Tényleg találó ez a cím, ennyit bíbelődni pár almával komolyan túlzás, majd meglátjátok a receptben. Mint a kényeztetésnek általában, ennek sem voltak racionális okai, egyszerűen csak jól esett. Jól esett komolyan venni, hogy a hársfateában főzés egészen más ízt ad majd az almának, mint egy sima víz és hogyha mindez hársmézzel párosul, az már maga az "Unter den Linden". És meg kell hogy mondjam, mint a (jófajta) kényeztetésnek általában, ennek is meglett az eredménye, az almák meghálálták a törődést, én pedig meglehetősen elégedett voltam és boldog. Lehet, hogy nem is az almákat akartam kényeztetni, hanem magamat?
- 2-3 nagy alma (nem túl savanykás fajta)
- fél liter sűrű, leszűrt hársfatea
- 2 + 1 evőkanál hársméz
- 1 evőkanál citromlé
- fél rúd vanília kikapart magjai
- 30 g vaj
- 3 púpos evőkanál labneh, vagy sűrű görög joghurt (opcionális)
- 2 evőkanál darált pörkölt mogyoró
- 2-3 csipet virágpor
Az így elkészített almát kis edényekbe, vagy poharakba osztjuk, ráöntünk a félre tett főzőléből egy keveset, egy-egy kanálnyi joghurtot, vagy labnehet teszünk rá, ha használunk. Tetejére csurgatjuk a vajas-mézes krémet az edény aljáról, megszórjuk a mogyoróval és a virágporral. Langyosan fogyasztjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése