2011. július 5., kedd

Marcipános meggyleves

Lekvárfőzés közben jött az ötlet, hogy a meggyet mandulával párosítsam. Készült is egy kevés olyan meggylekvár, amibe a főzés végén mandulaszeleteket szórtam és marcipánt reszeltem. Annyira ízlett, hogy ezt a kombinációt kipróbáltam levessel és tervezem egy marcipános - meggyes kalács sütését is.

Recept: Kicsit több, mint 1 liter vízbe egy darabka fahéjrudat és egy csillagánizst teszünk, felforraljuk. Beleteszünk fél kiló kimagozott meggyet, fél kávéskanál sót, ízlés szerint mézzel édesítjük. Belereszelünk 1 evőkanál marcipán masszát. Én a Zentis márkájút szoktam használni, ez 54 %-ban tartalmaz mandulát. 1 dl tejfölt 1 teáskanál liszttel simára keverünk, hozzáadunk egy kis meleg levest, a hőmérséklet-kiegyenlítés végett. Az így előkészített sűrítményt a leveshez öntjük, jól elkeverjük. Éppen csak felforraljuk és már kész is.
Ezután kivesszük a fahéjat és a csillagánizst, megvárjuk míg legalább langyosra hűl a levesünk, de hidegen a legjobb.

2011. június 30., csütörtök

Olajbogyós kenyér

Kissé időigényes, ahogy valamelyik szakácskönyvem figyelmeztet bizonyos recepteknél. Kétszer másfél óra kelesztés kell ennek a kenyérnek, közben egy kis dagasztás, formázás. De talán így nyáron bőkezűbben bánunk az idővel, ha otthon vagyunk, nekifogunk az efféle hosszadalmas dolgoknak is, hiszen munkában nem olyan sok, csak időben. Most a napsütés is alábbhagyott kicsit, így a sütő bekapcsolása is direkt jól esik.
Megéri a fáradságot: ropogós héjú, belül lyukacsos, jó ízű kenyér a végeredmény.

Recept:
  • 15 szem fekete olajbogyó
  • 1 teáskanál szárított élesztő
  • 1 teáaskanál barnacukor
  • 1 teáskanál só
  • 50 g szezámmag
  • 350 g BL 80-as liszt
  • olaj a munkafelületre
  • 1 evőkanál szárított oregánó,
  • 1 evőkanál szárított kakukkfű
  • 1/2 citrom reszelt héja
Az olajbogyókat kimagozzuk, felaprítjuk. Keverőtálba tesszük, hozzáadunk 3 dl langyos vizet, az élesztőt, a cukrot és 40 g szezámmagot. Beletesszük a lisztet, jól elkeverjük, konyharuhával letakarva 10 percig pihentetjük. Ragacsos, sűrű, de nem kemény tésztát kapunk. Vékonyan megolajozunk egy gyúródeszkát, vagy letisztított konyhapultot, kiborítjuk a tésztát és 10 percig dagasztjuk, majd vissza a tálba, letakarva 10 perc pihentetés. Ezt a műveletet háromszor ismételjük. Csinálhatjuk dagasztógéppel is, akkor a tál oldalát kenjük be vékonyan az olajjal és a pihenőidőkben emeljük ki a dagasztókart.
Az dagasztás után másfél óráig kelesztjük letakarva.
Közben a fűszereket, a maradék szezámmagot és a reszelt citromhéjat összekeverjük. Egy nagy sütőtepsit kibélelünk sütőpapírral, eloszlatjuk rajta a fűszerkeveréket.
Bevizezünk egy tiszta konyharuhát.
Amikor letelt a másfél óra, a tésztát enyhén lisztezett deszkára borítjuk, téglalap alakúra nyújtjuk, majd feltekerjük, széleit benyomkodjuk, megfordítjuk, hogy az illesztés legyen alul, két csücske felé kissé elvékonyodó formára alakítjuk. Belegörgetjük a nedves konyharuhára, majd onnan a fűszeres sütőpapíros tepsire hengerítjük úgy, hogy körben rátapadjanak a fűszerek. Ez csak így leírva ilyen bonyolult, amikor csináljuk, adódnak a mozdulatok. A fűszerekkel borított, formázott tésztát letakarjuk és újabb másfél óráig kelesztjük.
Előmelegített, 220 fokos sütőben 40 percig sütjük.
Dan Lepard receptje alapján.

2011. június 27., hétfő

Mogyorós-búzadarás sütemény narancssziruppal

Igaz, hogy a narancs itt mifelénk most sem és semmikor nem idényjellegű, de képzeljük magunkat Spanyol-, vagy inkább Görögországba, ahol talán már érik a narancs, leszakítanak kettőt-hármat a fáról és valaki elkészíti belőle ezt a nagyon egyszerű és nagyon finom süteményt. Mi pont ott járunk vendégségben, megkínálnak és annyira ízlik, hogy gyorsan elkérjük a receptjét. Hazajövünk, tudjuk, hogy ez nem az a narancs, nem az a napsütés, de azért a süti ugyanúgy ízlik itthon is, amikor megsütjük. Teszünk rá pár szem málnát, hogy otthonosabban érezze magát. ( Vagy mi őt? )
A történet nem igaz, a receptet egy régi Good-Food-os szakácskönyvemben találtam ( 101 csábító desszert a címe ) és úgy képzeltem, hogy csak jó lehet, ha pirított mogyoró is van benne, liszt meg semmi.

Recept:
  • 200 ml olívaolaj ( nem túl karakteres ízű )
  • 100 g törökmogyoró
  • 50 g búzadara
  • 175 g cukor
  • 1 1/2 teáskanál sütőpor
  • 2 nagy, vagy 3 közepes narancs
  • 4 tojás
  • egy csipet sáfrány
  • 85 g porcukor
  • tálaláshoz 2 dl török, vagy görög joghurt, valamilyen bogyós gyümölcs
Kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra.
Olajozzuk ki a formát, amiben sütni fogunk: lehet muffin, vagy egyszerű magas falú tepsi, kb. 23 x 30 cm-es. Ehhez a sütihez is nagyon jók a szilikon formák, ha van, használjuk hozzá nyugodtan, könnyen kivehető belőle a kész sütemény.
A mogyorót terítsük szét egy kis tepsiben, vagy alufólia darabon és süssük a sütőben 8 -10 percig, amíg kissé megpörkölődik. Dörzsöljük - rázogassuk le a héját, amennyire lejön, majd daráljuk meg. Keverjük össze a búzadarával, a cukorral és a sütőporral.
Mossuk meg alaposan a narancsokat, szárítsuk meg, majd reszeljük le a héját. Kézi habverővel adjuk hozzá a tojásokat és az olajat. Keverjük hozzá a mogyorós keveréket. Öntsük a formába. Ha muffin sütőt használunk, figyeljünk, hogy a massza csak a forma kétharmadáig érjen, mert megemelkedik sütés közben.
30-40 percig sütjük.
Közben a narancsok kifacsart levét, a porcukrot és a sáfrányt kisebb edénybe tesszük, felforraljuk, majd kis lángon néhány percig főzzük.
Amikor a süti megsült, hagyjuk kicsit hűlni, majd a formából kivéve tegyük tálra és csurgassuk meg a sziruppal.
Tálaláskor halmozzunk rá kikevert krémes török, vagy görög joghurtot, díszítsük málnával, szederrel, áfonyával.
És kínáljunk vele kedves vendégeket, akik majd elkérik a receptjét:)

2011. június 23., csütörtök

Koktélparadicsomos, fokhagymás, bazsalikomos tészta


Nemrég találtam ezt a receptet és azt hiszem, ezen a nyáron sokszor elkészül majd. Hihetetlenül egyszerű és nagyon üdítő íze van. Főzni csak a tésztát kell hozzá, tehát forró nyári napokra kitűnő. A többi hozzávalóról azt mondanám, hogy egyszerű salátaöntetben érlelt paradicsom és fokhagyma. A forró tészta magába szívja a finom ízeket, az apró paradicsomokat pedig éppen csak megfonnyasztja.

