2017. január 5., csütörtök

Céklarizs - saláta aszalt szilvás öntettel


Először is szeretném felhívni a figyelmet, hogy amit itt láttok, az egy teljesen friss gasztro-trend. Mármint a céklarizs. Szóval nem egy sima nyers-cékla saláta, bármilyen megtévesztő is a látvány. És azért gasztro-trend, mert olvastam a 2017-es előrejelzéseket, többfélét, és az egyikben írták, hogy a tavalyi nagyhatású cukkinispagetti után most a céklarizs következik, meg a szójabab-spagetti és a borsó-tészta (?). Ezek közül a céklarizs előállítása tűnt a legegyszerűbbnek, mivel csak egy késes robotgép kell hozzá, ami felaprítja a céklát és már rá is foghatjuk, hogy céklarizs.
Ezután a művelet után kellő tisztelettel bántam vele, mégiscsak egy trendről van szó. Portóiban párolt aszalt szilvával kevertem, a pároló léből készítettem az öntetet, külön-külön pirítgattam hozzá a magokat. Elkészítés után egy órát állni hagytam, hogy az ízek összeérjenek. Rozskenyérrel, esetleg feta-, vagy kecskesajttal kiegészítve nagyon finom és persze egészséges saláta.
Buzdítok mindenkit számtalan variáció kipróbálására, cékla csodálatos alapanyag.
A 2017-es előrejelzések egyébként egyértelműen a zöldségek egyre változatosabb felhasználásának irányába mutatnak, amit emblematikusan jelez az is, hogy a január végén megrendezésre kerülő Bocuse d'Or nemzetközi szakácsversenyen a két fogás közül az egyiket idén először csak zöldségekből kell elkészíteniük a versenyzőknek.
A tenger gyümölcsei helyett is a tenger növényei a menők, remélem nem annyira, hogy a kipusztulásukig arassa őket az emberiség azon fele, akik hozzáférnek.
A világnak ezen a felén szerencsére sokféle zöldség-gyümölcs áll rendelkezésünkre, ezeket kell minél fantáziadúsabban, minél kevesebb veszteséggel felhasználni, érlelni, tartósítani, fermentálni és akkor még trendik is leszünk, nem csak felelősen cselekvő, örömmel alkotó, kíváncsi emberek.

Recept
  • 4 cékla
  • 6 szem aszalt szilva
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 1 teáskanál barna mustármag
  • 1 evőkanál szezámmag
  • 1 evőkanál napraforgómag
  • 1 evőkanál tökmag
  • 1 teáskanál friss kakukkfű
  • kis csokor snidling
  • kis csokor friss kapor
  • 1 dl portói bor
  • fél narancs leve
  • 1 teáskanál balzsamecet
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
  • fél teáskanál só
A céklát meghámozzuk, negyedekbe vágjuk, késes robotgépben rizsszem nagyságúra aprítjuk. Tálba tesszük.
Az aszalt szilvát negyedekbe vágjuk. Egy kis fazékba tesszük a portóit és egy deci vizet. Felforraljuk, beletesszük az aszalt szilvát, öt percig főzzük, amíg megpuhul, majd szűrőkanállal kiszedjük, a folyadékot pedig tovább forraljuk, amíg körül-belül két evőkanálnyi marad belőle és besűrűsödik. 
A mustármagot serpenyőben fél percig pirítjuk, majd a szezámmagot, napraforgómagot és tökmagot is megpirítjuk. (Külön-külön szebben pirulnak.)
A snidlinget és a kaprot felaprítjuk, a kakukkfüvet leveleire szedjük.
A lilahagymát felaprítjuk.
Elkészítjük az öntetet: az aszalt szilva besűrített főzőlevét összekeverjük a sóval, a narancslével és a balzsamecettel, majd hozzáadjuk az olívaolajat és krémesre keverjük.
A céklához keverjük a mustármagot, a hagymát és elkeverjük az öntettel. Megszórjuk a pirított magokkal és a zöldfűszerekkel.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...