Szicíliai édes-sós karfiolos tészta

Karácsony előtt mindig csak azon háborgok magamban, hogy én tényleg olyan szívesen sütöm a bejglit, a mézeskalácsot, meg a többit, időzítem a feladatokat, hogy minden kész és szép legyen időben, de hogy még közben ugyanúgy a napi rendes evésről is gondoskodni kell...! Nekem sokszor ez a legnehezebb, a mindennapi rutint ilyenkor felülírja a sok extra. 

Mákdarálás közben, sütemény illatban váratlanul jelentkező éhség esetén az ilyen egyszerű, gyors tészták mentenek meg és a tartalmas levesek. 

A karfiolos tészta Szicíliában fenyőmaggal készül, nálam most dióval. A karfiol teljesen dióízű lesz ebben az ételben, egyszerűen fantasztikus, a többi, édes-sós-csípős ízzel nagyon izgalmas kombináció, gratulálok a szicíliai mammáknak!

Recept:

• 500 g durumtészta, pl. kagyló formájú (conchiglie), de készülhet spagettiből, rigatoniból, orecchiettéből is
• egy kis fej karfiol apró rózsáira szedve
• 1 fej hagyma felaprítva
• 4 szardella
• 2 marék dió 
• 2 evőkanál mazsola
• 6 evőkanál olívaolaj
• egy nagy csipet sáfrány
• só, frissen őrölt bors
• 1 kávéskanál chilipehely (elhagyható)
• frissen reszelt parmezán
• friss petrezselyem 

A diót 180 fokra előmelegített sütőben 8 perc alatt megpirítjuk. Durvára vágjuk, szitára tesszük, héját lerázzuk.

A sáfrányt 2 evőkanál forró vízbe áztatjuk.

Fazékban sós vizet forralunk. Beletesszük a karfiolrózsákat, 3-4 percig főzzük, szűrőkanállal kiszedjük. A vízbe tesszük a tésztát, al dentére főzzük.

Közben a hagymát puhára dinszteljük az olívaolajon. Rátesszük a szardellákat, szétnyomkodjuk, elkeverjük. Ráöntjük a sáfrányos vizet. Hozzáadjuk a karfiolt, a mazsolát, a chilipelyhet, ha használunk és a diót. Közepes lángon kevergetve pirítjuk, sózzuk, borsozzuk.

A kifőtt tésztát lecsöpögtetjük és a karfiolos mártáshoz keverjük. Kevés olívaolajjal még meglocsoljuk, ha szükséges sózzuk. 

Tálaláskor frissen reszelt parmezánnal és  petrezselyemmel bőven megszórjuk.

Citromkrémes mandulacsillag

Általában tele vagyok tervekkel, így, karácsony közeledtével meg különösen. Listáim megszaporodnak, hosszabbra nyúlnak, tematizálódnak.
A sütésekkel kapcsolatban mindig csapongok. Ragaszkodom a hagyományos, csak ez idő tájt felbukkanó kínálathoz, de közben izgatnak az új formák, ízek is. Az újdonságok kipróbálását az ünnep előtti vendégségekre szoktam időzíteni, amiből szerencsére mindig van elég. Igen, szerencsére; mert hiába torlódnak ilyenkor munkák, feladatok, vásárlások, programok, azért a legjobb és legfontosabb mindig az, amikor mindent félretéve együtt vagyunk azokkal, akik fontosak. Ilyenkor szoktam kipróbálni az újdonságokat  - ha ízlik, megsütöm karácsonyra is. Igazán mindenki jól jár!
Ehhez a recepthez csak annyit fűznék hozzá azon kívül, hogy sikeres kísérletnek bizonyult, hogy a tészta fűszere az édesköménymag, amit sokan nem szeretnek és én is majdnem kihagytam, de kár lett volna, mert elképesztően finom ízt ad a süteménynek!

Recept:
a citromkrém

• 50 ml frissen facsart citromlé
• 1 citrom reszelt héja
• 1 nagy tojás
• 1 nagy tojás sárgája
• 60 g cukor
• 45 g puha vaj

Keverőtálba tesszük a citrom levét és héját a cukrot és a vajat. Gőz fölött felolvasztjuk, majd hozzáadjuk az előzőleg villával elkevert egész tojást és tojássárgáját. Folyamatosan kevergetve 15-20 perc alatt sűrűre főzzük. Kihűtjük, felhasználásig hűtőben tartjuk. Előre is elkészíthető, sőt nagyobb adagot is érdemes belőle csinálni, palacsintába és szép üvegbe téve ajándéknak is kiváló.

a tészta:

