Socca - de szép is lenne...

A socca Nizza hagyományos utcai étele. Fatüzeléses kályhákon, nagy sütőlapon, vagy kemencében sütik és frissen, melegen kínálják egy pohár jeges rozé mellé a tengerpartról fáradtan bandukoló szerencsétleneknek...
Mielőtt ezen túl sokáig merengenénk, inkább érdekességképpen elmondom, hányféle elnevezése van még ennek a csicseriborsólisztből készült palacsintának: Genova környékén farinátának, Toscánában cecininek hívják. Algériában karantita, Dél-Amerikában pedig faina. Sőt, Indiában is készítenek hasonló lepényt besan puda, vagy dal chila néven. A sok elnevezés közel azonos elkészítési módot takar: a csicseriborsólisztet sóval és olívaolajjal összekeverik és megsütik. A tészta fűszerezésében (már ha tesznek hozzá) viszont már vannak különbségek: Provance-ban friss rozmaringgal, borssal ízesítik, Észak-Afrikában római köménnyel és harissával. Andalúziai változatában apró rákot kevernek a tésztába, Genovában ugyanezt apróhallal teszik.
Látható, hogy a variációk száma végtelen. Az én változatom eltér a hagyományostól, hiszen ebben a tésztában tojás és joghurt is van, fűszerként pedig fekete szezámmagot használtam. A tészta így könnyebben kezelhető és serpenyőben sütve is ízletes, ropogós kispalacsintákat készíthetünk.
A nyár ízeire való türelmetlen vágyakozás jegyében én most félig szárított, olajban eltett paradicsommal, fetával és görög joghurttal tálaltam, de bármilyen sült, párolt zöldséggel, salátával, hallal nagyon finom!

Recept:

• 110 g csicseriborsóliszt
• fél teáskanál só
• 1 tojás
• 60 ml víz
• 120 ml zsíros joghurt
• 60 ml olívaolaj
• 1 evőkanál fekete szezámmag

A hozzávalókat keverőtálban kézi habverővel összekeverjük, legalább fél órát, de akár egész éjszakát állni hagyjuk.
Serpenyőben kevés olajat forrósítunk, kanállal adagonként beletesszük a tésztát, hogy kisméretű palacsintákat kapjunk. Közepes lángon mindkét oldalán megsütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük.
Sűrű görög joghurttal, olajban eltett félig aszalt paradicsommal, morzsolt fetával fogyasztjuk.

A 101 cookbooks receptje alapján.

Miso pasztás kelbimbóleves

Nagyon jól esett megfőzni ezt a levest, igazi felüdülés volt. Betegség utáni első örömfőzés. Nem is nagyon tudok róla mást mondani, csak még azt, hogy megenni is szuper volt.
Gyógyuljon meg, aki beteg!

Recept:

• 300 g kelbimbó
• 1 póréhagyma
• 1 jégcsapretek
• 2 evőkanál olaj
• 1 liter zöldség alaplé, vagy víz
• 2 evőkanál világos miso paszta ( pl. itt kapható)
• só
• 2 evőkanál szezámmag
• 2 szál újhagyma

A kelbimbók szár felőli végét levágjuk, a külső néhány levelet lefejtjük, megmossuk, félretesszük. A kelbimbó fejeket félbe vágjuk.
A póréhagymának csak a szétnyíló zöld részét vágjuk le, majd hosszában félbe vágjuk, felszeleteljük.
A jégcsapretket meghámozzuk, vékony csíkokra vágjuk.
Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk.
A szezámmagot serpenyőben szárazon megpirítjuk.
Az olajon puhára pároljuk a póréhagymát. Hozzáadjuk a kelbimbó fejeket, átforgatjuk, majd felöntjük az alaplével, vagy vízzel. Enyhén sózzuk, felforraljuk, majd közepes lángon 10 percig főzzük. A misopasztát egy tálban simára keverjük egy kis levessel, majd a többi leveshez adjuk. Beletesszük a félretett kelbimbóleveleket és a jégcsapretket. Megvárjuk, míg újra felforr, majd levesszük a tűzről.
Tálaláskor megszórjuk a pirított szezámmaggal és az újhagyma csíkokkal.

Édesköményes - narancsos lencsesaláta

Amióta az ENSZ zászlajára tűzte a hüvelyes zöldségeket, azóta akárhányszor főzök ilyesmit, vagy csak gondolok a főzésükre, azonnal valóságos mozgalmárnak érzem magam. Pedig semmit nem csinálok másképp, mint eddig: egy héten egyszer a családi menü része valamilyen módon a lencse, a bab és társaik. Az igaz, hogy inkább télen veszem elő a témába vágó kedvenc receptjeimet, az indiai lencseragut, a sárgaborsó- és lencsefőzeléket; nyáron főként a hummusz hódít.
Ezeken a klasszikusokon kívül a lencsét salátában szeretem a legjobban. Könnyen emészthető zöldségekkel, friss ízű gyümölcsökkel izgalmasan keveredik diós íze, roppanós állaga. A saláta tartalmasabb lesz, a lencse pedig könnyedebb.
Ebben a változatban többek között édesköményt tettem hozzá és narancsot, ettől kifejezetten üde összhatás lett, nagyon jó sültek, halak mellé!

Recept:

• 250 g lencse
• fél édeskömény gumó
• 1 kis fej lilahagyma
• 2 (bio) narancs
• snidling

az öntethez:

• 3 evőkanál narancslé
• 1 dl olívaolaj
• 1 teáskanál dijoni mustár
• 1 teáskanál cukor
• só, frissen őrölt bors

A lencsét megmossuk, egy órára hideg vízben áztatjuk. Az áztatóvizet leöntjük, a lencsét egy babérlevéllel, két gerezd fokhagymával és egy kis fej egész hagymával lábasba tesszük, felöntjük vízzel, sózzuk és közepes lángon főzni kezdjük. Addig főzzük, amíg a lencse megpuhul, de ne forraljuk erős lángon, mert akkor szétnyílnak a szemek.

Amikor megfőtt, leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, a hagymákat és a fűszereket kidobjuk.

Az édesköményt és a lilahagymát vékonyan felszeleteljük. A narancsokat megmossuk, szárazra töröljük, héjukat lereszeljük, félretesszük. Éles késsel meghámozzuk a narancsot úgy, hogy a fehér hús se maradjon rajta. Ezután tenyerünkbe vesszük a narancsot és szintén éles késsel kivágjuk a gerezdeket a hártyák közül, azaz kifilézzük. 

A lencsét tálalótálra, vagy salátástálba tesszük, hozzáadjuk az édesköményt, a lilahagymát és a narancsot.

A hozzávalókból kikeverjük a salátaöntetet. Hozzáadjuk a félretett narancshéjat is.  Ebből elég sok öntet lesz, a salátára csak körül-belül a 2/3-át locsoljuk rá. 

Végül meghintjük apróra vágott snidlinggel és az édeskömény apró zöld levélkéivel.

Csirkecomb és meyer citrom

A hosszúra nyúlt, sötét januári napok egyik megmentője a majdnem narancsszínű, napsugarat idéző, fűszeres illatú meyer citrom. Ha csak az asztal közepére teszünk pár darabot és nézegetjük, szagolgatjuk, már jót tettünk magunkkal. De azért ennél többet is kihozhatunk belőle. Például készíthetünk egy különleges csatnit, amit aztán sajtok mellé, vagy hajdinapalacsintára kenve élvezhetünk. Nagyon finom a meyer citromos lemon curd, mondjuk egy festői pavlovához.
Vagy itt ez az egyszerű és nagyon ízes sült csirke és mindjárt színesebb az élet.

Recept:

• 3 csirkecomb
• 3 evőkanál olívaolaj
• fél hüvelykujjnyi friss gyömbér
• fél meyer citrom
• 1 nagy hagyma
• fél chili paprika
• 2 babérlevél
• csipet sáfrány
• 2 teáskanál méz
• 2 evőkanál gránátalma mag
• só, frissen őrölt bors

A csirkecombokat különválasztjuk alsó és felső combra. Sózzuk, borsozzuk. A gyömbért meghámozzuk, karikákra vágjuk, a hagymát elfelezzük, felszeleteljük. A citromot felkarikázzuk.
Serpenyőben felforrósítjuk az olajat, erős tűzön megpirítjuk benne a csirkecombok mindkét oldalát. Hozzáadjuk a hagymát, a gyömbért, a babérlevelet, a chilit és a citromot. Pár percig még pirítjuk, majd megszórjuk a sáfránnyal és alacsony tűzön, lefedve puhára főzzük, közben időnként megforgatjuk. Ha szükséges kevés vizet öntünk alá. Amikor a hús megpuhult, rácsurgatjuk a mézet és újra erős lángon még egyszer átpirítjuk. Végül megszórjuk a gránátalmával.
Petrezselymes kuszkusszal tálaljuk, amit a meyer citrom másik felével ízesítünk.

Sajtos kelkáposztaleves az Alpokból

Ezt a levest olyankor a legjobb elkészíteni, amikor van maradék húslevesünk (vagy zöldség alaplevünk a vegetáriánus változathoz), jóféle szikkadt rozskenyerünk és valamilyen ízes, zsíros, olvadékony sajtunk, például fontina, gruyére, emmentáli, gauda. Meg persze egy szép fej kelkáposztánk. Ha mindez megvan, akkor a leves összeállítása már semmiség és szándékosan írtam összeállítást, mert főzni szinte nem is kell, csak a kelkáposztát leforrázni, rétegezni a kenyérrel-sajttal és felönteni a forró levessel. Ideális melengető és tápláló gyorsétel átfagyott kirándulóknak - nem véletlen, hogy az Alpok észak-olasz konyhájából származik. Becsületes neve pedig Zuppa di cavolo Valpellinese !

Recept:

• 1 közepes fej kelkáposzta
• kicsit több, mint 1 l leszűrt marha-, vagy csirke húsleves, vagy zöldségalaplé
• 200 g (kb. két karéj) rozskenyér
• 250 g fontina, gruyére, vagy más, olvadékony, zsíros, érlelt sajt
• 50 g vaj
• só, frissen őrölt bors
• olívaolaj a tálaláshoz

A félbe vágott kelkáposzta torzsáját és vastag levélnyeleit vágjuk ki. A leveleket vágjuk csíkokra. Lobogva forró sós vízben főzzük 3-4 percig. Szűrjük le.
Forrósítsuk fel az alaplevet.
A kenyeret és a sajtot vágjuk kockákra.
Tegyünk egy réteg előfőzött káposztát egy tálalótálba, vagy fazékba. Szórjunk rá kenyérkockát és sajtot, majd következzen egy újabb kelkáposzta réteg, majd megint kenyér és sajt. Az utolsó réteg káposzta után nyomkodjuk meg egy kicsit az egészet, majd öntsük rá a forró alaplevet.
Hagyjuk állni pár percig.
Egy serpenyőben olvasszuk meg a vajat, enyhén barnítsuk is meg. Öntsük a levesre, majd sózzuk, borsozzuk.
Tálaláskor a tányérokon meglocsolhatjuk néhány csepp olívaolajjal.