Recept:
  • 500 g durumlisztes tészta ( orcchiette, vagy fusilli )
  • 450 g érett, édes koktélparadicsom
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 15-20 levél bazsalikom
  • 180ml extraszűz olívolaj
  • 2 evőkanál fehérborecet, vagy világos balzsamecet
  • só, bors
A paradicsomokat vágjuk félbe, tegyük egy mély tálba. Szórjuk rá a megpucolt, apróra vágott fokhagymát. A bazsalikomlevelekből néhányat tegyünk félre, a többit aprítsuk fel,, szintén adjuk a paradicsomhoz. Öntsük rá az olajat és az ecetet, sózzuk, borsozzuk, jól keverjük össze.
Egy nagy lábasban tegyük föl a vizet, amikor lobogva forr, sózzuk, beletesszük a tésztát. Időnként megkeverve roppanósra főzzük, leszűrjük, alaposan lecsöpögtetjük. Még forrón hozzákeverjük a félretett, marinált paradicsomot. Alaposan átforgatjuk, ha szükséges még sózzuk. Bazsalikomlevelekkel díszítve azonnal tálaljuk. Adhatunk hozzá friss parmezánforgácsokat.
Kihűlve tésztasalátaként fogyasztható, de akkor hűlés közben időnként keverjük meg.

Angela Hartnett receptje alapján.

2011. június 21., kedd

Sajtos sült karfiol


Tudjátok, honnan ered a "csőben sült", franciául "au gratin" kifejezés? Abból az időből, amikor a nyílt tűzi főzést felváltották a füstmentes, zárt rendszerű takaréktűzhelyek. Ezek sütőjét hívták sütőcsőnek, vagy csőnek. Tehát a csőben sütés egyszerűen sütőben sütést jelent, ami annak idején azért volt nagy újítás, mert a zárt, körbefalazott, lemezzel borított sütőben már a füst kizárásával tudtak sütni.
A mi életünk még egyszerűbb, már tüzet sem kell gyújtanunk, ha sütni akarunk. A csőben sült - vagy hívjuk akárhogy - karfiol így hamar kész van; könnyű, finom ebéd, vagy vacsora.

Recept:
  • 1 fej karfiol
  • 2,5dl tej
  • 3dl tejszín
  • 5 dkg vaj
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 marék dió
  • 10 dkg érett trappista, cheddar, vagy gruyer sajt
  • 1 babérlevél
  • só,bors
A karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük, szárát levágjuk. Forrásban lévő sós víz fölött gőzöljük, amíg megpuhul, kb. 15 perc.
A diót 180 fokos sütőben 8 perc alatt megpirítjuk. Késsel durvára vágjuk. A sütőt 200 fokra állítjuk.
A tejet és a tejszínt kevés borssal és a babérlevéllel forrásig hevítjük. Egy másik edényben felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a lisztet, elkeverjük. Szűrőn keresztül fokozatosan hozzáöntjük a tejes tejszínt. Kézi habverővel folyamatosan keverve közepes tűzön 10 percig főzzük, amíg besűrűsödik. Hozzáadjuk a lereszelt sajtot, jól elkeverjük. Belekeverjük a dió felét is.
A karfiolt kivajazott sütőedénybe rendezzük, rálocsoljuk a mártást, megszórjuk a maradék dióval. A sütőben addig sütjük, amíg a mártás kicsit bugyborékolni kezd.
Készíthetjük brokkolival is, akkor a tej-tejszín keverékbe valamilyen kéksajtot ( gorgonzolát, rocquefortot ) olvasszunk bele, ezt szűrjük rá a vajas rántásra, majd öntsük rá az előkészített brokkolira. A dió helyett használhatunk mandulát, vagy fenyőmagot.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...