• 1 teáskanál édeskömény mag
• 150 g mandula
• 150 g porcukor
• 3 evőkanál sárga kukoricaliszt (nem a kukoricakeményítő)
• 120 g puha vaj
• 1 citrom reszelt héja
• 2 nagy tojássárgája
• 150 g liszt

Az édesköménymagot száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, amíg érezni kezdjük az illatát. Mozsárban, vagy kávédarálóban finomra őröljük.
A mandulát megdaráljuk. Hozzákeverjük a porcukrot, a kukoricalisztet és az édesköménymagot.
Robotgéppel, vagy kézi keverőkanállal krémesre keverjük a vajat a citromhéjjal. Hozzáadjuk a mandulás keveréket, ezzel is elkeverjük. Belekeverjük a tojássárgákat is. Végül három részletben hozzáadjuk a lisztet. Amikor a tészta összeállt, kétharmad-egyharmad arányban két részre osztjuk. Mindkét részt másfél centis koronggá nyújtjuk, folpackba csomagoljuk és egy órára, vagy akár egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (gázsütő 4-es fokozat).
A nagyobb korongot lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, majd 7,5 - 8 centi átmérőjű korongokat szaggatunk belőle. Sütőpapírral kibélelt tepsire helyezzük, 10 perc alatt rózsaszínűre sütjük. Közben a kisebbik korongot is kinyújtjuk, egy kicsit vastagabbra, mint az előzőt. Egy kb. két centivel kisebb kiszúró formával ezt is kiszaggatjuk, ugyanannyit, mint a nagy tésztából. Közepét pedig csillag, vagy bármilyen nekünk kedves formával kilyukasztjuk. Ezeket is sütőlapra helyezzük, 10-15 perc alatt világos színűre sütjük.
Amikor a formák kihűltek, a kisebbeket megszórjuk porcukorral, a nagyobbak közepére pedig egy-egy teáskanálnyi citromkrémet teszünk. A krémre helyezzük a kisebb, lyukas tésztakorongokat, kicsit meg is nyomjuk. Végül megszórjuk porcukorral.

Nancy Silverton receptje alapján.

Vitaminbomba

Kedvenc téli vacsorám a sütőben sült egész krumpli (amit én meghámozok és egy kicsit bevajazok mielőtt berakom a sütőbe, mert szeretem, ha ropogós a héja). Forrón, vajjal, sóval, citromos lilahagymával, teával. És kevés olajjal elkevert lilahagymás savanyúkáposztával. Nagyon nehezen tudom abbahagyni.
Ezt a savanyúkáposztás salátát variáltam meg egy kicsit, elhagyva a hagymát, behozva a sült céklát és a tökmagot mag és olaj formájában. Közben ujjongtam, hogy micsoda egészséges fúziót alkottam.
A sült krumplis vacsorához ez is remekül passzol, de sajnos a céklát nem készíthetjük együtt a krumplival, mert lassabban is sül, meg ki is kell hűlnie a salátába kerülés előtt. Nincs más megoldás, előző nap kell megsütni.

Recept:

• 3 nagy cékla
• 15 dkg savanyú káposzta
• 4 evőkanál pucolt tökmag
• 1 evőkanál olívaolaj
• 2 evőkanál tökmagolaj
• 1 teáskanál méz
• só, frissen őrölt bors

A céklákat megmossuk, hosszú gyökerét levágjuk. Egyenként dupla méretű alufóliára tesszük őket, megszórjuk egy csipet sóval és borssal és egy kávéskanálnyi olívaolajat öntünk rá. Lazán becsomagoljuk a fóliával, mindegyiket két réteggel. 200 fokos sütőben egy - másfél órát sütjük. A fóliában hagyjuk kihűlni.
Amikor kihűlt, lehúzzuk a héját, majd 1x1 centis hasábokra vágjuk. Salátástálba tesszük, meglocsoljuk az olívaolajjal.
A káposztát, ha túl savanyú átöblítjük, lecsöpögtetjük. Vágódeszkán kicsit megvágjuk, hogy apróbb legyen.
A tökmagot serpenyőben kevergetve 5 perc alatt megpirítjuk.
A céklához adjuk a káposztát és a pirított tökmag kétharmadát. Meglocsoljuk a tökmagolajjal és a mézzel, jól átkeverjük. A tetejére szórjuk a maradék tökmagot és tálaljuk.

Naspolyazselé

Mit adtak nekünk a rómaiak? Például a naspolyát. A légió katonái állítólag ezt vitték magukkal hódító hadjárataik során. Addig még érthető a történet, hogy a naspolya szedés után még kemény, nem fogyasztható, úgynevezett utóérő gyümölcs. Viszont ha egyszer beérik, nem nagyon bír ki semmiféle utazási nyomódást és törődést... Mindegy, kellett a vitamin, biztosan gyorsan kiszipkázták vékony héjából a szottyadt gyümölcshúst, magjait kiköpték, így lett nekünk is naspolyánk.
Szerencsére a fák azóta is megmaradtak, és ha nem is annyira népszerűek, mint rokonai, az alma-, körte- és birsfák, mostanában újra találhatunk egy-két kupaccal a piacon. Akkor a legjobb, ha még a fán megcsípi a dér, szedés után pedig kiterítve pár napig érni hagyjuk. Íze édesen fanyar, borízű, húsa barnás, kásás. Magas pektintartalma miatt gyorsan megfő belőle a lekvár, vagy ez a gyönyörű, borostyánszínű zselé.  David Lebovitznál találtam rá a receptre, majdnem pontosan úgy is csináltam mindent, ahogyan ő írja, csak kiegészítőként alma helyett birsalmát használtam. Az elkészítés egyszerű, a zselé pedig illatos, meglepően intenzív naspolya ízű áttetsző kis finomság. Vajas kenyérre, palacsintára gondolkozás nélkül, sajtokhoz, sült húsokhoz röpke töprengést követően, viszont annál nagyobb élvezettel használhatjuk.

Recept:

• 1 kg érett, puha naspolya
• 1 birsalma
• fél citrom
• 600 g cukor

A naspolyát megmossuk, lecsöpögtetjük. Szőröstűl-bőröstűl félbe vágjuk. Fazékba tesszük, hozzáadjuk a szintén megmosott, héjastól kockákra vágott birsalmát és a fél citromot. Felöntjük annyi vízzel, ami éppen ellepi. Egy órát főzzük, amíg a birsalmák is megpuhulnak.
Egy nagy szitát kibélelünk ritka szövésű konyharuhával, vagy dupla réteg gézzel. Nagy lábasra támasztjuk a szitát és kanalanként belerakjuk a főtt gyümölcsöt. Nem nyomkodjuk. Egy éjszakán át hagyjuk szépen lecsöpögni.
Másnap a gyönyörű, tiszta, illatos kb. egy liternyi folyadékot széles lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és közepes lángon főzni kezdjük. Közben többször szedjük le a habját és gyakran kevergessük. Egy-másfél óra főzés kell neki, hogy zselé legyen. Úgy tudjuk megállapítani, hogy eléggé besűrűsödött-e, hogy egy hűtőben lehűtött tányérra egy kanálnyi folyadékot teszünk, visszatesszük a hűtőbe. Amikor kihűlt, bőrösödnie kell a tetejének és csak alig folynia.
Forrón kis üvegekbe töltjük, száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
3db 2 dl-es üveg lesz ebből a mennyiségből.

Pirított mandulás olajbogyó saláta

Még szerencse, hogy az olajbogyó télen-nyáron ugyanolyan, így a hidegebb évszakokban is tökéletesen megidézhető vele a nyár. Ebbe a salátába belepakolhatjuk többféle változatát, attól lesz igazán jó. Na meg a lassan sült fokhagymától, amit, ha ez alkalomból csinálunk, csináljunk jó sokat, hogy később is használhassuk titkos, különleges favoritként. És hát a pirított-sós manduláról se feledkezzünk meg, ami formában, színben, ízben is gyönyörű összhangba kerül a bogyókkal és minden más hozzávalóval. Szóval van ebben minden, amiért érdemes körbeülni a tálat és csipegetni, kanalazni, magokat diszkréten tányérkába gyűjteni.

Recept:

• 400 g olajbogyó, vegyesen lehet fekete, aszalt és zöld is
• 1 evőkanál lecsöpögtetett nagyszemű kapribogyó (elhagyható)
• 100 g mandula
• 1 dl extra szűz olívaolaj
• 1 citrom
• 20 gerezd konfitált fokhagyma
• 1 egész szárított chili paprika
• 1 teáskanál friss rozmaringlevél durvára vágva
• 1 teáskanál friss kakukkfűlevél durvára vágva
• frissen őrölt bors
• 2 babérlevél
• só

A mandulát összekeverjük egy teáskanál olívaolajjal és egy csipet sóval. Sütőpapírral bélelt tepsire terítjük és 180 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt megpirítjuk.
Az olajbogyókat leszűrjük, tálba tesszük. A citromot alaposan megmossuk, héját zöldséghámozóval csíkokban lehámozzuk, a fehér bunda nélkül. Az olajbogyókra szórjuk. Hozzáadjuk a konfitált fokhagymagerezdeket és a felaprított zöldfűszereket, a borsot, a babérleveleket és az egész chilit is. Meglocsoljuk az olívaolajjal, összekeverjük. Tálalás előtt megszórjuk a pirított mandulával.