Ezt a levest olyankor a legjobb elkészíteni, amikor van maradék húslevesünk (vagy zöldség alaplevünk a vegetáriánus változathoz), jóféle szikkadt rozskenyerünk és valamilyen ízes, zsíros, olvadékony sajtunk, például fontina, gruyére, emmentáli, gauda. Meg persze egy szép fej kelkáposztánk. Ha mindez megvan, akkor a leves összeállítása már semmiség és szándékosan írtam összeállítást, mert főzni szinte nem is kell, csak a kelkáposztát leforrázni, rétegezni a kenyérrel-sajttal és felönteni a forró levessel. Ideális melengető és tápláló gyorsétel átfagyott kirándulóknak - nem véletlen, hogy az Alpok észak-olasz konyhájából származik. Becsületes neve pedig Zuppa di cavolo Valpellinese !
Recept:
- 1 közepes fej kelkáposzta
- kicsit több, mint 1 l leszűrt marha-, vagy csirke húsleves, vagy zöldségalaplé
- 200 g (kb. két karéj) rozskenyér
- 250 g fontina, gruyére, vagy más, olvadékony, zsíros, érlelt sajt
- 50 g vaj
- só, frissen őrölt bors
- olívaolaj a tálaláshoz
Forrósítsuk fel az alaplevet.
A kenyeret és a sajtot vágjuk kockákra.
Tegyünk egy réteg előfőzött káposztát egy tálalótálba, vagy fazékba. Szórjunk rá kenyérkockát és sajtot, majd következzen egy újabb kelkáposzta réteg, majd megint kenyér és sajt. Az utolsó réteg káposzta után nyomkodjuk meg egy kicsit az egészet, majd öntsük rá a forró alaplevet.
Hagyjuk állni pár percig.
Egy serpenyőben olvasszuk meg a vajat, enyhén barnítsuk is meg. Öntsük a levesre, majd sózzuk, borsozzuk.
Tálaláskor a tányérokon meglocsolhatjuk néhány csepp olívaolajjal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése