2014. november 10., hétfő

Narancsos vagdalt libamell csicsókapürével, birsalmakompóttal




Az összes libás-kacsás ételt szeretem, ezért nagyon várom mindig a Márton-napot, amikor van alkalom elkészíteni a jól bevált recepteket és kipróbálni mindig valami újat is. Noha ezt a receptet az Ínyesmester szakácskönyvében találtam, nekem mégis újdonság, így még sosem sütöttem libamellet. Tetszett az ötlet, hogy a csontról lefejtett húst ledarálva és kicsit feldúsítva vissza kell formázni eredeti helyére, a két részből álló mellcsontra. Több okból is jó gondolat szerintem: egyrészt, mint tudjuk, a csonttal együtt készült húsok a legfinomabbak, másrészt ezzel a módszerrel egyenletesen, körben tud sülni a hús, hiszen az alja sem ér az edénybe. A becsapós mellplasztika alkotói öröméről már nem is beszélve.
Az eredeti receptben nem szerepel a narancs, de ezekhez a szárnyasokhoz annyira jól mennek a gyümölcsös ízek, hogy gondoltam kipróbálom. Az ötlet bevált, a sült narancskarikák nagyon feldobják a felszeletelt fasírtot (merthogy tulajdonképpen egy libafasírtról beszélünk), a narancsos pecsenyelével meglocsolgatni a hússal együtt feltálalt csicsókapürét és birskompótot pedig maga meg(nem)érdemelt élvezet.
Apropó, csicsókapüré: selymes állagú, friss ízű köret, sokkal könnyebb, mint a krumplipüré, jól passzol ezekhez a markánsabb ízekhez.
Jó Márton-napozást, újborozást, libázást mindenkinek! A bejegyzés végén összegyűjtöttem kedvenc libás-kacsás receptjeimet a blogról, onnan is válogathattok!

Recept:
vagdalt libamell:

  • 1 csontos libamell
  • 1 tojás
  • 1 zsemle (héj nélkül)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kávéskanál őrölt szegfűbors
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 bio narancs
  • 4-5 szál kakukkfű
A libamellet lefejtjük a csontról (vagy még az üzletben megkérjük az eladót, hogy tegye ezt meg nekünk). A húst borító zsírréteget is leválasztjuk. A húsból kiszedjük az inakat, kockákra vágjuk. Az egyik fél zsírréteg felső, tokos részét vékonyan levágjuk, az így kapott tiszta hájat szintén felkockázzuk. ( A másik hájrészt felkockázzuk és kisütjük töpörtyűnek, elcsipegetjük, a zsírját a hús sütésénél használjuk.) A húst és a hájat húsdarálón ledaráljuk (vagy esetleg késes robotgépet is használhatunk, de az inkább pépesít, mint darál). Keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a vízbe áztatott és kinyomkodott zsemlét, a tojást, az áttört fokhagymát, a szegfűborsot, 1 teáskanál sót, ízlés szerint borsot. Jól összedolgozzuk.
A csontot sütőtálba tesszük, két felére, a húsok eredeti helyére formázzuk a vagdaltunkat. Tenyérnyi adagokban építkezzünk, így jól ki tudjuk mérni, hogy mindkét félre azonos mennyiség jusson és hogy jól összeálljon az új húsrész a régi helyén. Amikor kész, a narancs felét vékonyan felkarikázzuk, a karikákat félbe vágjuk és befedjük vele a húst. Középre kakukkfű ágakat teszünk. A tál aljába öt-hat evőkanál libazsírt öntünk, meglocsoljuk a maradék narancs levével. Alufóliával lefedjük a tálat és 190 fokos sütőben 30-35 percig sütjük. Levesszük a fóliát és még 10 percig sütjük 170 fokon, közben többször locsolgatjuk.

csicsókapüré:

