Saját csipkebogyólekvárral nem büszkélkedhetek sajnos. Néha kapok, néha veszek egy-egy üveggel, de szégyen ide, szégyen oda, önkezűleg még nem álltam neki. Viszont mindig szedünk néhány ágat díszítésnek, közben eszegetjük is a puha bogyókat, meg szedjük is. Itthon pedig kicsit bemetszem őket, hideg vízzel leöntöm, egy éjszakát állni hagyom. Aztán másnap megisszuk a halvány narancs színű enyhén savanykás folyadékot és elégedettek (és egészségesek) vagyunk a sok-sok C-vitamintól. Egy ilyen művelet közben jutott eszembe a panna cotta, ami önmagában elég semleges, viszont gyakorlatilag bármivel remekül ízesíthető. Ha időt engedünk neki, a csipkebogyó is megállja a helyét ízesítőként, szépen átadja magát a tejszínnek. Ugyanígy áztathatunk benne fűszereket (vanília, kardamom, fahéj pl.), sőt fűszernövényeket is (rozmaring, tárkony, bazsalikom), nagyon kellemesen ízesítik a krémet, amit nyers, vagy párolt gyümölcsökkel is kiegészíthetünk, nem csak a tálalásnál.
Ebben a receptben csak a csipkebogyót hagytam érvényesülni, a tejszín mellé joghurtot is használtam, hogy kevésbé legyen zsíros, édesítőnek pedig mézet tettem bele.
Tálaláskor pedig jöhet a tuti ízesítő, egy-két kanál jóféle hecsedli.
- 1,5 teáskanál zselatin por
- 2 teáskanál víz
- 250 ml tejszín
- 1,5 evőkanál méz
- csipet só
- 250 ml szobahőmérsékletű görög joghurt
- 10 szem csipkebogyó
- a tálaláshoz csipkebogyólekvár (hecsedli)
A zselatint a vízben 5 percig áztatjuk.
Az ízesített tejszínt átszűrjük és újra felmelegítjük. Elkeverjük benne az áztatott zselatint, majd kézi habverővel simára keverjük benne a joghurtot is.
Nagyon vékonyan kiolajozott formákba osztjuk, lehűtjük. Két-három óra múlva kiboríthatjuk a formákból. Előtte késsel válasszuk el a krémet a forma szélétől.
Csipkebogyó lekvárral megcsurgatva tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése