Ha valaki egy reggel arra ébred, hogy valami krémeset, elegánsat, mégis hétköznapit szeretne enni, olyat, amit csukott szemmel kénytelen ízlelni, annyira kényeztető, akkor ezt a palacsintát ajánlom.
Az élményhez mérten elhanyagolható tényező, hogy a palacsintákat bizony meg kell hozzá sütni. Amit én mondjuk szeretek, mert mindegyik darab egy külön egyéniség. Ráadásul nem is teflon serpenyőben sütöm, hanem a hagyományos, olajozós vasserpenyőben, mert olajszag ide vagy oda, nekem jobban ízlik, egyszerűen ropogósabb.
A krém elkészítése pedig mindenképpen élvezetes, pláne, ha tudjuk róla, hogy ez az a bizonyos cukrász alapkrém, franciául créme patissiére, amit krémesekhez, égetett tésztákhoz, különböző gyümölcsös desszertekhez használhatunk.
A palacsintához:
- 125 g finomliszt
- 2 tojás
- 1 teáskanál házi vaníliás cukor
- csipet só
- kb. 3 dl tej
A vaníliakrém receptje:
- 250 ml 3,5 zsírtartalmú teljes tej
- 23 g kukoricaliszt
- 34 g porcukor
- 1 vaníliarúd
- 3 tojássárgája
- 25 g vaj kockákra vágva
A tojássárgákat tegyük keverőtálba, keverjük ki a maradék porcukorral.
Folytonos keverés mellett közepes lángon főzzük sűrűre a tejes keveréket. Vékony sugárban öntve keverjük a tojáshoz, majd az egészet vissza a lábasba és most is állandóan keverve főzzük sűrűre. Húzzuk le a tűzről, állítsuk hideg vízbe a lábast, egy percig hűtsük. Adjuk hozzá a vajdarabokat, habverővel keverjük sima, fényes krémmé.
Egy-két napig eláll a hűtőben, ha szeretnénk előre dolgozni. 3 dl lesz ebből a mennyiségből.
Pierre Hermé receptje a Szakácsok könyvéből.
A kisütött palacsinták felére két evőkanál krémet kenünk, kirakjuk a meghámozott, vékonyan felszeletelt őszibarackkal, ennek tetejére is teszünk egy kis krémet, ráhajtjuk a palacsinta másik felét, majd még egyszer félbe hajtjuk, hogy háromszögeket kapjunk. Megszórjuk porcukorral és tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése