Szicília - con gusto

  Ez a fügés koszorú Villa Romana del Casale egyik ókori padlómozaikjának részlete. Ékes bizonyítéka nemcsak annak, hogy a füge Szicília szigetén is régóta jelen van, hanem annak is, hogy ez a föld mindig is gazdagon ellátta minden földi jóval az oda látogatókat és ott lakókat, sőt, nem csak ellátta, hanem óriási, kiapadhatatlan örömforrással ajándékozta meg őket. Ezt tapasztaltam mindenhol, a legkisebb és a legforgalmasabb településeken is, minden piacon és kisboltban. Az életük elemi része a kapcsolat a fűszerekkel, gyümölcsökkel, zöldségekkel, hallal, hússal. Látni ezt azon, ahogyan vásárolnak, ahogy beszélnek az árusokkal és ahogy az árusok kínálják a legjobb sajtokat, saját készítésű szalámikat, gyönyörűen előkészített húsféléket és persze a szebbnél szebb halakat. A piacokon óriási a hangulat, utunk legelső állomásán, a cataniai halpiacon akkora a nyüzsgés, az ordítozás, csapkodás, hogy azt sem tudtam, hová kapjam a fejem. A gumicsizma alapfelszereltség, mert a halakra és mindenféle, számomra sokszor teljesen bizarr és ismeretlen tengeri lényre folyamatosan locsolják a vizet, szórják a jeget, amit a piac egyik sarkában törnek egy iszonyú hangos szerkezettel, onnan viszi mindenki a saját pultjához. Erős férfiak pucolnak, bárdokkal hasítanak, vagy éppen sajátos esztétika szerint rendezkednek, hogy minél hívogatóbb legyen az áru. A vásárlók pedig kóstolnak (pl. pici csigát szippantanak ki, mint ahogy mi belecsippentünk a szőlőbe), kérdeznek és beszélgetnek, az volt az érzésem, hogy nem csak az áruról, hanem mindenféle más, éppen fontos dologról.  A jókedv kiapadhatatlan, ha nem jön magától, gerjesztik; egymást cukkolva, túlkiabálva, szinte csatakiáltás-szerűen terjednek a szavak, ha véletlenül túl nagy lenne a csönd. 

ezt a halat sütve is ilyen formában tálalják, ki tudja a nevét?

piszkos munka

lények

tintahal

szardínia pucolva

A cataniai piacon láttam először faszénen sült, olívaolajos fokhagymával, petrezselyemmel töltött articsókát is, amit azonnal meg is kóstoltunk egy darabka alufóliába csomagolva. Nem lehet maszatolás nélkül enni, mert az articsóka külső leveleinek csak a legalsó, puha részét lehet lerágcsálni és mire a diónyi nagyságú puha articsókaszívhez jutottunk, már a könyökünkön is folyt az olajos lé. De megérte. 

A piac szélén, az egyik árkád alatt, szinte észrevétlenül bújt meg egy hórihorgas férfi, mellette hatalmas, gőzölgő fazék, amiből időnként kiemelt egy-egy darabka furcsa állagú és külsejű valamit, amit az asztalon feldarabolt, a köré gyűlő bennfentesek pedig nagy szakértelemmel sóztak, meglocsolták citromlével és átszellemülten a szájukba tették. Hát ezek a falatkák bizony főtt belsőségek voltak, fejhús, nyelv, ilyesmi - és hogy mi akad éppen a merőkanálba, úgy tűnt, nem lehet biztosra menni. Mindenesetre szívesen adtak pár falatot és mi nem is utasítottuk vissza a remegő cupákokat :). 

A kóstoltatás egyébként olyan ellenállhatatlan természetességgel történik, hogy akkor is muszáj elfogadni, ha teljesen más terveid voltak az étkezést illetően - és persze nekik van igazuk, amit feléd nyújtanak az biztos, hogy tényleg nagyon finom. Az ortigiai piac okleveles street food mester sajt és szalámi árus úriembere olyan sült ricottás falatkát nyomott a kezünkbe, hogy másnap azonnal ott kezdtük a reggelünket, hogy kipróbáljuk azt a pisztácia pesto-s füstölt mozzarellás változatot is, ami szerintük a legjobb. És tényleg.

a mester

sült ricotta

füstölt mozzarella

A pisztáciáról jut eszembe, az út kevés tervezett állomása közül az egyik Bronte volt, ahol éppen akkor zajlott a pisztácia fesztivál. Az Etna nyugati lejtőjének tövében elterülő pisztáciafa ligetekben termő pisztáciát állítólag nem is exportálják, csak az országon belül kapható. A fesztiválon természetesen minden a pisztáciáról szól, sütemények, pesto, édes krém, grillázs és persze fagylalt formájában.

egy szerény méretű pisztáciás panettone

kaktuszgyümölcsből készült zselé pisztáciába forgatva.

ricottás, hagyományos és pisztáciaolajos pisztácia fagylaltok

 Annak, aki édesszájú, Szicília végzetes. Rengeteg süteményük van és elképesztő látványosak, egy kis műalkotás mindegyik. Be kell vallanom, hogy én főleg az esztétikai élményben lubickoltam, elég keveset kóstoltam, nem tudok ugyanis sok édességet enni. De azért egy régi cataniai cukrászda citromkrémes tortáját sosem fogom elfelejteni, az eladó lány szerint a legegyszerűbb piskótatésztából és a legegyszerűbb citromkrémből állt, de valahogy nagyon el volt találva. Biztosan a citrom is tehet
róla, ami ott inkább világoszöld, mint sárga, viszont közel sem olyan savanyú,mint az itthon kapható.

a citromtorta,

és a citrom, amiből készül

jégkrémek

A szicíliai édességek kapcsán egy rövid idézet Tomasi di Lampedusa: A párduc című könyvéből: "...rózsaszín parfék, melyek recsegve hasadtak szét a tortakés nyomán, cukrozott meggyek, derűs és sárga ananászok savanykás színfoltjai, a "torkosság diadala"-i, őrölt pisztáciadíszek halványzöldjével s a szemérmetlen "szűzek halma"-i. Don Fabrizio ez utóbbiakból adatott magának, s ahogy ott állt a tányérján tornyosuló édességekkel, úgy hatott, mint a saját levágott kebleit felmutató Szent Ágota profán karikatúrája. - "Hogy is lehetséges, hogy az inkvizíció, amikor még módjában állt volna, nem gondolt e sütemények betiltására? A "torkosság diadala", meg Szent Ágota emlői, melyeket áruba bocsátanak a kolostorok és felfal az ünnepségek mulatozó népe! No szép!"
A "szűzek halma", amiről Lampedusa ír, nem más, mit Catania emblematikus édessége, mely valóban kis női keblekre hasonlít és tényleg hihetetlen, hogy ez a morbid hagyomány mennyire magától értetődően tartja magát évszázadok óta.

ő az

Az utazás alatt főzésre nem volt lehetőségem, amit persze sajnálok, szívesen kipróbáltam volna a sok friss alapanyagot, bár legjobb az lett volna, ha bekukkanthattam volna az ebédre, vagy vacsorára készülődő családok konyhájába és ott elleshettem volna, hogyan készítik el azokat a gyönyörű halakat, húsokat és zöldségeket, amiket délelőtt megvásároltak a piacon.
Főzés híján maradt az esti vendéglőzés, ami tudom, hogy nem hangzik olyan rosszul és nem is volt persze rossz (sőt!), de azt el kell mondanom, hogy a mi pénztárcánknak azért elég drága volt még egy tál tészta is, ami ott ugye első fogásnak számít. Nem baj, én elég sokáig ellennék ezeken a hibátlan szicíliai tésztákon.
Siracusában, szállásadónk ajánlatára tengeri sünös spagettit ettünk. A tengeri sünnek pirosas, krémes állagú belsejét keverik a kifőtt spagettihez egy kis fokhagymával, petrezselyemmel és persze olívaolajjal. Tömény tengeríz, nekem nagyon ízlett.

spaghetii ai ricci di mare-tengeri sünös spagetti

A másik szicíliai tészta specialitás a szardíniás tészta, édeskömény zöldjéből-szárából, mazsolából, fenyőmagból, hagymából. paradicsomból készült mártással, tetején a kisütött szardíniával. Ezt több helyen is kóstoltuk, de a legjobb egy olyan kisvendéglőben volt, ahová késő este, hosszas szállás keresgélés után, fáradtan és a külső benyomások alapján nem sok jóra számítva ültünk be. Ebből is látszik, hogy a legjobb dolgok olyankor érnek bennünket, amikor egyáltalán nem azt várjuk - életem legjobb tésztáját ettem. És ha szabad egy kis megfigyelésemet közkinccsé tennem: a tészta főzővize tényleg fontos alkotóeleme a mártásoknak - és ezt nem csak ezen a helyen tapasztaltam -, azt kell mondjam, hogy szinte híg lé úszkál (persze nem sok) a tészta alatt, telve ízekkel, de könnyed textúrával. Mondjuk az olívaolajat nem sajnálják semmiről...

pasta con le sarde-szardíniás tészta (rossz fényviszonyok között)

Nem akarom azért túl bő lére ereszteni a beszámolómat, még úgyis sokszor visszatérek élményeimhez, mint inspirációs forráshoz. (Szakácskönyvet is hoztam!)
Nagyon szép út volt, rengeteg izgalmas élménnyel, mesés tájakkal és különleges városokkal. És mivel ezt az egész utat végső soron a blognak köszönhetem, hiszen ha ez nem lett volna, akkor Fűszeres Eszter, a Fűszer és Lélek blog gazdája nem keresett volna meg, hogy vegyek részt a Nespresso nyereményjátékán, amit ezzel a receptemmel megnyertem, a nyeremény pedig egy utazási utalvány volt.
De ha Ti nem lennétek, kedves olvasók, akkor a blog sem lenne, hiszen ahhoz, hogy írjak is arról, amit csinálni nagyon szeretek, mindig az ad újabb lendületet, hogy van, aki elolvassa.
Ezért hoztam egy kis ajándékot Szicíliából, amit valamelyikőtök meg fog nyerni. Az ajándékcsomag tartalma: egy csomag caserecce tészta, egy üveg brontei pisztácia pesto, egy kis üveg citromos olívaolaj, egy szicíliai kerámiaával díszített parafadugó egy képeslap és egy kis speciális, még az arab hódítók idejéből származó caltagironei édesség, a cubbaita, kandírozott csicseriborsó.
Mindezek elnyeréséhez csak egy kérdésre kell válaszolni itt, a bejegyzés alatt, kommentben.

A kérdés a következő:

Milyen ételekről, alapanyagokról, technikákról, témákról olvasnátok itt a blogon? 

Várom a válaszokat mostantól, tehát október 6. hétfőtől egy hétig, azaz október 13. hétfőig. Aznap este sorsolok, másnap ide és a Rakottkert facebook oldalára is kiírom a nyertes nevét.

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, igazán jó inspirációs forrást kaptam általuk!
A szerencsés nyertes pedig Orsi! Kérem, hogy írjon nekem egy email címet ide: kosagabi@gmail.com. Gratulálok!!