Töltött mángold

Mind méretét, mind formáját tekintve a mángold nem is lehetne alkalmasabb arra, hogy belegöngyöljenek valamit, én pedig szeretem a mindenféle töltött leveleket. Így nem volt nehéz egymásra hangolódni és összehozni egy minden bonyodalomtól mentes, nagyon finom egytálételt.
Jót tesz neki, ha áll egy kicsit, ezért előre tervezhető vendégváró ételnek is kiváló, persze hűtőben tárolva, tálalás előtt langyosra melegítve.
Sűrű citromos-kapros görög joghurt és jó kovászos kenyér, csapati vagy pita a legjobb kísérője.


Recept:

• 20 db nagy mángoldlevél (lehet színes is)
• 400 g darált marhahús
• 100 g rizs
• 2 fej hagyma
• 2 evőkanál napraforgóolaj
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 sárgarépa
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 doboz konzerv darabolt paradicsom, vagy 500 g friss, forrázott, hámozott, magozott paradicsom
• fél rúd fahéj
• 1 babérlevél
• só, frissen őrölt bors

A mángoldleveleket megmossuk, lecsöpögtetjük. Vastag szárukat levágjuk, félretesszük.

Párolóedényben, vagy bambuszpárolóban, forrásban lévő víz fölött 4 részletben körül-belül 3 percig pároljuk a leveleket, majd tálcára tesszük.

A töltelékhez félig megpároljuk a megmosott rizst: lábasban egy teáskanál olajon átforrósítjuk, enyhén sózzuk, annyi vizet öntünk rá amennyi éppen ellepi, lefedve 5 percig főzzük, majd elzárjuk, 10 percig pihentetjük a fedő felemelése nélkül.

Az egyik hagymát apróra vágjuk, 1 evőkanál olajon egy csipet sóval meghintve puhára dinszteljük.

A darált húst keverőtálba tesszük, alaposan összegyúrjuk a langyosra hűlt rizzsel és hagymával, egy teáskanál sóval és bőven mért frissen őrölt borssal.

A mángoldleveleket egyenként  felgöngyöljük egy-egy evőkanál töltelékkel.

Egy széles, vastag falú lábasba tesszük az olívaolajat, puhára dinszteljük benne a másik, vékony szeletekre vágott hagymát. A sárgarépát megpucoljuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük, a félretett mángoldszárakat és a fokhagymát felaprítjuk. Ezeket is a hagymához adjuk, két-három percig pirítjuk.

Hozzáadjuk a paradicsomkonzervet, vagy az előkészített friss paradicsomot felkockázva.

A mártáshoz adjuk a fahéjat és a babérlevelet is, sózzuk, borsozzuk. 2dl vizet, vagy ha van, zöldség alaplevet öntünk hozzá, felforraljuk. A mártásba tesszük a mángoldos töltelékeket. 

Lefedve, alacsony lángon 30-40 percig főzzük.

Tálaláskor adjunk hozzá egy csipet sóval, citromlével és vágott kaporral elkevert görög-joghurtot.

Forrón, langyosan és hidegen is nagyon finom.

Darafelfújt

Ahogy ígértem, időnként élni fogok az Ínyesmester menüajánlataival, most meg is teszem, immáron átlépve a nyári szemeszterre. Most önkényesen egyetlen desszertet emeltem ki a hétköznapok sorából, mert soha nem ettem még darafelfújtat és nagyon kíváncsi voltam rá. Nálam jött, látott és győzött. A recepten semmit nem változtattam, bár elsőre kikerekedett a szemem a hat darab tojás láttán, de spórolós nagymamámnak üzentem, hogy ne nézzen ide. Szuperkönnyű hétköznapi édesség, tartalmas leves, főzelék után, vagy uzsonnára is kitűnő. A tészta még elbír több citromhéjat, aki szereti.
Amitől igazán nyári lesz és ami nincs a képen, az a gyümölcsköret. Mondanom sem kell, ezen a téren rengeteg variációs lehetőség áll előttünk a nyár folyamán. A recept végén adok is pár ötletet: málna nyersen, meggy főzve, barack sütve - ahogy adja magát.

Recept:

• 3 dl tej
• 3 evőkanál búzadara
• 1 csipet só
• 50 g vaj
• 6 tojás
• 6 evőkanál porcukor
• 1 teáskanál vanília esszencia, vagy vaníliával érlelt kristálycukor
• 1 kezeletlen héjú citrom reszelt héja
• vaj, búzadara, mák a formák előkészítéséhez

A tejet közepes méretű lábasba öntjük, hozzáadjuk a búzadarát és egy csipet sót, majd folytonos keverés mellett sűrűre főzzük. A tűzről levéve elkeverjük benne a vajat, hűlni hagyjuk.

Közben szétválasztjuk a tojásokat. A sárgáját egy nagy keverőtálban a porcukorral fehéredésig keverjük, hozzáadjuk a vaníliás ízesítést is esszencia, vagy érlelt kristálycukor formájában.

A fehérjét habbá verjük.

A főtt, vajas búzadarát elvegyítjük a tojássárgás krémmel, belereszeljük a citromhéjat, majd először belekeverjük a felvert fehérje egyharmadát, majd óvatos, alulról fölfelé irányuló mozdulatokkal a maradékot is hozzáadjuk.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. 

Kivajazunk két 10x20-as négyszögletes formát. Az alját búzadarával, az oldalait mákkal szórjuk ki, majd elosztjuk bennük a tésztát. Egy nagyobb, magas falú tepsibe tesszük a megtöltött formákat, forró vizet öntünk köréjük, a sütőbe tesszük és 40 percig sütjük, amíg a tészta felemelkedik (szinte kibuggyan) és világosbarna lesz a felülete.

Amikor megsültek, kivesszük a sütőből és a vízfürdőből is, hűlni hagyjuk. Készüljünk föl, a tészta összeesik, ez a sorsa.

Langyosra hűlve kiborítjuk a formából. (Én az egyiket a tetejére, másikat a talpára fordítottam, ez látszik a fotón.) Megszórhatjuk porcukorral, virággal díszíthetjük, de legfőképpen adjunk hozzá valamilyen gyümölcsköretet. Magozott meggyet két-három kanál cukorral, pici fahéjjal sűrűre főzve, málnát nyersen, mézzel összeturmixolva, sárgabarackot, fügét sütve, stb., stb.

Zöldet! - újhagyma krémleves

A karanténban töltött hónapok zavarba ejtő befelé fordulása után különösen jól esik a koranyár  bőkezűen áradó zöldje - ezt most egy levesbe is belesűrítettem.
Sok hozzáfűzni valóm nincs is, talán csak annyi, hogy a turmixolás után a passzírozás esetleg feleslegesnek tűnik, de nem az, attól lesz igazán sima és krémes a levesünk.
Jó zöldítést!

Recept:

• 10 db kövér újhagyma
• 300 g friss zöldborsó (pucolás előtti súly)
• 1 zsenge karalábé
• 40 g vaj
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 l zöldség alaplé, vagy víz
• 1 csokor petrezselyem, néhány bazsalikomlevél
• só, frissen őrölt bors
• pár csepp citromlé
• a tálaláshoz olívaolaj, mentalevél

A karalábét meghámozzuk, kis kockákra vágjuk.
A borsót megpucoljuk.
Az újhagymák fehér részét karikákra vágjuk, a vajon és a két evőkanál olívaolajon puhára dinszteljük. Hozzáadjuk az újhagyma felkarikázott zöld szárát, ezzel is átforgatjuk.
Sózzuk, borsozzuk.
Rátesszük a karalábét, felöntjük az alaplével és 10 percig főzzük. Hozzáadjuk a borsót, még 5 percig főzzük, megszórjuk a vágott petrezselyemmel és a bazsalikomlevéllel.
Botmixerrel simára pürésítjük, majd szitán átpasszírozzuk.
Citromlével és ha szükséges, még sóval, borssal ízesítjük.
Olívaolajjal és mentalevéllel tálaljuk.
Langyosan és hidegen is kitűnő!

Zsályás - rozmaringos csirkecomb

Kicsit úgy vagyok a csirkehússal, mint a régi magazinok lapozgatásával: minden ismerős benne, mégis öröm újra felfedezni. Ezzel a recepttel ilyesmi élményben volt részem, kívánok nektek is hasonlókat.

Recept:

• 4 egész csirkecomb
• 2 evőkanál olívaolaj
• 3 szál friss rozmaring
• 10 friss zsályalevél
• 3 gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 evőkanál fehérborecet
• 3-4 szardella filé
• 2 teáskanál kapribogyó

A csirkecombokat az ízületeknél kettévágjuk, szárazra töröljük.
A zsálya és rozmaring leveleket a fokhagymával együtt apróra vágjuk.
Egy vastag falú lábasban felmelegítjük az olajat, a csirkecombok mindkét oldalát aranyszínűre pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk. Megszórjuk a zsályás-rozmaringos fokhagymával, elkeverjük.
Felöntjük a borral és a borecettel. Lefedjük, alacsony lángon 40-45 percig főzzük. Közben meleg vízzel pótoljuk a folyadékot, ha szükséges.
A szardellát és a kapribogyót apróra vágjuk és a csirkéhez keverjük. (Ha sóban eltett szerdellánk és kaprink van véletlenül, ezeket előbb alaposan öblítsük le!)
Egy-két percig erős tűzön összefőzzük, majd lehúzzuk a tűzről.
Sült újkrumplival, párolt spárgával, spenóttal tálaljuk.

Pinolata - toszkán fenyőmagos torta

Az articsóka májusban ellepi a toszkán kerteket, a szivárványba pont belefér egy középkori város, az angyalok Fiat Puntoval járnak és menő szemüvegük van, talpadon vízhólyagokkal simán lehet gyalogolni, a Good luck! és az olasz buszmenetrend pedig összetartozó fogalmak. Ezeket tavaly óta tudom, meg még azt is, hogy a toszkán reggelizőasztalokon süteményekben és tortákban nincsen felső határ.
Egy ilyen asztalon láttam meg először a Pinolatát, akkor persze még nem tudtam a nevét. Külső egyszerűsége, belső krémessége ízlésem szerint való volt, nem is feledkeztem el róla itthon sem. Találtam hozzá jó receptet, meg is sütöttem párszor és most végre ide is lejegyzem.
Legyen ez egyéves évforduló-ünnepe első és remélem nem utolsó zarándokutunknak a Via Francigena-n!

Recept:
a tésztához:

• 180 g szobahőmérsékletű vaj
• 150 g cukor
• 3 tojás
• 180 g finomliszt
• 2 teáskanál foszfátmentes sütőpor
• 1 marék fenyőmag

a krémhez:

• 500 ml 3,5 zsírtartalmú tej
• 3 tojássárgája
• 5 evőkanál cukor
• 1 teáskanál vaníliaesszencia
• 2 evőkanál finomliszt
• 100 g eper

Először a krémet készítsük el, mert annak teljesen ki kell hűlnie, mielőtt a tésztába töltjük.
A tejet egy vastag falú lábasban forrásig hevítjük. Közben egy keverőtálban a tojássárgákat és a cukrot fehéredésig keverjük, majd hozzáadjuk a vaníliát és a lisztet is. Folytonos keverés mellett lassan hozzáöntjük a forró tejet, majd az egészet visszaöntjük a lábasba és kevergetve, alacsony hőmérsékleten sűrűre főzzük. Félretesszük, időnként átkeverjük, kihűtjük.

A tésztához keverőtálba tesszük a vajat és a cukrot, habosra keverjük. Egyenként beledolgozzuk a tojásokat, majd a sütőporral elvegyített liszttel is összedolgozzuk.

Kivajazunk, sütőpapírral kibélelünk egy 23 cm-es kapcsos tortaformát.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A tészta egyik felét cukrászzacskóba (vagy egyszerű zacskóba) töltjük, a másik felét pedig a tortaforma aljába simítjuk. Az epret megpucoljuk, negyedekbe vágjuk és a tésztára szórjuk. Az elsó rétegre rákenjük a teljesen kihűlt krémet.
A zacskó csücskén 2 centi széles lyukat vágunk, ezen keresztül körkörösen haladva befedjük a tortát.
Maradhatnak hézagok, a sütőpor miatt úgyis megnő a tészta és szerintem jól is néz ki, ha nem fedi teljesen a krémet. A tetejét megszórjuk a fenyőmaggal.
35-40 percig sütjük, amíg szép piros lesz a teteje.
A formában hagyjuk kihűlni, majd tálra csúsztatjuk.
Porcukorral megszórva díszítjük.

Jul's Kitchen receptje alapján.