöld kupac, szintén ebből a könyvből származó spenótos recept, a másik kedvencem. A következő bejegyzésem annak a leírása lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...