Vannak ételek, amik egyszer csak megtámadják a gondolataimat. Szinte a semmiből bukkannak fel, minden ésszerűséget nélkülözve; nem érdekli őket szezonalitás, egészség, fölösleges kilók, vagy a hét napjai - el kell készülniük, különben nincs nyugtom. Ez a smarni is így született: egyszer csak eszembe jutott Cserke régi receptje, meg hogy mákkal kéne variálni és már nem volt megállás. Nem is szabad a dolgok áramlását megakadályozni, úgy hallottam. A smarni ezt megfelelően bizonyította is számomra.
Recept:
- 140 g liszt
- 1 púpozott evőkanál darált mák
- 4 tojás
- 60 g cukor
- 1,5 dl zsíros tej
- 1 evőkanál narancsvirágvíz
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 2-3 evőkanál vaj a sütéshez
- 50 g darált mák porcukorral elkeverve a tálaláshoz
- darabos meggylekvár, vagy meggybefőtt szintén a tálaláshoz
- Donum Terrae mákolaj - extrának
A fehérjét habbá verjük, félidőben hozzáadva a cukrot.
A tojáshabot két részletben óvatosan a lisztes, tojássárgás keverékhez adjuk.
Egy méretes teflonserpenyőt közepes tűzön felmelegítünk, beletesszük a vaj felét, amikor elolvadt ráöntjük a massza felét. Elsimítjuk és megvárjuk, amíg megszilárdul, az alja pedig szép aranybarna lesz. Akkor konyhai lapát segítségével megfordítjuk az egészet, mint egy palacsintát, csak nem annyira egyszerű, mert puha és vastag, de ha ügyesek vagyunk, nagyjából egyben tud maradni. A másik oldalát is megsütjük, közben nagyobb galuskányi darabokra vágjuk a lapát élével. Kicsit tovább pirítjuk, majd két tányérra szedjük.
Azon frissiben fogyasztjuk, mákos porcukorral, meggybefőttel és mákolajjal szórva, hintve locsolva.
A következő adagot ugyanígy sütjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése