Rétegzett szeder - őszibarack lekvár

Aki lekvárfőzésre adja a fejét, de nem szeretne órákat pucolni, főzni, mosogatni, viszont szeretne valami különlegeset, ajándéknak is valót, akkor ez a kétszínű kombináció tökéletes választás. A szedret egyáltalán nem kell sem pucolni, sem passzírozni, az őszibarack hámozása ebben a mennyiségben nem okoz problémát. A két íz és szín együtt pedig fantasztikus kombináció és nem utolsó sorban izgalmas művelet egy hosszú kanállal ügyeskedni, hogy a két réteget sérülésmentesen tudjuk kiemelni az üvegből.
Más gyümölcsökkel is lehet hasonlót: tervezek egy körte - bodzabogyó, és egy rebarbara - narancs párosítást.
Várom a további ötleteket!

Recept:

• 1 kg fehér húsú őszibarack
• 800 g szeder
• 700 g cukor
• 4 evőkanál frissen facsart citromlé
• 1 evőkanál feketeribizli, vagy narancslikőr

Az őszibarack héját lehúzzuk, kockákra vágva fazékba tesszük. Meglocsoljuk 2 evőkanál citromlével, rászórunk 400 g cukrot és főzni kezdjük.
A szedret megmossuk, másik fazékba tesszük,  hozzáadjuk a citromlevet, 3 evőkanál vizet, rászórjuk a maradék 300 g cukrot és főzni kezdjük.
Miután a gyümölcsök megpuhultak, botmixerrel mindkettőt pürésítjük.
Tovább főzzük mindkét lekvárt, amíg besűrűsödnek. Ez ilyen kis mennyiségnél elég hamar, körül-belül 20 perc alatt bekövetkezik. A szederhez az utolsó 5 percben hozzáadjuk a likőrt is.
Közben kiforrázzuk a kisméretű befőttesüvegeket, 6-8 2 dl-es üvegre lesz szükség.
Először a szederlekvárt töltjük az üvegek aljára, nagyjából a feléig. 2-3 percig várunk, amíg kissé megszilárdul a teteje és csak ezután töltjük rá az őszibarack réteget. Ha nem várjuk ki ezt a kis időt, a két forró lekvár azonnal összekeveredik.
Az üvegeket lezárjuk, száraz dunsztban hagyjuk kihűlni, majd hűvös kamrában tároljuk.
A recept kis változtatásokkal Kylee Newton: The modern preserver című könyvéből származik.

Tészta és pesztó Trapaniból

Újabb érdekes formájú tészta, most Szicíliából. (Lehet, hogy visszavágyom? ) A neve busiate és tagja a szicíliai "pasta triumvirátus "-nak, ami a kuszkuszból, a busiate-ból, és a spaccatelle- ből áll.
Az első kettő egyértelműen mutatja a hosszú arab jelenlétet a szigeten. A kuszkusznak külön fesztiválja is van San Vito lo Capo-ban, Trapani megyében, Szicília észak-nyugati régiójában.
A busiate is innen származik, neve pedig állítólag az arab "bus" szóból ered, ami nádat jelent és a tészta formázására utal. Úgy készül ugyanis, hogy a körül-belül 8 centis tészta-sodratokat egy vékony pálcára, vagy kötőtűre - régen pedig nádra - tekerik fel, majd erről lehúzva csinos kis spirálokat kapnak. Nem kis türelemjáték, de szép. Elképzelem, ahogy a trapani asszonyok összegyűlnek, fürgén sodorják a tésztákat és közben mindent megbeszélnek... egy ilyenben én is benne lennék.
A mártás szintén trapani specialitás, bár szicíliai pesztónak is nevezik. Genovai párjától eltérően piros színű az érett, de nyers paradicsomtól és fenyőmag helyett pirított mandulával készül, a pecorino, vagy parmezán sajtot pedig csak a tálaláskor teszik a tésztára. A pesztó elvileg késes robotgépben is elkészíthető, ebben az esetben én mégis a mechanikus megoldást javaslom egy méretes mozsár formájában. Egyszerűen jobb és szebb lesz a végeredmény, ha darabosabbra készítjük.
Könnyű, friss, igazi nyári étel, a tészta formájától függetlenül is tökéletesen működik.

Recept:

• 500 g busiate, vagy spagetti, vagy fusilli
• 60 g hámozott mandula
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 nagy marék bazsalikomlevél
• 6 érett lucullus típusú paradicsom
• 1 teáskanál só
• 1 dl olívaolaj
• pecorino, vagy parmezán a tálaláshoz

A mandulát alufóliára terítjük, 180 fokos sütőben 5 percig pirítjuk, amíg világos zsemleszínű lesz.
A paradicsomok végeit kereszt alakban éles késsel bemetszük, tálba tesszük, forrásban lévő vízzel leforrázzuk. Egy-két után leöntjük róla a vizet. A paradicsomok héját lehúzzuk, szárvégeit kivágjuk, magjait eltávolítjuk, húsát kockákra vágjuk.
Nagyméretű mozsárba tesszük a megpucolt fokhagymagerezdekkel és a bazsalikommal együtt. Összetörjük, majd hozzáadjuk az olívaolaj felét, a sót és tovább passzírozzuk. Végül belekeverjük a felkockázott paradicsomot és a maradék olívaolajat. Ezzel is összedolgozzuk, sózzuk, ha szükséges.
Közben a tésztát forrásban lévő sós vízbe tesszük, megfőzzük.
A lecsöpögtetett tésztát összekeverjük a pesztóval.
Tányérokba szedve kevés olívaolajjal meglocsoljuk, parmezánforgáccsal és menta-, vagy bazsalikomlevéllel tálaljuk.

Rozmaringos-szőlős focaccia

Kiállításmegnyitóra sütöttem ezt a focacciát, de ez egészen pontosan azt jelenti, hogy az utóbbi két hétben (fülledt kánikula ide, vagy oda) szinte minden nap készült valamilyen formában. Először teszteltem, hogy egyáltalán milyen. Megállapítottuk, hogy jó - akkor különböző ízváltozatok kerültek kipróbálásra. Azután jött a megnyitó (a Perbáli Búcsú Helyiérték című csoportos kiállítása), debütálás élesben, nagy sikerrel. Azóta meg így maradtam, focaccia-sütősen. Merthogy maga az előkészítés nem nagy munka (pláne gépesítve), kelni magától kel és nagyon gyorsan megsül, ezért remek vendégváró, vendégmarasztaló.
A szőlős változat különleges az édeskés beütés miatt, de készült már színes koktélparadicsommal, cukkinivel, olajbogyóval - mindenhogy jó. A sok rozmaringot viszont ki nem hagynám egyikből sem, mert az valami fantasztikus ízt ad neki!
Ha kérhetek valamit, próbáljátok ki száraz fehérborba mártogatva enyhe esti szellőben, alkonyatkor.

Recept:

• 700 g (jó minőségű) finomliszt
• 7 g instant élesztő
• 4 dl meleg víz
• 12 evőkanál olívaolaj
• 1 púpozott teáskanál cukor
• 1 teáskanál só

a sütéshez:

• 2 friss rozmaring ág
• 1 evőkanál nagy szemű tengeri só
• 1 nagy fürt lehetőleg mag nélküli szőlő
• 3 evőkanál olívaolaj

Az élesztőt 2 dl meleg vízbe szórjuk, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük. 5 percig állni hagyjuk.
A lisztet nagy keverőtálba szórjuk, elkeverjük a sóval, majd hozzáadjuk az élesztős keveréket, a maradék 2 dl meleg vizet és az olívaolajat. Dagasztókaros konyhai robotgéppel, vagy kézzel alaposan kidagasztjuk. Ha szükséges tegyünk még hozzá kevés meleg vizet - a jól eldolgozott tészta végül viszonylag lágy maradjon, egy fokkal lágyabb, mint a pizzatészta.
Olajos késszel körbesimítjuk, kerekre formázzuk a tésztát, majd konyharuhával letakarva 1-1,5 órát kelesztjük.
Amikor megkelt, sima felületen enyhén átgyúrjuk. Egy 30 x 40 cm-es nagy, peremes sütőtepsit, vagy két kisebbet megkenünk olívaolajjal. Beletesszük a tésztát és a tenyerünkkel húzva-nyomkodva kitöltjük vele a tepsit. Az ujjbegyünkkel mélyedéseket nyomkodva is maradásra bírhatjuk a rugalmas tésztát.
Formázás után sűrűn megtűzdeljük rozmaring levelekkel, belenyomkodjuk a szőlőszemeket és eloszlatunk rajta két evőkanál olívaolajat. Végül megszórjuk a durva szemű sóval. Még fél órát kelesztjük.

Közben felforrósítjuk a sütőt 220 fokra.
Az előmelegített sütőben körül-belül 20 percig sütjük, amíg a teteje világos zsemleszínűre sül.
A sütőből kivéve hűlni hagyjuk, majd szeletekre vágjuk. (Családi körben a tépkedés is engedélyezett.)

Szicíliai szardellás, koktélparadicsomos tészta kenyérmorzsával

Nem gondoltam, hogy a parmezán helyett pirított kenyérmorzsával tálalt tészta ennyire finom. Azt kell mondjam, ropogósságával egész más dimenziókba helyezi a lágy tészta fogyasztását. Még az ilyen, az egyszerűek között is minimalistának számító, csak fokhagymából, szardellából, kevéske fehérborból és pár szem koktélparadicsomból készülő 10 perces mártásokkal készülőkét is.
A recept az olasz nyelvű, Szicíliában vásárolt szakácskönyvemből való. Ebben spagettivel ajánlják, de én most picit rákattantam az egyedi tésztaformákra. Egyik beszerzésem a strozzapreti, nevéből adódóan különös háttértörténetekkel. A szó papfojtogatót jelent, aminek értelmezési tartománya viszonylag széles: vagy a papok fulladnak bele a tésztaevésbe, vagy az azt kézzel készítő asszonyok férjei a bosszankodásba, hogy a papok eszik meg a tésztát. De lehet, hogy egyszerűen a csavarás asszociációkat ébresztő mozdulata ihlette az elnevezést.
Szerencsére nekünk ezzel már nincs dolgunk, csak élvezhetjük ezt a kecses formát akár ezzel az egyáltalán nem fojtogató szósszal.

Recept:

• 400 g strozzapreti, vagy spagetti
• 6-7 db szardella
• 2 gerezd fokhagyma
• 200 g koktélparadicsom
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 evőkanál kenyérmorzsa (lehetőleg házi)
• 1 csokor friss petrezselyem
• 5 evőkanál olívaolaj
• só, frissen őrölt bors

Serpenyőben egy evőkanál olajon aranybarnára pirítjuk a zsemlemorzsát. Tálba szedjük, félretesszük. A serpenyőt konyhai papírtörlővel kitöröljük.
A tésztát sós, forrásban lévő vízben al dente puhaságúra főzzük.
Közben a maradék 4 evőkanál olívaolajhoz adjuk a finomra vágott fokhagymát és a szardellákat. Egy percig pirítjuk, amíg a szardella szétolvad. Felöntjük a borral, elforraljuk. Hozzáadjuk a koktélparadicsomokat, amiket előzőleg egy késsel bemetszettünk. Enyhén megnyomkodva pár percig főzzük, közben sózzuk, borsozzuk.
A tészta főzővizéből egy decit a mártáshoz adunk. A tésztát leszűrjük, összekeverjük a paradicsomos mártással. Ha szükséges, még sózzuk.
Tálaláskor megszórjuk a vágott petrezselyemmel és a pirított morzsával.

Szedres friand

Elmondom mikkel találkoztam amikor a friand-ról keresgéltem. 1. Francia sütemény, de valamiért Új-Zélandon nagyon népszerű. 2. Formája miatt összekeverhető a muffinnal, pedig a financier rokona inkább. 3. Előbb említett rokonhoz hasonlóan a friand-nak is van spéci formasütője, szép ovális. Nekem egyik sincs... (Szilikonos mini muffinformában sütöttem.) 4. A google nem szereti, mint keresőszót, állandóan helyesbíteni akar friend-re. A barátság mindenek előtt :)
A süteményről szólván pedig el kell mondanom, hogy bájos darab, különösen, ha rászánjuk magunkat (főképpen a pénztárcánkat) és blansírozott mandulából készítjük. Így szép piruló-sápatag lesz, sötétlő szederrel a belsejében.
A hajdinalisztet rizslisztre, vagy sima fehér lisztre is válthatjuk, attól függően, hogy mi van otthon és hogy fontos-e a gluténmentesség. Természetesen a gyümölcstartozékkal is lehet játszani, a bogyósok mindegyike, sárgabarack, nektarin, alma, körte - bármi szóba jöhet.
Hamar elfogy.

Recept:

• 5 tojásfehérje
• 180 g vaj
• 180 g cukor
• 100 g blansírozott mandula
• 50 g hajdinaliszt
• negyed teáskanál só
• 1 kezeletlen héjú citrom reszelt héja
• 1 vaníliarúd kikapart magjai
• 60 g szeder

A vajat felolvasztjuk. A mandulát finomra daráljuk. A cukrot, a hajdinalisztet, a citromhéjat és a vanília kikapart magjait nagy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a mandulát és a sót is, összekeverjük.
A tojásfehérjét lágy habbá verjük. Csak éppen annyira, hogy már összeálljon, de még könnyen folyós állagú legyen. Több részletben óvatosan a mandulás keverékhez adjuk. Utoljára az olvasztott vajat is a tésztához keverjük szintén több részletben. Az így összeállított tésztát fél órát állni hagyjuk.
Közben bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra.
Ha hagyományos muffinsütőt használunk, kivajazzuk. Szilikonos formával nem kell csinálni semmit.
A tésztamasszával 2/3-ig megtöltjük a formákat. Mindegyikre teszünk a kisebb darabokra vágott szederből.
15-20 percig sütjük, amíg a szélei aranybarnák lesznek. Amikor kicsit kihűlt, szedjük ki a formákból és tegyük rácsra szellőzni.
Légies, kívül ropogós, belül lágy sütemény.