  • 1 kg csicsóka
  • 1 dl tejszín
  • 40 g vaj
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 evőkanál citromlé
  • csipet szerecsendió
  • csipet gyömbér
A csicsókát meghámozzuk, felkockázzuk és annyi sós vízben, amennyi ellepi, feltesszük főni. Amikor megpuhult, leöntjük a levének a felét, csak kábé egy ujjnyit hagyunk az edényben, Hozzáadjuk a vajat és a tejszínt, botmixerrel pürésítjük. Ha túl sűrű, a félretett főzőlével higítjuk. Ha szükséges, még sózzuk, szerecsendióval, gyömbérrel, borssal és egy kis citromlével ízesítjük.

birsalmakompót: 
Ehhez itt egy hosszabb ideig eltartható befőtt receptje, ha nagyobb adagra szánnánk el magunkat.
Ha friss birsalmából készítjük, akkor négy-öt birsalmát meghámozunk, gerezdekre vágunk, cukros, enyhén citromos vízben puhára, de nem pépesre főzünk. Levében hagyjuk kihűlni.

Tálaláskor a csontról leválasztjuk a húsos részeket, felszeleteljük a vagdaltunkat. Tálra rendezzük, csicsókapürével és birsalmagerezdekkel körítjük, friss kakukkfűvel megszórjuk. A sütőtál aljáról kikanalazott ízes pecsenyelével meglocsolva tálaljuk.

Liba és kacsareceptek a blogról:
Aszalt szilvás káposztán sült libacomb
Meleg lencsesaláta konfitált kacsacombbal
Balzsamecetes kacsamell birsalmával
Egészben sült kacsa almával

2014. november 3., hétfő

Saltimbocca spenótos gnocchival


A saltimboccát készíthetjük sertésszűzből és csirkemellből is, de az eredeti, római recept szerint borjúhúst kell a szánkba ugrasztani. (Merthogy ezt jelenti ez a szép, dallamos szó: "ugorj a számba".) Nekem egyik kedvencem, mármint az étel és mindig elgondolkozom, hogy miért ezt a nevet adták neki. Azért, mert olyan finom, vagy mert olyan hamar megsül? Mindenesetre én most kicsit megtoldottam egy hosszabb főzési időt igénylő gnocchival, ami nagyon jól passzol hozzá és tartalmasabbá is teszi a gyorsan készülő és könnyen is fogyó hússzeleteket. Eredetileg párolt zöldségekkel körítik, például spenóttal, innen jött az ötlet, hogy egy "kicsit" feldúsítom a spenótot, egészen gömb alakúvá. Így, a kettő együtt, már elég tartalmas, családbarátnak mondható étel és továbbra is nagyon finom, mivel a gnocchik is csak úgy ugrálnak a szánkba :)

Recept:
a saltimboccához:

  • 50 dkg borjúcomb, vékony szeletekre vágva
  • annyi hajszálvékony szelet szárított sonka (prosciutto), ahány szelet húsunk van
  • annyi szép nagy zsályalevél + 3-4 db, ahány szelet húsunk van
  • 30 g vaj
  • kb. másfél deci száraz fehérbor
  • só, frissen őrölt bors
a spenótos gnocchihoz:

  • 800 g hámozott krumpli (lisztes fajta)
  • 100 g spenót
  • 1 teáskanál vaj
  • 200 g liszt (nem szentírás, függ a krumpli fajtájától, a tojás méretétől,stb.)
  • 1 tojás
  • + még 30 g vaj a barnított vajhoz
A saltimboccához a borjúhús szeleteket két folpack fólia közé tesszük és a klopfoló nem rücskös részével óvatosan kilapogatjuk. Ezután a szeletek széléről levágjuk az esetleges inakat, hártyákat, zsírokat. Ha túl nagyok a szeletek, félbe is vághatjuk őket, úgy könnyebb kezelni. Minden szeletre egy zsályalevelet fektetünk, erre pedig egy szelet sonkát, akkora méretben, hogy a szeletet éppen beborítsa. Fogpiszkálóval összetűzzük a sonkát, a zsályát a hússal. Félre tesszük.

A gnocchihoz feldaraboljuk és sós vízben puhára főzzük a krumplit, leszűrjük, krumplinyomón áttörjük, hűlni hagyjuk.
A spenótot megmossuk, vastagabb szárait lehúzzuk és azon a pici vajon (1 teáskanál), kevés sóval 5 perc alatt puhára pároljuk. Kinyomkodjuk a levét, vágódeszkán egészen apróra vágjuk.
A kihűlt krumplihoz adjuk. Az egészet összegyúrjuk a liszttel, a tojással és még egy nagy csipet sóval. Rugalmas, nyújtható, de nem kemény tésztát kell kapnunk. Lisztezett deszkára tesszük, hengert formázunk belőle, a hengert szeletekre vágjuk, a szeletekből pedig másfél-két centi átmérőjű hurkákat sodrunk. Közben folyamatosan lisztezzük a tésztát, hogy ne ragadjon össze. A hurkákat éles késsel másfél centis darabokra vágjuk.
Közben felforralunk egy fazék sós vizet. Beletesszük a gnocchik felét, megkeverjük, megvárjuk, amíg feljönnek a víz felszínére, onnantól még három percig forraljuk, majd szűrőkanállal kiszedjük, hideg vízzel leöblítjük, jól lecsöpögtetjük. Széles lábasba tesszük, amiben előzőleg megolvasztottuk és enyhén megbarnítottuk a 30 g vajat. Ugyanígy járunk el a maradék gnocchival is.

A saltimboccához serpenyőben egy evőkanál vajat olvasztunk, amikor már forró, beleteszünk annyi hússzeletet, hogy kényelmesen elférjenek. Sonkás felükkel lefelé kezdjük a sütést, csupasz felüket addig meghintjük sóval és frissen őrölt borssal. Két perc sütés után megfordítjuk, a másik oldalát is két percig sütjük, végül alájuk öntünk két-három evőkanál bort, még egy percig forraljuk, majd tálra szedjük, melegen tartjuk. Sorban, ilyen módon megsütjük az összes hússzeletet. A serpenyőbe tesszük a plusz zsályaleveleket is. A boros szaftot gyűjtsük össze egy kis tálban és a végén, amikor már az összes hús kész, újra felforraljuk, majd tálaláskor meglocsoljuk vele a húst.
Tányérokra szedjük a gnocchit, mellé két-három szelet húst teszünk, a vajas-boros szaftot csurgatunk rá.


2014. október 30., csütörtök

Narancsos (vagy citromos) máksüti körtepürével


Hogy melyik jobb, a narancsos, vagy a citromos változat, én nem tudok választani. Ha kipróbáljátok ti is mindkettőt, lehet, hogy nektek sem fog sikerülni, kivéve talán akkor, ha egyszerre megsütitek mindkét ízben és akkor úgymond laboratóriumi körülmények között, esetleg független tesztelőket is kóstolásra bírva, szavazással el lehetne dönteni ezt a súlyos kérdést. De talán nem annyira fontos ez, elég csak arra hagyatkozni, hogy miből van éppen több otthon: narancsból, vagy citromból. Egyikkel sem hibázhatunk.
Ezt a desszertet nemrég a Gigerliben is kóstolhatták néhányan, akik megfordultak arrafelé a hosszú hétvégén. Nagyon jó hangulatú, izgalmas néhány nap volt, sok-sok főzéssel és vidámsággal, gyönyörű környezetben. Lesz még ilyen, gyertek majd!

Recept:
  • 210 g liszt
  • 2 púpozott evőkanál frissen darált mák
  • 1 teáskanál sütőpor
  • egy csipet szódabikarbóna
  • fél teáskanál só
  • 4 tojás
  • 200 g cukor
  • 1 kezeletlen narancs, vagy két citrom reszelt héja
  • 1 evőkanál narancs-, vagy citromlé
  • 225 g olvasztott vaj
  • 1 púpozott evőkanál tejföl
Kivajazunk és liszttel megszórunk egy 30 cm hosszú, 12 cm széles püspökkenyér formát, vagy bármilyen hosszúkás, méreteiben hasonló formát.
A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra (gázsütő 6-os fokozat).
Keverőtálban összekeverjük a lisztet, a mákot, a sütőport, szódabikarbónát és a sót.
Késes robotgépben, vagy gépi (szükség esetén kézi) habverővel kikeverjük a cukrot a tojással, a narancs-, vagy citromhéjjal és -lével. Fokozatosan (értsd nem egyszerre!) hozzákeverjük az olvasztott, langyosra hűtött vajat, majd a tejfölt. Nagy keverőtálba öntjük, majd adagonként elkeverjük a lisztes keverékkel.
A masszát (elég folyékony) az előkészített formába öntjük, betesszük a sütőbe. 10 percig sütjük 180 fokon, majd 165 fokra állítjuk a hőfokot és így sütjük még 20 percig, hústű próbáig.

Közben elkészítjük a szirupot:
70 g cukrot 80 ml narancs-, vagy citromlével összeforralunk.

Amikor megsült a tészta, kivesszük a sütőből, a formával együtt tálra tesszük, megszurkáljuk villával, majd szép lassan meglocsolgatjuk a forró sziruppal. Ezután 5 percig hagyjuk a formában hűlni, majd tálra borítjuk, a tetejét megszórjuk porcukorral.

Amíg a tészta hűl, elkészítjük a körtepürét, amihez kell:
  • 2 vajkörte
  • 2 evőkanál frissen facsart narancslé
  • 30 g vaj
  • fél mokkáskanál őrölt kardamom
  • 1 puha aszalt füge (szárvégeit vágjuk le)
  • 1 teáskanál narancslikőr, esetleg limoncello
A körtéket meghámozzuk, kockákra vágjuk. Kis lábasban a vajjal, narancslével, kardamommal és az apróra vágott aszalt fügével puhára főzzük. A végén hozzáadjuk a narancslikőrt, botmixerrel pürésítjük.

A kihűlt süteményt a körtepürével tálaljuk.



2014. október 17., péntek

Hokkaido tökös saláta


A hokkaido tököt nem kell meghámozni, ezt én most elfelejtettem, mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy a tök-szezon elején járunk még, frissítenem kell az elraktározott információkat. Pedig ha nem hámozzuk meg, még színesebb lehet ez a saláta, a sötét és világosabb narancssárga árnyalatok játékával. Ráadásul még jobban tartja úgy a formáját, bár a hokkaido tök másik nagy előnye, hogy puhulás után is jól tartja magát.
A sütéshez használt olaj kettő az egyben szerepet kap, megsül benne a tök, majd a salátaöntet ízes alapjává változik, szuper megoldás, ezt is jól meg kell jegyeznem (mint a nem hámozást).
Üdv mindenkinek az őszben!

Recept:

  • 1 kisebb hokkaido tök
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • só, frissen őrölt bors
  • fél marék friss rozmaringlevél
  • 100 g bébispenót
  • fél narancs leve
  • két evőkanál gránátalmamag
A tököt megmossuk, negyedekbe vágjuk, kiszedjük a magházát, felkockázzuk. Sütőtálba tesszük, meglocsoljuk az olajjal, sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a felvágott rozmaringot. Előmelegített, 190 fokos sütőbe tesszük, körül-belül 20 percig sütjük, amíg megpuhul. Amikor kész, kivesszük a sütőből, hűlni hagyjuk.
A spenótleveleket megmossuk, megszárítjuk, tálra tesszük. A sütőtök kockákat kanállal kiszedjük a tepsiből, a spenótra halmozzuk. A tepsiben maradt olajat kis keverőtálba kotorjuk (az utolsó cseppig!). Hozzáadjuk a narancslevet és kiskanállal, vagy pici habverővel mártást habarunk belőlük. Amikor besűrűsödött, a tálban levő spenótra és sütőtök kockákra csurgatjuk. Végül megszórjuk a gránátalma magokkal.
Sült húshoz, csirkéhez kiváló.

2014. október 6., hétfő

Szicília - con gusto




  Ez a fügés koszorú Villa Romana del Casale egyik ókori padlómozaikjának részlete. Ékes bizonyítéka nemcsak annak, hogy a füge Szicília szigetén is régóta jelen van, hanem annak is, hogy ez a föld mindig is gazdagon ellátta minden földi jóval az oda látogatókat és ott lakókat, sőt, nem csak ellátta, hanem óriási, kiapadhatatlan örömforrással ajándékozta meg őket. Ezt tapasztaltam mindenhol, a legkisebb és a legforgalmasabb településeken is, minden piacon és kisboltban. Az életük elemi része a kapcsolat a fűszerekkel, gyümölcsökkel, zöldségekkel, hallal, hússal. Látni ezt azon, ahogyan vásárolnak, ahogy beszélnek az árusokkal és ahogy az árusok kínálják a legjobb sajtokat, saját készítésű szalámikat, gyönyörűen előkészített húsféléket és persze a szebbnél szebb halakat. A piacokon óriási a hangulat, utunk legelső állomásán, a cataniai halpiacon akkora a nyüzsgés, az ordítozás, csapkodás, hogy azt sem tudtam, hová kapjam a fejem. A gumicsizma alapfelszereltség, mert a halakra és mindenféle, számomra sokszor teljesen bizarr és ismeretlen tengeri lényre folyamatosan locsolják a vizet, szórják a jeget, amit a piac egyik sarkában törnek egy iszonyú hangos szerkezettel, onnan viszi mindenki a saját pultjához. Erős férfiak pucolnak, bárdokkal hasítanak, vagy éppen sajátos esztétika szerint rendezkednek, hogy minél hívogatóbb legyen az áru. A vásárlók pedig kóstolnak (pl. pici csigát szippantanak ki, mint ahogy mi belecsippentünk a szőlőbe), kérdeznek és beszélgetnek, az volt az érzésem, hogy nem csak az áruról, hanem mindenféle más, éppen fontos dologról.  A jókedv kiapadhatatlan, ha nem jön magától, gerjesztik; egymást cukkolva, túlkiabálva, szinte csatakiáltás-szerűen terjednek a szavak, ha véletlenül túl nagy lenne a csönd. 


ezt a halat sütve is ilyen formában tálalják, ki tudja a nevét?

piszkos munka

lények



tintahal

szardínia pucolva






A cataniai piacon láttam először faszénen sült, olívaolajos fokhagymával, petrezselyemmel töltött articsókát is, amit azonnal meg is kóstoltunk egy darabka alufóliába csomagolva. Nem lehet maszatolás nélkül enni, mert az articsóka külső leveleinek csak a legalsó, puha részét lehet lerágcsálni és mire a diónyi nagyságú puha articsókaszívhez jutottunk, már a könyökünkön is folyt az olajos lé. De megérte. 






A piac szélén, az egyik árkád alatt, szinte észrevétlenül bújt meg egy hórihorgas férfi, mellette hatalmas, gőzölgő fazék, amiből időnként kiemelt egy-egy darabka furcsa állagú és külsejű valamit, amit az asztalon feldarabolt, a köré gyűlő bennfentesek pedig nagy szakértelemmel sóztak, meglocsolták citromlével és átszellemülten a szájukba tették. Hát ezek a falatkák bizony főtt belsőségek voltak, fejhús, nyelv, ilyesmi - és hogy mi akad éppen a merőkanálba, úgy tűnt, nem lehet biztosra menni. Mindenesetre szívesen adtak pár falatot és mi nem is utasítottuk vissza a remegő cupákokat :). 





A kóstoltatás egyébként olyan ellenállhatatlan természetességgel történik, hogy akkor is muszáj elfogadni, ha teljesen más terveid voltak az étkezést illetően - és persze nekik van igazuk, amit feléd nyújtanak az biztos, hogy tényleg nagyon finom. Az ortigiai piac okleveles street food mester sajt és szalámi árus úriembere olyan sült ricottás falatkát nyomott a kezünkbe, hogy másnap azonnal ott kezdtük a reggelünket, hogy kipróbáljuk azt a pisztácia pesto-s füstölt mozzarellás változatot is, ami szerintük a legjobb. És tényleg.


a mester


sült ricotta
füstölt mozzarella

A pisztáciáról jut eszembe, az út kevés tervezett állomása közül az egyik Bronte volt, ahol éppen akkor zajlott a pisztácia fesztivál. Az Etna nyugati lejtőjének tövében elterülő pisztáciafa ligetekben termő pisztáciát állítólag nem is exportálják, csak az országon belül kapható. A fesztiválon természetesen minden a pisztáciáról szól, sütemények, pesto, édes krém, grillázs és persze fagylalt formájában.


egy szerény méretű pisztáciás panettone

kaktuszgyümölcsből készült zselé pisztáciába forgatva.
ricottás, hagyományos és pisztáciaolajos pisztácia fagylaltok


 Annak, aki édesszájú, Szicília végzetes. Rengeteg süteményük van és elképesztő látványosak, egy kis műalkotás mindegyik. Be kell vallanom, hogy én főleg az esztétikai élményben lubickoltam, elég keveset kóstoltam, nem tudok ugyanis sok édességet enni. De azért egy régi cataniai cukrászda citromkrémes tortáját sosem fogom elfelejteni, az eladó lány szerint a legegyszerűbb piskótatésztából és a legegyszerűbb citromkrémből állt, de valahogy nagyon el volt találva. Biztosan a citrom is tehet
róla, ami ott inkább világoszöld, mint sárga, viszont közel sem olyan savanyú,mint az itthon kapható.

a citromtorta,

és a citrom, amiből készül
jégkrémek

A szicíliai édességek kapcsán egy rövid idézet Tomasi di Lampedusa: A párduc című könyvéből: "...rózsaszín parfék, melyek recsegve hasadtak szét a tortakés nyomán, cukrozott meggyek, derűs és sárga ananászok savanykás színfoltjai, a "torkosság diadala"-i, őrölt pisztáciadíszek halványzöldjével s a szemérmetlen "szűzek halma"-i. Don Fabrizio ez utóbbiakból adatott magának, s ahogy ott állt a tányérján tornyosuló édességekkel, úgy hatott, mint a saját levágott kebleit felmutató Szent Ágota profán karikatúrája. - "Hogy is lehetséges, hogy az inkvizíció, amikor még módjában állt volna, nem gondolt e sütemények betiltására? A "torkosság diadala", meg Szent Ágota emlői, melyeket áruba bocsátanak a kolostorok és felfal az ünnepségek mulatozó népe! No szép!"
A "szűzek halma", amiről Lampedusa ír, nem más, mit Catania emblematikus édessége, mely valóban kis női keblekre hasonlít és tényleg hihetetlen, hogy ez a morbid hagyomány mennyire magától értetődően tartja magát évszázadok óta.

ő az
Az utazás alatt főzésre nem volt lehetőségem, amit persze sajnálok, szívesen kipróbáltam volna a sok friss alapanyagot, bár legjobb az lett volna, ha bekukkanthattam volna az ebédre, vagy vacsorára készülődő családok konyhájába és ott elleshettem volna, hogyan készítik el azokat a gyönyörű halakat, húsokat és zöldségeket, amiket délelőtt megvásároltak a piacon.
Főzés híján maradt az esti vendéglőzés, ami tudom, hogy nem hangzik olyan rosszul és nem is volt persze rossz (sőt!), de azt el kell mondanom, hogy a mi pénztárcánknak azért elég drága volt még egy tál tészta is, ami ott ugye első fogásnak számít. Nem baj, én elég sokáig ellennék ezeken a hibátlan szicíliai tésztákon.
Siracusában, szállásadónk ajánlatára tengeri sünös spagettit ettünk. A tengeri sünnek pirosas, krémes állagú belsejét keverik a kifőtt spagettihez egy kis fokhagymával, petrezselyemmel és persze olívaolajjal. Tömény tengeríz, nekem nagyon ízlett.

spaghetii ai ricci di mare-tengeri sünös spagetti
A másik szicíliai tészta specialitás a szardíniás tészta, édeskömény zöldjéből-szárából, mazsolából, fenyőmagból, hagymából. paradicsomból készült mártással, tetején a kisütött szardíniával. Ezt több helyen is kóstoltuk, de a legjobb egy olyan kisvendéglőben volt, ahová késő este, hosszas szállás keresgélés után, fáradtan és a külső benyomások alapján nem sok jóra számítva ültünk be. Ebből is látszik, hogy a legjobb dolgok olyankor érnek bennünket, amikor egyáltalán nem azt várjuk - életem legjobb tésztáját ettem. És ha szabad egy kis megfigyelésemet közkinccsé tennem: a tészta főzővize tényleg fontos alkotóeleme a mártásoknak - és ezt nem csak ezen a helyen tapasztaltam -, azt kell mondjam, hogy szinte híg lé úszkál (persze nem sok) a tészta alatt, telve ízekkel, de könnyed textúrával. Mondjuk az olívaolajat nem sajnálják semmiről...

pasta con le sarde-szardíniás tészta (rossz fényviszonyok között)
Nem akarom azért túl bő lére ereszteni a beszámolómat, még úgyis sokszor visszatérek élményeimhez, mint inspirációs forráshoz. (Szakácskönyvet is hoztam!)
Nagyon szép út volt, rengeteg izgalmas élménnyel, mesés tájakkal és különleges városokkal. És mivel ezt az egész utat végső soron a blognak köszönhetem, hiszen ha ez nem lett volna, akkor Fűszeres Eszter, a Fűszer és Lélek blog gazdája nem keresett volna meg, hogy vegyek részt a Nespresso nyereményjátékán, amit ezzel a receptemmel megnyertem, a nyeremény pedig egy utazási utalvány volt.
De ha Ti nem lennétek, kedves olvasók, akkor a blog sem lenne, hiszen ahhoz, hogy írjak is arról, amit csinálni nagyon szeretek, mindig az ad újabb lendületet, hogy van, aki elolvassa.
Ezért hoztam egy kis ajándékot Szicíliából, amit valamelyikőtök meg fog nyerni. Az ajándékcsomag tartalma: egy csomag caserecce tészta, egy üveg brontei pisztácia pesto, egy kis üveg citromos olívaolaj, egy szicíliai kerámiaával díszített parafadugó egy képeslap és egy kis speciális, még az arab hódítók idejéből származó caltagironei édesség, a cubbaita, kandírozott csicseriborsó.
Mindezek elnyeréséhez csak egy kérdésre kell válaszolni itt, a bejegyzés alatt, kommentben.


A kérdés a következő:

Milyen ételekről, alapanyagokról, technikákról, témákról olvasnátok itt a blogon? 

Várom a válaszokat mostantól, tehát október 6. hétfőtől egy hétig, azaz október 13. hétfőig. Aznap este sorsolok, másnap ide és a Rakottkert facebook oldalára is kiírom a nyertes nevét.

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, igazán jó inspirációs forrást kaptam általuk!
A szerencsés nyertes pedig Orsi! Kérem, hogy írjon nekem egy email címet ide: kosagabi@gmail.com. Gratulálok!!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...