A sokadik elfogyasztott portokalopita után az egyik kikötői cukrászdában megkérdeztem a felszolgálót, mondja meg nekem, hogy készítik, mondta, ó hát nagyon egyszerű, csak összegyűrik a tésztát és mindennel elkeverik. Gondoltam nem jól értem. Tényleg nem jól, nem gyűrni kell, törni. És ezt mondhatom a “ legnehezebb”, egyben legélvezetesebb részletnek a portokalopita esetében: rombolással kezdődik, a kiszáradt rétestészta alapos összetörésével, ez helyettesíti a lisztet a tésztában. Könnyű, narancsos, ragacsos sütemény a végeredmény, tökéletes nyári íz. Januárban főleg!
- 500 g készen kapható réteslap
- 230 g cukor
- 150 ml napraforgóolaj
- 100 ml olivaolaj
- 4 tojás
- 3 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 2 bionarancs reszelt héja
- 250 g natúr görög joghurt
- 4 evőkanál narancslé
- 330 g cukor
- 350 ml víz
- 400 ml narancslé
- 1 rúd fahéj
Konyhai robotgép keverőtáljában, vagy robotgép habverő betétjével összekeverjük a cukrot, a kétféle olajat, a tojásokat, a joghurtot, a sütőport, szódabikarbónát és a narancslevet.
170 fokra előmelegítjük a sütőt. Kivajazunk és sütőpapírral kibélelünk egy 34x22 cm-es magas falú sütőedényt.
A joghurtos keverékbe két részletben elkeverjük a réteslap morzsákat, ügyelve arra, hogy egyenletesen eloszlassuk a tésztát. Kézzel is ellenőrizzük, hogy a lapocskák nem tapadnak össze!
Öntsük az előkészített edénybe a keveréket, majd süssük 35-45 percig, amíg a teteje aranybarna lesz és nem ragad a tészta a beleszúrt késre.
Sütés közben elkészítjük szirupot. A vizet, a narancslevet és a cukrot a fahéjjal együtt felforraljuk, 10 percig főzzük, kihűtjük.
A sütőből kivett tésztát villával sűrűn megszurkáljuk, majd egyenletesen, hogy mindenhova jusson, lassan megöntözzük a sziruppal.
Hidegen fogyasztjuk. Másnap, harmadnap is szaftos, finom, persze csak ha marad. Tálaláskor adhatunk mellé egy-egy kanál sűrű joghurtot, mentalevelet.
