"India nemzeti eledele a kari. Nem is külön étel ez, hanem fűszer, de mindent, amiben ez a fűszer szerepel, röviden karinak neveznek, akárcsak nálunk a különféle "paprikásokat". India a fűszer őshazája. Reggelenként Shudin kiül a konyha elé, lábával egy négyszögletes, vastag, recés kőlapot fog meg és a kőhengerekkel töri, zúzza, finomítja azon a karit, ami négy különféle fűszer keveréke. Nagy szakértelem, ügyesség kell hozzá, hogy a keverék alkatrészei kellő arányban szerepeljenek, s különböző ízük egységes aromát adjon. Az az igazi indiai szakács, aki jól tud karit tördelni és keverni. Olyannak kell lennie a karinak, mint egy harmonikus négyes hangzatnak. Alig van indiai étel, aminek nem a kari adná meg az illatát, színét és ízét. Ezért van az, hogy az idegenek legtöbbje azt hiszi, hogy a kari egy különleges indiai étel."
Így ír a curry-ről G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz című regényében. Férjével, a kelet-kutató, arab nyelvész Germanus Gyulával 1930-ban érkeztek a bengáli Szantiniketánba Rabindranath Tagore meghívására. Három évet töltöttek a Nobel-díjas költő által vezetett szabadegyetemen, ahol Germanus iszlám történetet tanított, felesége pedig próbálta megszokni az indiai éghajlatot, szokásokat. És az ételeket.
Tudom, hogy sokak kedvenc ifjúkori olvasmánya a könyv, én csak most olvastam, most jött el az ideje. Elvitt engem Indiába, sok megpróbáltatás, megrázó tapasztalat, ezeréves távlatok, csodálatos tájak és városok földjére. A könyvekből szerzett élmény más, mint a valóság, de nem juthatunk el mindenhová, nem élhetünk több életet. A sajátunkat viszont megsokszorozhatjuk az irodalom által. Nekem most van egy utazóm, aki Indiába ment élete első nagy kalandjára. Várakozás közben nem tehetek mást, mint hogy olvasok erről a távoli, különös világról és főzök. Idefőzöm őt, vagy magamat hozzáfőzöm.
Jó ez így.
Ezt a tojáscurryt nevezhetjük akár az indiai shakshukának is, ha megvan hozzá az alap fűszerkészletünk egyszerű, gyorsan elkészíthető meleg reggeliként, hétköznapi főételként fogyaszthatjuk. Dúsíthatjuk zöldségekkel, például spenóttal, karfiollal, zöldbabbal.
Recept:
- 4-6 tojás
- 2 evőkanál tisztított vaj, vagy vaj, vagy napraforgóolaj
- 1 teáskanál barna mustármag
- fél rúd fahéj
- 3 egész kardamommag
- 1 egész teáskanál feketebors
- 5 gerezd fokhagyma
- ujjnyi friss gyömbér
- 1 friss zöld chilipaprika
- 1 nagy fej hagyma
- 1 doboz konzerv darabolt paradicsom, vagy szezonban 2-3 friss paradicsom hámozva
- fél teáskanál őrölt kurkuma
- fél teáskanál őrölt koriander
- negyed teáskanál őrölt chili
- 2 teáskanál citromlé
- 1 teáskanál barna nádcukor
- 3-4 szárított currylevél
- 1 doboz (400 ml) kókusztej
- só
Közepes lábasban felhevítjük a zsiradékot. Rátesszük a mustármagot, kardamomot, fahéjat és a durvára tört borsot, egy percig pirítjuk. Hozzáadjuk a kockákra vágott hagymát, puhára pároljuk. Rátesszük a felaprított fokhagymát és gyömbért, a karikákra vágott chilit (ellenőrizzük a csípősségét és csak az ízlésünk szerint használjuk!). Megszórjuk az őrölt korianderrel és a kurkumával, chilivel, majd hozzáadjuk a paradicsomot. 10 percig főzzük, amíg kissé besűrűsödik. Közben sózzuk is.
Beleöntjük a kókusztejet, továbbb ízesítjük currylevéllel, citromlével, cukorral, sóval, ha szükséges. Amikor jó krémes és ízes a mártásunk levesszük a tűzről. Belehelyezzük a tojásokat.
Főtt basmati rizzsel és friss korianderzölddel tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése